Szerkesztő:PZoli/Totalis regulationis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A totalis regulationis viselkedési tünetegyüttes, mely a szabályozatlan közösségektől való rettegésben, valamint a közösségi viselkedés minden mozzanatának szabályokkal történő lefedésének, az elfogadott és el nem fogadott viselkedésformák teljes körű definiálásának és a szabálysértések szankcionálásának mérlegelési lehetőséget nélkülöző pontos meghatározásának kényszerében nyilvánul meg. A tünetegyüttestől szenvedő személyek közösségi viselkedésére jellemző, hogy bármely vitás kérdésben a szabályok pontos, betű szerinti értelmezésében keresik a megoldást, amennyiben pedig azt észlelik, hogy az adott helyzetre nincs egy az egyben ráhúzható szabály, akkor a szabályok megváltoztatására vagy új szabály megalkotására tesznek javaslatot. Mivel a szabályalkotáskor az ismert, korábban felmerült problémák megoldására fókuszálnak, a totalis regulationisban szenvedő egyének által megalkotott szabályok rendszerint nem alkalmasak a közösségben felvetődő, korábban nem tapasztalt konfliktusok kezelésére, ami újabb szabályok megalkotására készteti őket.

A totalis regulationisra vonatkozó első megfigyelések a jogalkotás területén történtek, innen ered a tünetegyüttes népi gyógyászatban ismert elnevezése, a kiskapuzárási pánik.

Az olyan társadalmakban és közösségekben, ahol ennek veszélyét nem ismerik fel időben, a törvény- vagy szabályalkotás legfelsőbb szintjeiig küzdik fel magukat a kiskapuzárási pánikban szenvedő személyek, aminek egyértelmű jele a törvények és szabályok egyre fokozódó burjánzása, az átláthatatlan szabályrendszer vélt vagy valós megsértéséből adódó viták szaporodása, és a megoldatlan vitákra hivatkozva újabb szabályok elfogadtatása, ami a totalis regulationis spirál kialakulásához, és az adott társadalom vagy közösség minden tagjánál a stressz-szint növekedéséhez vezet, mivel a notórius szabályalkotók egyre jobban rettegnek a szabályozatlanság teljességének hiányától, a többiek pedig az egyre több szabály szorításától.

Egyesek szerint logikus érveléssel, a túlszabályozás visszásságainak bemutatásával, valamint a szabályozatlan kérdések józan ésszel történő átgondolásának szorgalmazásával és elősegítésével enyhíthetők a totalis regulationis tünetei, bár egyre többen vannak, akik kételkednek az ilyen jellegű próbálkozások sikerében.