Berhidai Lakath János

A nevével ellentétben nem Berhidán született, de itt élt, és az egyetlen nemes ember volt a környéken, aki a vagyonát nemes célra adományozta.

Édesapja Lakath Mihály Somlóvásárhelyen született 1829.- ben, meghalt Berhidán 1900. augusztus 14-én.

Édesanyja Stefkó Mária.

A szülők 1853. május 10-én kötöttek házasságot.

1894. december 30-án szerzett nemesi címet Lakath Mihály, s ekkor vette fel a berhidai előnevet is. Gyermeke János, születési idejét tudjuk (1859), de nem tudjuk a helyét. Erre vonatkozóan adat még a Megyei Levéltárban sincs. 1859-ben – egy aránylag gazdag házban – sírt fel az újszülött, akit apja kívánsága szerint Jánosnak neveztek el. A névadásnál ellenvetés nem lehetett, a jómódú Lakath Mihály már meg- szokta: az õ szava parancs. Gyengélkedő feleségének sem volt ellenvetése. Az anyja iránt érzett mélységes szeretet végigkísér- te élete során. A gyermek gyenge egészsége ellenére, jól érez- te magát. Mindenkitől elszigetelten játszott, és élte boldog éle- tét a szülői ház kertjében, anyja legnagyobb boldogságára. Az iskolaérettség idején ütközött ki először az elzárt élet jelentet- te ellentét a visszahúzódó kisgyermek lelkivilága és az új világ megismerése között. A jól nevelt, illedelmes gyermek életében nehéz időszak következett, míg el nem ért az elemi iskola 4. évfolyamáig. Mint a jómódú földbirtokos gyermekét, beíratták a veszprémi egyházi iskola felső tagozatába. A cseperedő kisfiú a nyári szünidőt boldogan töltötte anyjával. Apja nem kedvelte túlságosan a kis Jánost, mivel a fiú nagyon vallásos volt. János 13 éves korában a veszprémi kollégiumban ismerkedett meg egy értelmes, jólelkű baráttal. Vele osztotta meg gondjait. Időnként a városban sétálva, meglepődve tapasztalta azt a furcsa világot, amit az õ különösen zárkózott lelkivilága nem volt képes befogadni. Sokszor megütközött az úri hölgyek könnyed viselkedése láttán. A megtapasztalt élmények élete végéig elkísérték. Az iskolát 16 évesen fejezte be, majd hazaköltözött, ahol aztán az apja keményen be- fogta a gazdasági munkákba. Az évek múlásával, kezdte mind jobban érteni a gazdaság intézésével járó feladatokat. 41 éves volt, amikor apja hirtelen meghalt. A haláleset megviselte, holott nem igazán kedvelte az apját. Apja halálával a gazdaság minden problémája a nyakába szakadt. Az idő múlásával egyre jobban irányított, vagyona egyre nőtt. Ennek eredményeképp a fiatal hölgyek szülei mind- inkább keresték János barátságát. Az ismert hölgyek társaságában eltöltött évek alatt hiányolta a lelkiviláguk gazdagságát. Mivel a silányságot elfogadni nem tudta, ezért kerülte a hölgyek társaságát Miután meggazdagodott, arra a következtetésre jutott, hogy a jótékonyság irányába kell fordulnia. Miután édesanyja 1916- ban meghalt, végképp elmagányosodott. Egészsége megromlott, s érezte, hogy nincs sok ideje, emiatt egyre inkább a jótékonyságon gondolkodott.1921-ben döntött és végrendelkezett, mellyel lefektette a „Lakath Mihályné Szeretetháza” alapjait. Alapítványt hozott létre, amihez nagy vagyonával járult hozzá. A lelkében levő problémákra is gyógyírt keresett a gondoskodással. Az alapítvány meghatározásánál előtérbe helyezte a hadigondozottak és a lelkileg sérült árva lányok megsegítését. 1924-ben halt meg, vagyonát a Szeretetház felépítésére fordították végakarat szerint. 14 év alatt épült meg a „Gyermekotthon”, amely 1985. augusztus 15-ig működött. Lakath János 1924. évi halála nem rendítette meg Berhida elöljáróit, temetése puritán volt. Egykori sír- helye a Veszprémi úti temetőben volt megtalálható 1960-ig. Akkor a falu vezetése úgy döntött, hogy a temetőt megszüntetik, felparcellázzák. Lakath János hamvait egy ismeretlen személy jóvoltából áthelyezték a jelenlegi katolikus temetőbe. Sírhelyét nagyon kevesen ismerik, s kevesen gyújtanak gyertyát érte. Az idő múlásával a feledés homályába vész egy jótékonykodó ember neve.

Sírjára a következőt írták: „Berhidai Lakath János nemes emberbarát hamvait fedi e sír. Ki nagy vagyonát a magasztos nőnevelés céljára hagyományozta. ”

Forrás:Polcsik László