Szerkesztő:Seeker~huwiki/piszkozat

Hatos Gusztáv életrajza

Ráckozáron /ma Egyházaskozár/ született 1813. augusztus 15-én Izméndi /Izményi/ Dőre Hatos Gusztáv.

Apja: Hatos István evangélikus lelkész, anyja: Fábry Johanna, Terézia. Rajta kívül szüleinek még kilenc gyermeke volt. 1837-ben az akkor még község, majd 1840-től várossá lett Mohácsnak főjegyzője, majd 1848-ban főszolgabírója. Már akkor a vármegye eszének tekintik. 1847-ben megnősül, feleségül veszi az 1828-ban született Pasits Katalin görögkeleti vallású hajadont.

1848-ban magyar, német és délszláv nyelvű szónoklataival, a mohácsi nemzetőrség szervezésével kiáll a szabadság ügye mellett. 1849. június 15-én Baranyában, Mohácson is haltak meg 48-as nemzetőrök, amikor dél felől megjelentek városunk határában a rabságot jelentő császári csapatok. A mohácsi nemzetőrök a református temető alatt, Hajlottpartnál, többszöri sortüzet nyitottak az előre nyomuló alakulatokra. A sokszoros túlerő elől azonban a hátuk mögött elterülő, általuk jól ismert mohácsi rét nádasain, ingoványain keresztül visszamenekültek a városba. Mire a kerülő úton Mohácsra érkező, üldöző lovasok a Duna partra értek, a visszavonuló nemzetőrök már áteveztek a szigetre, és ott elrejtőztek a vadonban. Ugyancsak ide menekült a 1848-49-es városi vezetőség is, megbújva a sűrű vadonban, meghúzódva a sziget szétszórt tanyái között. Még ma is áll egy-két mesterséges dombra, a mocsaras, nádas rengeteg közé épült, rejtett tanya a szigeten, melyben az üldözöttek meghúzódtak. Ezek legtöbbje a mohácsi délszláv sokácok tulajdonában volt, illetve van ma is. Hatos Gusztáv, -mint nemzetőrparancsnok- legutolsónak ért be a városba! Megvárta, míg minden embere biztonságba került. Ő maga a Dunához közeleső plébániára menekült, itt a plébános papi ruhát adott neki és így álöltözetben ment lassan a Duna partja felé. Ekkor értek be a vágtató, dühtől tajtékozó császári lovasok. - Tisztelendő atyám! Itt van még a városban az az átkozott áruló Hatos Gusztáv?- kérdezte lihegve, kivörösödött képpel az egyik lovas - Minden bizonnyal, édes fiam - felelte ő, majd áldást osztva folytatta útját a Dunáig. Hatos Gusztávot mindenki szerette soknemzetiségű városunkban. Most menekülése közben egy délszláv mohácsi korsós - Horváth János - volt a megmentője. Dereglyéje ott ringott nem messze a víz partjához közel kikötve. Oda igyekezett álöltözetében Hatos Gusztáv. Az áldott állapotban lévő Kata asszony - az ő hőslelkű, hűséges felesége már remegve várta ott. Gyorsan elkötötték a lomha vízi járművet és lassan ereszkedni kezdtek lefelé a Dunán. Könnyes szemmel néztek vissza a messzeségbe tűnő Mohács tornyaira. Törökországba emigrált feleségével együtt. Idehaza "nin effige", azaz jelképesen akasztásra ítélték. Kata asszony egy gyönyörű kislánynak adott életet. Hatos Gusztávnak ők voltak vigaszai szomorú emigrációjában. Törökországi éveik emlékére, kislányuknak török nevet adtak, Elma.

Később amnesztiát kapva, Hatos Gusztáv ismét visszatért szeretett városába. Ügyvédi oklevelét - melyet korábban elvettek tőle - Bécsben kellett újra megszereznie. Közhivatalt nem vállalhatott többé, így ügyvéd lett Mohácson. Baranya megye Állandó Bizottságának 1861-es kiadású névsora került nemrég a kezembe. A mohácsi járásnál leírt nevek között Hatos Gusztáv nevét is megtaláltam, bár a megjegyzéssel "ügyvéd, volt főbíró."

Fiatalon, 49 éves korában, 1862. május 10-én halt meg szívszélhűdésben. Ekkor mondták a ravatalon fekvő halottról a mohácsiak: A mi aranyszájú Hatosunk fiatal korában vörös volt, most hófehér: a mostani hatosunk /a 20 krajcáros ezüstpénzre céloztak/ újkorában fehér, öregkorában vörös.” Temetésén szinte az egész város megjelent. Teste a mohácsi református temetőben nyugszik.

Jegyzet: Az adatokat Ormos Elek evangélikus lelkész, valamint az Auber család bocsátotta rendelkezésre.