Szerkesztő:Szefato/próbalap

Hunnia Filmstúdió

A Hunnia Filmgyár a magyar filmgyártás történetének egyik legjelentősebb alkotóműhelye volt. Az 1928-as alapításától az államosításáig eltelt 20 évben Magyarország legnagyobb és legjelentősebb filmgyára, az 1940-es évek elején Európa harmadik legnagyobb filmgyártója volt.[1] Jogelődjével, a korábban legnagyobb magyar némafilmgyárral, a Corvin Filmgyárral, és jogutódjával, a Magyar Filmgyártó Vállalattal (MAFILM) közös története szinte az egész, több mint 100 esztendős magyar filmgyártást felöleli.

Út az alapításig

A magyar filmgyártás születése

Az első magyar filmet, melynek címe A táncz,[2][3] Pekár Gyula író tánctörténeti előadásához Zitkovszky Béla készítette Budapesten, 1901-ben. Az Uránia-színház[4] vetítőgépésze a filmet a kor kiemelkedő színészeivel, többek között Blaha Lujzával, Márkus Emíliával és Hegedűs Gyulával alkotta. Az Uránia tetőteraszán három hónapon keresztül forgatott 18 filmetűd[5], úgynevezett „kinematogramm”, ebben az időben az egész világon újdonságszámba ment tudományos és művészi igényessége miatt. Akkoriban a filmezéssel, az új, vásári mutatványossággal nemigen kompromittálták magukat másutt jeles művészek, írók és tudományos szakemberek.[6] A táncz elkészítésével indult világhódító útjára a magyar film.[7]

A professzionális kinematográfia kezdete

A kinematográfia, a filmgyártás professzionális magyarországi úttörője a Budapesten 1908-ban alapított Projectograph Rt. volt, mely alapítóinak, Neumann Józsefnek és Ungerleider Mórnak ekkorra már öt „mozgófénykép bemutató üzlete”, azaz mozija volt a fővárosban, és 10 éve foglalkoztak filmforgalmazással. Az állandó filmgyártást 1914-ben Kolozsvárott kezdték el. Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója filmjeit Proja-film név alatt készítették el és hozták forgalomba.[8] Az így készült filmek közül az A tolonc című filmtörténeti unikum, egyrészt mivel ez Kertész Mihály, a későbbi Oscar-díjas filmrendező egyetlen fennmaradt, magyar rendezése, másrészt mert Jászai Mariról, a korszak leghíresebb színésznőjéről csak ez a filmfelvétel maradt fenn az útókornak.

A névrokon Hunnia

A Hunnia Biográf Társaság 50 méter hosszú és 25 méter széles üvegcsarnok műtermét 1911. júniusában Budapesten, a külső Lipótvárosban, a Pannónia és a Sziget utca sarkán építette fel, és Hunniának nevezte el. Ez a műterem érdemben 2 éven keresztül működött. Később a Projectograph tulajdonába került. Bár sok félreértésre ad okot az azonos név, a névrokonságon kívül nincs köze szócikkünk tárgyához, a Hunnia Filmgyárhoz.

Corvin Filmgyár

Janovics, aki szeretett volna függetlenné válni a Projectograph-tól, 1916. október 16-án megalapította a világ sorrendben hetedik filmgyárát.[9] A Corvin Filmgyár idővel Európa egyik legmodernebb, Pinewood és Cinecitta után a harmadik legnagyobb, filmstúdiója lett.[10] A kolozsvári alapítású filmes cég első lépésként helyben műtermet hozott létre, mellyel a várost hosszú időre a magyar némafilmgyártás egyik fővárosává tette.[11][12] Janovics főrendezőjéül az akkor 23 éves Korda Sándort választotta,[13] aki Pásztory M. Miklóssal 1917 áprilisában megvette a céget, majd felépíttette a fővárosba terjeszkedő új filmgyár negyven méter hosszú, európai színvonalú, korszerű üvegműtermét, mely aztán 30 év elteltével a MAFILM stúdiójaként is továbbszolgált és mindmáig ott áll egykori helyén. Korda és Pásztory azért választották az akkor frissen felparcellázott zuglói mezőt a Corvin, a későbbi Hunnia és MAFILM helyéül, mert nem volt messze a várostól és a hatalmas ingatlan ideális volt filmforgatás céljaira.[14] Ma már tudjuk, ekkor verték le több, mint 100 évre a magyar filmművészet fellegvárának cölöpjeit. Az első világháború idején a nem szövetséges államokból való filmbehozatal tiltása érezhető módon megnövelte a magyar filmek iránti hazai keresletet.[15] A világháborút követően azonban az amerikai filmek dömpingje miatt a magyar filmek egyre inkább háttérbe szorultak, évről évre kevesebb film forgott a Corvin stúdióiban, míg aztán 1922-ben átmenetileg a filmgyár be is szüntette a játékfilmkészítést. 1923-ban modernizálták és átszervezték a gyárat, mely 18 méteres magasságával és 4x20 méteres alapterületével Közép-Európa harmadik legnagyobb filmstúdiója lett. Ennek ellenére, 1926-ban már nem tudta elkerülni a csődöt.

Történet

Alapítás

Az állam nem hagyta, hogy az addigra már nemzetközi szinten is sikeres magyar filmgyártás ellehetetlenüljön, ezért létrehozta a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát.[16] Ezt követően, 1927-ben, a Filmipari Alap árverés útján megvásárolta a Corvin Filmgyárat annak épületeivel, műtermeivel, díszletraktáraival, szobrászműhelyeivel egyetemben. Az 1928 december 19-én, Hunnia néven alakult meg a régi-új filmgyár, melynek tevékenységi köre egyértelműen a játékfilmgyártásra korlátozódott.[17] A forgalmazóknak a bemutatott külföldi filmek után méterenként 20 (később 40) fillért kellett befizetniük a Filmipari Alapnak, amely évi kb. egymillió pengős bevételt jelentett, és amit a magyar filmgyártás, a Hunnia katalizálására fordítottak. Mire az újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételeket sikerült kialakítani, beütött az 1929-es gazdasági válság, illetve elkezdődött a hangosfilm-korszak.

Csúcstechnikai háttérteremtés

A Hunnia Filmgyár gazdasági igazgatója, Bingert János vezényelte le a rekonstrukciós munkákat és a hangosfilmgyártásra való műszaki átállást. Az annak idején, még 1917-ben épített üvegműterem ún. "cellotex" hangelnyelő burkolatot kapott. Külön áramfejlesztő telepet és gépházat létesítettek a Siemens-cég segítségével. Scitovszky Béla belügyminiszternek hosszas tárgyalás után sikerült Berlinben a világszínvonalú német, exkluzív jogalapú, csak kevés országnak hozzáférhető technikai háttér biztosítása a Hunnia részére is: félmillió pengőért meg tudták venni a berlini Klang G.m.b.H. kilenc mikrofonnal dolgozó hangfelvevő– és utószinkronizáló berendezését. Az új Tobis-Klang[18] hangberendezés része volt egy kerekeken guruló, tökéletesen hangszigetelt, a műterem tetszőleges részében elhelyezhető, vagy mozgatható mixerbox is. Ebben a mobil helyiségben foglalt helyet a hangmérnök, aki a felvétel hangját itt hallotta és üvegablakon és mikrofonon keresztül kommunikált a stábtagokkal. A kor legjobb, francia Debrie-kameráival dolgoztak a hozzájuk tartozó, kerekeken guruló statívokkal, új és modern Efa- és Weinert-lámpákkal világítottak. Ekkorra a Hunnia filmjei már a világ legjobb filmstúdióinak színvonalán foroghattak, sőt, a háttérvetítést és a kameramozgató kráhnt itt szabadalmaztatták először a kontinensen.[19] Az újjáépült Hunnia felavatását követő napon, 1931. április 29-én A kék bálvány felvételei már teljes intenzitással folytak. Hamarosan felépítették a II. stúdiót is, a filmgyár már 24 órás üzemmódban dolgozott, sokszor még a díszletraktárban is forgattak.[20]

Kétverziós filmektől a sikerfilmekig

A Hunniában a hangosfilmgyártás fejlesztése területén sokat segítettek a kétverziósnak nevezett filmek. A filmszinkronizálás akkor még kísérleti stádiumban volt, ahelyett találták ki ezt a műfajt. Olcsón bérbe adva külföldieknek a Hunniát, ugyanabban a díszletben magyarul is leforgatták a filmet, így osztozva a költségeken, mindkét ország jól járt. Nagyon sok film készült ezzel a módszerrel, külön hozadék volt, hogy magyar történetek elevenedtek meg így külföldi filmeken, a filmvásznakon.[21] 1936-ban további két műtermet építettek a régi mellé, ezek egybenyitásával már 18.000 légköbméteres zárt teret lehetett képezni. Ennek az ún. "ikerműteremnek" saját légkondicionáló– és áramfejlesztő berendezése volt, az egyik felébe ráadásul hatalmas medencét is építettek, vízi felvételekhez.[22]

A világ filmgyártásának élvonalában

Ekkorra már a Hunnia Filmgyár szinte egyeduralkodónak számított a magyar filmgyártás piacán, sőt , Magyarország Európa harmadik, a világ negyedik legnagyobb filmgyártójává vált.[23] Egyetlen igazi hazai riválisa csak a Magyar Film Iroda maradt. A versenytárs filmgyár jóval szerényebb infrastrukturális adottságait 10 százalékkal olcsóbb árakkal igyekezett ellensúlyozni. A második világháború kezdetétől a hatalmas konkurenciát jelentő amerikai filmek behozatalának megszüntetése, csakúgy, mint anno, az első világháború idején, jelentősen megnövelte a magyar filmek piaci részesedését a hazai filmforgalmazásban. A magyar filmek, így a Hunnia filmjei iránti hatalmas keresletnövekedést tovább erősítette a második bécsi döntést követően az elszakított magyar területek egy részének visszacsatolása is. Míg 1939-ben 25, addig 1940-ben már 38, 1941-ben 40, 1942-ben 48, 943-ban pedig már 53 játékfilm készült a Hunnia Filmgyár –elsősorban– műtermeiben. Mivel nem akartak a szoros forgatási határidők miatt az időjárásnak kitettek lenni, ezért nagyon kevés film forgott még ebben az időszakban a szabadban. Minthogy 1940-re a fentiek szerint már egyetlen esztendő alatt 50 százalékot meghaladóan, 38-ra nőt az elkészített filmes produkciók száma, ezért a Korda-féle filmstúdiót kinőve a bővüléshez új helyszín után kellett nézniük.[24] Az 1916-ban alapított pasaréti Star Filmgyárra esett a választás, amely fénykorában a némafilmgyártás egyik hazai központja volt,[25] 1929-re azonban tönkrement, üres műtermei több mint 10 esztendeig kihasználatlanul, üresen álltak. 1941 tavaszán a Hunnia megvette, majd a felújítási munkálatokat követően, már szeptemberben újra megindult Pasaréten a filmgyártás. Ettől kezdve a pasaréti telep hosszú ideig újra a magyar filmgyártás fontos helyszíne lett. A pasaréti stúdió, amely munkáját a Kísértés című produkcióval kezdte meg, egy, a zuglóinál kisebb műteremből és annak gazdasági épületeiből állt.[26] 1944-re a Hunnia Filmgyár hét műtermével valóságos filmvárossá nőtte ki magát, állandó adminisztrációs munkatársai száma 88 volt, 320-350 ember dolgozott folyamatosan a műtermekben és a kiszolgálóépületekben. A produkciók további 800-850 embernek biztosítottak folyamatosan munkát. Ekkorra, az alapítástól számolva, mintegy húszmillió méternyi filmet forgattak, átlagos költségvetésük pedig elérte a 400.000 pengőt.

Díjak

A Hunnia Filmgyár filmjei sorra nyerték a különböző díjakat a nemzetközi filmfesztiválokon, így az akkoriban legrangosabb európai fesztiválon, a Velencei Filmfesztiválon is. 1941-ben az Egy éjszaka Erdélyben,[27] míg 1942-ben Az Emberek a havason nyert díjat. Az útóbbi nem csak magyar viszonylatban, de a nemzetközi filmes trendeket illetően is úttörőnek számított, a „legművészibb filmnek” járó díjat kapta, a formálódó olasz neorealizmus alkotói pedig előfutárukként ünnepelték.[28]

Végjáték

A második világháború végül a Hunniát sem kímélte, egyetlen műterme sem maradt épségben a pasaréti gyártelepen romokba dőlt minden,. Több évbe telt, mire sikerült helyreállítani. Az 1948. augusztus 19-én született 28/1948. sz. minisztertanácsi rendelet értelmében a Hunnia Filmgyár Rt. Magyar Filmgyártó N.V. (MAFILM) elnevezés alatt nemzeti vállalattá alakult át, határozatlan időre, a miniszterelnök illetékességi körébe utalva. A filmgyár a Hunnia nevet még rövid időre kapta vissza az 1956-os forradalmat követően. [29][30]

Filmográfia

A Hunnia Filmgyár filmjei időrendben[31][32]

Saját produkcióban készült filmjek

1. A kék bálvány (1931, Schiffer Miksával) 2. A vén gazember (1932, magyar-német, UFA-val) 3. Pardon, tévedtem! (1933, magyar-amerikai-német, Deutsche Universal Filmmel) 4. Rád bízom a feleségem (1937, Objectiv Filmmel) 5. Cifra nyomorúság (1938, Budapest Filmmel) 6. 13 kislány mosolyog az égre (1938, Hajdu Filmmel) 7. A varieté csillagai (1938, magyar-német, Pictura Film Kft.-vel és Pictura Film Gmbh-val) 8. 5 óra 40 (1939, Takács Filmmel) 9. Két lány az utcán (1939, Photophon Filmmel) 10. Áll a bál (1939, Hajdú Filmmel) 11. Hat hét boldogság (1939, Takács Filmmel) 12. A nőnek mindig sikerül (1939, Mester Filmmel) 13. Sarajevo (1940, Takács Filmmel) 14. Dankó Pista (1940, Mester Filmmel) 15. Ismeretlen ellenfél (1940, Vörösmarty Filmmel) 16. Igen vagy nem? (1940, Hajdú Filmmel) 17. Lángok (1940, Takács Filmmel) 18. Muzsikáló május (1941, rövid) 19. Bob herceg (1941, Hausz Filmmel) 20. Egy éjszaka Erdélyben (1941, Takács Filmmel) 21. Emberek a havason (1942, Modern Filmmel) 22. Házasság (1942) 23. Negyedíziglen (1942) 24. Pista tekintetes úr (1942, Hajdú Filmmel) 25. Tilos a szerelem (1943) 26. Éjjeli zene (1943) 27. És a vakok látnak... (1943, Hosszú Filmmel) 28. Rákóczi nótája (1943, Hajdú Filmmel) 29. Sári bíró (1943) 30. Nászinduló (1943, Bajusz Péterrel) 31. Madách - Egy ember tragédiája (1944, Fáklya Filmmel) 32. Két vonat között (1944, rövid, Riomfalvy Pállal és Simon Józseffel) 33. A két Bajthay (1944)

Tervezett, meg nem valósult filmek 1. A bresciai hiéna (1943)

A Hunnia Filmgyár műtermében forgatott filmek

1. A kék bálvány (1931) 2. Hyppolit, a lakáj (1931) 3. Piri mindent tud (1932) 4. Tokaji rapszódia (1938) 5. Egy lány elindul (1938) 6. Marika (1938) 7. Az elcserélt ember (1938) 8. Az ember néha téved (1938) 9. A falu rossza (1938) 10. Örök titok (1938) 11. Pillanatnyi pénzzavar (1938) 12. Magdát kicsapják (1938) 13. Döntő pillanat (1938) 14. Úri világ (1938) 15. Megvédtem egy asszonyt (1938) 16. Péntek Rézi (1938) 17. Uz Bence (1938) 18. Beszállásolás (1938) 19. Szegény gazdagok (1938) 20. Nincsenek véletlenek (1938) 21. A piros bugyelláris (1938) 22. Azurexpress (1938) 23. A hölgy egy kissé bogaras (1938) 24. Gyimesi vadvirág (1938) 25. Tiszavirág (1938) 26. Vadrózsa (1938) 27. 13 kislány mosolyog az égre (1938) 28. Rozmaring (1938) 29. Süt a nap (1938) 30. A varieté csillagai (1938) 31. Jöjjön elsején! (1940) 32. Akit elkap az ár (1941) 33. Annamária (1942) 34. Mesék a bécsi erdőből (1943, rövid) 35. Afrikai vőlegény (1944) 36. Éji látogatás [filmterv] (1944)

Jegyzetek

Bibliográfia • Kőháti Zsolt. Tovamozduló ember tovamozduló világban - a magyar némafilm 1896-1931 között. Budapest, 1996 • Magyar Bálint. A magyar némafilm története. Budapest, 1966 • Langer István. Fejezetek a filmgyár történetéből. I. kötet. 1917–1944. Kézirat. Budapest, 1979. • Kulik, Karol. Alexander Korda: The Man Who Could Work Miracles. Virgin Books, 1990. • Cunningham, John. Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex. Wallflower Press, 2004.