Szerkesztő:Rebeka11/próbalap
Ruszwurm Cukrászda[szerkesztés]
Budapesten, a Várnegyedben található a nagy múltra visszatekintő cukrászda, amely a mai napig nyitva áll a vendégek számára. 1827-ben nyitotta meg a helyet Schwabl Ferenc cukrász.
| Ruszwurm Cukrászda | |
| Cím | Budapest, Szentháromság u. 7, 1014 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története:[szerkesztés]
A cukrászda működését 1827-ben kezdte meg a Szentháromság utca 7. házában, Schwabl Ferenc cukrásznak köszönhetően. Az alapító három évre rá meghalt, így Richter Lénárt vette át a helyet, aki Dunaiszky Lőrinc szobrász és egy Krautsiedler nevű asztalos segítségével gondoskodott a hely máig fennmaradt berendezéséről. Az 1846. évi halálának következtében az özvegy, majd a segéd, Müller Antal folytatta az ipart. A 48-as forradalomban való elkötelezett részvétele nyomán úgy is emlegetik, mint a "cukrászat szabadságharcosát". Lányát Ruszwurm Vilmos vette feleségül, aki inasként tevékenykedett ott, majd később új tulajdonosként ő adta az üzlet nevét, és 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát. Ezután visszavonult, a hely üzemeltetését pedig Tóth Ferencre bízta, akinek sikerült fenntartania és fejlesztenie a színvonalat.
A II.világhaború, és az államosítás hatásai:[szerkesztés]
A Tóth Ferenc által kivitelezett munkát a háború bekövetkezte leépítette. Az üzletet 1945-ben, az ostrom véget értével kezdték el újra fellendíteni, amely sikerült is, egészen 1951 február 20.-ig, amikor állami fenntartás alá került. Miután az államosítás alól felszabadult, pár évre rá a cukrászdát bezárták, csak a Tárnok utcában megnyílt eszpresszót üzemeltette az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat. Amikor a Vörösmarty cukrászda vezetői ezt megtudták, ők akarták átvenni az üzlet irányítását. Az I.-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat igazgatója ebbe nem egyezett bele, így 1960. augusztus 20.-án ismét kinyithatott Tóth Ferenc irányításával. Ám nem sokkal utána felmondatták.
Az 1960-as évek után:[szerkesztés]
A korábbi időkhöz mért színvonalat nem tudták fenntartani, ebben közre játszott a szakember hiány, is mivel nem voltak cukrászok. Így az is megeshetett, hogy olyan munkásokat alkalmaztak, akik már reggeltől kezdve robotoltak. Ekkor került ide Lukács István, aki a Ruszwurm-krémest ismét elkezdte készíteni Tóth Ferencen kívül. A hely az 1990-es években a rendszerváltás után beinduló privatizációs folyamat áldozata lett, ugyanis külföldi tulajdonba került, ezáltal sorsa ismételten bizonytalanná vált. Ekkor Szamos Mátyásnak fiai és unokái kibérelték (a Szamos Marcipán márka névadója), majd 1994-ben meg is vásárolták a cukrászdát. Egészen mostanáig Miklós és lányai, Lídia és Annabella vezetik az üzletet.
Fő cukrászok:
- Ács Szabolcs
- Juhász József
Érdekeltség:[szerkesztés]
Az 1960. évi felújítás során egy üzleti könyvre találtak rá az 1883-1890 közötti évekből. E szerint a megrendelők többsége főnemesi rangot betöltött személy volt. Vagyis akkoriban már nem házi cukrászaikra hagyatkoztak, hanem ők is már kisiparosnál vásároltak. A rendelők másik nagy csoportját minisztériumi tisztviselők, tanárok, katonatisztek, mérnökök képezték, de akadtak még iparosok, gazdálkodók, és budai szőlőbirtokosok is. Megrendelések szempontjából az ünnepek (karácsony, farsang) ideje alatt volt a legnagyobb a forgalom, köszönhetően a kialakult hagyományoknak.
Berendezés:[szerkesztés]
Ahogyan a kezdetektől, a cukrászda máig megtartotta patinás jellegét, amely képes visszaadni a biedermeier-i hangulatot. A berendezés összköltségére akkoriban 4000 pengő forintot szántak. Cseresznyefából készült mahagóni bútorzat idézi vissza az akkori kor hangulatát, nem beszélve az üvegszekrényekről, amelyekben sokféle csecsebecsét tárolnak, mint például: gitározó lány, bébikalapos bakfis, cukros nippek, házaspár egy skatulyán, melyben szaloncukor volt, nő menyasszonyi fátyolban, egy tisztelt úr frakkban, püspökök, süvegük alatt drazséval, kezeikben piros zászló, hónuk alatt imakönyv, lovacskák (érdekesség, hogy a levehető nyakon kívül a pocakja cukrot rejt), húsvéti tojások, angyalkák aranyos dobozokon. Maguk az arannyal bevont szobrok is nagy értékkel bírnak. Számtalan rendezvényre vittek innen dísztárgyakat, bálokra, lakodalmakra egyaránt.
Ruszwurm-krémes:[szerkesztés]
A cukrászda leghíresebb, mondhatni fogalommá vált terméke a Ruszwurm krémes, egy igen egyszerű, és nyilvános recepttúrával rendelkező desszert. Ennek ellenére semmilyen más cukrászdában nem készítik. Annyiban különbözik a krémestől, hogy ezen recept szerint a főzött vaníliás tojáskrémet nem tojásfehérjével, hanem felvert tejszínnel lazítják. Hosszú idő után Lukács István kezdte el ismételten készíteni. [2]
Források:[szerkesztés]
http://www.ruszwurm.hu/rolunk/