Szerkesztő:Pakos/Forgattyústengely
A forgattyústengely (vagy főtengely) egy gép azon alkatrésze, amelynek feladata az alternáló mozgás forgó mozgássá alakítása. Egy gép leginkább igénybe vett alkatrésze, anyagát tekintve rendszerint kovácsolt acélból vagy öntöttvasból készül.
Története[szerkesztés]
A legkorábbi bizonyíték a főtengely megjelenésére egy gépben, a Rómaik által kifejlesztett Hierapolis fűrészmalomban lelhető meg. [1]
Belső égésű motorokban[szerkesztés]
Felépítése[szerkesztés]
A forgattyústengely a belső égésű motorok azon alkatrésze, mely a dugattyúk lineáris alternáló mozgását forgó mozgássá alakítja. A forgó mozgássá alakításhoz a főtengely rendelkezik forgattyúcsapokkal. A forgattyúcsapokhoz kapcsolódnak a dugattyúk a hajtókar által. A hajtókar és forgattyúcsap között található a hajtókarcsapágy. A forgattyúcsapok száma a legtöbb esetben megegyezik a hengerek számával, kivéve a V-motorokat, ahol egy forgattyúcsapon két dugattyú osztozik. A főtengely motortömbben való csapágyazásakor ügyelni kell arra, hogy egy csapágy tengely irányban is adjon fogást a tengely számára. A főtengely igénybevétele szempontjából a csapágyazások számának növelése pozitív hatással van a tengely élettartalmára, viszont költségesebbé teszi annak előállítását. Az esetek többségében kielégítő, ha minden második henger után van csapágy és nem mindegyik után. Továbbá gondolni kell a forgattyúcsapok olajozására is. Leggyakrabban a motorblokkból a főcsapágyon keresztül, a tengelyben lévő apró furatokon keresztül jut el az olaj a forgattyúcsapokhoz. A tengely kiegyensúlyozására általában a tengelyből kialakított ellensúlyok szolgálnak, vagy nagyobb méretű ellensúly esetén utólag kerül felhelyezésre. A motorban ébredő torziós lengések, olyan jelentősek is lehetnek, hogy lengéscsillapító beépítése válhat szükségessé.
Lengéscsillapítás[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- ↑ Ritti, Grewe & Kessener 2007, p. 161
- Ritti, Tullia; Grewe, Klaus & Kessener, Paul (2007), "A Relief of a Water-powered Stone Saw Mill on a Sarcophagus at Hierapolis and its Implications", Journal of Roman Archaeology 20: 138–163