Szerkesztő:Ogodej/Tamil irodalom

A tamil irodalom
Önálló fejlődés, alapja nem szanszkrit versforma; a két nagy klasszikus nyelv, a szanszkrit mellett a másik aminek 2000 éves történelme van.→ dravida kultúra, kölcsönhatása az inddel;

Története

A nyelv az i.e 8-6 századtól kristályosodott ki a protodravida nyelvekből. Írás: i.e. 3. sz.
Korai királyságokról az ótamil irodalom nyújt képet: Pándija, Cséra, Csola királyságok→ kapcsolat:Közel-Kelet, sőt ókori görög államok
Udvari költészet, harcias, bátor, az élet örömeit élvezni tudó embereszmény. Humanizmus, világiasság. Nincs társadalmi különbség férfi és nő között, költőnők is léteznek. Főleg vándor dalénekesek, akik időlegesen elszerződtek fejedelmi udvarokhoz. A költők hírvivő, hagyományőrző, nevelő, de szórakoztató feladatokat is elláttak.

pánar -- a jázs nevű lanton játsszó költő

Kuttar -- táncos énekes, dramatizált

porunar -- hadi dalnok, dob, főleg udvaroknál

ahavunar --hírnök, vándorénekes

A viralijar -- énekes- táncosnő, pulavar--bölcs költő
Nem voltak papok, mint az indeknél a költők. Kiálltak függetlenségükért, büszkén elutasították a talpnyalást.

Jellegzetességei

Kétféle költészet: aham (lírai, elsősorban szerelmi, és személytelen valakihez) és puram (külső világ, csaták, eseményhez, személyhez kötődött)

Aham: házasság előtti (kalavu) és házasságban (hűtlenséget is beleértve) (karpu)

Kötelezően előírt sztereotíp vonások, hét u.n. tinai, évszak, napszak, hely, védőistenség, fő és mellékszereplők:

Kurindzsi (hegyvidék, egymásra találás, hűvös évszak, éjszaka, istenség védelme)

Mullai (erdő, várakozás, epekedés, esős évszak, este, istenség védelme)

Marudam (termőföldek, hűtlen szerető, bármely évszak, hajnal, istenség védelme)

Nejdal (tengerpart, aggódás a távoli kedvesért, bármely évszak, napkelte, istenség védelme)

Pálai (sivatag, elvágyódás, bármely évszak, délben, istenség védelme)

Perundinai (szerelmi kapcsolat azokkal, akik nem valók egymáshoz)

Kaikkilai (viszonzatlan szerelem)

Puram hét tinaija:

Vetsi éjszakai hegyvidéken szarvasmarhalopás miatt háború lesz

vandzsi: az esős évszakban erdei harci készülődés

Uzsinyai: hajnali ostrom terméketlen vidéken

tumbai: esti csata a mezőn

Váhai:győzelem

Kándzsi: elvesztett ütközet

pádan: dal a pártfogó dicsőségére

A rögtönzés nagy szerepe. Szájhagyomány, 4-5 sz-ban leírva. Másolatok. első antológiák, majd 8. században nagyobb gyűjtemények:Ettuttohai, Pattuppáttu.

Ettuttohai

• Natrinai (jó műfaj)

• Kurundohai (rövid versek)

• Aingurunúru Ötszáz rövid gyüjtemény

• Paditrupáttu (tizek tize)

• Paripádal (strófaversek)

• kalittohai Kali versek

• Ahanánúru Négyszáz aham

• Puranánúru négyszáz puram

Pattuppáttu:

• Tirumuruhátruppadai Útmutató muruhan istenhez

• Porunarátruppadai útmutató hadi dalnokoknak

• Sirubánátruppadai útm. kislantú poétáknak

• Maduraikkándzsi Jótanácsok madurainak

• Mullaippáthu erdei ének

• Nedunalvádai hosszan tartó jó északi szél

• Kurindzsippáttu hegyi ének

• Pattinappálai városi magyány a tengerparton

• Malaibaduhádam Hegyek hangja

4/5 aham, a többi puram.

A művek szerzőinek csak a neve maradt fenn, életükről semmit nem tudni. A nevükből következtethetünk foglalkozásukra, minden társadalmi réteg képviselve van. A királyi udvarok környezetében fokozatosan megszűnt a szóbeliség, egyre inkább írott formák.

A 3. század körül még kevés a hindu hitvilág, inkább az ősi dravida istenek, később feltűnően sok dzsaina hatás.

Harmadik negyedik században kezdődött meg a buddhizmus és az ind kultúra behatolása tag területekre

A tamilok északi szomszédja a pallavák folyamatosan terjesztették a dzsainizmust.

A vallási költészetet segítette az aszkétikus dzsaina és buddhista befolyás

A költészet átalakulása figyelhető meg, mivel a páli és a prákrit nyelvek behatoltak a tamil nyelvterületre

Az ótamil műköltészetet nemesi költészetként tartotta nyilván, ebbean az időben a költészet már szangam-irodalom, vagy antológiairodalom néven illeti.

A dzsaina behatolások során jöttek létre a különböző erkölcsi, etikai kérdéseket boncolgató didaktikus irodalmi alkotások. A hagyományos tamil irodalomtörténet ezeket mint tizennyolc alacsony sorszámú mű szerepelnek. Legfontosabb ezek közül a Tirukkural (Szent kural), amely a mai napig az élő költészeti hagyomány legfontosabb darabja.

A dzsainákhoz köthető a tamil nyelvtani irodalom, a grammatika művelése, amelyek a szanszkrit grammatika alapján jöttek létre.

A buddhista és dzsaina szent helyek váltak az irodalmi élet központjává az eddigi fejedelmi udvarok helyett

A páli és prákrit behatolással párhuzamosan megjelentek a szanszkrit nyelvű költemények.

Az ötödik században jelent meg az u.n. műeposz fogalma, többnyire fordítások, de a két eredeti kimagasló művgészeti értéket képvisel. (Silapaddiháram, a Bokaperec története) Megjelent a kommentár-irodalom is

Források

• Major István: A tamil irodalom kistükre. (hely nélkül): Európa. 1978. ISBN 9630712369