Szerkesztő:Phurtoo/Történelem

Habsburg-Oszmán[szerkesztés]

http://real-j.mtak.hu/5744/1/TortenelmiSzemle_2003.pdf -- ÁGOSTON GÁBOR - Ideológia, propaganda és politikai pragmatizmus: A Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedés és a közép-európai konfrontáció http://szazadok.hu/doc/szazadok_2018_05_JAVITOTT%20NYOMDAI%20-okt.%204..pdf

Csehszlovákia[szerkesztés]

1843 Pozsony - MAGYAR ORSZÁGGYÜLÉSEN MÉLTÓSÁGOS FŐ TARTATOTT ORSZÁGOS ÜLÉSEK 1843 Országgyűlési napló

1848 március 19-én egy cseh küldöttség felterjesztést nyújtott be a bécsi császári udvarban a császárhoz nemzetiségi kérdésekről és cseh igényekről:

"A cseh nemzetiség egyenlősége a némettel az összes cseh országrészben az iskolákban és hivatalokban."
"A cseh-koronához tartozó országrészek közigazgatási egységeinek újjászervezése és elfogadják a közös cseh állami parlament alkotmányát. "

http://epa.oszk.hu/00400/00414/00061/pdf/EPA00414_korall_2017_70_222-225.pdf http://epa.oszk.hu/00000/00033/00029/pdf/forum_EPA00033_2007_02_063-085.pdf http://epa.oszk.hu/00000/00033/00012/szemle_2003_1_toth.htm http://epa.oszk.hu/03300/03307/00001/egyhaztorteneti_szemle_2000_01_105-119.HTM http://epa.oszk.hu/00400/00458/00335/pdf/Korunk_EPA00458_1939_04_374-375.pdf http://epa.oszk.hu/00400/00458/00297/pdf/EPA00458_Korunk_1935_07-08_604-605.pdf

1927-es Rothermer-akció -- az angol lord által javasolt határrevíziós tervek csehszlovákiai

https://epa.oszk.hu/02100/02169/00010/m980310.htm -- Borsody István Magyarország és a csehszlovákiai magyarság https://epa.oszk.hu/00000/00033/00003/angyal.htm -- Angyal Béla: Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában 1918-1921

Címsor szövege[szerkesztés]

Olejník, Milan: Politické a spoločenské aktivity maďarskej minority v prizme štátnych orgánov a dobovej slovenskej tlače (1918-1929). Košice: Spoločenskovedný ústav SAV, 2011., 139 p.

Az első, aránylag mérsékelt cseh kérvényre az udvar lanyhán válaszolt március 23-án. Ez az udvari rezolúció heves

kitörésre ingerelte a cseh nemzeti érzést.

A második cseh kórvény a magyar ellenzék sikerén felbátorodva, Csehország alkotmányos önállóságát követelte.

Ε kérvénynek elfogadása – pedig elfogadását az akkori osztrák kormány meg nem tagadhatta – jelentékenyen lazította Csehország kapcsolatát az osztrák birodalommal. Az udvar a kérvény Bécsbe érkezte után rögtön kinevezte Ferenc Józsefet Csehország helytartójának április 6-án. A kínevezést azok eszközölték ki, akik azt hitték, hogy a trónörökös fiának helytartói méltósága Prágában oly jó hatást fog kelteni, hogy a csehek a kapott engedményekkel a birodalmi érdekek sérelme nélkül fognak élni. Azonban gróf Kolowrat, a már akkor leköszönt miniszterelnök, más véleményen volt. Április 8-án, tehát a második cseh kérvény kedvező elintézésének napján, tudatta a minisztertanáccsal, hogy az ő véleménye szerint nem kellene Ferenc Józsefet sietősen Prágába küldeni; jobb volna megvárni a második kérvény elintézésének hatását a csehekre. A minisztertanács a kiküldetés elhalasztását helyeselte, megjegyezvén, hogy a kiküldetésnek sohasem lesz jó eredménye, ha a még kiskorú főherceget gróf Bombelles, a katolikus buzgalmáról ismeretes ajo is elkísérné a nemzeti liberalizmusért rajongó Prágába. Gróf Kolowrat és a vele egyetértő miniszterek, vagy udvari főemberek azért kívánták elhalasztani Ferenc József küldetését, mert attól tartottak, hogy a cseh nemzeti szenvedélyek és a dinasztikus érdekek összeütközése megőrli majd a trón fiatal örökösének tekintélyét. Erre az eshetőségre Zsófia főhercegné már az április 6-i kinevezés előtt is gondolt. Az udvar nem vonta vissza a kinevezést, de ürügyet keresett a halasztás igazi okának leplezésére.

Így azután könnyű volt a cseh gubernium elnökétől Innsbruckba küldött gróf Nostitznak és dr. Biegernek kieszközölniök Ferenc József visszahívását abból az okból, hogy mint helytartónak életbe kellene léptetnie az április 8-án Csehországnak adott jogokat/

Thun Leo és társai szövetkeztek a cseh nemzeti bizottsággal abban a reményben, hogy egy dinasztikus érzelmű, vallási és társadalmi tekintetben konzervatív cseh nemzeti államot alapíthatnak. Ez az állam megindíthatta volna Ausztria föderális átalakítását, és ennek az államnak élére hívta a Thun Leótól vezetett kormány Ferenc Józsefet Prágába alkirálynak.

június 12-i prágai forradalomnak. A cseh radikálisok Prágában fellázadtak a főúri kormány ellen. Windischgrätz letörte a lázadást és ez által el volt ejtve a föderalista gondolat; a cseh főurak is visszatértek a Pillersdorf által védelmezett centralizmushoz. Ferenc József alkirályi méltóságának most már nem volt sok értelme; egyáltalán nem látszott tanácsosnak az ifjú főherceget a lenyűgözött szláv radikálisok városába küldeni.

A kremsieri gyűlés színe előtt a miniszterelnök bátran előadhatta a magyar szabadságharc keletkezésének ezt a groteszk rajzát; hiszen a gyűlés egy jelentékeny pártja, a cseheke, október végén a kormányhoz intézett felterjesztésében azt írta, hogy az október 6-i bécsi forradalmat a magyarok csinálták, mert nem akarják elismerni a szlávok és románok jogait.1 A csehek pártja közelebb járt volna az igazsághoz, ha azt mondja, hogy a magyarok nem akarják elismerni a szlávok és románok jogait a külön nemzeti területekre a tulajdonképi magyar királyságon belül.

Pinkas -- 1848 december 13-án::: A cseh követek egyik vezére mondotta egy bizottsági ülésen: «Az októberi napok óta mi vagyunk a legyőzöttek, a reakció azelőtt csak kísértet volt, most testet öltve áll előttünk».

Havlicek, a cseh publicista, elmélkedve a birodalmi gyűlés feloszlatásáról, így fakadt ki a kormány ellen: «Vajon tudták-e a miniszterek, hogy mit csinálnak?... Ferenc József trónraléptekor megígérte, hogy az alkotmányt a birodalmi gyűléssel egyetértve fogja elrendelni. Tudja-e a minisztérium, hogy mit jelent egy császári ígéretet megszegni, a császár szavát értéktelenné tenni s az abba vetett bizalmat örökre semmivé tenni?» Különösen Csehországban okozott keserű csalódást a feloszlatás. A csehek egyszerre lelkesedni kezdtek a fegyverrel küzdő magyarokért. Minden nagy prágai épületen óriási betűkkel volt olvasható: Éljen Kossuth!

Egy alkotmányos király -Ferenc József

Ferenc Józsefben – miután Magyarországon meggyŒzŒdhetett a kiegyezés kezdeti sikereirŒl – 1870–1871 fordulóján felmerült, hogy a magyarokhoz hasonlóan a csehekkel is megpróbál valamilyen, Ausztrián belüli megegyezést kötni, és cseh királlyá koronáztatja magát. EttŒl az elképzeléstŒl végül a magyarokat és a cseheket leszámítva a birodalom szinte összes többi népé - nek ellenkezése miatt elállt, s ezután következetesen szembeszállt minden olyan törekvéssel, amely a dualista államrendszer megváltoztatására irányult