Szerkesztő:Solarstaff/piszkozat
A yidaki a didgeridoo hangszercsalád egy ágát képviseli, melyet az Ausztrália északi részén elterülő Arnhem föld északkeleti részén játszanak évezredek óta az itt élő őslakos klánok. A yidaki az egyik legismertebb didgeridoo típus, egyben az egyik legfélreismertebb is. Széles körben elterjedt, ám téves nézet szerint a didgeridoo őslakos neve általánosan Yidaki; valójában csakis az Arnhem föld északkeleti részén használt, és kizárólag az itt készült hangszer nevezhető így, mely a didgeridoo hangszercsalád egyik oldalágát képviseli. A yidaki legfontosabb ismérvei a rajta játszott technikán kívül a fizikai sajátosságai, melyek alkalmassá teszik a gyorsabb, bonyolult, szólista stílusú játékra.
Eredete[szerkesztés]
A yidaki szó a térségben élő őslakos népcsoport, a Yongu-k által beszélt Yolngu Matha nyelvcsaládból ered. A yolnguk zenei hagyományainak évezredek óta szerves része a didgeridoo, egyesek szerint a hangszer ezen a területen keletkezett. A yolngu klánok a yidakit az őseikkel hozzák kapcsolatba, melynek köszönhetően viszonyuk a hangszerhez spirituális alapokon nyugszik. Ősi történetek sokasága beszél e didgeridoo típusról, melyek más és más történetekbe ágyazzák a hangszer eredet mítoszát. E történetek különböző spirituális hagyományokhoz kapcsolják a yidakit, amelyet vallási szertartásokon játszanak. Sokszor az egyes ceremóniákon a didgeridoo egyfajta szimbólumként van jelen, vagyis használata nem elsősorban zenei, sokkal inkább rituális. Lloyd Warner amerikai antropológus A Black Civilization című könyvében így ír egy temetési szertartáson játszott szent trombitáról: „A valódi és a mitológiai ősök nevének éneklése sokkal jelentőségteljesebb annál, mint pusztán a halottak neveinek újrahívása (vagyis kiejtése – a név magában hordozza viselőjének spirituális lényegét, így lelke pusztán a nevének kiejtésével megidézhető, megj.), úgy hiszik, az ősök lelkei magában a totem-trombitában vannak.”
Anyaga, ismertető jegyei[szerkesztés]
A yidaki alapanyaga a térségben élő eukaliptusz fajok, termeszek által üregesre rágott törzse. Egy jól elkészített hangszer előfeltétele a jó nyersanyag, vagyis egy, a yidaki geometriájához jól kirágott üreges facső. A yidaki főbb ismertető jegyei a kónikus, az alsó vége felé tölcséresedő forma (általában a cső ⅔-½ részétől tágul), a közepestől a magasabb irányban mozgó backpressure , a falvastagság arányos kialakítása, valamint a befúvó rész játékhoz megfelelő mérete és formája.
Játékmód[szerkesztés]
A yidaki egyik legfőbb megkülönböztető jegye a rajta játszott technika, amelyre mint ’B’-típusú technikára hivatkoznak a kutatók. Legfontosabb megkülönböztető jegye az úgynevezett kürthang, mely az alaphang felett szólal meg; a játékos az ajkainak megfeszítésével képzi a rövid, néhol hosszan kitartott, ritmusba illesztett hangot. A játék szempontjából talán fontosabb maga a játéktechnika, vagyis ahogyan a játékos megszólaltatja a hangszer alaphangját és játssza a néhol bonyolult, összetett ritmusokat, melyek egész Arnhem földön belül itt a legdinamikusabbak. A játékos a nyelv használatával, a kürthangok játékával, valamint az egymást követő gyors, ritmushoz igazított levegővételekkel képzi a ritmusokat. Fontos megemlíteni a játék alatt folyamatosan megszólaltatott hangot, ami a didgeridoo alaphangjának a tónusát adja. A ritmus további színesítésére szolgáló magasabb torokhangok általában a kísérő dal jelentéstartalmához köthetők, vagy pusztán színesítésre szolgálnak. A ritmusok kigyakorlására, memorizálására elterjedtek az úgynevezett szájhangok (mouthsound), melyek a játszott ritmikát őrzik.
A yidaki globális helye[szerkesztés]
A yidaki az utóbbi néhány évtizedben egy ikonná vált a didgeridoo játékosok körében, amely egy általános minőségi jegyet takar – a könnyen játszható, kiváló tulajdonságú hangszerek védjegye lett. Ez az általánosítás sokszor félrevezető, ugyanis a yidaki egy tradicionális hangszer típus, melyet kizárólag Északkelet Arnhem földön készítenek őslakos készítők. A yidaki hangzásbeli különbsége kimagasló a kontinens más részein készített didgeridookétól. A különböző klán-motívumokkal festett hangszerek művészi értékének köszönhetően a yidaki sokszor mint műtárgy kerül az Ausztrál őslakos művészetek iránt rajongók gyűjteményeibe.
Források[szerkesztés]
- W. Lloyd Warner: A Black Civilization: A Social Study of an Australian Tribe, Harper & Brothers, 1937.
- Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár/Népzenetár/Yolnguk
- Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár/Népzenetár/A didzseridu, vagy Yidaki mint stilisztikai jegy
- didgeridoo.hu/yidaki