Szerkesztő:Sokadik Felhasználó/Dél-Korea Közlekedése
 |
Ez a szerkesztői lap most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Dél-Korea Közlekedését kiterjedt vasútrendszer, autópályák, buszhálózat, kompszolgáltatás és légi utak szolgálják ki. Dél-Korea a világban a harmadik rág, ahol lebegő mágnes vasút üzemel.1
Története[szerkesztés]
A modern infrastruktúra fejlődése az 1962-1966-ig tartó első 5 éves fejlesztési tervvel kezdődött el. Ez magában foglalta 275 km hosszúságú vasút építését, és néhány kisebb autópálya projektet. A Kjongbu autópálya építését, ami két jelentősebb várost, Szöult és Puszant köti össze, 1970. július 7.-én fejezték be.
Az 1970-es években nagyobb beruházásokat fordítottak az infrastruktúrára. Az 1972-1976-ig tartó harmadik 5 éves fejlesztési terv alatt épültek repülőterek és kikötők, Pohangban, Ulszanban, Maszanban, Incsheonban, és Puszanban. Valamint ekkor épült ki Szöul metró rendszere is.
A vasutakat az 1980-as években kezdték fejleszteni. Természetesen nem csak a teherszállítás, hanem a tömegközlekedés szempontjából is lényeges haladás volt fejlesztésük. 1988-ban már 51.000 km hosszúságú vasúton közlekedhettek vonatok. Még az évszázad vége előtt meghosszabbították az autópályákat. Így elérték, hogy több nagyobb várost kössenek össze, 1539 km-en.
Közúti közlekedés[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
A Koreai közlekedés már a Három királyság korszaka alatt elindult. A Csoszon () korszakban Szöulból, mint a közlekedés központjából hat megyére terjesztették ki. Az 1900-as évek elején a régi utakat újakra cserélték. 1911-ben autókat vittek az országba, 1912-ben pedig már taxival, és busszal is lehetett közlekedni. 1928-ban megjelentek a teherautók is. Az 1970-es években a Kjongbu () autópálya építésével együtt megjelentek az expressz buszok. Innentől kezdve, szerte az országban autópálya építések indultak meg. Ennek köszönhetően Dél-Korea úti közlekedése rohamos fejlődésnek indult. Ma már majdnem minden városon belül és városok közötti viszonylatban is igen fontos közlekedési eszközként használják az emberek a különböző autóbuszokat.
Autóbusz[szerkesztés]
Távolsági buszok[szerkesztés]
Mérettől függetlenül, minden koreai városnak van buszszolgáltatása. Típusuk alapján megkülönböztetik az express (Koszok (), 고속) és az intercity (Siö (), 시외) buszokat. A Koszok () buszok nagyobb távolságot tesznek meg, kevesebb megállóhellyel. A Siö () buszok rövidebb távolságot, lassabban járnak be, több megállóhellyel. Az 1980-as években, a dél-koreai autópálya rendszer gyors fejlődésének, és kiterjesztésének köszönhetően indult fejlődésnek a távolsági buszok rendszere is. 1988-ban, tíz busztársaság működött, körül-belül 900 járművel, amik Korea főbb városait kötötték össze.
Helyi járatok[szerkesztés]
A városokon belül általában két típus közlekedik: ülő típusú (csvaszok (), 좌석) és város típusú (tosihjong (), 도시형), másnéven álló típusú (ipszok (), 입석) buszok. Mind a kettő azonos utat jár be, azonos gyakorissággal és a megállók száma is nagyjából azonos. Különbség, hogy a csvaszok () buszok drágábbak és kényelmesebbek.2a Nincs állóhely, mert nem megengedett, ezért helyjegyet kell váltani.3a A tosihjong () buszok olcsóbbak, az ülőhelyek száma kevesebb, és kevésbé kényelmesebbek. Sok városból azonban hiányoznak a csvaszok () típusú buszok. Ezekben a városokban a vidéki (nongocshon (), 농어촌) buszok közlekednek.2b
Más szolgáltatások[szerkesztés]
Közlekednek szerte az országban az Incshoni () repteret kiszolgáló buszok, reptéri buszok is. Ezeken kívül, más intézmények, például templomok, óvodák, iskolák működtethetnek külön járatokat.2c Az 1990-es évek elején áruházak is üzemeltethettek saját járatot, de ezeket a kormány 2001-ben megszüntette.
Taxi[szerkesztés]
Dél-Korea közlekedésében fontos szerepet játszik a taxiszolgáltatás, mivel megfizethetőek az árak. Az alábbi típusait különböztetik meg:
- Általános, standard (Ilban, 일반) taxi – 2800-3000 won (kb. 700-800 Ft)
- Luxus (Mobom, 모범) taxi,ami több szolgáltatást kínál, mint az általános taxi – 3200-5000 won (kb. 1000 Ft körül)
- Nagyméretű, úgy nevezett Jumbo taxi – 6-10 fő utazhat, 3200-5000 von4a
- Kakao taxi – A taxik egy különleges fajtája, ami egyre népszerűbb a koreaiak és a külföldiek körében is. Hasonló az Uberhez, applikáción keresztül lehet autót rendelni. 5a
- International taxi, csak a turistáknak fenntartva, tolmácsszolgáltatással.
A díjat a taxi típusa és a megtett út alapján számítják a városokban. Vidéken előfordul, hogy az út előtt kell megállapodni az összegben. Fizetni lehet készpénzzel, kártyával, vagy T-Money-val. 5b Némelyik járművön a Free Interpretation felirat látható. Mobil telefon segítségével ingyenesen igényelhető tolmácsszolgáltatást kínálnak angolul, japánul és kínaiul. Az országban nem jellemzőek az illegális taxik. A legális járművek rendszáma 30-as számokkal kezdődik, így lehet ellenőrizni a hitelességüket. 4b
T-Money[szerkesztés]
A T-Money egy elektronikus pénztárca, amit már országszerte használnak. 2004-ben vezették be, és használható járműveken, múzeumokban, boltokban és automatáknál. 2009-ben napi 30 millió won volt a T-Money-val lebonyolított fizetés a közlekedési járműveken.6 A kártyát használva kedvezményesen lehet igénybe venni a tömegközlekedést. Megvásárolható bármelyik boltban.4c
Autóval[szerkesztés]
Dél-Koreában jobboldali közlekedés van. A vezetéshez szükség van nemzetközi vezetői engedélyre. Az utak jó állapotban vannak, a feliratokat pedig nem csak koreaiul írják ki, hanem angolul is. Az autóbérlés 54 400 von/nap-nál kezdődik. Szöulban azonban, nem javasolt autóba ülni a sok forgalmi dugó miatt. A sofőrök pedig hajlamosak nem betartani a közlekedési szabályokat. Ezért választják inkább a koreaiak is a metrót az autók helyett.7
Autópályák[szerkesztés]
Az autópályákat két nagyobb típusa létezik: expressz autópályák és nemzeti autópályákat. A nemzeti szint alatt még tovább csoportosítanak. Majdnem minden expressz autópálya fizetős, és a Korea Expressway Corporation (KEC) építteti és tartja fent az utakat. A díjat elektronikusan kell fizetni. A KEC működteti az útszéli pihenőket is. De nem csak állami, hanem magán utakat is igénybe lehet venni. Ezeket az utakat magán cégek építtették az állam engedélyével.
1998-ban az úthálózat teljes hossza 86 989 km volt. Ebből 1996 km volt expressz út, és 12 447 volt nemzeti út. Az expressz utak hossza 2009-re elérte a kb. 3000 km-t.
Vasúti közlekedés[szerkesztés]
Dél-Koreának kiváló vasút hálózata van, ami megkönnyíti és kényelmessé teszi az utazást. Az első vasút rendszert 1899-ben építették ki Szöul és Incshon () között. A koreai háború alatt számos vonal megrongálódott, amit később újjáépítettek. Ma a vasút az elsőszámú közlekedési eszköz, amit a koreaiak használnak.3b
Vasútvonalak[szerkesztés]
A vasutak teljes hosszúsága 3460 km. Az 1963-ban alapított Koreai Nemzeti Vasútvállalat (KNR) üzemeltette. A társaság 2005-ben kettészakadt a Korail és a Koreai Vasúthálózati Hatóságra (KR). A Korail a fővonalakat üzemelteti.
A KTX 2004 óta működik. A vasút a 300 km/h-s sebességet is el tudja érni. A Szöul - Puszan () távolságot 2 óra és 10 perc alatt teszi meg. Két vonala van: A Kjongbu () (경부) és a Honam(호남)10 11
- A szemaul-ho () (새마을호) típusnak van a legkevesebb megállója, és a legkényelmesebb ülőhelyei.
- A mugunghva-ho () (무궁화호) típusú vonat a legnépszerűbb. A legtöbb helyen megáll, és kapható helyjegy is.3c 8
- Az ingajárat (thonggun jolcsha (), 통근 열차) a leglassabb, és legolcsóbb a négy közül. Minden megállóhelyen megáll, és nincs helyjegyfoglalás. 2d
Vasútvonal Észak és Dél-Korea között[szerkesztés]
Korea felosztásáig a Kjongi () és a Kjongvon () vonal elért egészen Észak-Koreáig. A Kjongi () vonal összekötötte Szöult Keszonggal (), Phenjannal (), és Sinidzsuval () a kínai határnál, míg a Kjongvon () vonal elérte Vonszant () a keleti parton. Egy másik vonal a Kumgang-san vonal pedig összekötötte a déli Cshorvont () a Kumgang heggyel északon. A két ország kormánya újra össze akarja kötni a Kjongi () vonalat és a Tonghe Pukbu () vonalat. 2007. május 17-én teszt vonatokat küldtek a két vonalon. Egyet nyugaton, Munszantól () Keszongig (), egyet pedig keleten, Dzsedzsintől () Kumgangig.2e
Metró[szerkesztés]
Az első metró vonalat 1968-ban adták át. Négy városban van kiépítve metró rendszer. Ezek Szöul, Puszan (), Tegu () és Incshon (). Kvangdzsuban () és Tedzsonban () még építés alatt állnak.3d Szöul metró rendszere a legrégebbi az országban, 1974-ben adták át. 2007-ben már 8 vonal működött. Jelenleg pedig 22 metró vonal üzemel.2f 9 Gyakran választják az emberek a metrót az autók helyett, mert kényelmesebb és így elkerülhetik a közlekedési dugókat. A Szöuli 1-es és 2-es metró vonal a régi villamos utak vonalát követi.2g
Villamos[szerkesztés]
Az első villamos vonalat Szöulban, 1898 decemberében indították el Szodemun () és Cshongnyangni () között. Később a hálózatot kibővítették az egész belvárosra, és a környező kerületekre. A hálózat a csúcspontot 1941-ben érte el, majd a fejlődés 1968-ban abbamaradt az autó és metró rendszer kiépítése érdekében. Ma már alig használnak villamost.
Vízi közlekedés[szerkesztés]
Dél-Korea rendelkezik a világ legnagyobb hajóépítő iparával, kiterjedt komprendszerével, valamint kereskedő flottájával, ami Kínát, Japánt, és a Közép-Keletet is kiszolgálja. Teszik ezt 1609 km navigálható vízi úton.
Az ország déli és nyugati partjai kis szigetekkel vannak körül véve, amik kompokon közelíthetőek meg. Így a legnagyobb szigetek, Dzsedzsu () és Ullung () szigete is. De komppal megközelíthető Incsheon, Mokpo, Pohang, Puszan, illetve Kína és Japán is.
Az ország nagyobb kikötői: Jinhae, Incsheon, Mokpo, Pohang, Puszan, Ulszan, Yeosu, Dzsedzsu.
Légi közlekedés[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
A Korean Air-t 1962-ben alapította a kormány, és 1988-ig az egyetlen légitársasága volt Dél-Koreának. A társaság indít járatokat Japánba, az Egyesült Államokba, Kanadába, Franciaországba, Svájcba, Németországba, és számos ázsiai országba. A második légitársaságot, az Asiana Airlines-t 1988-ban alapították, és három városba indított járatokat. A növekvő forgalomra való tekintettel 2001-ben megnyitották az Incsheoni Nemzetközi repülőteret. 2004-ben a két légitársaság heti kb. 1700 járatot üzemeltetett, 95 városba. A szállított csomag mennyiséggel a világon az ötödik, a szállított utas mennyiséggel pedig a tizenkettedik volt a rangsorban. Dél-Koreát tehát két nagyobb légitársaság, a Korean Air és az Asiana Airlines szolgálja ki. Két kisebb társaság, a Hansung Airlines és a Jeju Air olcsóbb jegyeket kínál az útjaikra.2h
Repülőterek[szerkesztés]
Kimpho/Gimpo (Szöul): Belföldi járatokat, és néhány nemzetközi járatot indít. Incsheon Nemzetközi repülőtér (Szöul): Itt bonyolítják le a legtöbb nemzetközi utat. A repülőtér Szöul és Incsheon között található.2i 2006 és 2010 között a világ legjobb repterei között tartották számon. A Skytrax-tól is 5 csillagot kapott. Ameddig az utasok várakoznak, élvezhetik a reptér szolgáltatásait: gyógyfürdőt, pihenőhelységeket, korcsolyapályát, kaszinót, és a Koreai kultúra Múzeumát.10
További repterek: Kimhe/Gimhae (Pusan), Dzsedzsu/Jeju, Cshongdzsu/ Cheongju, Jangjang/Yangyang. Dél-Koreában 1999-ben 103 repülőtér működött.2j