Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Szabó Alexandra10/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szeibu Vasút[szerkesztés]

A Szeibu Vasúti Vállalat, Kft. (西武鉄道株式会社 Szeibu Tecudō Kabusiki-gaisa) egy társaság, amelynek székhelye Japánban, Szaitama prefektúrán belül Tokorozavában található. Fő üzleti tevékenységi területei közé tartozik a vasúti közlekedés, a turizmus, és az ingatlanvállalkozás. Az észak-nyugaton található Tokióban és Szaitama prefektúrában végzi tevékenységei nagy részét; ezekre a területekre utalva kapta a "Szeibu" nevet, ami a történelmi nyugat-Muszasi tartomány rövidítése. Ennek a vállalatnak és holding-társaságának országszerte számos részvénye van a busz-, és a hotelüzemeltetés, illetve a turizmus terén.

Szeibu Vasúti Vállalat, Kft.
Eredeti név 西武鉄道株式会社
Típus Privát KK (Kabusiki kaisa)
Iparág Privát vasút
Alapítás 1894. december 21
Központ Japán, Saitama-ken, Tokorozawa-shi

Kusunokidai 1 - 1 - 1

Szolgáltatási terület Japán, Szaitama prefektúra és Tokió
Vezetők Elnök: Takasi Goto
Szolgáltatások Vasúti utasszállítás, és más ehhez

kapcsolódó szolgáltatás

Tulajdonos Szeibu Holdings (100%)
Munkavállalók száma 3621 (2015 vége)
Weboldal https://www.seiburailway.jp

Története[szerkesztés]

A "Szeibu Vasút" eredetileg egy villamos közlekedési társaság neve volt, amelynek járatai Shinjuku és Ogikubo között közlekedtek. Központja 1951-ben Tokió fővárosi kormányzata lett, és végül 1962-ben zárt be. 1921-ben a Kawagoe Vasút megszerezte a Szeibu Vasút tulajdonjogát, ami Kokubunji és Kawagoe között üzemeltet vasúti közlekedést 1894 óta. Az egybeolvasztott vállalat megtartotta a "Szeibu" nevet és kiterjesztette a vasút fő vonalát egészen Takadanobabáig, ezzel kialakítva a ma is ismert Szeibu Sindzsuku vonalat.

A jelenlegi Szeibu Vasút a korábbi Szeibu Vasút és a Muszasino Vasút egyesülésével jött létre 1945-ben. A Muszasino Vasút 1912-ben lett megalapítva, ami a ma már Seibu Ikebukuroként ismert vonalat üzemeltette. Az egyesülés jórészt Jaszudzsirō Cucumi által valósult meg; aki ingatlanfejlesztőként dolgozott, és ő nyitotta meg a Tamako Vasút-t (ma már Szeibu Tamako Vonal) 1928-ban; a Muszasino Vasút fő részvényeseként 1940-ben egyesítette a két vállalatot.

Tokió fővárosi önkormányzata, a Sigeo Ōdacsi adminisztrációs felügyelete alatt örökölte meg a vasúti társaságot 1944-ben. Biztosította a salakanyag jól szervezett elszállítását Tokióból a központtól távol eső területekre. Ebben az időben a salakanyagot Tokió Bay-re szálllították; erre a lerakóhelyre exportálták hogy megszabaduljanak a felesleges hulladéktól, de a második világháború alatt felmerülő benzin-, és munkaerőhiány következtében a rendszer működtettetése kivitelezhetetlenné vált. Ez a szennyvízelvezetési szolgáltatás az amerikai megszállás alatt is folytatódott egészen 1951-ig. Ennek az együttműködésnek az eredményeként egyesült a Szeibu Vasút és a Muszasino Vasút 1945. szeptemberében, ezzel megalkotva a jelenlegi Szeibu Vasút-t. A Tokyu Group elnöke, Keita Goto erősen rivalizált a Szeibu Vasút-ben nagy befolyással rendelkező Jaszudzsirō Cucumival és többször megpróbálta ellehetetleníteni mind Cucumi előretörését a Muszasino Vasút Társaságban, mind a vállalat egyesülését a Szeibu Vasút-jel, de törekvései sikertelenek voltak.[1]

A korábban Sindzsuku környékére központosult Szeibu és a régebbi Ikebukuro környékére cenralizált Muszasino egymástól elválasztva működtek. 1986-ban a Szeibu Vasút áthelyezte központját Ikebukuroból a Szaitama prefektúrában található Tokorozavába, ahol a két fő Szeibu vonal keresztezi egymást.

Cucumi a Szeibu Vasút fő részvényesévé vált az egyesülést követően, mindezt holding vállalata, a Kokudo Társaság segítségével. Miután a Kokudo Társaságnak sikerült hatalmat szereznie a Szeibu felett megalapította a Prince Hotels láncot, megszerezte a ma már Saitama Seibu Lions néven ismert baseball csapatot, továbbá folytatta saját ingatlanvállalkozását Tokió egész területén. Habár a Szeibu Vasútnak megvolt az első nyilvános tőzsdei forgalomba hozatala, azaz a vállalat első nyilvános értékesítése 1949-ben a tokiói értéktőzsdén, mégis Cucumi irányítása alatt maradt a Kokudo Társaságon keresztül.

Az állomások számozását a 2012-es költségvetési évben vezették be a Szeibu Vasút összes vonalán.[2]

Hatalmi harcok[szerkesztés]

Cucumi a nyilvántartásban levő részvényeket a Kokudo által birtokolta különböző befolyásos emberek nevében, gyakran a beleegyezésük nélkül, szóval nem egyértelmű kit illet a vállalat tulajdonjoga.[3] Miután Cucumi 1964-ben meghalt, a harmadik fia Josiaki Cucumi örökölte a Kokudo feletti irányítást és folyamatosan döntötte meg a részvény rekordokat. A Kokudoban és a Szeibuban való rengeteg részvénye miatt a "világ leggazdagabb embere" címmel illette a Forbes magazin négy egymást követő évig, 1987-től 1990-ig; megközelítőleg 15-20 milliárd nettó vagyonnal rendelkezett a japán "baburu keiki" fénykorában. 2005. márciusában pénz-és értékcikk-hamisítás vádjával letartóztatták.[4]

2005. december 21-én levették a Szeibu Vasútat a tokiói értéktőzsde listájáról. A vállalat újraszerveződése 2006. februárjában fejeződött be; megalakult a Szeibu Holdings ezzel egy holding-társaság részévé téve a Szeibu Vasútat és a Prince Hotels-t. A Cerberus Capital Management, egy amerikai befektető cég vált a legnagyobb részvényessé a Seibu Holdings-ban. 29,9%-os részesedéssel bír a z új vállalatban.[1]

2012 végén és 2013 elején a Cerberus indítványozta, hogy a Seibu Vasút távolítson el 5 nem központi vonalat, más újraalkotott mértékekkel együtt, ami az egész Szeibu Holdings-ra kihatással lett volna. A vezetőség azonban visszautasította ezeknek a változtatásoknak a végrehajtását. A Cerberus ezután egy közbeszerzési ajánlattal növelte a cégben való érdekeltségét 35%-ra 2013 júniusától kezdve. Ezzel már meg volt az ereje a Cerberusnak, hogy megvétózza a részvényesek határozatát.[5] A Cerberus ezek után azt tervezte, hogy 44%-ra emeli érdekeltségét, a nyilvánvaló többség megszerzéséért. De a Szeibu vezetősége egy hatalmas kampányt indított, hogy visszaszorítsák az ajánlatokat, beleszámítva a reklámokat is, amik az utasoknak szólnak a vonatok belsejében. Az East Japan Railway Vállalat és számos pénzügyi intézmény is készült egy támogató tervezettel, hogy távol tartsák a Cerberus-t a Seibu feletti teljhatalomtól, de végül ez nem valósult meg, mert a befektetők nem számíthattak anyagi haszonra ebből az akcióból. A 2013. júniusában megtartott részvényes találkozón a Cerberus számos indítványa le lett szavazva, beleértve egy cégen kívüli vezető választását és a nem központi vonalak lebontását.

2013 óta Josiaki Cucumi maradt a Szeibu Holdings fő befektetője az NW Társaságban levő 36%-os befektetése révén; a második legnagyobb részvényese a vállalatnak körülbelül 15%-os részesedéssel. Cucumi a Szeibu vezetőség ösztönzösésére nem válaszolt a Cerberes ajánlatára.[6]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

A Szeibu teljes útvonalhálozata 176,6 km hosszú. Két csoportra oszlik:

  • Ikebukuro Vonal
  • Sindzsuku Vonal

A Tokorozava állomás ennek a két vonalnak a kereszteződési pontja.

A Seibu Vasút jól ismert a világos sárga színű vonatairól. Habár az újabb vonatok rozsdamentes acél vagy aluminium részén egy kék vonal húzódik.

Ikebukuro Vonalak csoportja[szerkesztés]

Az Ikebukuro Vonalak csoportja magába foglalják az Ikebukuro vonalat és a vasúti mellékágait is.

  • Ikebukuro Vonal: Ikebukuro Állomás—Tokorozava Állomás—Hannō Állomás—Agano Állomás (57,8 km)
  • Szeibu Csicsibu Vonal: Agano Állomás—Szeibu Csicsibu Állomás (19,0 km)
  • Szeibu Yūrakucsō Vonal: Nerima Állomás—Kotake Mukaihara Állomás (2,6 km)
    • az Ikebukuro Vonalhoz és a Tokiói Metró Rendszerhez is kapcsolódik
  • Tosima Vonal: Nerima Állomás—Tosimaen Állomás(1,0 km)
  • Szajama Vonal: Nisi-Tokorozava Állomás—Szeibu-Kjūdzsō-mae Állomás (4,2 km)

Sindzsuku Vonalak csoportja[szerkesztés]

A Sindzsuku Vonalak csoportja magába foglalja a Sindzsuku Vonalat, a vasúti mellékágait és a Tamagava Vonalat is, ami habár nem a Sindzsuku Vonal mellékága, de már akkor az üzemeltetőjének a tulajdona volt, még mielőtt egyesült volna az Ikebukuro Vonallal.

  • Sindzsuku Vonal: Szeibu Sindzsuku Állomás–Tokorozava Állomás–Hon-Kavagoe Állomás (47,5 km)
  • Szeibu-en Vonal: Higasi-Murajama Állomás—Szeibu-en Állomás (2,4 km)
  • Haidzsima Vonal: Kodaira Állomás—Haidzsima Állomás (14,3 km)
  • Tamako Vonal: Kokubundzsi Állomás—Hagijama Állomás—Szeibu Juencsi Állomás (9,2 km)
  • Kokubundzsi Vonal: Higasi-Murajama Állomás—Ogava Állomás—Kokubundzsi Állomás (7,8 km)
  • Tamagava Vonal: Muszasi-Szakai Állomás—Koremasza Állomás (8,0 km)

Vonatok[szerkesztés]

2015. április elseje óta a Szeibu 1274 db EMU-t i szerelvényt is működtett.[7]

  • Szeibu 101-es széria (969 óta)
  • Szeibu 2000-es széria (1977 óta)
  • Szeibu 4000-es széria (1988 óta)
  • Szeibu 6000-es széria (1992 óta)
  • Szeibu 9000-es széria (1993 óta)
  • Szeibu 10000-es széria (1993 óta)
  • Szeibu 20000-es széria (2000 óta)
  • Szeibu 30000-es széria (2008 óta)
  • Szeibu 40000-es széria (2017. márciustól)

Jövőbeli tervek[szerkesztés]

Várhatóan 2018/2019 környékén fogják bemutatni a 7-8 kocsiból álló Szeibu 001-es szériájú gyorsvonatot. Az új vonatot a Hitacsi Kft. fogja megépíteni Kazujo Szedzsima építészmérnök tervezésében[8]

Menetjegyek[szerkesztés]

Egyszeri út ára (felnőtt)

km Menetjegy (JPY)
1–4 140
5–8 170
9–12 200
13–16 230
17–20 260
km Menetjegy(JPY)
21–24 290
25–28 330
29–32 360
33–36 390
37–40 420
km Menetjegy (JPY)
41–44 450
45–48 480
49–52 510
53–56 540
57–60 580
km Menetjegy (JPY)
61–64 610
65–68 650
69–72 680
73–76 720
77–81 750
  1. a b Postwar60: Seibu's shareholding methods turn into minefield. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  2. Wayback Machine. web.archive.org, 2015. szeptember 24. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  3. Kokudo faked names of all shareholdings when Seibu debuted in 1949. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  4. Tycoon Tsutsumi -- from world's richest man to detention cell. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  5. Koons, Cynthia. „Cerberus Boosts Seibu Stake but Misses Goal”, Wall Street Journal, 2013. június 1. (Hozzáférés: 2019. május 17.) (amerikai angol nyelvű) 
  6. お探しのページが見つかりません | 日経IDラウンジ. id.nikkei.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
  7. ジェーアールアール: 私鉄車両編成表. 2015–07–23. ISBN 9784330584157 Hozzáférés: 2019. május 17.  
  8. 西武鉄道 2018年度に新型特急車輌導入|最新鉄道情報|鉄道ホビダス. rail.hobidas.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)