Szerkesztő:Peppe83/003

A Macskaszem-köd (NGC 6543) egy planetáris köd a Sárkány csillagképben. A jelenleg ismert planetáris ködök közül ez az egyik legöszetettebb szerkezetű; a Hubble űrtávcsővel készített nagy felbontásű képeken különleges alakzatok; ívek, csomók és kilövellések láthatóak.

A Macskaszem-ködöt William Herschel fedezte fel 1786. február 15-én, továbbá ez volt az első planetáris köd amelyen színképelemzést végeztek. Ez utobbit az angol amatőr csillagász; William Huggins végezte 1864-ben.

A objektummal kapcsolatban sok kérdés máig megválaszolatlan; a bonyolult szerkezetét az okozhatja, hogy a központi csillaga valójában kettőscsillag, és az általuk külön-külön ledobott gázburkok összekeveredtek. Azonban nincs rá bizonyíték, hogy a központi csillagának lenne kísérője. Az is felmerült, hogy az egyetlen csillag több - különböző kémiai összetételű, önálló - gázburkot dobott le, amelyek reakcióba léptek egymással. A köd kialakulásának pontos körülményei ismeretlenek.

Általános tudnivalók

A kutatók sokat tanulmányozták a Macskaszem-ködöt, mivel viszonylag fényes (8,1^m) és az északi féltekéről - ahol hagyományossan a legnagyobb távcsövekkel felszerelt obszervatóriumok találhatóak - könnyű megfigyelni. Rektaszcenziója 17h 58.6m, deklinációja pedig +66°38', pozíciója csaknem egybeesik az ekliptikai koordinátarendszer északi pólusával.

A középső, fényes köd - ami kissebb távcsövekkel is látható - csak mintegy 20 átmérőjű, de a halványabb külső régiókat is beleszámítva az objektum teljes átmérője 386 (6,4'). A középső rész sűrűsége 5000 részecske/cm3, hőmérséklete 8000 K, míg a külső régiók forróbbak (15 000 K) de sokkal kisebb sűrűségűek.

A központi csillaga egy 80 000 K felszíni hőmérsékletű, a Napnál 10000-szer fényesebb, O-típusú csillag, amelynek átmérője viszont csak a Nap 65%-a. Színképelemzéssel kimutatták, hogy ez a csillag gyors napszél formájában nagy ütemben veszít a tömegéből; évente 3,2*10-7 naptömegnyit - vagyis 20 trillió tonnát másodpercenként. A napszél szebessége 1900km/s. A számítások alapján valószínű, hogy a kezdetben 5 naptömegű csillag alig 1 naptömegűre apadt.

Megfigyeléseinek eredményei

A NGC 6543 volt az első planetáris köd amelyen színképelemzést végeztek (William Huggins, 1864, és ez a vizsgálat bebizonyította, hogy a köd rendkívül alacsony sűrűségű gázból áll. Azóta már az egés elektromágneses színképét áttanulmányozták.