Szerkesztő:Phurtoo/Temp01

---

B

balos vető: → jobbos és balos vető.

batolit (gör. bathosz = mélység, lithosz = kő): → mélytömzs.
(A kéregben mélyen megrekedt magmatömegek hatalmas kőzettömbökké (batolit, pluton) merevednek.)

bazalt: vulkáni eredetű, → bázisos kőzet, a → gabbró kiömlési változata. Tartalmaz → olivint, → piroxént, esetleg → amfibolt és bázisos → plagioklászt.

bazanit: eredetileg a → bazaltot nevezték így, az Asszíriai Basan város nevéből származtatva.

bázisos kőzetek: olyan → magmás kőzet, amelynek az SiO2 tartalma 48 %-nál kevesebb (pl. → gabbró, → dolerit, → bazalt).

belső erők (endogén erők): ide soroljuk a radioaktív elemek bomlásából származó belső hőt és a gravitációs erőt.

Benioff-zóna: a → szubdukció síkja. A → földrengések → hipocentrumai által kijelölt felület, amely mentén az óceáni kéreg más kéregdarabok alá bukik és ott beolvad.

bilaterális vergencia: orogén területek (→ orogenezis) → takarókba rendeződő, gyűrődő → üledékekre ható, különböző irányú erőhatás következtében kialakuló kétirányú vergencia, kétirányban történő mozgás.

biotit: vas-magnéziumcsillám. → Monoklin prizmás → rétegszilikát → ásvány. Kémiai összetétele K(Mg,Fe)3(Al,Fe)Si3O10(OH,F)2.).

bipiramis (v. dipiramis): a → piramisok jellemző → szimmetriaelemei mellett vízszintes szimmetriaelemek is megjelennek.

biszfenoidok (gör. szfén = ék): kettős ék. Ha egy "c" tengelyhez viszonyított felső és alsó → szfenoidot egymáshoz képest elforgatunk, akkor bi- (vagy di-) szfenoidot kapunk. A biszfenoid lehet → rombos és → tetragonális rendszerű.

Bowen-féle kristályosodási sor: a normál → magma fő tömege 900-700 °C közötti hőmérsékleten kristályosodik ki. Egyidejűleg olyan színes és színtelen → szilikátos alkotók kristályosodhatnak, amelyek egy adott hőmérsékleten egyensúlyban vannak egymással, az olvadék kovasav tartalmával, ill. az adott intevallumban együttesen érik el a kiválási hőmérsékletüket. A színes alkotók a szerkezeti rendezettség növekedése szerinti sorrendben diszkontinuálisan követik egymást a sziget szilikátoktól a tektoszilikátokig. A sor színes tagjai az olivin → Fe-Mg-piroxén → Ca-Mg-piroxén → amfibol → biotit. Ha a magma kovasav tartalma meghaladja a 48 %-ot, megjelennek a → plagioklászok és az olvadék hűlése és vele járó savanyodása közben folyamatosan egyre nagyobb SiO2 tartalmú (savanyúbb) plagioklászok válnak ki (anortit → albit), folyamatos elegysort képezve. Kisebb eltolódással ugyancsak folyamatos elegysort alkotva kristályosodnak a → káliföldpátok (K-szanidin, anortoklász). Az olvadékból fokozatosan tűnnek el a → színes alkotók, gyarapodik a színtelen, ill. kovasavban telített ásványok mennyisége. 63 % SiO2 tartalomnál a kovasav már olyan mennyiségben dúsul, hogy megjelenik önálló ásványa, a kvarc.

breccsa: 2-200 mm átmérőjű, szögletes darabokból álló → kőzettörmelék, amelyet kötőanyag cementál össze.

buntsandstein (tarkahomokkő): az alsó-triász megnevezése a Germán-medencében.

C, Cs

K

kainozoikum (új állati idő): 65 millió évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig tartó földtörténeti idő. → Harmad- és → negyedidőszakra szokták bontani.

kaldera (sp. = katlan, üst): → vulkánok kúpján lévő, beomlással vagy robbanással képződő nagyobb, katlanszerű mélyedés (pl. Mount St. Helens, Vezúv).

Kaledóniai-Európa: → Paleo-Európa.

káliföldpátok: → savanyú kőzetek egyik legfontosabb alkotója, → vázszilikát. Ide tartozik többek között az ortoklász, szanidin, adulár stb.

katametamorfózis: nagyobb felszínalatti mélységben, nagy nyomás (p) és hőmérséklet mellett bekövetkező kőzetátkristályosodás, ahol a → hidrosztatikus nyomás túlsúlyba került a → stressz nyomással szemben, ezért fokozatosan eltűnik egyes metamorfitok szerkezeti-szöveti irányítottsága, s jellemzővé válik az izometrikus megjelenés.

kémiai agyag: a → kőzetek → kémiai mállásából képződő → agyagásványok (pl. montmorillonit, illit, kaolinit) által alkotott agyagkőzetek (pl. bentonit, kaolin).

kémiai mállás: → mállás.

keresztrétegzés: áramló vízből vagy levegőből kiülepedő → kőzetliszt és homok, ferde helyzetű, az áramlás irányába dőlő rétegeinek megnevezése.

kettőstörés: az anizotróp anyagok (→ anizotrópia) optikai tulajdonsága, amely során a behatoló fehér fény sugara két sugárra bomlik. Egyikük az ordinárius (rendes) sugár követi a fizikából ismert Snellius-Descartes-féle törvényeket, míg a másik az extraordinárius (rendellenes) sugár nem.

kiömlési kőzet: olyan → porfíros szövetű, kiömlési → magmás kőzet, mely izzón folyó szilikátolvadékból, a felszínen vagy közvetlenül a felszínközelben kristályosodik ki jellegzetes → vulkáni formákat alkotva.

kissebességű öv (asztenoszféra): a → földköpeny képlékeny állapotú gömbhéja, amely a felszíntől számított 75 és 250 km közötti mélységben található.

kiszorítási pszeudomorfóza: az eredeti alak megtartása mellett új → ásvány keletkezik úgy, hogy az eredeti ásvány anyaga teljesen eltávozik, az eredeti és új ásvány között nincs kémiai összefüggés.

klasszikus földtan (általános földtan, elemző földtan): a → geológia egyik legnagyobb, átfogó tudományterülete, amely a Föld komplex anyagi fejlődésének általános folyamataival, ezek elemzésével és törvényszerűségeivel foglalkozik

klivázs: alacsony és közepes nyomású → metamorfózis következtében keletkezett irányított elválási felületek, amelyek nem az átkristályosodás hatására alakulnak ki.

konglomerátum (kavicskő) (lat: conglomerare = összegyűrni, összetekerni): durvaszemű, legömbölyített, 2-200 mm-es átmérőjű, kavicsok cementálódásával létrejövő → törmelékes üledékes kőzet.

konkordáns rétegzettség: az → üledékes kőzetek által alkotott rétegek egymás utáni, megszakítás nélküli települését nevezik ~nek.

kontakt metamorfózis (termál metamorfózis): a felnyomuló → magmatömegek szegélyén az általuk közvetített hőhatás miatt a beágyazó környezet metamorfizálódik.

kontamináció (lat., contaminare = beszennyeződni): leggyakrabban → magmás kőzetek képződésével kapcsolatban használják, amikor a → magma kölcsönhatásba lép környezetével s abból magába szed részeket, de tökéletesen nem keveredik vele.

kontinentális lejtő: a kontinentális és óceáni → litoszféralemezek átmeneti zónája, amely a → selfek max. 200 m mély vízborítású peremétől átlag 2500 m mélységig az óceáni medencék felé lejt. Lejtése 4-7°, de néha 40-45°-os is lehet. Szélessége rendszerint kisebb, mint 200 km.

kontinentális vulkánosság: vulkanizmus kontinensbelseji típusa, amely elsősorban mobilis övekhez, → forró foltokhoz, vagy kezdődő kontinentális riftesedéshez kapcsolódik (→ rift).

konvekciós áram: olyan áramlás, amelyet a folyékony anyagokban mutatkozó hőmérséklet- és sűrűségkülönbség révén a gravitációs erő hoz létre. A nagyobb hőmérsékletű anyag a közegben felemelkedik, a hidegebb pedig leszáll.

konvergencia (összetartás, összehajlás): az → őslénytanban így nevezik, ha két különböző fajnak a hasonló életkörülmények között, az alkalmazkodás miatt hasonló lesz pl. a formája. A → lemeztektonikában az egymás felé mozgó, ütköző, → litoszféralemezek szegélyét nevezik konvergens lemezszegélyeknek.

konvergens lemezszegélyek: → konvergencia.

koordinációs szám: megmutatja, hogy a kristályrács egy adott tömegpontját hány szomszédos tömegpont veszi körül egyenlő távolságban.

kőbél: a fosszilizálódó ősmaradvány anyaga kioldódik, de alakját megőrzi az őt kitöltő iszap vagy homok.

könnyenillók: a → magmából és → lávából kiváló gőzök, gázok (vízgőz, kén, kén-dioxid, kén-trioxid, kén-hidrogén, hidrogén-klorid, metán-klorid).

kötélláva (pahoehoe, hawaii nevéről): a levegőn lehűlő, mozgékony, → bazaltos láva kötélszerű redőkben történő megszilárdulása.

középidő: → mezozoikum.

kőzet: egyazon földtani folyamatban keletkező → ásványegyüttesek nagyobb, összefüggő testjei.

kőzetalkotó ásványok: → magmás és → metamorf kőzetekben főként → szilikátos, alárendeltebben oxidos → ásványok (→ olivin, → piroxén, → amfibol, → biotit és → csillám, → földpát, kvarc, földpátpótló, magnetit, hematit stb.). → Üledékes kőzetekben üledéktípustól függően változóak. Törmelékes üledékekben főleg az ellenállóbb magmás és metamorf ásványok dúsulnak fel (pl. kvarc, gránát). Vegyi- és vegyi-biogén üledékekben a karbonátok, szulfátok, kloridok, hidroxidok, foszfátok stb. gyakoriak (pl. kalcit, rodokrozit, gipsz, kősó, limonit, foszforit, kvarcit). Szerves üledékekben a kevés szervetlen alkotó mellett szerves ásványok jelennek meg nagyobb tömegben.

kőzetburok (litoszféra): amely valójában nem csak → kőzetekből áll, mivel a szilárd földkérget (→ földkéreg) és a szorosan hozzátapadó, vele együtt mozgó, szilárd állapotú legfelső → köpenyzónát is jelenti. Csak azért tekintik egy egységnek, mert lemezei együtt mozdulnak el a köpeny plasztikus övén. Valójában azonban csak a kéreg áll szorosabb értelemben vett kőzetekből.

kőzetlemez (litoszféralemez, litoszféra, gör. lithosz = kő, szphaira = gömb): a Föld legfelső szilárd burka, amely a → földköpeny felső részéből és a → földkéregből áll. A szárazföldek alatt vastagabb (70-150 km), mint az óceánok alatt (50-60) km.

kőzetliszt (aleurit): 0,002-0,02 mm szemcseméretű, laza → törmelékes üledék. A talajtani nevezéktanban iszapként szerepel.

kőzettan (petrológia): a → geológiának az a része, amely az → ásványokból felépülő → kőzetek elemi és ásványos összetételével, leíró jellemzésével, rendszertani besorolásával, képződési folyamatainak kutatásával és → geotektonikai összefüggéseinek felderítésével foglalkozik (→ petrogenetika, → petrográfia).

kőzet-tufa: ~-ról beszélünk, ha a vulkáni üledékben a kőzettörmelék részaránya meghaladja az 50%-ot.

kráter (gör. = keverőedény): a vulkáni → kürtő felső, tölcsér alakban kiszélesedő része.

kraton (gör. kratynein = megszilárdulni): a kontinentális kéreg magjaiban található, idős, átkristályosodott, merev kéregrészek (→ pajzsok, → táblák aljzata). Nevezik pajzsnak, → ősmasszívumnak is (pl. Kanadai-pajzs, Brazil-pajzs, Kelet-Európai-tábla) fedettségétől függően.

kréta: a → mezozoikum legutolsó időszaka. 154,6 millió évvel ezelőtt kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget.

kristály (gör. krysztallosz = jég, kristály): sík lapokkal határolt, jellegzetes → szimmetria tulajdonságokkal rendelkező egynemű test.

kristályformák: az egyes kristályosztályok szimmetriaelemei szerint összetartozó lapok összessége. Lehetnek nyílt és zárt kristályformák

kristályosztályok: a hét → kristályrendszerbe sorolható kristályos anyagok a rajtuk felismerhető alaki szimmetriaelemek alapján 32 kristályosztályba rendezhetők. A háromhajlású (→ triklin) rendszerbe 2 osztály, az egyhajlásúba (→ monoklin) 3 osztály, a → rombos rendszerbe 3 osztály, a négyzetesbe (→ tetragonális) 7 osztály, a hatszögesbe (→ hexagonális) 7 osztály, a háromszöges rendszerbe (→ trigonális) 5 osztály, és a → szabályos rendszerbe (thesszerális) 5 osztály sorolható.

kristályrendszer: a → kristályok rácsszerkezetére jellemző → elemi cellák éleinek egymáshoz viszonyított nagysága és a cellaélek által bezárt szögek alapján a kristályos anyagokat 6 féle tengelykereszt jellemzi és 7 féle ~-be sorolhatók. Ezek: → triklin rendszer, → monoklin rendszer, → rombos rendszer, → trigonális rendszer, → tetragonális rendszer, → hexagonális rendszer, → szabályos rendszer.

kristálytan: a → kristályok alakjával (kristálymorfológia), kémiai összetételével (kristálykémia), fizikai tulajdonságaival (kristályfizika) stb. foglalkozó tudományág.

kristálytani tengelykereszt: a → kristálytanban a kristályos anyagok → elemi cellái, és ebből következően makroszkópos geometrikus testalkatuknak (→ kristályformák, formakombinációk) jellemző irányai is a ~-tel jellemezhetők. Ilyen alapon 7 → kristályrendszert különböztetünk meg. Az egyes kristályrendszerekhez olyan jellegzetes → elemi cellák tartoznak, amelyekben a rácspontok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, és a rácspontokat összekötő cellaélek hossza és egymással bezárt szöge hasonló a hozzá tartozó tengelykereszt ágainak hosszával és bezárt szögével.

kristály-tufa: olyan → piroklasztikumokra használják e megnevezést, amely szabad szemmel is felismerhető mennyiségben tartalmaz jó alakú → ásványszemcséket, → kristálytöredékeket.

kumulátumok (lat. cumulus = halom, rakás): → bázisos, → ultrabázisos kőzetekben megfigyelhető szerkezet, amelyben a kristályosodáskor elkülönülő → színes alkotók a gravitációs differenciáció következtében együttesen süllyedve sötét színű sávokat alkotnak, melynek következtében a kőzetet világosabb és sötétebb sávozottság jellemzi.

külső erők: a Föld felszínét kívülről alakító erők. Ide tartozik a víz, szél, hőingás, jég, tömegmozgások.

kürtő: a → vulkán általában henger alakú csatornája, amelyen a → magma a felszínre jut.
(E kör alakú terület a kürtő vagy lávacsatorna, amely a magmakamra és a felszín közötti összeköttetést biztosítja.)

L

L hullám (long, v. longitudinális hullám): felületi hullám, a → P és → S hullámokból tevődik össze. Jellemző rá, hogy a rezgés nagysága a mélységgel gyorsan csökken.

lakkolit (gör. lakkosz = árok, litosz = kő): kőzetlencse -> üledékes környezetbe nyomuló, lencseszerű → szubvulkáni kőzettest. (A felszín közelébe nyomult magmatömegek a kéreg felső kőzetrétegeit fölboltozzák, és a boltozat alatt terjedelmes kőzetlencsékké (lakkolit) dermednek.)

láncszilikátok: olyan szilikátszerkezet, ahol a koordinációs tetraéderek [SiO4]4- hosszú, láncszerű formában kapcsolódnak össze közös oxigének által úgy, hogy a tetraéder 4 csúcsán lévő oxigének közül kettő egyidejűleg 2 tetraéderhez tartozik. A láncokat az oldalirányban szabadon maradt lekötetlen oxigén töltéshiányok (szabad vegyértékek) kapcsolják egybe különböző kationok (pl. Ca2+, Fe2+, Mg2+ stb.) közvetítésével (→ piroxén).

lapilli (lat. ol. kövecske): 2-64 mm átmérőjű, változatos alakú, lávaeredetű → vulkáni törmelék, amely a vulkánok kitörésekor szóródik szét.

láva: (nápolyi kif. = patak) a Föld mélyéből a felszínre kerülő izzó szilikátolvadék.

Lehmann-öv: A külső- és belső → földmag közötti választóvonal, 4710-5160 km mélységben.

lejtőbreccsa: a hegy lejtőjének összecementált törmeléke.

lemezes iker: → poliszintetikus iker.

lemeztektonika: a kőzetlemezek (→ litoszféralemez) mozgására, vándorlására, az óceánfenék szétterülésére, az → orogén övek képződésére vonatkozó elmélet.

lineamens: a nagyméretű törésvonalakat, törésrendszereket nevezik ~-nek (pl. Periadriai lineamens).

litorális környezet (lat. litoralis = parti): a tengerek, tavak partmenti sávja, amelyen a hullámzás, ill. az árapály mozgások romboló, áthalmozó hatása érvényesül.

litoszféra: → kőzetburok.

litoszféralemez: → kőzetlemez.

litosztratigráfia (kőzetrétegtan): a rétegek → kőzettani alapon történő osztályozását végző tudományág.

lopolit: több száz km átmérőjű, tál alakú magmás → intrúzió, alján magmacsatornával.

lösz: finomszemű, sárga színű, eolikus eredetű → törmelékes üledékes kőzet.

== M ==