Szerkesztő:Milei.vencel/uj vallasok
A new religious movement (NRM), also known as a new religion or an alternative spirituality, is a religious or spiritual group that has modern origins and which a peripheral place within its society's dominant religious culture. NRMs can be novel in origin or part of a wider religion, in which case they are distinct from pre-existing denominations. Some NRMs deal with the challenges posed by the modernizing world by embracing individualism whereas others seek tightly knit collective means.[1] Scholars have estimated that NRMs now number in the tens of thousands worldwide, with most of their members living in Asia and Africa. Most have only a few members, some have thousands, and only very few have more than one million members.[2]
New religions have often faced a hostile reception from established religious organisations and various secular institutions. In Western nations, a secular anti-cult movement and a Christian countercult movement emerged during the 1970s and 1980s to oppose emergent groups. In the 1970s, the distinct field of new religions studies developed within the academic study of religion. There are now several scholarly organisations and peer-reviewed journals devoted to the subject. Religious studies scholars contextualize the rise of NRMs in modernity, relating it as a product of and answer to modern processes of secularization, globalization, detraditionalization, fragmentation, reflexivity, and individualization.[1] Scholars continue to try to reach definitions and define boundaries.[3]
There is no singular, agreed upon criteria for defining a "new religious movement".[4] However, the term usually requires that the group be both of recent origin and different from existing religions.[3] There is debate as to what the term "new" should designate in this context.[5] One perspective is that "new" can designate that a religion is more recent in its origins than large, well-established religions like Christianity, Islam, and Buddhism which are over a thousand years old.[5] An alternate perspective is that the term "new" should designate that a religion is more recent in its formation, [5] with some scholars viewing the 1950s or the end of the Second World War in 1945 as the defining time, while others look as far back as the founding of the Latter Day Saint movement in 1830.[6][5][7]
A differing perspective was adopted by the scholar of religion J. Gordon Melton, who argued that "new religious movements" should be defined by the manner in which they are treated by dominant religious and secular forces within a given society. According to him, NRMs constituted "those religious groups that have been found, from the perspective of the dominant religious community (and in the West that is almost always a form of Christianity), to be not just different, but unacceptably different."[8] This definition would mean that which religions were regarded as NRMs would differ from country to country and would be open to change and reassessment.[8] Barker cautioned against Melton's approach, arguing that negating the "newness" of "new religious movements" raises problems, for it is "the very fact that NRMs are new that explains many of the key characteristics they display".[9]
As noted by scholars of religion Olav Hammer and Mikael Rothstein, "new religions are just young religions".[10] In this they argued that NRMs are "not inherently different" from mainstream and established religious movements,[10] with the differences between the two having been greatly exaggerated by the media and popular perceptions.[10] Melton has stated that those NRMs which "were offshoots of older religious groups... tended to resemble their parent group far more than each other".[11] One question that faces scholars of religion is when a new religious movement ceases to be "new."[12] As noted by Barker, "In the first century, Christianity was new, in the seventh century Islam was new, in the eighteenth century Methodism was new, in the nineteenth century the Seventh-day Adventists, Christadelphians and Jehovah's Witnesses were new; in the twenty-first century the Unification Church, ISKCON and Scientology are beginning to look old."[12]
Some NRMs are strongly counter-cultural and 'alternative' in the society they appear in, while others are far more similar to a society's established traditional religions.[13] Generally, Christian denominations are not seen as new religious movements; nevertheless, The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, the Jehovah's Witnesses, Christian Science, and the Shakers have been studied as NRMs.[14][15]
There are also problems in the use of "religion" within the term "new religious movements".[16] This is because there are various groups, particularly active within the New Age milieu, which have many traits in common with different NRMs but which emphasise personal development and humanistic psychology and which are not clearly designated as "religious".[17]
"Cults", "sects", and "alternative religions"[szerkesztés]
A procession of Heathens, members of a modern Pagan new religion, in Iceland Since at least the early 2000s, most sociologists of religion have used the term "new religious movement" to avoid the pejorative undertones of terms like "cult" and "sect".[18] These are words that have been used in different ways by different groups.[19] For instance, from the nineteenth century onward a number of sociologists used the terms "cult" and "sect" in very specific ways.[20] The sociologist Ernst Troeltsch for instance differentiated "churches" from "sect" by claiming that the former term should apply to groups which stretched across social strata while "sects" were typically defined by containing converts who came from socially disadvantaged sectors of society.[20]
The term "cult" is used in reference to devotion or dedication to a particular person or place.[21] For instance, within the Roman Catholic Church devotion to Mary, mother of Jesus is usually termed the "Cult of Mary".[22] It is also used in non-religious contexts to refer to fandoms devoted to television shows like The Prisoner, The X-Files, and Buffy the Vampire Slayer.[23] In the United States, the term "cult" began to be used in a pejorative manner to refer to Spiritualism and Christian Science during the 1890s.[24] As commonly used, for instance in sensationalist tabloid articles, the term "cult" continues to have pejorative associations.[25] According to the sociologist of religion David V. Barrett, the term "cult" was widely understood as meaning "one of those fake religions that brainwashes people into joining, takes all their money, then commits all sorts of abuse on them, and then they all commit suicide."[19]
The term "new religions" is a calque of shinshūkyō (新宗教?), a Japanese term developed to describe the proliferation of Japanese new religions in the years following the Second World War.[26] From Japan this term was translated and used by several American authors, including Jacob Needleman, to describe the range of groups that appeared in the San Francisco Bay Area during the 1960s.[27] This term, amongst others, was adopted by Western scholars as an alternative to "cult". [28] However, "new religious movements" has failed to gain widespread public usage in the manner that "cult" has.[29] Other terms that has been employed for many NRMs is "alternative religion" and "alternative spirituality", something used to convey the difference between these groups and established or mainstream religious movements while at the same time evading the problem posed by groups that are not particularly new.[30]
THe 1970s was the era of the so-called "cult wars," led by "cult-watching groups."[31] The efforts of the anti-cult movement condensed a moral panic around the concept of cults. Public fears around Satanism, in particular, came to be known as a distinct phenomenon, the "Satanic Panic."[32] Consequently, scholars such as Eileen Barker, James T. Richardson, Timothy Miller and Catherine Wessinger argued that the term "cult" had become too laden with negative connotations, and "advocated dropping its use in academia." A number of alternatives to the term "new religious movement" are used by some scholars. These include "alternative religious movements" (Miller), "emergent religions" (Ellwood) and "marginal religious movements" (Harper and Le Beau).[33]
Egy új vallási mozgalom ( NRM ), más néven új vallás vagy alternatív spiritualitás , a vallási vagy spirituális csoport, amely a modern eredete, és amely egy kerületi helyen belül a társadalom domináns vallási kultúra. NRMs lehet új eredetűek, vagy egy tágabb vallás, amely esetben a tekintetben különböznek a már meglévő felekezetek . Néhány NRMs foglalkozik a kihívásokra a modernizálása világ átölelő individualizmus, míg mások igyekeznek szorosan összefonódott közösségek számára. [1] A tudósok becslése szerint NRMs száma ma már a több tízezer világszerte, a legtöbb tagjaik élnek Ázsiában és Afrikában. Most már csak néhány tag, néhány ezer, és csak nagyon kevés több mint egy millió tagja van. [2]
Új vallások gyakran szembesülnek egy ellenséges fogadtatásban létrehozott vallási szervezetek és a különböző világi intézményekben. A nyugati országokban, a világi anti-kultusz mozgalom és a keresztény countercult mozgás alakult ki az 1970-es és 1980-as, hogy engedélyezi kialakuló csoportok. Az 1970-es, a különböző területen új vallások tanulmányok, belül kialakított, az egyetemi tanulmányt a vallás. Mára már több tudományos szervezetek és tudományos folyóiratban szentelt a téma. Vallási tanulmányok tudósok contextualize felemelkedése NRMs modernitásban kapcsolatban, mint egy termék, és válasz a modern folyamatok a szekularizáció, a globalizáció, detraditionalization, fragmentáció, a reflexivitás, és kialakítását. [1] A tudósok továbbra is megpróbálják elérni meghatározások és meghatározzák a határokat. [3]
Nincs számban, egyeztetett kritériumok meghatározásával „új vallási mozgalom”. [4] Ez a kifejezés általában megköveteli, hogy a csoport egyaránt a keletű és eltér a meglévő vallások . [3] Van vita, hogy mi a „új” ki kell jelölnie ebben az összefüggésben. [5] Egy szempontból az, hogy „új” is kijelölhet, hogy a vallás újabb annak eredetét, mint a nagy, jól megalapozott vallások, mint a kereszténység , az iszlám és a buddhizmus , amely több mint ezer éves. [5] Egy másik szempontból, hogy az „új” ki kell jelölnie, hogy a vallás újabb annak kialakulását, [5] Néhány tudós megtekinti a 1950-es vagy a végén a második világháború 1945-ben, mint a meghatározó időszakban, míg a mások meg vissza, mint amennyire az alapító utolsó napi szent mozgás 1830 [6] [5] [7]
A New Age Rainbow Gathering Boszniában, 2007
A különböző szempontból fogadta el a vallástudósnak J. Gordon Melton , aki azt állította, hogy az „új vallási mozgalmak” kell meghatározni, hogy milyen módon kell kezelni azokat a domináns vallási és világi erők egy adott társadalmon belül. Elmondása szerint, NRMs minősül „azok vallási csoportok, amelyekről kiderült, a terv az uralkodó vallási közösség (és a Nyugat, hogy szinte mindig a kereszténység), hogy nem csak a különböző, de elfogadhatatlanul más.” [8] Ez a meghatározás azt jelenti, hogy vallások tekintették NRMs eltérőek lehetnek országonként, és lenne nyitott a változásra és újraértékelése. [8] Barker óva Melton megközelítését, azzal érvelve, hogy hatástalanítva „újdonságát” az „új vallási mozgalmak” problémákat vet fel, hiszen „az a tény, hogy a NRMs újak, hogy megmagyarázza számos kulcsfontosságú jellemzőit mutatnak”. [9]
Amint azt a vallástudósok Olav Hammer és Mikael Rothstein , „új vallás csak fiatal vallások”. [10] Ebben azt állították, hogy NRMs „nem eredendően más” mainstream és a fennálló vallási mozgalmak, [10] a különbség a két miután jelentősen eltúlozza a média és a népszerű felfogás. [10] Melton megállapította, hogy azok NRMs amely „voltak nyúlványai régebbi vallási csoportok ... inkább hasonlít a szülő csoport sokkal több, mint egymást.” [11] Az egyik kérdés, amivel szembe vallástudósok, amikor egy új vallási mozgalom megszűnik az „új”. [12] Amint azt Barker, „Az első században a kereszténység új volt, a hetedik században az iszlám új volt, a tizennyolcadik században methodizmus új volt, a tizenkilencedik században a hn adventisták, krisztadelfiánusok és Jehova Tanúi voltak új ; a huszonegyedik században az Egyesítő Egyház, ISKCON és a Szcientológia kezdik meg a régi.” [12]
Néhány NRMs erősen ellentétes kulturális és „alternatív” a társadalomban jelennek meg, míg mások sokkal jobban hasonlít egy társadalom létrehozott hagyományos vallások. [13] Általában keresztény felekezet nem tekintik az új vallási mozgalmak; Mindazonáltal, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza , a Jehova Tanúi , Christian Science és a Shakers vizsgálták a NRMs. [14] [15]
Vannak még problémák a használata „vallás” időn belül „új vallási mozgalmak”. [16] Ez azért van, mert a különböző csoportok, különösen aktív a New Age miliőt, ami sok vonások közös különböző NRMs de hangsúlyozzák a személyes fejlődés és a humanisztikus pszichológia és amelyek nem egyértelműen kijelölt „vallásos”. [17]
„A szekták”, „szekták”, és „alternatív vallások” [ szerkesztés ]
A menetet a Pogányok , tagjai a modern pogány új vallás, Izland Mivel legalább a korai 2000-es, a legtöbb a vallásszociológusok használta az „új vallási mozgalom”, hogy elkerüljék a pejoratív felhanggal kifejezések, mint a „ kultusz ” és a „szekta”. [18] Ezek a szavak, amelyek már használják különböző módon különböző csoportok között. [19] Például, a tizenkilencedik század kezdve számos szociológusok használt a „kultusz” és a „szekta” nagyon különleges módon. [20] A szociológus Ernst Troeltsch például differenciált „egyházak” a „szekta”, arra hivatkozva, hogy a korábbi ciklus kell alkalmazni csoportok kifeszített társadalmi rétegek, míg a „szekták” jellemzően által meghatározott tartalmú megtértek, akik jöttek a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok . [20]
A „szekta” kifejezés hivatkozás odaadás vagy elkötelezettség egy adott személy vagy helyet. [21] Például a római katolikus egyház iránti odaadás Mária, Jézus anyja gyakran nevezik a „ Cult of Mary ”. [22] Azt is használják a nem vallásos kontextusban utalni fandoms szentelt televíziós show, mint a The Prisoner , az X-akták és a Buffy, a vámpírok réme . [23] Az Egyesült Államokban a „kultusz” kezdték használni pejoratív módon hivatkozni spiritizmus és Christian Science során az 1890-es. [24] Ennek általánosan használt, például a szenzációhajhász bulvár cikkek, a „kultusz” továbbra is pejoratív szervezetek. [25] szerint a vallásszociológus David V. Barrett , a „kultusz” széles körben értendő, „egyike azoknak a hamis vallások brainwashes embereket összekötő, úgy az összes pénzüket, akkor vállalja, mindenféle visszaélés rájuk, és akkor minden követ el öngyilkosságot.” [19]
Az „új vallások” egy calque a shinshūkyō ( 新宗教? ) , Egy japán kifejezés ki, hogy leírja elterjedése japán új vallások követő években a második világháború . [26] A japán ezt a kifejezést fordította és használatos több amerikai szerzők, köztük Jacob Needleman , hogy leírja a különböző csoportok, hogy megjelent a San Francisco Bay Area az 1960-as. [27] Ez a kifejezés, többek között fogadta el a nyugati tudósok alternatívájaként „ kultusz ”. [28] Azonban az „új vallási mozgalmak” elmulasztotta, hogy széles körben nyilvános használatára módon, hogy a „kultusz” van. [29] Más szempontból, hogy már alkalmazott többféle NRMs az „alternatív vallás” és „alternatív spiritualitás”, valami közvetíteni a különbség a csoportok és létrehozott vagy többségi vallási mozgalmak, míg ugyanabban az időben a probléma leküzdésére által okozott csoportok nem különösebben új. [30]
Az 1970-es volt a kor, az úgynevezett „kultusz háborúk,” által vezetett „szekta-nézés csoportok.” [31] Az erőfeszítések az anti-kultusz mozgás kondenzált egy morális pánik körül fogalmát kultuszok. Nyilvános félelmek körül sátánizmus, különösen, vált ismertté, mint különálló jelenség, a „ Sátáni pánik .” [32] Ennek tudósok, mint Eileen Barker , James T. Richardson , Timothy Miller és Catherine Wessinger azt állította, hogy a „kultusz” már túl terhelt negatív konnotációja, és a „támogatta csökken annak használata a tudományos élet.” Számos alternatíva, hogy a „új vallási mozgalom” által használt egyes tudósok. Ezek közé tartozik az "alternatív vallási mozgalmak" (Miller), "emergens vallások" (Ellwood) és a "marginális vallási mozgalmak" (Harper és Le Beau). [33]
New Age, új vallási mozgalmak, sátánizmus
Az 1970-es években Kaliforniában bontakozott ki, s azóta Magyarországon is követőkre talált az ún. New Age, az Új Kor(szak). Ez egy olyan sokrétű lelki mozgalom, amely az ember és a természet, férfi és nő, keleti és nyugati spiritualitás, lélek és test, fogalmi gondolkodás és intuíció, bevett orvoslás és természetgyógyászat stb. közötti szintézist keresi. A New Age egyfajta „láthatatlan vallás”, amit a nem intézményesült transzcendens világnézet, a vallás, a filozófia, az asztrológia és a tudomány sajátos összekeverése jellemez. Az egyénnek meg kell tanulnia egy kozmikus egész részeként élni, s e tudatbővülés állandó folyamatában kell mélyebb ismereteket szerezni a világról, s így az erőszakon alapuló gondolkodást felváltja az együttműködésre törekvés. Ezt segíti majd az asztrológiai spekulációk szerint az is, hogy a világ a kb. 2000-ig tartó Halak korszakából a Vízöntő korszakába megy át, amelyet a nagyobb tolerancia, nyíltság és békülékenység jellemez majd. A New Age gondolat (amelyben a reinkarnáció is szerepet kap) előfutárainak Rudolf Steinert és Theilard de Chardint tekintik. Hazai követőit nemigen lehet számszerűsíteni, vagy az általános jellemzőkön túl konkrétabban leírni. Vallásjellege erősen vitatott, de ettől még – csakúgy mint az új vallási mozgalmak – kihívást jelent a történelmi egyházaknak.
Az új vallási mozgalmak (vagy ifjú vallások, szekták) fogalma részben az újonnan – főleg az 1960-as, 1970-es években és azóta – alakuló, protestáns eredetű vallási közösségekre, részben a nyugati keresztény világban megjelent keleti és szinkretista egyházakra utal. (Előfordul, hogy a régebben létrejött jehovistákat és pünkösdistákat is ide sorolják.) Az új vallási mozgalmakat közösségi jelleg és szigorú vallási tanhoz való elköteleződés jellemzi. A hozzájuk való csatlakozás nem könnyű, csak kemény feltételek teljesítése árán lehetséges. A megkívánt megtérés, az erős elköteleződés gyakran radikális személyiségváltozással járhat (éppen ezért a tőlük való elszakadás sem egyszerű).
Az új vallási mozgalmak az évek, évtizedek alatt intézményesültek, tanok, dogmák alakultak ki bennük. Általában a háborúk és az emberiséget fenyegető katasztrófák, a totális pusztulás ellen kínálnak kiutat. Ennek a megmentő receptnek a hordozója és biztosítéka gyakran egy istenként, vagy Isten teljhatalmú megbízottjaként tisztelt karizmatikus személy. Köré gyülekeznek a „megmentettek”, azok az emberek, akik minden idejüket és tehetségüket hitterjesztésre fordítják. Kapcsolatuk a világgal szűk területre – főleg misszionálásra, esetenként pénzszerzésre – korlátozódik.
Az új vallások közül Magyarországon már több is bemutatkozott. Ilyennek tekinthető a Nemzetközi Scientology Egyház – alapította Lafayette Ron Hubbard (1911–1986). A Magyarországi Scientology Egyházat a Fővárosi Bíróság 1991. július 17-én, az L. Ron Hubbard Missziót 1992. február 27-én jegyezte be. A szcientológia alkalmazott vallási filozófia, amely a tudás tanulmányozásával foglalkozik. Alapítója szándéka szerint tartalmazza {II-461.} mindazt a tudást, amelyre alapvető szüksége lehet egy embernek élete során, s amelynek segítségével bárki könnyebben elérheti céljait, elégedettebbé és kiegyensúlyozottabbá válhat. Az egyház végső célja „egy őrültség, bűnözés és háború nélküli civilizáció, ahol a tehetség virágozhat, a becsületesek jogai megadatnak, és ahol az ember szabadon szárnyalhat magasabb csúcsok felé”. A hierarchikusan felépülő egyház tanítását a tanfolyamokon kiképzett és felszentelt lelkészek továbbítják, ők keresztelnek, esketnek, temetnek, miséznek, valamint a szellemi tanácsadás és képzés megfelelő szolgáltatásait nyújtják. Ha a szcientológiának megnyert emberek eljutnak a Clear állapotba (azaz a szellemi tudatosság és magas szintű képességek állapotába), megmenthetik az egyébként halálra ítélt civilizációt. A Clear olyan személy, akinek nincs többé saját reaktív elméje. Ezen állapot elérése a dianetika alkalmazásával lehetséges – ennek közvetítő műhelyét, a Dianetikai Központot a Fővárosi Bíróság 1992. április 13-án jegyezte be. A kifejezés L. Ron Hubbard 1950-ben megjelent Dianetika: a szellemi egészség modern tudománya című könyvéből ered, s nem más, mint az emberi elmével foglalkozó szellemi, gyógyító technológia.
A szinkretista Egyesítő Egyházat az észak-koreai (de 1972-ben az USA-ba áttelepült – és ott állítólag adócsalásért elítélt) San Myung Moon (szül.: 1920), az „Igazi Atya”, a „Visszatérés Ura” alapította. Közösségének teljes neve: Szentlélek Egyesület a Világkereszténység Egyesítésére (The Holy Spirit Association for the Unification of World Christianity). Tanításának középpontjában saját személye áll, de szerepe nincs pontosan körülhatárolva. A világot ellentétpárokként értelmezi: férfi-nő, pozitív-negatív. Ezek eredeti harmóniáját a Lucifer-Sátán okozta bűnbeesés megrontotta, és ezért az Isten által alapított szövetség felbomlott. Azt helyreállítani senkinek nem sikerült. Jézusnak azért nem, mert nem kapcsolta életét egy asszonyhoz, hogy ily módon az „emberiség igazi szülői” legyenek. San Myung Moon viszont vállalta ezt a feladatot, amikor 1960-ban az „Új Évával” megtartotta a „Bárány Mennyegzőjét”. Erkölcsi tanításában központi elem a családi élet fontosságának hirdetése. Az 1992. évet fordulópontnak tekinti, mert ettől kezdve az emberiség életében új korszak kezdődik, a Beteljesedés Testamentumának Korszaka. Az egyház szervezete erősen központosított. Az Egyesítő Egyház magyarországi közösségét 1992. június 18-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság.
New Age-es vonást is hordoznak magukon a keleti, guru típusú új vallási közösségek, amelyek közül szintén több eljutott Magyarországra is. A Krisna-tudatú Hívők Közösségének guruja az „Isteni Kegyelem” néven tisztelt Abhay Charan De (1895/96–1977), későbbi nevén Prabhupada. A Krisna-tudat célja, hogy megtisztítva az anyagi szennytől felébressze az emberben alvó szeretetet Isten, azaz Krisna iránt, s hogy őt odaadóan szolgálja. Aki belép a közösségbe, annak élete gyökeresen megváltozik. Még neve sem marad a régi: az új Krisna-név mutatja a Krisna-tudathoz való teljes tartozást. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1975-ben kezdett működni, hivatalosan 1990. július 3-án jegyezte be a Fővárosi Bíróság.
Szintén hindu eredetű a Magyarországi Ökumenikus Vaisnava (A Legfelsőbb Úr Híve) Egyház (bejegyezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1993. április 29-én). Hasonló elképzeléseket vall, mint a Krisna-tudatúak.
Az Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandir – Mahaprabhuji az Egyetemes Guru Hindu Vallási Közösség és Szellemi Iskolát a Fővárosi Bíróság 1990. október 11-én jegyezte be, képviselője Nagy József. Ez a hindu egyház az indiai szent, Bhagwan Sri {II-462.} Deep Narayan Mahaprabhuji (1828–1963) tanításait követi. Üzenetének lényege: „Szeress minden élőlényt – legalább annyira, mint önmagadat.” Szeretni annyit jelent, mint megérteni, megbocsátani, segíteni, adni. Minden élőlény, az emberek, ahogy az állatok is, Isten gyermekei, az ő részei. Ezért minden ember egy Istennel, s egyidejűleg az egész Teremtéssel. Az embereknek együtt kell védelmezniük a természetet és kifejleszteniük a spirituális tudatot. A keresztény egyházak üdvözlik a materializmussal való szakítást, de elvetik a panteista gondolkozást.
Magyar alapítású vallási közösség az 1992. június 29-én bejegyzett Magyarországi Pantholokatholikus Tradicionális Egyház. Alapítója és vezetője László András, akit a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetetben szenteltek buddhista pappá. Az egyház nevében szereplő „pantholokatholikus” kétszeresen is egyetemest jelent, ez utalás az alapító azon jámbor szándékára, hogy mind a kereszténységet, mind a többi nagy világvallást – hinduizmust, buddhizmust, brahmanizmust, kínai univerzalizmust – egyesítse. A közösség Budapesten működik, kb. 100 taggal.
Politikai értelemben nem a rendszerváltással függ össze, de a megnövekedett lehetőségekkel összefűzhető a különböző sátánkultuszok felbukkanása. Magyarországon a sátánizmus, az abszolút negatív-vallás megtestesítője regisztrálhatóan jelen van, de hogy ez milyen mértékben hatja át a társadalmat, arra nincsenek mérhető adatok.
A vallás több ponton visszatér a társadalmi és személyes életbe – ezt mutatják Tomka Miklós vallásszociológus adatai –, de gyakran nem a hagyományos egyházakat és vallásokat erősítve, hanem azokkal versenyezve. Az új vallási mozgalmak terjedését – akárcsak a kisegyházak szaporodását – társadalmi konfliktusok, fel-fellángoló viták kísérik. A velük szemben leggyakrabban elhangzó vád az, hogy tagjaikat teljesen kiszakítják addigi társadalmi közegükből, szuverenitásukat felőrlik, csak saját tanításukat tekintik kizárólagosan helyesnek és követendőnek. A konfliktusokat az új vallási mozgalmak vállalják, a hagyományos egyházak pedig szervezeteket alakítanak az ide megtértek gyógyítására. A kihívásra nem könnyű tapintatosan válaszolni, előfordul, hogy nem is sikerül.
Az bizonyos, hogy a katolikus egyház (is) felvette a kesztyűt. Az 1991. április 4–7. közötti vatikáni bíborosi konzisztórium rendkívüli tanácskozáson tekintette át a „szektakérdést”. Ezzel legutóbb Paskai László esztergomi érseknek 1997. május 19-én, a negyedik alkalommal megrendezett katolikus majálison elhangzott lelkipásztori útmutatója foglalkozott. A bíboros szerint az ökumenizmus, a vallásszabadság és a másság elfogadásának igénye nehezíti a különféle vallásokat, a híveket félrevezető „szektákat” elítélő megnyilatkozásokat. Mindez azonban – szögezte le – „nem gyengítheti igehirdetésünk egyértelműségét. Fel kell készíteni híveinket a szektákkal szemben”. Az egyházak mellé felsorakoznak a szülők is, akik külföldön már több egyesületet is alakítottak – mint pl. az American Family Foundation (USA), a Family Action and Rescue (Nagy-Britannia), az Association pour la Defense de la famille et de l'Individu (Franciaország) és az Elterninitiativen (Németország) – az új vallások elleni védekezésként.
„Rendszerváltozás” megy végbe az egyházakon belül is. Az egyházak fokozatosan minden téren visszakapták megcsonkított jogaikat és lehetőségeiket. Visszakerültek-kerülnek tulajdonukba az egykor államosított ingatlanok vagy azok ellenértéke. Az egyházak örvendetesen gyarapodnak: templomok épülnek, sorra nyílnak az egyházi oktatási és szociális-karitatív intézmények. Sokasodnak a különböző, valláserkölcsi alapokon {II-463.} álló egyesületek, szervezetek és mozgalmak. Úgy tűnik, közülük azok életképesek szekularizált világunkban, amelyek nem a korábbi állapotok restaurálásának igényével, hanem a jelen és a jövő kihívásaira válaszoló kezdeményezésekkel lépnek elő. A belső megújulás alapfeltétele annak, hogy az egyházak visszanyerjék hitelüket és fölébredjen az a szellemiség, aminek köszönhetően az egyházak és felekezetek a mindennapi élet részesei, a nemzettudat formálói és a nemzeti identitás alakítói voltak századokon át.
Új vallási jelenségek: megújulási mozgalmak, szekták, valláspótlékok
Gábor Csilla
1990 őszén Budapesten betértem a Fe- renciek terén levő ferences templomba, hogy a csöndben legalább részben feldolgozhassam azt a rengeteg hatást, ami azokban a napokban ért. Amikor néhány perc múlva kiléptem, diszkrét eleganciájú fiatalember szólított meg: beszélek-e angolul. Azt hittem, valami eltévedt külföldivel van dolgom, így hát barátságosan feleltem és igenlően. Am ő nem valamely múzeumra, étteremre vagy utcára volt kíváncsi a továbbiakban, hanem arra, hogy katolikus vagyok-e, és hogy mi a véleményem az ökumenizmusról. És még mindig jóhiszeműen és őszintén — ekkor ugyanis arra gondoltam, hogy talán valamilyen egyházszociológiai felmérést készít, miért ne segítenék az adatgyűjtésben — elmondtam, szerintem óriási botrány a kereszténység megosztottsága, ami- nek megszüntetésén munkálkodni kell, ezért becsülök nagyra minden ökumenikus törekvést. (Miközben erről beszéltem, az jutott eszembe, ami Taizében élő valóság: az egység szolgálata anélkül, hogy bárki is megtagadná saját hovátartozását és hagyományait.) Öröm látszott az arcán, azt felelte, hogy ha így van, feltétlenül együtt kellene működnünk, hiszen ő egy ökumenikus szervezet tagja, a neve Egye- sítő Egyház. Egy prospektust is a kezembe nyomott, benne olyan általános, ezért majdhogynem semmitmondó célkitűzésekkel, mint a rászorulók megsegítése, a béke előmozdítása, a vallások közelebb kerülése egymáshoz... Ekkor még csak az elnevezés lett gyanús: miért éppen „Egyház”? Rá is vágtam gyorsan: én nem akarok kilépni az egyházamból. Nem baj, volt a válasz, és meghívott egy összejövetelükre. Ekkor már átláttam a szitán, mégis elmentem: kíváncsi voltam, mégis mit ért ökumenizmuson ez a szervezet, mit képes kezdeni azokkal az átfogó emberi gondokkal, amelyeket a tájékoztatón megjelölt. Talán nem kell mondanom, sem a felekezetek közötti megbékélés lehetőségeiről, sem a világ nagy ínségeiről nem esett szó az összejövetelen: valami számomra követhetetlen gondolatmenetü videokazettát tekintettünk meg, a dolgok közötti rejtett összefüggésekről. Egy idő után már csak a módszerre figyeltem, visszamenőleg is: a templom körül ólálkodnak (miért nem az aluljárót vagy kocsmát célozzák meg, ha már olyan fontos nekik az emberek üdvössége, gondoltam), a megszokottól megtévesztően el- térő jelentést tulajdonítanak egy, az egyházi nyelvben meghonosodott és lefoglalt kifejezésnek (ökumenikus egyház) — ez enyhén szólva manipuláció, talán inkább hazugság—, kusza- vulgarizált egyvelegét adják elő keresztény és keleti tanoknak, magabiztosan, tetszetősen, így próbálva meg behálózni a fogékony, ám tájékozatlan és saját egyházának pasztorációs gyakorlatával elégedetlen hívőt. Véletlenül derült ki, hogy az én fiatalemberem valamikor katolikus volt, társai is valamely történelmi egyház tagjai voltak, ám az ökumené első lépéseként otthagyták saját felekezetüket. Még soha nem voltam szektás térítés alanya, és miután ellenvetéseimet hangosan megfogalmaztam, nyomban megfagyott körülöttem a levegő. Nem is hívtak többé maguk közé. Évek múlva jöttem rá, hogy a munisták egy csoportjával találkoztam.
A szekták, magukat egyedül üdvözítőnek és a problémákat megoldónak mondó vallási csoportosulások gombamód történő szaporodása világjelenség. Sokuknak külön megtévesztő vonása, hogy nem fordulnak nyíl- tan szembe a kereszténység hagyományos tan- rendszerével és intézményeivel (ezt láthattuk például a munisták esetében), olykor megnevezésük is vonzó, és csupán a behatóbb ismerkedés során tárulnak fel gondolati ellentmondásaik, keresztényellenes beállítottságuk.
A rendszerváltás hozta szabadság első eufóriájában úgy tűnt, hogy a szabad vallás- gyakorlás lehetősége vagy visszatéríti az embereket a megújult hitélet keretei közé, vagy megtartja őket becsületesen végiggondolt elméleti ateizmusukban. A harmadik lehetőség- re, a sokszor agresszív, ám az emberek hiszékenységére, vallási tudatlanságára, benső labilitására mindenképpen rájátszó csoportosulások nagyszámú felbukkanására és sikerére kevesen számítottak. A tünet ugyan- akkor sokatmondó: az Istenüket elveszített személyeknek és tömegeknek a természetfeletti iránti éhségét mutatja, akik nem tudják, hol is keressék a természetfelettit.
Ugyanakkor a hiteles keresztény értékek hordozói, a történelmi egyházak keretei között is számos lelkiségi mozgalom indulásának le- hetünk tanúi, nekik olykor szintén szembesül- niük kell az értetlenséggel, súlyosabb esetben a szektásság vádjával. Pedig az ő törekvéseikben éppen az az egyik lényeges elem, hogy a megújulást belülről akarják elősegíteni, nem alapítanak új vallást, hanem a jelenkor — köztük a szekták — kihívásaira igyekeznek sokféleségük mellett is elmélyült és perszonalisztikus választ adni. Amellett, hogy magukévá teszik az egyházi tanítás egészét, tevékenységükben valamely sajátos szükség enyhítését vállalják fel.
Jelen összeállítás nem vállalkozik a szektakérdés megoldására. A fogalomtár nem teljes sem a felsorolás számát, sem az ismertetés mélységét tekintve. Azokat a jelenségeket tartalmazza elsősorban, amelyek nálunk is fellelhetők. Az osztályozás szempontjai is inkább gyakorlati célt szolgálnak. Különálló tömbben mutatjuk be azokat az elsősorban a katolikus egyházon belüli mozgalmakat, amelyek a hitélet fellendülésének kívánnak fórumaivá válni, és ezért érdemesek a támogatásra, illetőleg azokat a szektákat és valláspótlékokat, amelyek manipulációval és megtévesztéssel dolgoznak, és a kizárólagosság igényével lépnek fel.
Megújulási mozgalmak az egyházakban
CE-Mozgalom. A református egyházon belüli, gyökereit a második világháború előtti megújulási mozgalmakra visszavezető református missziósszövetség. Az elnevezésben levő rövidítés jelentése: Krisztusért és Egyházáért. Alapelvei: vallástétel, szolgálat, hűség, közösség. Az országos szervezet központja Nagyváradon van, elnöke ifj. Adorján Kálmán zilahi belvárosi lelkipásztor. A CE-Koinonia a szövetség által létrehozott könyvkiadó és programszervező Kft.
Fokolare Mozgalom vagy Mária Műve. Alapítója a trentói származású Chiara Lubich, elsődleges célja a Jézus főpapi imájában emlegetett egység (Jn 17, 21) előmozdítása, amely már összetételében is megmutatkozik: tagjai között világiak, papok, szerzetesek, fiatalok, idősek, házasok és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek egyaránt megtalálhatók, sőt követői között sokan a többi keresztény egyházhoz vagy más vallásokhoz tartoznak.
Hit és Fény. Nemzetközi mozgalom, elindítója Jean Vanier. Középpontjában enyhén vagy súlyosan sérült értelmi fogyatékosok, illetve ezek hozzátartozói és barátai állnak, ezzel függ össze a hármas célkitűzés: 1) hogy az értelmileg sérült emberek és szüleik megtalálják helyüket az egyházban és egyházközségekben; 2) hogy tanúságot tegyenek a társadalomban az értelmileg sérült ember értékeiről, mindenekelőtt szeretőképességéről, érzelmi gazdagságáról; 3) hogy a kiengesztelődés forrásává váljanak a keresztény egyházak között a legszegényebbekkel vállalt közösségben és szolgálatban. Egy-egy közösség húsz-harminc tagot számlál, akik rendszeresen összejönnek közös foglalkozásokra, ünneplésre. Nyaranta táborokat szerveznek, ahol egymás kölcsönös megismerése mellett a segítők a „nem értük, hanem velük” elv alapján vesznek részt a programokon.
Kamilliánus Családok Szövetsége. A betegeket és hozzátartozóikat összefogó csoport eredete Szent Kamill (1550—1614) alapítására megy vissza: maga is súlyos betegként hívott létre betegápoló és -gondozó férfi szerzetesrendet a rászorulók testi-lelki gyógyulásának szolgálatára. A közösség tagjai helyi csoportok szervezésével önkéntes világi segítők bevonásával is foglalkoztak — ez a mai kamilliánus családok őse. Egy-egy családhoz húsz személy tartozik — betegek, fogyatékosok, ezek hozzátartozói, valamint egészséges emberek, ők a maguk csoportjában segítenek a betegek ápolásában, és lelki segítséget is nyújtanak. Képzésük 6—9 hónapig tart, az egészségügyi tudnivalókon kívül kommunikációt tanulnak, az imaélet elmélyítése mellett tanulmányozzák Jézus és a betegek kapcsolatát, tájékozódnak a betegeket érintő szociális és egyéb kérdésekről. Erdélyben 1995-ben 15 kamilliánus család működött.
Kolping Szövetség. Adolph Kolping (1813—1865) 1849-ben Kölnben hét iparoslegénnyel megalapította a Katolikus Legényegyle-tet, amelynek célja, hogy a fiatalembereket felkészítse: jó keresztényként, képzett mesteremberként, családapaként és polgárként álljanak helyt az életben. Az egylet sokuknak nyújtott otthont, önképzési és szórakozási lehetőséget, és megalapozta a mozgalom azóta is érvényes cél- rendszerét: a szilárd vallásos meggyőződés kialakítását, a hivatásban és szakmában való kiválóságot, a családban való felelős helytállást, valamint a társadalom életében való elkötelezettséget.
Taizéi Közösség. Nemzetközi és ökumenikus közösség, alapítója az evangélikus Roger Schutz, aki első társaival 1949 húsvétján kötelez- te el magát végérvényesen a szerzetesi életre és a közösségen belül az egység szolgálatára. Ma 90, katolikus és különböző protestáns egyházakból és több mint húsz országból származó testvér él együtt a Cluny közelében levő faluban. Az ötvenes évek végétől egyre többen látogatnak Taizébe, az egész évben folyó interkontinentális találkozók keretében. A közösség valójában soha nem akart mozgalmat indítani, hanem arra ösztönzi a fiatalokat, hogy saját egyházközségükben és környezetükben éljenek elkötelezett életet, amelyet „a bizalom világméretű zarándokútja” révén támogat. Minden év végén egy-egy európai találkozó Jelzi e zarándokút különböző állomásait: ekkor több tízezer fiatal gyűl össze néhány napra mindig más és más nagyvárosban. Sajátos világa van a közösség énekeinek: szövegei biblikusak, zenéje pedig stílusos ötvözete hagyományosnak és modernnek.
Szekták, új vallások, valláspótlékok
Agykontroll. Valójában nem is vallás, ha- nem José Silva által az azonos című könyvben leirt deista és panteista elemek keverékét tartalmazó meditációs módszer, amelynek segítségével állítólag határtalanná tágíthatók az ember szellemi és lelki képességei, uralom alá vonható nemcsak az ember saját elméje, hanem lehetséges mások agyának kontrollja is. Tanfolyamai burkolt spiritizmust, mágiát, démonizmust tartalmaznak, tanítanak.
Bahai Mirza Huszain Ali Núri alapította 1863-ban, nevét az alapító megtisztelő címe, a Bahá´ulláh (perzsa: „Isten fénye”) nyomán kapta. Az iszlámból nőtt ki, minden eddigi vallás koronájának tekinti magát. Szerinte az Isten egy, mindenható, nagy hatalmú, korlátlan, végtelen és mindentudó. Isten egysége összhangban van az emberiség egységével, amely nem tűr megkülönböztetést vagy előítéletet sem fajilag, sem nemileg. Minden vallásnak közös fundamentuma van, ez lehet az emberiség egységének alapja. Tagjai úgy vélik, akkor élnek igazul, ha senkivel szemben sem igazságtalanok, lázongás nélkül elszenvedik az igazságtalanságot, alázatosak és fáradoznak a betegek gyógyulásán. Felhasználják a világvallások szent iratait, legmagasabb rendűnek tartott szent könyvük azonban A bizonyosság könyve, amelyet az alapító két nap és éjszaka alatt irt.
Dianetika. Másik nevén szcientológia. Alapítója az amerikai származású Lafayette Ronald Hubbard — kalandos ifjúság után a harmincas évek Amerikájában sci-fi regények írója —, 1950-ben adta ki fő művét A dianetika, a szellemi egészség modern tudománya címmel. Nyomában szervezték meg a Szcientológia Egyháza nevű alternatív vallást, amelynek fő „tana”, hogy minden betegség meggyógyítható a szellemileg eltévelyedett lélek felszabadításával. „Hit- vallásukban” nem esik szó Istenről, csupán egy Thetan nevű szellemről, valamint a reinkarnációról. Az orvosi beavatkozás nélküli öngyógyítás álma, amelyet a dianetika vél valóra váltani, tulajdonképpen az alapító uralmi vágyának kielégítésére szolgál: követőinek körét fanatizálja, így gyakorolhat fölöttük teljhatalmat. A kapcsolatteremtést és tagtoborzást egy személyiségteszt ki- töltetésével kezdik, amely során a páciensről pszichés gyengeséget állapítanak meg, majd javasolják, végezzen el egy dianetikai szemináriumot. Aki a hosszadalmas és költséges kúra fázisait végigjárja, végül legyőzhetetlen és mindenható lesz, uralkodik az anyagon, energián, időn és a gondolatokon. Világszerte 8 millió híve és 160 temploma van 70 országban. 1990 óta Kelet-Európa felé is terjeszkedik.
Egyesítő Egyház. Más nevén mun. 1954-ben alapította a koreai Szan Mjung Mun Szöul-ban, és még most is vezeti. Azt tartja magáról, hogy megjelent neki Jézus, és megbízta, fejezze be az ő bevégezetlenül maradt küldetését, állítsa fel Isten tökéletes országát a földön. (Mun szerint ugyanis—mivel Jézust keresztre feszítették, még mielőtt megházasodhatott volna — egy második Messiásra van szükség, aki eljön, és házasságot köt egy tökéletes nővel, és aki természetesen nem más, mint az új vallás alapítója.) Istenről, a világról és az emberről való tanait egyfajta dualizmus határozza meg: Istenben az „egyetemes eredetenergia” polarizálódik férfivá és nővé, Isten lényében megvannak a férfi és női jellemvonások. A kozmosz is e kiegészítő, nem antetétikus dualizmusról ismerhető fel (hím és nőstény állatok, protonok és elektronok, magán- és mássalhangzók). Azzal teszi vonzóvá magát a szekta, hogy azt hirdeti magáról: minden vallást és fajt testvéri szeretetben akar egyesíteni.
Hare Krisna mozgalom. Más néven Nemzetközi Társasága Krisnatudatért. Az ind A.C. Bhaktivédánta Szvámi Prabhupáda alapította 1966-ban New Yorkban azzal a céllal, hogy a „Krisna-tudat tudományát” tárja a nyugati világ elé. A hinduizmusból keletkezett — szellemi és anyagi dualisztikus felfogására épülő — új ind vallás Krisnát tartja a „legnagyobb személyű is- ten”-nek, ezért a hívek fő kötelessége Krisna szolgálata. Az emberiség nagy problémáinak, a félelemnek, betegségnek, éhezésnek, erőszaknak és háborúnak az okát abban látják, hogy nem ismerik „Krisna istent*. A Krisna-tudatú hivők nem esznek húst, halat, tojást, nem isznak kávét, teát, alkoholt, a szexuális kapcsolat csak a házasságon belül megengedett havonta egyszer, gyermeknemzés céljából, végül pedig tilos mindenfajta szerencsejáték és teljesítménysport.
Jehova Tanúi. Charles Taze Russell alapította 1874-ben, a legerőszakosabban térítő szekták egyike. Tanait az apokaliptikus fáradalmak határozzák meg, követői több ízben megjósolták már a (be nem következett) világvégét. A Bibliá-nak egy, saját érdekeik szerint átírt változatát használják. A Szentháromságról szóló keresztény tant a Sátán szerzeményének tekintik, Jézusról azt vallják, hogy bemerítésekor kapta meg´ a felkenetési, hogy Messiás, azaz Jézus Krisztus lehessen. Jézus áldozatával a tökéletes emberi életet vásárolta vissza, így az már most elérhetővé válik számunkra a feltámadás által, amikor a 144 000 részesül a mennyei dicsőségben, a többiek pedig a földi dicsőségben. A pokolról szóló tanítást elvetik, akik tehát elutasítják a Királyság üzenetét, az ördöggel együtt örök pusztulásra, megsemmisítésre vannak ítélve: számukra nincsen feltámadás.
New Age: Új Korszak. A hatvanas évek-ben Amerikában indult mozgalom, a „vízöntő” korszakát értik rajta, amely felváltja a régi „halak” korszakát. „Ezek asztrológiai elnevezések, amelyeket a tavaszpont elmozdulásából vezetnek le. (Tavaszpont az állatövben az a pont, ahol a nap március 21-én áll. Ez a pont a földtengely rotációja következtében 2140 év alatt egy csillagképpel tovább tolódik. Az asztrológusok — és itt már átugranak a babonába — ezeknek a csillagképeknek olyan erőket tulajdonítanak, amelyek befolyásolják a föld és az ember sorsát.)” (Lothar Gassmann) A keresztény halak korszakát tehát, amikor az ember Istenben bízott, a vízöntő kor követi, amelyben az ember maga lesz istenné, felfedezve és kimerítve lényének eddig elrejtett erőit. Monizmusra és panteizmusra épülő szinkretizmusa miatt lehetetlen felsorolni a mozgalom összes ismérvét: a legkülönbözőbb vallási és ezoterikus forrásokat ötvözi, a személy lelki-pszichológiai átalakulására — vagyis alapjában véve egy vallásos tapasztalatra — épül, jelentős szerepet szán az ember még ismeretlen képességei kutatásának és kiaknázásának, de új rendszerbe kívánja foglalni az eddigi tudományos és okkult ismereteket is. Ókori előfutára a gnoszticizmus — az önmegváltás vallása —, gyökerei között asztrológiai jelenségek „értelmezése” éppúgy jelen van, mint a múlt században született teozófiai és antropozófiai mozgalom vagy az okkultizmus és a mágia. Mivel erőszakmentességet és toleranciát hirdet, terjeszkedési módja és kinyilvánított eszméi révén is megtévesztő lehet: nem kivonul, mint a legtöbb szekta, a keresztény világból, hanem beékelődik, a vallási türelem jegyében hirdet relativizmust, és kezd ki alapvető hittételeket: így legtöbben, akik magukévá tették a New Age-„hit” tartalmait, megmaradnak korábban többé vagy kevésbé gyakorolt vallásuk szervezeti keretei között. A mozgalomhoz és gondolkodási divathoz több olyan csoport vagy irányzat tartozik, amely önállóan, saját név alatt működik (közülük fogalomtárunkban is helyet kapott az agykontroll, bahai, dianetika, Hare Krisna mozgalom, reiki, sátánizmus, transzcendentális meditáció).
Reiki. A szó japánul egyetemes életenergiát jelent, útnak indítója a japán Usui mester, aki a múlt század végén annak a módját kezdte keresni, hogyan tehetne Jézushoz hasonló csodákat. Egy tibeti „tanulmányút”, meg egy zen- buddhista kolostorban végzett meditációsorozat után megkapta a reikit, a gyógyító erőt, ettől kezdve a bioenergiával való gyógyításnak a betegek számára igencsak költséges „szórakozását” végzi, tanítványaival és követőivel együtt. Aki ennek útján akar haladni, annak vallania kell a reinkarnációt, vállalnia kell a gnosztikus-okkult beavatás formáit.
Sátánizmus. A legveszedelmesebb destruktív szekta. Lényege a Sátán-imádás, a lelki perverzitással megfordított hit. Az ún. hagyományos sátánizmus igenlése mindannak, amit a kereszténység elvet vagy tagad hit és erkölcs dolgában (pl. klasszikus boszorkányok, démonimádók.) A modem sátánizmus mint vallási mozgalom a hatvanas évek Amerikájának szubkulturális mellékterméke: Amon Szándor La Vey ekkor alapította San Franciscóban a Sátán Egyházát, a hagyományos sátánizmus „humanis- ta” válfaját, amely nemcsak a kereszténység hitbeli és erkölcsi értékeit tagadja, de kiszolgálja a modern testiség szinte minden változatát. A sátánkultuszok közös rituáléi a fekete mise (szent tárgyak és cselekmények meggyalázása), a pápa képének koporsóba helyezése egy meztelen nő mellé, állatdráma stb. Fokozott veszélyt jelentenek az ún. acid sátánisták, akik alkohol és drog hatása alatt a jelentős társadalmi felháborodást kiváltó bűncselekmények (temetők feldúlása, ál- latáldozás, állatkínzás, olykor emberáldozat) mögött állnak. A modem ifjúsági sátánizmus kialakulásában nagy szerepet játszik a sátánista rockzene, amely nyíltan hív fel a Sátán követésére, morális értékek tagadására, öngyilkosságra, a szexuális ösztönvilágot, állatiasságot, brutalitást és szadizmust felébresztő szövegbe és zenébe épített „üzeneteivel”.
Transzcendentális meditáció. Indiából eredő vallási mozgalom, olyan technikákat és módszereket akar meghonosítani, amelyek minden vallással összhangba hozhatók. Azzal kecsegtet, hogy megszabadít a stressztől — e fogalmon a szervezet minden károsodásánál fellépő riadó- reakciókat értik, mint amilyen az ingerlékenység, a belső nyugtalanság, félelem, depresszió, alvás- zavar, neurózis, allergia stb. — és minden pszichoszomatikus betegségtől, kiváltképpen a kábítószerfüggéstől. A koncentráció magas fokát ígéri, a tanulási teljesítmények növekedését, a teljes nyugalom elérését. Állítása szerint javítja a kapcsolatokat, összehangolja az életet a természeti törvény evolúciós erejével, ezért a világbéke lényegi alapját teremti meg. A lélektani eljárások során fontos a mantra (ÓM) vibrálása, bizonyos jógaszerű tudatállapot, ezek nyomán az elme a tudat egyre ritkuló rétegei felé haladhat, majd belép egy „tárgy nélküli tudatosságba”, a „transzcendentális lét csendjébe”.
Általánosságban a szektákról...
Az alábbi ismertetõk nem az elítélés, hanem az "eltévedt bárány" megkeresése odaadó Szándékával íródtak a Jó Pásztor nevében. Vagyis Jézus nevében, aki azt mondta, nem szeretné, ha csak egy lélek is elveszne az emberek közül. Nem akarjuk megbélyegezni az egyes emberek hitét, meggyõzõdését, csupán azokra a pontokra szeretnénk rámutatni, ahol az eltér a krisztusi normától egy-egy tanítás, és ezért veszélybe került az igaz tanítás.
A Keresztény Egység Titkársága 1986. májuis 2-án így határozta meg a szekták fogalmát: "Olyan vallási közösségek, amelyek, valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni". Vagyis a szekták legfõbb ismertetõjegye a "kontra-jelleg", a kiindulásul vett vallási közösség hátbatámadása. Sokat mond már a szó eredete is. A szekta szó a sequor (követ) latin szóból származik, azt foglalja magába, hogy egyeseket félrevezettek, elkolompoltak a nyájtól. S valóban, minden szektára jellemzõ az elkülönülés és valamilyen különleges irányzat felvállalása, ahol igen lényeges a vezetõ, a guru, az alapító személye és vele szemben a már-már szolgai alávetettség.
A szekták modern rabszolgaságot hoznak magukkal, lelki fasizmus veszélyét rejtik magukban, ami a személyiség feladásához vezethet.
Miért soroljuk három csoportba a szektákat?
Beszélhetünk kcresztény, álkeresztény és nem keresztény szektákról.
Keresztény szekták -mint pl. a Hit Gyülekezete - esetében a kiindulópont ugyan a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, ám a nem is titkolt fõ cél a hagyományos kereszténység, a történelmi egyházak kíméletlen bírálata. Vannak olyan szekták - mint a Jehova tanúi-, amelyek szintén hivatkoznak a Szentírásra, azonban igen lényeges pontokon eltérnek a kereszténység alaptanítástól, ezért ezeket álkeresztény szektáknak nevezzük. A nem keresztény szekták -mint a krisnások- nem a keresztény vallások körébõl származnak, de hasonló jegyeket viselnek, mint az elõzõ két csoport tagjai.
Mennyiben destruktívak? Destruktív az a közösség, amely rombol, elsõsorban értékekct. A társadalomban, a közéletben háromféle értelemben beszélhetünk destrukcióról.
1. Jogi értelemben, ha a közösség megsérti, semmibe veszi a törvényeket, nyíltan szembeszegül azokkal.
2. Etikai-erkölcsi értelemben, ha a közösség tagjai kijátsszák a társadalom erkölcsi törvényeit, pl. adócsalást követnek el, megkövetelik, hogy tagjaik önmagukat és vagyonukat ajánlják fel a szervezetnek.
3. Romboló tanítás, ahol a cél más közösségek kultúrában kiérlelt tanítását tönkretenni. Legnyilvánvalóbb a romboló vonás a sátánizmusban. Gyilkosság, erõszak, még emberevés is elõfordul a szekta tagjainál. Hallottunk öngyilkos szektákról is, pl. a texasi dáviditákról. A magyar törvényesség (a parlament) négy szektát ítélt destruktívnak.
A Jehova tanúit, akik nem engedik meg a vérátömlesztést és szétzilálják a családokat, a múnistákat, akik fegyvergyártásból nyerik anyagi forrásaikat, a krisnásokat, a család-eszmény tagadása miatt és a szcientológia híveit, akiknek számos országban meggyûlt mar a bajuk kozigazgatasi szervekkel.
Miért terjednek? Ami a hazai okokat illeti, elsõ helyen áll az elõzõ kor hitellenes és egyházellenes kampánya. Hiába ment végbe rendszerváltás (ha ugyan végbement) a legtöbb emberben, fõleg a fiatalokban megmaradt a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzés. Elemi erõvel tör fel ugyan a vallási igény, ez azonban adott esetben nem a hagyományos közösségek, hanem az új, divatos szekták felé irányul. Segíti ezt egyfajta szélsõséges liberalizmus is, amely teret enged a különcségeknek és a kétes eszméknek és gyakorlatoknak. Ugyanakkor a szekták elõretörése világjelenség is, s ennek jónéhány oka van. Érzelmileg elszegényedett világban élünk, ellenhatásként az emberek jobban vágynak a misztikum, a különlegesség után, s ezt a vágyat a szekták jobban kielégítik, mint a nagy vallások. A kérdésekre egyszerû recepteket kínálnak, nem vállalják a súlyos problémák hosszú küzdelmet igénylõ megoldását. Az amúgy is válságban lévõ keresõ fiatalokat, a lelki meghiúsultságban élõket könnyen emészthetõ illúziókkal igézik meg. A sokszor fásult hagyományos egyházi közösségekkel szemben jobban törekszenek arra, hogy élményt nyújtsanak összejöveteleiken. Jól élnek a parapszichológia eredményeivel, s azokat önmaguk igazoására használják fel.
Persze egészen prózai ok is lapul a szekták terjedése mögött. A szcientológia, krisnás ISKCON, a múnizmus, a jehovizmus és a hangzatos nevû kisebb-nagyobb szekták mögött gazdasági érdekeltségek, nagyon is valós konszernek, trösztök rejtõznek, amelyek vallási eszmék álarcában gazdasági, sõt lehetõség szerint politikai világhatalomra törekednek. Távoli kontinensek ezúton is teljesztik saját kultúrájukat.
Mit tehet az Egyház? Az okok között azonban feltétlenül ott van hagyományos közösségeink gyöngesége, az erélytelen igehirdetés és a rossz tanúságtétel is. Ez az a pont, ahol a szekták bírálatának lelkiismeretvizsgálatba kell átcsapnia s ahol keresnünk kell a szektásodási hullám ellenszerét. A szekták - mint álközösségek -legfõbb ellenszere valódi keresztény közösségek kialakítása. Egyházunkban meg kell erõsítenünk a személyes lelkipásztorkodást, a minden egyes emberre kiterjedõ gondoskodást. Hathatós eszköz a szekták el1en a családpasztoráció is, a családnak mint család-egyháznak elõtérbe állítása.
Fontos hitéletünk gazdagítása is. A Bibliának legalább annyira kezünkben kell lennie, mint a szektásokéban. Élményt kell nyújtanunk a liturgikus cselekményekben, s azon kívül, az együtt ünneplésnek akár egészen új módjaival. Sokat tehetünk a karitatív munkával is. A kereszténység nem zákózhat a templom kapuja mögé. Végsõ soron nem a merev tagadás a helyes válasz, hanem hitünk erejének megmutatása, tanuságtételben és tanítás vonalán egyaránt.
Mit tehet a család? A fiatal akkor menekül a szekta karjaiba, ha meglazultak családi kapcsolatai. Különösen a kollégisták vannak veszélyeztetett helyzetben, akik partra vetett halakként vergõdnek a személytelen intézet keretei között. Épp ezért a szülõk legfõbb feladata a kapcsolattartás. Ha gyermekük szektás lesz, az egyértelmû ítélet fölöttük. De még ez sem jelenti azt, hogy meg kellene szakítaniuk minden kapcsolatot gyermekükkel.
Egy jellemzõ példa: Ursula Zöpfel német édesanya épp azzal kapta vissza krisnás leányát, hogy írt neki, látogatta, mindent megtett hogy megmentse lelkét. Fontos tehát, hogy a szülõ ne szakítsa meg a kapcsolatot gyemekével, hanem hagyja nyitva elõtte az ajtót a visszatéréshez. A megelõzés azt jelenti, hogy a családnak érzelmi hátteret kell nyújtania a felnövekvõ nemzedék számára.
Mit tehet az iskola? Az iskolának számolnia kell a lelkiismereti szabadság elvével. Ezért nem helyes a diszkrimináció, a kirekesztés, a szektás gyerek kiutálása. Ugyanakkor azt sem teheti meg az iskola, hogy szó nélkül elmegy a szekták destruktív jelensége mellett. Ha egy gyerek ilyen szektához kötõdik, annak itt is jelzés értéke van: a gyereknek közösség-igénye van és azt nem elégítette ki sem a család, sem az iskola. Hittanórák, történelem és magyarórák feladata, hogy a fejekben is helyükre kerüljenek a szekták, a gyerekek megismerjék azok igazi arculatát. A legfõbb orvosságot pedig az jelentené, ha az iskola nemcsak tanítana. hanem nevelne is. A személy-központú, személyes kapcsolatokra épülõ iskolai közösség, az egyházi kisközösségekhez hasonlóan és azokkal együtt képes ellensúlyozni a szekták "love-bombing"-ját, szeretet-bombázását, amely egyébként rendszerint csak elsõ lépésben nyújt valmilyen szeretetet, második lépésben esetleg már lealáz és kiszolgáltatottá tesz.Vannak eligazítást adó könyvek: -Giuseppe de Rosa: Val1ások, szekták és a kereszténység, Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok, Bütösi jános: Tévtanítások pergõ tüzében. Kiadja a Logosz Munkacsoport egyházi jóváhagyással.
Megrendelhetõ: Logosz Munkacsoport, 4400 Nyíregyháza, Pf. 334.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Jehowa tanúi...(Õrtorony Társaság)
Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett. Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi szerve a Sion Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be, 1916-ban meghalt, de társasága azóta is tovább mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett. A szekta tagjai 1931-ben vették fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W. Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten elsõ teremtménye, s ugyanolyan, mint az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal volt." (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23) Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten. A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik, pedig Jézus búcsúbeszédében úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig mint valamirõl: "az Igazság Lelke, aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú és a Szentlélek "leértékeléséveI" a kereszténység legfóbb tanítását, legnagyobb újdonságát, a Szentháromság-hitet vetik el. Elfogadják, hogy a Szentírás Isten szava, azonban "A Szentírás Új Világának Fordítása" címmel, Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják kezükben, amely már az õ dogmáik szerint átalakítutt szöveg. A János evangélium bevezctõjét pl. így torzítják:"Az Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a szószerinti értelmezéshez (ez a fundamentalizmus). A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus másik jegye, hogy az Ószövctséget tekintik kiindulópontnak olyannyira, hogy az Újszövetséget csak "görög iratok"-ként emlegetik. Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás teljességét az Újszövetség közvetíti.
Mennyiben keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a Katolikus Egyházon kívüli keresztény közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget. Ezzel a Katolikus Egyház is egyetért. Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak "Jehova nevére" történik. De még ha emlegetik is alámerítkezésnél az Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan elvetik a Szentháromságot, tehát nem tekinthetõk keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak nevezhetjük õket.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják a történelmi egyházakat, a katolikus egyházat pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ Babilonnal, a bûn városával azonosítják. Holott Szent János ott a pogány Rómáról beszélt, s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség összes írása az Egyház könyve, tehát jogtalan eljárás a biblia alapján támadni az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház alapítását: az Úr Jézus azt mondja Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a világvégérõl szóló jövendöléseit.
A Jelenések könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak 144.000 lélek jut el a mennyei boldogságra, további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a Jehowa Tanúi kerülhetnek, mindenki más a "második halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása. 1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson". A "második halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk szerint nincs "két osztályos" üdvösség (hogy egyesek teljesen célba érnek, mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn 5,29)
A Jehowa Tanúi elsõsorban a végidõkrõl szóló tanításaikról ismerlek. A világvégét elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül 1984-re tették, mostanában pedig (immár óvatosabban) 2000 "körüli" idõrõl beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön majd ítélni élõket és holtakat, de az idõpontra vonatkozólag maga Jézus mondta: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat illeti, a Jehowa Tanúi elfeledkeznek a Szentírás ítéletérõl: "ha egy próféta az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta mondta elbizakodottságában". (2. Törv 18,22) Vagyis hamis prófétálásról van itt szó, pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták". (Mt 24,24) A földre, a Harmageddonba helyezik a végítéletet. Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo, vagyis Megiddó hegye, de Szent Jánosnál csupán jelképe annak, hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes erõt. A Jelenések könyve nem menetrend, pontos hely és idõmegjelölésekkel, hanem látomás a történelem egészérõl és a történelmen túli végcélról.
Ami Isten nevét illeti, a JHVH betûk kiejtése Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben sem. Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében. Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, földön és alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10. Igaz, hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava, de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ mérce az, amit az Ószövetség közöl. Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások értelmezésénél.
A Jehowa Tanúi a következõ utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélõ keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma a világon mintegy két és fél millió, Magyarországon húszezer.
Hogyan térítenek? Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb idõpontokban becsöngetnek lakóházainkba, utcán, parkokban leszólítják a járókelõket, rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai kat. Ügyesen kiforgatják a Szentírást, ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló nyomorúságokat mint az ajtónk elõtt álló világvége biztos jeleit értelmezik. Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.
A Katolikus Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovás testvéreink felé is, hiszen az üdvösség ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük is.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Mormonok...(Avagy Az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza) A mormonokat a történelmi egyházak kivétel nélkül mint kereszténységtõl teljesen idegen szektának tekintik. Alapítójuk, Joseph Smith 1805. dec. 23-án született az Egyesült Államok Sharon nevû falujában. Családja presbiteriánus lett. Azt állította, egy Moroni nevû angyal jelent meg neki, aki tudatta vele, hogy az erdõben arany lemezekre írt könyv van elrejtve, amely Amerika õslakosságának eredetére vet fényt. Állítása szerint meg találta a lemezeket és barátaival lefordította. Újabb látomásban Keresztelõ János, Péter, Jakab és János "ároni papsággal" ruházta fel õket, késõbb -miután megkeresztelték egymást- megkapták a "melkizedeki papságot" is. Hármójuk bizonyságtételét a Nyolc tanúé követte, megjelentették a Mormon könyvét, és 1830. április 6-án Fayette-ben kimondták az új egyház, az Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza létrejöttét.
Késõbb maga a három tanú is elpártolt az új közösségtõl. Végsõ soron nincs bizonyíték arra, hogy a lemezek valaha is léteztek volna. Smith sokak ellenszenvét váltotta ki, végül gyilkosság áldozata lett. Az elsõ mormonok többnejûségben éltek (ószövetségi mintára), csak 1890-ben szüntették be a poligámiát. Központjuk Salt Lake City, a Sóstó Városa. Szerintük Jézus ember volt, csak istenné lett, nem szûztõl született, hanem Isten és Mária nemi kapcsolatának (valamiféle házasságtörésnek?) gyümölcse. Többnejûséget tételeznek fel magáról Krisztusról is.Ezek után hiába emlegetik Jézus Krisztus Egyházát, engesztelõ áldozatát, valójában nem ugyanabban a Krisztusban hisznek, mint a valódi keresztények!
Mit tartanak Jézusról? Tanításukat valamiféle evolúciós elmélettel igyekeznek kelendõvé tenni: amint Jézus is istenné fejlõdött, mondják, úgy mindenkire érvényes:"amilyen most az ember, olyan volt valamikor Isten, és amilyen most az Isten, olyan lehet egykor az ember" (Lorenzo Snow mormon "apostol"). Ami az Isten-kérdést illeti, nem egyisten hívõk. Szerintük a mindenség több világból áll, mindegyiknek megvan a maga istene, aki nem teremtõ, hanem az örök anyag szervezõje (!). Emlegetik a Szentháromságot, de valamiféle többistenhit formájában. A legfõbb isten az Atya vagy Elohim.
A Föld istene Jahve, csak teremtmény, a Fiúval azonos. Testük van, mint a Szentléleknek is. Az istenek emberi természetûek, mennyei zöldségekkel táplálkoznak, többnejûségben élnek és örökké szaporodnak... Ez inkább sci-fi, nem pedig új vagy ószövetségi tanítás. A keresztény Szentírást elfogadják ugyan, de ezzel egyenrangú könyvnek tekintik saját "bibliájukat", a Mormon könyvét, s ezzel az ún. folyamatos kinyilatkoztatás elvéhez jutnak el. Smith azt állította, hogy az 1823-ban talált arany táblácskák a Mormon nevû próféta írásait tartalmazták, ennek angol fordítása volna Mormon Könyve (mivel állítólag Mormon próféta írta). A könyv semmiképp sem lehet 1400 - 2400 éves, hiszen 18-19. századi amerikai politikai és vallási szókészletbõl, korabeli bibliafordítások szövegébõl merít, sõt csaknem teljes egészében Salamon Speulding presbiteriánus prédikátor vallásos fantasztikus regényének egy változata, tehát hamisítás. Ezt erõsíti az is, hogy a könyv szerint az amerikai indiánok a zsidók leszármazottai.
Hogyan fogadják a Szentírást? Erre semmiféle történelmi adat nincs, a tudósok szerint az indiánok mongol népektõl származnak, akik átkerültek az amerikai kontinensre.Tanításuk a Mormon Könyve mellett a Tan és Szövetségek ill. a Nagyértékû Gyöngy c. könyvekre épül. A mormonok mindennapi életét átjárja sajátos lelkiségük, munkaszeretük, jelentõséget tulajdonítanak a nevelésnek, van aszkézisük (vö. alkohol, dohány, kávé, sõt tea tilalma), a lelkiismereti szabadság harcosai - mindezek keresztény vonásoknak is tekinthetõk. Istenrõl, Krisztusról, az üdvösségrõl vallott tanításuk azonban merõben eltér a keresztény egyházak felfogásától. Bár megvan náluk a keresztség, és emlegetik az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevét, valójában több istent hívõk, magyarán: nem keresztények! Közösségük semmiképp se Jézus Krisztus mai egyháza.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elvetik és önmagukat tekintik Jézus Krisztus mai egyházának.Pedig az egyház alapításáról tudunk (Mt.16, 19), a mormon közösség létrejötte viszont, mint láttuk, legendák ködébe vész. Jézus Krisztusnak semmiképp sem lehet olyan egyháza, sem ma, sem holnap, amely több Istenben hisz és Jézust fejlõdés eredményének tartja. Az Újszövetség nem ismeri azt a kétféle (ti. ároni és melkizedeki) papságot sem, amelyrõl a mormonok tudni vélnek. A misébõl és az úrvacsorából már csak "lakoma" lett náluk, s ez is csupán kenyérbõl és vízból áll. Ez mindenestõl eltér attól, amit Krisztus követõire hagyott.
Miben áll az emberek üdvössége? Elfogadják az üdvösség lehetõségét (az "utolsó napok egyháza" kifejezés nevükben épp a világvégi tanításra utal), de a földi élet mintájára képzelik el (vö. mennyei házasság). Ez nem kereszténység, hanem mohamedanizmus, ti. az evangélium szerint az örökéletben nincs házasélet (vö. Mt 22,30). Az üdvözültek körét - akárcsak Jehova tanui a saját köreikre - önmagukra szûkítik le, s úgy vélik, további fejlõdés zajlik ott is, a megújult földön csak az elõrehaladottabb lelkek maradhatnak, a többiek más bolygókra kerülnek. A túlvilág három fokozatát feltételezik: a mennyei, a földi és a földöntúli dicsõséget (ti. más bolygókon való továbbélést), ami nem bibliai eredetû, hanem ismét inkább fantasztikus regényekbe illõ gondolat.
Miért nem fogadhatjuk el tanításukat? Ami többistenhívõ felfogásukat illeti, Szent Pál szerint "egy az Isten, ki mindent átjár, mindent áthat, mindent betölt". Krisztus "istenné fejlõdése" nagyon tetszetõs elgondolás, csak éppen nem bibliai! A "fejlõdõ abszolútum" pedig önellentmondás. Az igazi keresztény nem fogadhatja el új kinyilatkoztatás lehetõségét:Gal. 1,9. szerint "ha mennybõl jövõ angyal hirdetne is más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk, átkozott legyen".További jellegzetes tanításuk a halottakért való keresztelkedés. l.Pét 4,6-ra hivatkozva hirdetik, a holtakhoz is el kell juttatni az üdvösséget, s ennek módja szerintük a halottak helyett való keresztelkedés.Hogy tudják, kikért is kell ezt megtenni, központjukba igyekeznek begyûjteni minden születési anyakönyvi adatot szerte a világból. Pedig a Péter-levélben csak arról van szó, Jézus meghirdette az idõben elõtte élõknek is az üdvösséget, arról nincs szó, hogy ezt folytatni kell. Másrészt a halállal lezárul az érdemszerzés lehetõsége, a halálban végérvényessé vált állapoton tehát késõbb már nem lehet változtatni, különösen pedig más helyett nem.Végül: a keresztség az élõk szentsége, Mt 28,19-ben Jézus az élõk keresztelésére szólít! Az õsegyházban jelentkezett hasonló szokás, de Szent Pál nem látja értelmét, hogy egyesek "a halottakért keresztelkednek meg" (1Kor 15,29). A halottakkal való kapcsolattartás ilyen fokú keresése nem más, mint okkultizmus, ami idegen a kereszténységtõl.
Mivel keltenek ellenszenvet? A legtöbb mai szektához hasonlóan szenteknek tekintik önmagukat (ezt tükrözi már önmagukról alkotott meghatározásuk is). Holott még az apostol is arról vallott, "a bûnösök közt én vagyok az els?" (1 Tim 1,15)! Szerte a világon mintegy ötmilliónyian, Magyarországon tízezernyien lehetnek.
Hogyan térítenek? Térítõi módszerük a jehovásokéra emlékeztet. Papjaik fiatalemberek, akik párosával járják a világ városait, és minden eszközt latbavetve igyekszenek megnyerni a fiatalokat az egzotikus vallásnak, ami azok szemében maga Amerika.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Moon-szekta (múnizmus)...(Avagy Az Egyesítés Egyháza) Sun Myung Moon alapította, aki 1920.január 6-án született az észak-koreai Sanghai városában presbiteriánus parasztcsaládban. Misztikus élményekre hivatkozva 1954-ben alapította meg vallási közösségét, fõ mûve az Isteni Principiumok. 1961 óta a világegyetem apjának, (akkori új) feleségét a világegyetem anyjának, kettejüket az Emberiség Igaz Szülõinek nevezte ki, akik termékenységükkel hozzájárulnak az üdvözültek világrajöttéhez. Elsõsorban házaspárokat igyekeznek bevonni követõik sorába, akiket õk maguk esketnek meg, lehetõleg tömegesen.
Fegyver és hajógyáraival, ginzeng készítményeivel, könnyû és nehézipari érdekeltségeivel a világ egyik leggazdagabb embere. Többször ült börtönben adócsalásért. Eszkatológiai (világvégét hirdetõ) tanítással is jelentkezett, követõi a Második Ádvent Urának kiáltották ki 1981-ben, most 2001-re hirdette a "mennyei ország" eljövetelét, ami természetesen nem jött el.
Mit tartanak Jézusról? A múnisták tagadják Isten Fia megtestesülését. Jézust ugyan "Isten fiának" nevezik, de hozzáteszik, minden ember Isten fia. Úgy vélik, Jézusnak csak azért van némi elsõsége, mert Isten különleges küldetéssel ruházta fel. Küldetését ma a "szellemek világában" folytatja a Szentlélekkel együtt (akit Moon nõi jellegûnek tart), s így "lelki" üdvösséget közvetít az embereknek, de nem egylényegû az Atyával. Moon Jézust második Ádámnak tekinti, akinek az lett volna a hivatása, hogy a föld összes kultúráját egyesítse, ez azonban kereszthalálával meghiúsult. Moon szerint Keresztelõ János kételkedése térítette el a zsidókat Jézustól. Bár feltámadásában idõt és teret felülmúló lény lett, testét az ördög vette hatalmába, ezért Jézus csak lelkileg váltotta meg az emberiséget, testileg nem, teste a sátán fogságába került.
A múnizmus szerint Istenben van valamiféle férfi és nõi vonás, elõbbi nagyobb, utóbbi kisebb százalékban. Moon az általunk ismert Szentháromságot tagadja. Szerinte az "eredeti háromságot" Istennek, Ádámnak és Évának kellett volna alkotnia. Amikor Ádám és Éva a sátánhoz csatlakozott és Luciferrel együtt "bukott háromságot" alkotott, Isten csak ekkor hívta meg Jézust és a Szentlelket a Második Ádám és a Második Éva társaságába, hogy az eredeti Ádám és Éva helyett velük formálja meg a "lelki Háromságot".
Moon szerint "A biblia nem az igazság, nem abszolút tekintély, hanem csak az igazságra vezetõ kalauz, mely kiegészítésre szorul". Isteni Principiumok c. könyvét tekinti új, végsõ kinyilatkoztatásnak, Harmadik Szövetségnek. Ez már nem kereszténység! Mivel a múnisták nem ismerik el az "eredeti" Szentháromságot s lekicsinylik a Szentírást, nem tekinthetõk keresztényeknek.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A múnisták -a legtöbb keresztény színezetû szektához hasonlóan- elvetik a Katolikus Egyházat, sõt mintegy helyette kívánják megvalósítani "a keresztény világ egyesítését", Az ilyenfajta új hit azonban nem egyesíti, hanem szétzilálja a kereszténységet.
Miben áll az emberek üdvössége? A múnizmus újabb világvége-variációval jelentkezik. Mivel Moon szerint Jézus "tehetetlenné vált", szerinte a Második Ádvent Ura lesz az igazi Messiás, aki ténylegesen végrehajtja a megváltást.Mûvében céloz arra hogy õ maga ez az új Messiás.Ennek "alapját" is megadja: Jel 7,2-4 szerint "másik angyal jön fel napkelet felõl", ami szerinte Koreára utal. Korea, mint "messiási ország" mellett nagy szerepet szán az Egyesült Államoknak is, amely szerinte "rendkívüli módon megkönnyíti Isten új kiáradásának elterjedését". Mondanunk sem kell, Amerikáról a Krisztus-korabelieknek még csak sejtésük sem volt Koreáról pedig még kevésbé... Ami a messiási uralom idõpontját illeti, Moon arra épít: Ábrahámtól Krisztusig mintegy 2000 év telt el, az elsõ ádventtól a másodikig tehát szerinte ugyanennyi idõnek kell eltelnie, eszerint 2000-ig bármikor megszülethet vagy már meg is született az új Messiás. Itt ismét sejtetni engedi, ez az õ világrajöttével meg is történt...
A múnizmus természetesen csak a Moonn-követõknek igér üdvösséget, igaz, a 144-ezres keretrõl nekik maguknak kell gondoskodniuk, minél több gyermek nemzésével.
Miért nem fogadhatjuk el tanításukat? Torz képet alkotnak Jézusról. Ez ellentétben áll a Bibliával: Jn 1,17 szerint "az igazság Jézus Krisztus által lett osztályrészünk". Moon "új evangéliuma" a hiteles evangélium kiforgatása. Keresztelõ Szt. János felismerte Jézusban a Megváltót ("Nézzétek, az Isten Báránya", 4 Jn 1,29). S hogy a feltámadt Krisztus erõtlen és az ördög hatalmába került volna, ez már egyenesen istenkáromlás.
Férfi és nõ-Isten kettõssége nem bibliai, hanem taoista tanítás (vö.Jing és Jang erõ). Igaz, a Teremtés könyve szerint Isten "férfinak és nõnek teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára", ebbõl azonban nem az következik, hogy Isten is kétnemû, hanem hogy Isten élete annyira gazdag, hogy a férfi és a nõ csak együtt képes valamennyire is visszatükrözni Isten létgazdagságát.A Szentírás minden lapján tanítja hogy Istennek nincs teste, így a nemiség fölött áll. Isten és ember efféle egybeötvözése, ahogy az Moonnál megjelenik, nem a biblia, hanem az õsi mítoszok sajátsága, ez tér vissza a múnizmusban.
Moon azt vallja, Évának Lucifertõl született fia, Káin, ez jelentette az ember lelki elestét, Ádámtól is született fia, Ábel, de mivel Ádám még lelkileg éretlen volt, ez az ember testi elestét, a halált hozta magával. Moon a Teremtés könyve 3. fejezetét maga-szõtte mondává alakítja, aminek semmi alapja nincs. Az igazi keresztény új kinyilatkoztatást, újfajta isteni elveket nem fogadhat el (vö. Gal 1,9).
Ami Moon "messiásságát" illeti, okoskodása erõsen emlékeztet a végidõt váró szekták (adventisták, Jehowa Tanúi) számítgatásaira, épp ezért ugyanúgy illik erre is Jézus mondása: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem, csak az Atya" (Mk. 13,32). S hogy ez a második e]jövetel már nem is Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódna, hanem más valakihez, esetleg épp Moonhoz, erre szintén pontosan érvényes Jézus figyelmeztetése: "Ha valaki azt mondja: itt a Krisztus vagy amott, ne higgyétek!" (Mt 24,24). A hamis prófétaság újabb esetérõl van itt szó, sõt újabb hamis Krisztus jelentkezik, akinek öntudata nem csekély önimádatból táplálkozik.
A múnizmust szexuális túlfûtöttség is jellemzi, ami átszínezi Moon egész "teológiáját": nemcsak Istenrõl és emberrõl szõtt elképzeléseit, de jövõképét is, hiszen mennyei házasságról beszél. Itt is elfeledkezik Jézus tanításáról: a föltámadás után az emberek "nem nõsülnek és férjhez sem mennek" (Mt 22,30). Moon hangzatos jelszavakkal lép fel "az emberiség egységéért és békéjéért". Errõl csak annyit: gazdasági hatalmát elsõsorban fegyvergyárainak köszönheti. Alakja nagyon is ismerõs a Szentírásból. Azok közt van, akik békét hírdetnek és közben ádáz fegyverkezésre szólítanak. Krisztus pedig épp az ilyenektõl óvott minket.
Távol-Keleten milliónyi, az USA-ban negyvenezer, hazánkban néhány száz követõje van Moonnak. Konferenciákat, "ökumenikusnak"" mondott összejöveteleket szerveznek, ginzeng-készítményekkel árasztják el a világot, híveiket pedig valóságos lelki rabszolgaságban tartják.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A krisna-tudatú hívõk...
A bengáli vaisnava hagyományokat továbbvivõ közösséget, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness, rövidítve: ISKCON) az Egyesült Államokban 1966-ban Csaran Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda (1896-1977) alapította, aki a követõi szerint a magától Krisnától eredetõ tanítómesteri láncolat képviselõje volt. Nem sokkal azután, hogy Prabhupáda az Egyesült Államokban érkezett, az ISKCON az egyik legmarkánsabb új vallási mozgalommá vált, borotvált fejû, színes indiai ruhába öltözött híveivel, akik táncolva énekelték Hare Krisna kezdetû mantrájukat a nyugati világ nagyobb városainak utcáin.
A templomokban élõ szerzetesektõl (brahmacsárik) és a lelkészektõl (bráhmanák), illetve az avatásban részesült világi hívektõl szigorúan aszketikus életet követelnek. Nem fogyaszthatnak húst, alkoholt, kábítószert, a házasság keretében történõ gyermeknemzésen kívül cölibátusban kell élniük. Hajnali 4 órakor kelnek, hogy a napot a templom istenségeinek imádásával kezdjék. Minden nap 2 órát töltenek japázással, amikor is 16-szor végzik el imafüzérüket, s a 108 szembõl álló füzér minden szeménél elvibrálják a Hare Krisna mantrát. A gyülekezet tagjai közül néhányan a közösség intézményeinek ügyit intézik, a hívõk döntõ többsége pedig világi foglalkozásokat ûz.
A nyugati hindu közösségek sok tagja (és az indiaiak közül is sokan) elfogadják az ISKCON-t a tradícióhoz hûséges hitvallásnak, így a Brit Hindu Templomok Tanácsa és a Hindu Szervezetek Tanácsa is.
Prabhupáda halála után az ISKCON adminisztratív irányítását egy 22 tagú vezetõ testület (Governing Body Commission) vette át. Ennek tagsága nagyobb részben átfedte azt a 11 guruból álló testületet, amit Prabhupáda halála után e guruk fele -beleértve a nagy-britanniai misszióért felelõs két gurut is- elhagyta a mozgalmat, vagy önként, vagy azért, mert kizárták õket.
A hinduizmust a II. Vatikáni Zsinat pozitívan értékelte Isten-keresése és aszkézise miatt. A Krisna-mozgalom nyilvánvalóan hasonlatossági pontokat mutat fel, de ugyanakkor a különbségek is nyilvánvalóak a kereszténységtõl. Magyarországon kettõezren felüli a regisztrált tagok száma, van 3 kolostoruk, 12 kongregációjuk és 2 népkonyhájuk Budapesten.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS (A baptista hívek részérõl érkezõ sorozatos sürgetõ és erõszakoskodó jelzések miatt az eredeti ismertetõt kiegészítettük a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapjáról való szó és betûszerinti idézetekkel!)
Baptisták (egyházi jellegû közösség) Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ) irányzat, melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt aki Luther Mártonnal szemben is fellépett. Õ a valósággal igazhívõk és szentek gyülekezetét kívánta létrehozni. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörténelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki. Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi a kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik külön, egyénileg úgymond a Szentlélek.
Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (végítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják Münsterben Sion királyságát, ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartották. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik, aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes, kereszthordozó kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták"). Õk elvetik a gyermekkeresztséget és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.
A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) a XVII. században, Angliában jön létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért tanuk hamar elterjedt Angliában. Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a tan két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellenmissziós baptisták; A hetedik nap baptistái; A hat fõigazság baptistái; Isten egyháza; Tunkerek; Krisztusban egyesült testvérek; Campbellisták; Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban, mind szervezetben különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás alapján állnak, így elfogadják a Szentháromságot és azt, hogy az Úr Jézus Isten Fia.
Hogyan fogadják a Szentírást? Az ószövetségi Szentírás 46 könyvébõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség Honlapja szerint csak 39 könyvet fogadnak el, tehát 7 kánoni könyvet elvetnek a Szentírásból. A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják, hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra, hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principiinek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen a felnõtt keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Vallják ezt annak ellenére, hogy a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból sem igazolható, hogy akkor ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.
Mennyiben keresztények? Keresztények azok, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek nem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox, Anglikán, Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentírás leírja, hogy amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik csak Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesültek, azokat minden esetben újra keresztelték. A baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák a katolikus keresztséget, mint ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.
mmmmBár a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapját olvasva elsõ pillanatra úgy tûnik, hogy az iménti állításunk nem igaz, hiszen ezt olvashatjuk: "Mindazon megtérõk, akik korábban más evangéliumi közösségben bemerítkeztek, bemerítés nélkül a gyülekezet tagjává lehetnek, amennyiben 1. Bemerítésük az Atya, Fiú és Szentlélek nevében történt, 2. A bemerítés hiteles, erre felhatalmazott személy által történt, az érintett megtérését követõen, annak szabad akaratából. mmmmAki azonban figyelmesen elolvassa a 2. pont második felét, az egyértelmûen láthatja hogy miután úgy a katolikus mint a protestáns felekezeteknél a gyermekkeresztség általános gyakorlat a 2. pont második felének nem felelnek meg a Szentháromság nevében megkeresztelt gyermekeink. Továbbá az is aggályos, hogy a keresztelésnek kizárólag a bemerítéssel történõ formájáról van szó honlapjukon, nem tudjuk hogy a nem bemerítéssel, hanem a vízzel való leöntéssel végzett keresztelést elfogadják-e? Így a legnagyobb jószándékkal sem mondhatjuk hogy keresztségük azonos a miénkkel, hiszen akkor azt elfogadnák. mmmmAmi a hitvallást illeti, errõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség honlapján a következõ olvasható szó szerint: "A hitvallás szövegét 1967. május 25-én fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyûlése." A Katolikus Egyház az apostolok által az apostoli zsinaton elfogadott apostoli hitvallást fogadja el, így azt hiszi és vallja, amit az apostolok hittek és vallottak. mmmmHa egy katolikust vagy protestánst megkérdeznek, hogy tudja-e a hitvallást, elkezdi mondani, hogy Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában... vagyis az apostoli hitvallást. Mit találunk a Magyarországi Baptista Egyház honlapján? Ime:A Baptista Hitvallás amit Krisztus után 1967 évvel fogadtak el: "1. A Szentírás * 2. Az egy igaz Isten * 3. Az ember teremtése, bûne és bukása * 4. Az ember megváltása * 5. A hit * 6. A megtérés és az újjászületés * 7. A megigazítás és az istenfiúság * 8. A megszentelõdés és a megtartás * 9. A Szentlélek munkája * 10. A bemerítés * 11. Az úrvacsora * 12. A gyülekezet és az egyetemes egyház * 13. A gyülekezet tisztségviselõi * 14. A gyülekezeti fegyelem * 15. A bizonyságtétel * 16. Az imádság * 17. A nyugalomnap * 18. A házasság * 19. Az államhatalom * 20. A végsõ dolgok" Bár a fenti pontok részletes kifejtésénél természetesen találunk elfogadható tételeket, de HITVALLÁS címszó alatt szerettük volna megtalálni legalább az apostoli hitet, sajnos a legnagyobb jószándékkal sem azt találtuk hitvallásként. Így bár mint történelmi egyházat fölmerülhet hogy miért helyezte az eredeti ismertetõ is e környezetbe, ahonnan pl. a reformátusok és az evangélikusok is hiányoznak, ám a fentebb saját honlapjukról vett idézetek alapján bizonyított aránytalanul nagy hitbeli különbözõség ezt mégis indokolttá teszi.
Mit tartanak a Katolikus Egyházról? Mint minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyház tanítását is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata, a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás miatt. A Szentírás azonban sehol sem tudósít bennünket egy baptista egyház alapításáról. Bár több tanítás azonos vagy hasonló, a túlnyomó többség tételesen különbözik. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de a feltételek és a kivételek mégis a legtöbb tanításban megjelennek.
Ami a számukra "mérvadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata: a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, hogy a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi zsinat alapján mi az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg újra kiszolgáltat. Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a gyakorlati szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.
A baptisták bibliaértelmezését szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában), emellett a több más felekezethez hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben, ugyanakkor 7 sugalmazott könyv eltagadása nagyon intõ kell hogy legyen mindenki számára. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb hasonló felekezetnél.
Épp ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a közösségeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával és az akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok számára.
Hányan vannak? A világon tízmilliónál is többen -a Baptista Egyház a világon a harmadik legelterjedtebb felekezet. Magyarországon több tízezren vannak. Rituális kötöttségük nem igen van, a legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a természet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. Akár a rádióhallgató is tanúja lehet, hogy ha kevesen is vannak, mégis a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van a világban, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõvítésre.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Adventisták...(Avagy a Hetedik Nap Adventistái) Egy amerikai bíró, William Miller a múlt század elején számításokat próbált végezni a végítélet idõpontjára, s azt 1844. március 21-ére helyezte. Számítása nem vált be, de sajátos, végidõt váró közösséget sikerült kialakítania. Gondolatait a White házaspár (James és Ellen Gould White) szõtte tovább. Valójában õk a szekta alapítói, amely 1863-ban vette fel az adventista nevet (az adventus Domini, Úrjövet latin szóból). A jövendölés további módosításával a szekta hatalmas táborra tett szert. Életszabályaikhoz tartozik, hogy vallási életük középpontjába a szombat került (vö. A Hetedik Nap Adventistái). A szombat számukra nemcsak az Úr napja, de a bibliaolvasás napja is. Nagy hangsúlyt kap náluk a beteglátogatás, az ifjúsági, az oktató és a szociális-karitatív munka. Igen sok aszkétikus elõírásuk van: nemcsak az alkohol és a dohányzás, de a disznóhús is tilos számukra, vegetariánus koszt ajánlott, ennek érdekében vendéglõket tartanak fenn. Lemondanak
minden fényûzésrõl, ékszerrõl, szórakozásról. Anyagi forrásuk a tized, erre minden tag szigorúan kötelezve van.
Mit tartanak Jézusról? Isten-eszméjük és Jézus Krisztusról adott tanításuk az Egyházak Világtanácsa elveinek megfelelõ. Külön is hangsúlyozzák, hogy a megváltást Krisztus valósította meg, teljesen ingyenes ajándék számunkra.
Hogyan fogadják a Szentírást? A reformáció egyházaihoz hasonlóan a Szentírást tekintik a hit egyedüli mércéjének (sola Scriptura), ugyanakkor a biblia értelmezésében E.G. White asszony gondolatait tekintik irányadónak, aki a következõ, "Istentõl kapott" felhatalmazásra hivatkozik: "Aki elveti azokat a tanúságokat, amelyeket neked adtam, nem téged, hanem engem, a te Uradat veti meg" (Thstimonies of the Church, 5. kötet, 668. o.). Kiindulópont juk az Ószövetség, épp ennek jele a szombatos jelleg.
Mennyiben keresztények? Elfogadják a Szentháromság nevére történõ keresztséget, így keresztényeknek tekinthetõk, de az "evangéliumi szabadegyházak" vagy "szabadkeresztények" más csoportjaihoz hasonlóan csak a 16. életév után, alámerítkezéssel keresztelkednek. A szektától való elpártolás és visszatérés esetén a keresztséget megismétlik.Ez másszóval annyit jelent, hogy nem az isteni kegyelemtõl függõ, tárgyi ténynek, hanem az ember döntésétõl függõ, alanyi mozzanatnak tekintik a kegyelmi állapotot. A szekta - más keresztény jellegû szektákhoz hasonlóan legfõbb ellenfelének éppen a Katolikus Egyházat tekinti. A Jehowa Tanúihoz hasonlóan "Babilonnak" nevezi, amely "lebukott", a Jelenések könyve értelmében. A Jel. 14,9-ben szereplõ "vadállat" szerintük a pápaság, mivel a vasárnap ünneplését elõírta. Akik szombat helyett a vasárnapot ünneplik, azok a "vadállat jelét" hordják, tagjaiknak tehát meg kell szabadulniuk a vadállat jelétõl.
Közösségüket egyházként (sõt Krisztus igaz egyházaként) értelmezik, melynek küldetése, hogy teljesítse mindazt, ami a Jel.14,6-11-ben szerepel. Úgy vélik ti., Miller fellépése jelenti az elsõ angyal szózatát, s ezzel kezdõdött el a végítélet hosszúra nyúlt folyamata.
Szervezetük szorosan kiépített. Közösségeik élén bizottság áll, annak élén a "legöregebb" (vö. a presbiter, áldozópap a Katolikus Egyházban), aki adventista szabályok szerint történt "felszentelés" után vezeti a keresztség és a szent lakoma szertartását. Ami utóbbit illeti, kovásztalan kenyérrel és szõlõlével mutatják be, s úgy tekintik, mint Krisztus haláláról és feltámadásáról való megemlékezést, bûneik bocsánatára. A lakomához - az utolsó vacsorához híven - lábmosás is kapcsolódik. Kifejezetten az üdvösség, Krisztus második eljövetele jelenti a szekta központi tanítását. Miller Dániel 8,14-et vette alapul: ,,2300 éjjel és nappal telik el, míg a templom megtisztul". Napok helyett éveket vett, kiindulópontnak pedig az új templom építését választotta (Kr. e. 457.). Ezzel a szektás bibliaértelmezés sajátos tipusát teremtette meg: kisértetiesen hasonló megoldást alkalmaznak a Jehowa Tanúi és mások. Az 1844-es csalódást utódai úgy próbálták feloldani, hogy White kijelentette: Miller számításai csak az Úr Jézus mennyei életére érvényesek: az adott idõpontban lépett be a Szentek Szentjébe, hogy befejezze a kiengesztelést, s ezzel a vizsgáló bíróság elkezdte munkáját, melynek lényege, hogy az elsõ embertõl kezdve a ma élõkig mindenkirõl összegyüjtenek minden adatot, ezeket könyv- be foglalják és Isten jelenlétében átvizsgálják. White-ék szerint Krisztus ténylegesen csak akkor jelenik majd meg, amikor ez a vizsgálat befejezõdik, s akkor 1000 éves uralma folyamán végrehajtja az ítéletet. Ami az örökélet tartalmát illeti, az adventisták elvetik a lélek halhatatlanságát, a halált elalvásnak, elszenderésnek tekintik, ami után a végítélet, azután pedig nem földi paradicsom következik (vö. jehovisták), hanem új ég és új föld.
Ami a vég idõ idõpontját illeti, az efféle számítgatásoknak legfõbb gyöngéje - épp a Szentírás alapján -, hogy elfeledkeznek az Úr Jézus tanításáról: "Azt a napot és azt az órát... a Fiú sem ismeri" (Mt 24,36). Világos dolog: Krisztusnak nem állt szándékában gúzsba kötni az emberi alkotókedvet a végidõ idópontjának közlésével, amely mintegy Damoklész kardjaként lebegne fölöttünk.
Akárcsak Jehowa tanúi számításai esetében, itt is logikátlan: miért éppen valamilyen ószövetségi esemény alapján kellene kiszámolni Krisztus második eljövetelének idõpontját. Millerék szabályos számzsonglõrködést hajtanak végre, kényükre-kedvükre bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek egyetlen célja, hogy saját korukhoz jussanak el. Mindenesetre, az élet nem igazolta számítgatásaikat. Természetesen, a White által emlegetett "vizsgálatról" sem tud maga a Szentírás sem, nem beszélve arról, hogy a "szíveket és veséket vizsgáló", mindenható Istennek nincs szüksége vizsgálóbizottságra, mint ahogy idõre sem a lelkek "átvilágítására".
Az ezeréves birodalom emlegetése egyáltaján nem új dolog, a kiliaszták, az ezeréves birodalmat várók Kr. u. 1000 körül már ugyanígy várták Krisztus visszatérését. Tudnunk kell azonban, hogy az ezeréves birodalom a Jelenések könyvében nem konkrét idõszak, hanem olyan "kerek egész", mégis "igen nagy" szám, amely éppen az egyház történelmének hosszú, mégsem végnélküli, hanem Isten által pontosan körülhatárolt idejére utal.
Ami a vasárnap eltörlését és a szombat elõtérbe helyezését illeti, már az õsegyház is a "hét elsõ napján" (ApCsel 20, 7), a feltámadásra emlékeztetõ vasárnapokon gyûlt össze.Úgy látszik e tekintetben már nem érvényes a bibliához való ragaszkodás. Egyszerûen nem igaz, hogy még nem történt semmi és csak várakoznunk kell. Krisztus földi életével, halálával és feltámadásával már elkezdõdött számunkra a "végidõ", a kegyelmi életben megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét. Igaz, mûvének végsõ kiteljesedése még várat magára.
Logikátlan, hogy akik annyira emlegetik, hogy "bibliásak", éppen az úrvacsora kérdésében eltérnek a hagyományos kereszténység szertartásától (szõlõlé a lakomán).
Leginkább azzal keltenek ellenszenvet, hogy annyi be nem vált jóslat után kitartanak kiindulópontjuk mellett. A világon mintegy 4,5 millióan, Magyarországon mintegy ötezren vannak. Rádióban, könyvekben terjesztik sajátos bibliaértelmezésüket. Saját folyóirataik vannak, elõadásokat és kurzusokat szerveznek. Munkájukat gyakran bizonyos titkolózás kíséri: biblia-kiadásaik a szövegbõl magából nem ismerhetõk fel, az életet és az egészséget védelmezõ irataik és rendezvényeik nem mindig árulják el, milyen szervezet is áll a háttérben.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Pünkösdisták...(Avagy Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete)
A pünkösdisták általában a II. századi montanizmusban látják elõfutárukat. A hagyomány szerint Montanus a keresztség felvételekor nyelveken szólt és prófétált. Sajátjuknak tekintik Tertullianus karthagoi püspököt is (150-225), aki hangsúlyozta a karizmatikus megnyilvánulások fontosságát. A XII. századi valdiakat, a XVI. századi hugenottákat és egyes pietista protestánsokat is elõdeiknek tekintik. Az elsõ indítást Wesley János, a metodizmus atyja (1703-1791) adta, aki szorgalmazta a Szentlélek-keresztséget. A tulajdonképpeni pünkösdizmus felé Charles S. Finney jelentette az átmenetet. A XIX. század elejét mint "második ébredést" emlegetik. A modern pünkösdizmus kezdetét a szakemberek 1906. április 6-ára teszik, amikor egy csoport azt élte át Los Angelesben, hogy "tûz szállt le az égból". Fõleg metodista, presbiteriánus lelkészek terjesztették a pünkösdizmust, amely 1909-ben már Európába is átcsapott. A mozgalom központi eleme a lélek -keresztség átélése, a nyelvadományok, a gyógyító képességek és egyéb karizmák elõtérbe helyezése. A pünkösdista mozgalomból nõtt ki a karizmatikus mozgalom is. Ennek elsõ jeles képviselõje David du Plessis (1905-1986), akit Mr. Pentecost, Pünkösd Úr néven is emlegettek.Ebbõl az ágból nõtt ki a 60-as évek Jézus-mozgalma is.
A harmadik hullám a 70-es évekre tehetõ, ennek kiemelkedõ képviselõje a buddhistából kereszténnyé lett Paul Yonggi Cho. A lelki megújhodás sok jele mutatkozik ezekben az "ébredési" hullámokban. A lelki adományokat hangsúlyozó, ún. karizmatikus mozgalmak a nagyobb egyházakat is átjárják, így a katolikus egyház kebelén belül is jelentkeznek. A pünkösdizmus elõször 1913-ban tûnik fel Magyarországon, Békéscsabán, majd a Viharsarokban, Pitvarosban 1924-ben.Hadifoglyok az orosz hadifogságból is hasonló szelet hoztak haza, az amerikai kivándorlók is ugyanilyen irányzatokkal találkoztak az Újvilágban s igyekeztek ezeknek itthon is teret adni.
1928-ban Apostoli Hit, majd Magyarországi Isten-gyülekezetek, az Élõ Isten Gyülekezetei és más neveken jelentkezett itthon a pünkösdizmus, késõbb az Evangéliumi Pünkösdi Egyház nevet vette fel, amely a Szabadegyházak Tanácsának tagja lett, de az Õskeresztyén Felekezet vagy az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek elnevezésû közösség is pünkösdista volt. 1961-ben Evangéliumi Keresztyének és Pünkösdiek Gyülekezete néven egyesültek az irányzatok. Mint a Jézus-mozgalom már nevében is jelzi, Jézus személye központi jelentõségû a pünkösdizmusban, ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy Jézusban csupán a -rendkívüli képességekkel rendelkezõ - embert látják. A Fiú és a Szentlélek személye közül egyébként is a Szentlélekre tevõdik át a hangsúly, mint ezt a szekta (vagy szekta-csoport) elnevezése is mutatja. A Krisztusra mutató (krisztológiai) szempont kiiktatása a kereszténység intézményes oldalának háttérbe szorításához vezet náluk.
A pünkösdizmus nagyon is középpontba állítja a Szentírást, mint Isten szavát. Ugyanakkor - akárcsak a többi keresztény szektára jellemzõ rájuk a fundamentalizmus, vagyis a Szentírás betû szerinti értelmezése. Elfeledkeznek arról, hogy a kinyilatkoztatás fokozatos fejlõdést mutat és különbözõ mûfajokat ölel magába: "Miután többféleképpen és különbözõ módokon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végsõ korszakban Fia által szólt hozzánk" (Zsid 1, 1). A szektás biblia-értelmezés másik jele, hogy úgy vélik: a Szentlélek sugalmazó ereje a Szentírás-olvasóra is érvényes.
Azok tekinthetõk keresztényeknek, akik a Szentháromság nevére lettek megkeresztelve, és elfogadják a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallást. A pünkösdisták ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. A pünkösdisták úgy látják, hogy amikor Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet, a Szentlélek megnyilvánulásai egy-két kivételtõl, mint Clairvaux-i Szent Bernáttól vagy Assisi Szent Ferenctõl eltekintve- kiszorultak az egyház életébõl. Ez természetesen nem igaz. Napjainkban egyes pünkösdista csoportok kapcsolatot keresnek a katolikus karizmatikus mozgalmakkal is. Általánosságban viszont elvetik az egyház intézményes oldalát és erõs kritika alá vetik a Katolikus Egyházat amiatt, hogy az egyházi hierarchia viszi benne a vezetõ szerepet.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A pünkösdizmus rendszerint adventista jellegû, világvége-váró elképzelésekhez kapcsolódik, nincs önálló üdvösség-tanítása.
Ami a lélek-keresztséget illeti, Keresztelõ Szent János szerint Krisztus "Szentlélekkel keresztel" (Jn 1,34), de ez azonos a "vízbõl és Szentlélekbõl" való újjászületésünkkel (Jn3,5), tehát a Lélek-keresztség maga a keresztség szentsége.Az más kérdés, hogy az élmény szintjén mennyire éljük meg keresztségünket. A kegyelemnek azonban nem feltétele az ember átélése. Ami pünkösdöt illeti, a Szentírás az elsõ pünkösdrõl számol be az Apcsel 2-ben. Minden további "pünkösd.. ennek továbbvitele. Az õsegyház a bérmálás szentségében konkrétizálta a Szentlélek vételét, de ez már nem keresztség. A teológia mindig is hangoztatta, életünknek van szentlelkes, pünkösdi eleme, ami nem más, mint a "lelki emberség" (Róm 8,5) megvalósítása, a kegyelmi élet.Kétségtelen, Szent Pál tanításában nagy szerepet kapnak a lelki adományok (karizmák), ám ezek nem pótolhatják a keresztény lelkiélet többi elemét (így a szentségi életet), másrészt nem függetlenek a keresztény közösségtõl és az apostoli hivataloktól. Aki rendkívüli adományok megélésével kívánja kezdeni a lelkiéletet, kb. úgy jár el, mintha emeletet próbálna építeni alap és földszint nélkül.
Az Apcsel 2,4 a Szentléleknek tulajdonítja, hogy egyesek "különféle nyelveken kezdtek szólani". Valójában ez nem más, mint az egyház egyetemes voltának kifejezése, hogy ti. az evangéliumot minden nép fiaihoz el kell juttatni. Kétségtelen, Szent Pál beszél a nyelveken szólás adományáról (1Kor 14,1-5), de jelzi, ez nem öncél és nem önfitogtatás eszköze, hanem a közösség szolgálata:azért van, hogy "az egyház is épüljön rajta"(uo. 14,5). Épp ezért, ha valamilyen jel nem az egyház javát szolgálja, hanem egyenesen az egyház szétdarabolását célozza, világossá válik, hogy ilyen esetben nem a Szentlélek munkájáról van szó!
A pünkösdisták szerint a Szentlélek jelenlétének átélését extázis is kíséri. A Szentírásból nemigen igazolható, hogy az erre való törekvés a keresztény élet központi célkitûzése. Jézus elragadtatások helyett egyszerûen példája követésére, sõt kereszthordozásra szólít (Mk 8,34).
Mint a református Bütösi püspök írja, a pünkösdizmusban másodrendûvé vált, mire adta Isten a maga ajándékait, elsõrendûvé vált a Lélek ajándékainak keresése és megélése. Vajon nem arról van- e szó, hogy felkorbácsolt hangulatban az erre érzékeny lelkek tömegpszichózis áldozatai s vajon az extázis nem a tudattalan elõtörését jelenti-e, természetfölötti elem nélkül?! Ez a fajta lelkiség könnyen ópiummá teheti a vallást, a szónak most igazi értelmében.
A világon mintegy ötmillióan, Magyarországon tízezren, vannak. Gyógyulásra, lelki vigaszra vágyó embereknek gyógyító, öngyógyító kurzusokat hirdetnek meg, a biblia behatóbb tanulmányozására szólítanak, összejöveteleiken extázist igérnek.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A hit gyülekezete...
Ami a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van szó. A gyülekezet alapítója Németh Sándor. Elõbb katolikus volt, teológiát is tanult, majd a reformátusok között elmondása szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét. 1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen belül tevékenykedtek, majd a nyíregyházi alapítású, metodista jellegû Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és külföldi szabadkeresztény közösségekkel kerestek kapcsolatot, végül 1989 májusában nyerték el a törvényes elismerést. Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.
Elfogadják a Szentháromságot, az Ige örök létezését, s hogy a Szentlélek isteni személy, de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a Szent Szellem Máriában isteni magot helyezett el (vajon ezt a mítoszok elképzelései szerint kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született, épp ezért Mária nem volt istenszülõ, csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû) bálványimádásnak tekinti "Mária és kisjézuska" kultuszát, ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét is.
A Szentírás központi jelentõségû náluk, azonban sajátos, szektás biblia- értelmezéssel dolgoznak. Nem az eredeti szövegre kiváncsiak, vagy arra, hogy mit is akart mondani az õsegyház, hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna. Pedig a sugalmazás a szent írókra érvényes (vö. 2 Tim 3.16). Az egyéni átértelmezés már egyfajta új evangéliumot feltételez, ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s az egyéni találgatások végeláthatatlan zsákutcájába viszi az igehirdetést.
Mennyiben keresztények? Mível elfogadják a Szentháromságot, keresztény-félék. Ugyanakkor, bár meg van náluk a Szentháromság nevére történõ keresztség, ennek jelentõségét elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége", az eucharisztiát pedig bálványimádásnak tekíntík, így még az a két szentség ís, amely megmaradt a reformáció közösségeiben, náluk az is háttérbe szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával egyensúlyvesztés következík be.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak, "a paráznák anyjának" titulálja. (Jel 17,6-ra hivatkozva, ami a szentírási hely abszolút félreértelmezése).
A gyülekezet saját tagjait prófétáknak és szenteknek, az iidvösség várományosainak tekinti, épp ezért van az, hogy nem hajlandó párbeszédet kezdeni más, úgymond bûnös közösségekkel, akiknek sorsa szerintük a kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat ki másokat az üdvösségbõl.
Nincs új a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században ugyanígy tagadta Mária istenszülõi méltóságát, és (bár elfogadta az Igét mint 2. isteni személyt) tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a gyülekezet számára már nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk: "az Ige testté lett" (Jnl, 14). S mivel a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige maradt, a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen személyi egységbe ölelte.
Szót érdemel a Szent Szellem emlegetése is. Ez a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen vezethet a Szentlélek isteni személy voltának megkérdõjelezéséhez.
De tegyük félre az elnevezés kérdését. Tévesen fogják fel a Szentlélek szerepét is. Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák, építsék a közösséget (vö. Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása.
Ami Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha egyszer az Ige testesült meg), tehát az Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként már maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában. Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket Mária fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.
Az egyház ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség felé vezetõ úton.Szent Pál szerint a szeretet az örökéletben is megmarad. (vö. 1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket, közbenjárásukat kérjük.
Németh Sándor azt írja: "Üdvözítõ Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus Krisztussal a Szentlélek által megvalósuló személyes kapcsolat gyümölcse". (Új Exodus 1/33) Azonnal felvetõdik a kérdés: ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat, (vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?
A katolikus egyház és Babilon azonosítása tévedésen alapszik, hiszen a Jelenések könyve a pogány római birodalmat illette efféle jelzõkkel. A 2000 éves egyház tagjainak lehettek, voltak is hibái, ebbõl azonban nem következik, hogy az egyház egésze bûnös. Krisztus megígérte egyházának, hogy vele marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20), s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18), vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá, ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét épp olyan komolyan kell vennünk, mint mondjuk világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze örökös feladat marad számunkra a bûnbánat és a megújulás.
A gyülekezet öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus visszatérése, másrészt a katarista mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög szóból). Pedig Jézus világosan megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák". (Mt.23,12).
A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist. Az evangélium tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés új, akár modern formáinak is. A keresztény istentisztelet központjának azonban mégis a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).
A rendkívüli adományoknak (karizmáknak) fontos szerepe lehet a keresztény életben, mégsem feledhetjük: Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet (1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása is hozzá tartozik.
A gyülekezet önmaga igazolására látványos gyógyításokra, ördögûzésekre hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium szerint az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe" (Mt 13,22). Mindenesetre, a jeleket követelõk (Mt 12,39) elfeledkeznek arról, hogy Krisztusnál a gyógyítás nem öncél, hanem Isten szeretetének és uralmának jele (Lk.
11,20), amely nem választható el a keresztény élet egészétõl.
A gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek jelének tekinti. Pedig a betegség elfogadása is benne van Isten terveiben. Egészség (vagy akár mindenféle evilági bõvelkedés) és áldás ill. betegség és bûn azonosítása ószövetségi felfogást tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet (vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett, sem õ, sem pedig szülei", Jn 9,2), a javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek tekinti (vö. Lk 12,21 ).
Magyar szektáról lévén szó, csak a hazai létszámról találgathatunk, mivel õk akarattal nagyobbra taksálják magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer közöttire teszi a számukat.
Térítési módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban leszólítják a fiatalokat. A "jó ügy" érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza egy kis flörtöléstõl sem. A nagy egyházak, fõleg a Katolikus Egyház tagjaira vetik ki hálójukat, legfõbb módszerük annak lejáratása, s valamiféle feltételeket nem követõ hit lehetõségének felvillantása
Magyar Bertalan a következõket írja róluk az Új Magyarország 1997. VII. 12-i számában:
A gyülekezet vezetõ lelkésze "A nyelv hatalma" címû sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait, noha a belõlük áradó gyûlölet szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre méltóbb azok a passzusok, amelyekben a nagyívû teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális politikai propagandává csap át.
Dienes Erzsébet 1997 július 23-án ugyancsak az Új Magyarországban írja: A keresztény vallásokkal és általában a magyarsággal szemben oly mértékû gyûlölettel szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény paragrafusai alapján hivatalosan is számon kellene kérni.
Ha csak a Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend címû könyvük került volna a kezembe, magam is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát" hirdeti. Ennek ellenére meggyõzódésem, hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának érdekében munkálkodnak.
A fentiekbõl is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek mûködése és megítélése nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják õket.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A metodisták...
A metodizmus eredetileg az anglikán egyház szektája.A methodosz, útirány, módszer görög szóból származik. A metodizmus önmagát tökéletesnek tekintõ keresztény közösség kialakítását jelenti, amit perfekcionizmusnak nevezünk. A perfekcionizmus távolabbi gyökerei az õsegyház korába vezetnek vissza. A montanisták és donatisták azt vallották, hogy az ember tökéletesen gyõzhet a bûn fölött, egyesek túlléphetnek a hívõk megszokott szintjén s a tökéletesek közösségét hozhatják létre. Az õsegyház ezt az utat -mint túlzást- elvetette.
Ugyanez a gondolat az újkor hajnalán jelentkezett ismét. Az újfajta tökéletességre-törekvés megfogalmazásához a történelmi körülmények vezettek el. Az angol vallásos életben a XVII. sz. végén általános volt a hanyatlás. A teológia túlzottan észimádó (racionalisa) volt, a mûveltebb rétegek a miszticizmusba, a szabadkõmûvességbe és azokkultizmusba menekültek.
John Wesley (1703-1791) és George White-field vállalkoztak arra, hogy új, radikális lelkiirányzatot teremtenek. Oxfordi diákkorukban néhány iskolatársukkal szövetkeztek a bensõséges, tevékeny vallásos élet "módszeres" ápolására. A metodista név elõbb gúnynevük volt, késõbb tudatosan vállalják fel. Eljutnak a tudatos megtérés gondolatáig, és a megtérést kezdik hirdetni másoknak is üdvösség és kárhozat hatalmas erejû
szembeállításával.
Az anglikán klérus bizalmatlan velük szemben, kiszorulnak a templomokból, vándorprédikátorokként, Isten szabad ege alatt hirdetik az igét. Nagy tömegeket gyüjtenek maguk köré. Kettejük közt ellentét támad a predestináció, az elõre elrendelés kérdésében (melyet Wesley nem fogad el). S bár Whitefield a hathatósabb igehirdetõ, Wesley hatása mégis maradandóbbnak bizonyul, mivel társa hamar meghal, Wesley pedig 88 éves kort ér el. A metodizmus õt tekinti szellemi atyjának. A XVIII sz. végére kiszakadt az anglikán államegyházból, a XIX. században már 8 milliós taglétszáma van. A "revivar', az ébredési hullámok egész sora indul a szekta hatására, elõbb az anglikán, majd a többi protestáns közösségben is, elõbb csak Angliában, késõbb Amerikában és Európa-szerte (vö. pünkösdisták). Nevükhöz f ûzõdik Angliában a XIX. sz. elején a biblia terjesztés, valamint a rabszolgakereskedés teljes eltörlése. A metodizmusnak része van abban is, hogy az Egyesült Államokban is sor került utóbbira.
Amerikában a metodizmus mint "hétköznapi kereszténység", hódított, jelszavai ezek voltak: tapasztalás és tökéletesség. A megtérésre szólító igehirdetést gyakran extázis, elragadottság kísérte. Elõbb New York, majd Ohio lett a metodista megszentelõdési teológia központja. Itt mûködött Charles G. Finney (1792-1875) és Asa Mahan, Finney bûnbánat és megszentelõdés eleméhez társadalomkritikai szempontot is kapcsolt. Református szerzõk úgy látják, a felrázó, ébresztõ hatáson túl a metodizmus határozott érdeme a tevékeny szociális munka.
Felfogásuk egyezik a történelmi egyházak felfogásával. Újdonságot jelent viszont a Szentlélekrõl kialakított felfogásuk. Már Wesley is vallotta, hogy a megszentelõdés a Szentlélek mûve, beszélt lélek-keresztségrõl, Finney szerint a lélek-keresztséget a Szentlélek hatalomkinyilvánításai kísérik. T .C. Upham 1843-ban a Wesley-i szellemi örökségnek azt az oldalát emelte ki, hogy a megszentelõdés misztikus értelemben Istenben való részesedés. W.E. Boardman ehelyett a reformáció megszentelõdés-tanítását idézi fel: az ember hit által válik megigazulttá.
A hit legfõbb mércéjének tekintik (sola Scriptura). Viszont hajlanak arra, hogy ne a szöveg eredeti üzenetét keressék, hanem azt, mit mond az igehirdetõnek vagy a hallgatónak épp abban a pillanatban. Így végsõ soron azt feltételezik, hogya Szentlélek nem "akkor és ott", hanem "itt és most" hozzájuk szól tévedhetetlen erõvel. Más szóval, annak ellenére, hogy nem fogadják el a tanítóhivatal létét, valójában saját szavuknak tévedhetetlenséget követelnek. Elfogadják a Szentháromságot és a nevére történõ keresztséget, ennek alapján keresztényeknek tekinthetõk.
Úgy látják, Krisztus egyháza nem lelhetõ fel benne. A többi hagyományos keresztény közösséget is elvetik. Ugyanakkor egész sor protestáns közösség, szekta kialkulásában van szerepük. Angliában, Németországban, s általában Európában a megszentelõdés - mozgalomban a Krisztusra mutató (krisztológiai) elem került elõtérbe, a szentlelkes elem rovására. A pneumatológiai (szentlelkes) vonást inkább a pünkösdista és karizmatikus mozgalmak vitték tovább. A szabadegyházak metodista hatásra alakultak ki Németországban a XIX. században. Az üdvösség kérdésében a metodizmus a hagyományos keresztény tanítást vallja, azonban nagy hangsúlyt helyez arra a gondolatra, hogy "Isten országa köztünk van... A megszentelõdést és a szociális tevékenységet egyenesen úgy tekinti, hogy az Krisztus királyságának megvalósulását jelzi.
Ez az új hangsúly Wesley megszentelõdéss-elméletébõl következik. Igazában véve ebben a kérdésben Wesley erõsen eltér a többi reformátortól. Olyan mesterekre hivatkozik, mint Bonaventura, Eckhart mester, Simeon, a Teológus, akiktõl örökli azt a gondolatot, hogy a lélek hét fokozaton át jut el Istenhez. Vallja, hogy a bûnbocsánatot megszentelõdés követi, a szentség pedig nem más számára - 2Pét 1,4 alapján-, mint az isteni természetbõl való részesedés. (Hasonló kiindulópontok alapján jutott el a keleti egyház a megistenülés gondolatáig.) A szentséget nem erkölcsi, hanem vallási tartalmúnak látja. Felfogása nagy hatást gyakorolt a XIX.-XX. századi megszentelõdési mozgalmakra.
A metodisták úgy vélik, a sugalmazás nemcsak a Szentírás szerzõire, hanem közösségük tagjainak igehirdetésére is érvényes. A Katolikus Egyház szerint csak a Szentírás és az apostolok közösségére épülõ tanítóhivatal (a püspökök testülete) rendelkezik tévedhetetlenséggel.
Hogy a karitatív tevékenység már Isten országának megvalósulása lenne, ezt református szerzõk is kérdõre vonják (igaz, annak alapján, hogy nem ismerik el a cselekedet érdemszerzõ voltát), de a Szentírás is világossá teszi: Isten országa nem csak köztünklévõ, de "eljövendõ is. Az egyháztörténet is tanúsítja, mindig baj, ha egyesek úgy vélik, az egyház azonos Isten országával (ld. a triumfalista, diadalmaskodni vágyó egyházkép).
A Wesley-féle megszentelõdés-elmélet alapján a metodizmusra az elittudat jellemzõ. Épp ezzel lett a szektás lelkület mintája. A szektás közösség csak önmagát tekinti üdvözítõnek, minden más keresztény közösséget tévelygõnek ítél. Ez másszóval az ökumenizmus hiányát is jelenti. Mintha csak a farizeus szavát hallanánk itt: "Hálát adok neked, Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember" (Lk 1 8, 1 1). Pedig senkinek sincs joga pálcát törnie mások felett. A Katolikus Egyház a II. Vatikáni zsinaton úgy fogalmazott: "szentek és bûnösök egyháza" vagyunk. Tudatában vagyunk tehát gyarlóságainknak. Ugyanakkor azt is tudjuk: a bûnbánat eszközeit is kezünkbe adta Krisztus. Nem helyes tehát az önsajnálat és a reménytelenség sem.
A metodisták legkifogásolhatóbb vonása, hogy csak önmagukat tekintik tökéletes keresztényeknek. Pedig a tökéletesség vágya, a lélek-keresztség, az extázis, a rendkívüli jelek keresése -akárcsak a többi, pünkösdista, szabadkeresztény közösség esetében- önzõvé, hiúvá teheti a lelket. Ez a fajta lelkiség nem közösségben, egyházban, hanem egyedi tökéletességben gondolkodik, ez pedig ellentmond Krisztus szándékának, aki egyházat, szeretetközösséget akart létrehozni. Ahol az egyedi tökéletesség a cél, ott még az irgalmasság gyakorlása is csupán az egyén kiteljesedését szolgálja.
Szerte a világon 35 millióan, Magyarországon mintegy kétezerötszázan vannak. A többi szektához hasonló módszerekkel: a biblia tanulmányozására, ifjúsági foglalkozásokra hívnak, kiadványokat adnak kézbe, sõt nem riadnak vissza a jehovásoktól kölcsönzött módszerektõl sem: be-becsengetnek lakóházakba, leszólítják a járókelõket.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A Szcientológia...(Avagy a Szcientológia Egyháza)
A szcientológia alapítója Lafayette Run Hubbard (1911-1986). Amerikai hajóstiszt, aki több egyetemen is szerencsét próbált, írni kezdett, fõleg a tudományos-fantasztikus mûvek mûfajában, míg végül ötleteibõl vallást is alapított. Azt állította, többször is meghalt. Ezt nem tudni, de azt igen, hogy többször is ült adócsalásért. Közösségszervezése katonai mintát követ (vö. Sea-Org: tengerészeti szervezet). 1986. január 26-án halt meg.
Irányzatát elõször dianetikának nevezte, amely a felfogás átalakítására utal (a dianoia, vö. metanoia), majd szcientológiának (a scientia, tudomány latin szóból), közösségét pedig Scientology Churchnek, mondjuk így: a Tudományológia Egyházának. A lélek átprogramozásának gondolatát egybeötvözte a tudományos-fantasztikus irodalom vélt eredményeivel, a lélékvándorlásnak a keleti vallásoktól kölcsönzött eszméjével és a szellemhit modern formáival. Hubbard elképzelése arra épül, hogy egy Xenu nevû bolygóról 35 milliárd éve "thetan-elemek", lélekdarabkák kerültek át a földre az emberekbe. A szcientológia ezeket a magvakat ébreszti fel a "tudat átalakításával ".
Hubbard szerint a dianetika az ember belsõ utazása, melynek célja az ember veleszületett képességeinek teljes visszaszerzése. Az ember így ki tud gyógyulni szorongásaiból, félelmeibõl, a depresszióból, vagyis félénksége és kudarcai okából, és sikeres, erõs személyiséggel rendelkezõ, a lét minden nehézségével szembenézõ és azok fölött gyõzedelmeskedni képes ember lesz. Ehhez az ún. auditálás, a tudattalanban rejtõzõ képek, lelki sebek (az ún. engramok) felidézése, elõbányászása vezet el. Hubbard gyógyulást igér a pszichoszomatikus (lelki eredetû) betegségekbõl is.
Hubbard hívei Jézust legfeljebb nagy gurunak tartják, de semmilyen jelentõséget nem tulajdonítanak neki. Emlegetik ugyan Istent és valamiféle Lelket (Thetan), azonban Istent nem tekintik személyes valóságnak, sokkal inkább -a New Age ideológiájának megfelelõen afféle világegységben gondolkodnak, az emberi lelket e világegész részének tartják. Mivel nem fogadják el Istent és Jézust, jogtalanul használják az egyház megjelölést.
Hogyan fogadják a Szentírást? Nem tekintik kinyilatkoztatásnak, csupán az emberi elme adott idõszakra szóló megnyilvánulásának. Még csak nem is hivatkoznak keresztény forrásokra.Nem nevezhetõk keresztényeknek sem, hiszen nem hisznek a Szentháromságban s Jézust csupán embernek tekintik.Ismernek ugyan néhány keresztény ihletésû szertartást, mint a keresztség (vagy inkább névadás), házasság, temetés ceremóniáját, amelyet "káplán"-nak nevezett személy végez, de mindez csak álca, semmi köze sincs a keresztény szertartásokhoz. A Church, Egyház elnevezés hangoztatása csak azt célozza, hogy az egyházakhoz hasonló adómentességet élvezhessenek és részesülhessenek azokból a forrásokból amelyekbõl a tulajdonképpeni egyházak merítenek.
A "régi korszak" képviselõjének tekintik a Katolikus Egyházat, amelynek legfeljebb csak szervezettsége lehet számukra némiképp példakép (vö. épp az "egyház" motívumát! ). A szcientológia feladja az üdvösségeszményt. Hangoztatja a lélekvándorlás eszméjét, de végsõ soron az ember evilági boldogulását, személyes kiteljesedését, az önmegvalósítás lehetõségét hirdeti, "az élet és a kommunikáció ismeretére és javítására" vállalkozik, épp ezzel arat sikert üzletemberek, sikerre vágyók, félresiklott egzisztenciák körében.Keresztény felfogás szerint a földi élet nem feltétlenül hoz kiteljesedést, másrészt Isten, Jézus Krisztuson keresztül szeemélyes halhatatlanságot igért minden embemek, mely az élet természetfölötti kiteljesedése lesz.
A szcientológia a "tudás tudománya" kíván lenni. Valójában nem tudományt ad, hanem egyféle sci-fire épül. Emellett az ún. ókori gnószticizmus is hatott tanaira, annak fõleg modern változata, a teozófia, továbbá a spiritizmus, az Új Korszak ideológiája és távol-keleti vallások: a thetán Hubbardnál a hindu atmannak megfelelõ, ami a világ-egésszel, a brahmannal azonos.
Hubbard tetszetõs meséjével kapcsolatban pedig tudnunk kell, hogy a természettudósok nem tudnak messzebbre visszamenni a kozmosz történetében, mint 15-20 milliárd év. Hogy "fény-magvacskák" kerültek a testbe, ezt már a gnószticizmus is tudni vélte. Nem volna egyszerûbb inkább egyedi lélekrõl, test-lélek egységérõl beszélnünk? Ha máshonnan kerültek volna hozzánk lelkek, azoknak is létre kellett jönniük, másszóval a lélek-magvak máshonnan való származtatása csak olyan, mintha döglött lovat huzigálnánk ide-oda a földön.
Az én, a lélek nem abszolútum, tehát teremtõt feltételez. A szcientológia nem vallás, hanem szellemmágia, üzenetét tekintve pedig a pénz és a hatalom Isten nélküli messiásságának ideológiája. A szcientológiai tanfotanfolyamok százezer márkára rúgnak: pl. a VIII. osztály részvételi díja Franciaországban 12.450 frank, a további tanfolyamé 24.880, a még haladóbbé pedig 52.020 frank. Már ez is jelzi, hogy itt valójában mire megy ki a játék: a Szcientológia Egyháza a tudomány és a vallás leple alatt pénzt akar csinálni. A tét a gazdasági hatalom megszerzése.S vajon nem épp ezt vetette el Jézus, mikor a Kísértõ neki akarta adni a világ minden országát, s azt mondta neki: "Takarodj, sátán!Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj" (Mt 4,10)?
Ami gyógyító, terapeuta tevékenységüket illeti, méregdrágán árusított készítményeik valójában csak vitamin- készítmények, pszichoterapeuta módszereik a silány lelkizés és a felületes kuruzslás kategóriáiba tartoznak. Bár elhárítják az "agymosás" vádját, vagy hogy vezetõk és vezetettek viszonya náluk rabszolgatartók és rabszolgák viszonyára emlékeztetne, tény, hogy tanfolyamaikon a személyiség teljes átalakítására törekszenek. Ennek eredménye a tagok tudatos és tudattalan szféráinak irányítása, a teljes függés, olyannyira, hogy a tagok a vezetõk akaratának kiszolgálóivá válnak.
Aki belép a Szcientológia Egyházába, hogy kigyógyuljon szorongásaiból és félelmeibõl, azt elõször elkápráztatják a titokzatos technikák, s ezért szivesen fizet egyre többet, csak hogy eljusson a "felszabadított", az "áttetszõen világos" állapotba. Amikor aztán észreveszi, hogy a módszer nem vezet igazán elõre, és ki akar lépni a szervezetbõl, csapdába kerül. A szervezet nem engedi el tagjai közül. A tagokat valósággal lelki terror alatt tartja, afféle büntetõtáborokat tart fenn azok számára, akik el akarták hagyni soraikat. Mindez nem fér össze az ember személyi méltóságával. A szcientológia hívei, s fõleg vezetõi világszerte az ügyészségek állandó vádlottjai. A vádpontok mindig ugyanazok ellenük, bûnszövetkezet, csalás, fõként adócsalás, döntésre képtelen személyek behálózása, erõszak, orvosi gyakorlat jogosulatlan ûzése, pénzügyi visszaélések. A szcientológia komoly könyvek, folyóíratok és az õket kutatók állítása szerint nem vallás, nem is tudomány. Inkább a vallás égisze alatti minden áron való pénzszerzés társasága, akik könnyen segítenek a "leégett" embereken, hogy utána egy életen át rabszolgává tegyék. Fegyveresen õrzik táboraikat, illetve titkaikat. Számos országban nem csak perek folynak ellenük, hanem be is tiltják õket.
Világszerte mintegy tizenötmilliónyira tehetõ, akik különféle kurzusaikon részt vettek. Akiket valamilyen módon elválaszthatatlanul magukhoz kötöttek, talán mintegy milliónyian vannak. Magyarországon néhány százan lehetnek. A szcientológusok a modern technika (épp az információ-ipar) minden eszközét latbavetik tanaik terjesztésére. Szabályosan beépültek a nemzetközi számítógépes hálózatba és azon keresztül hirdetik tanaikat.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A Sátánizmus...(Avagy a Sátán Egyháza)
Gyökerei a gnószticizmusba nyúlnak vissza, amely élesen szembeállította a testet és a lelket. Voltak ördögimádók a középkorban is. Fekete mise, szentséggyalázás a szabadkõmûveseknél is elõfordult. A modern sátánizmust Aleister Crowley alapította (+1947). Önmagát Antikrisztusnak tartotta s a ,,666-os fenevaddal azonosította. A Gnosis és a Lucifer c. folyóirat alapítója. Létrehozta az Ordo Templi Orientis (OTO) mágikus rend angliai csoportjait, majd Szicíliában a "Sátán kolostorát", ahol társaival nagy orgiákat csapott. Jelszava az antropozófusok és anarchisták szállóigéjévé vált:
"Tégy, amit akarsz!"
A Sátán Egyházát Anton Szandor La Vey alapította meg 1966-ban. Szerinte az ördögkultusz nem más, mint "a test és az anyag vallása". A céljuk az emberi test és az érzéki vágyak felszabadítása és felmagasztalása. Mágia, okkultizmus, ezoterikus tanok, spiritizmus és a New Age több motívuma kapcsolódik a sátánizmushoz. Bisztyó József, aki katolikus püspöke megbízásából kutatta Kanadában a sátánizmust, három csoportot ismer:
1. A szimpatizánsok, akik filmek -mint az Ómen, az Ördögûzõ, horrorfilmek nyomán sátáni jelképeket használnak, viselnek ruháikon, a kemény rock megfelelõ irányzata iránt rajonganak, de tovább nem mennek.
2. A Sátán Egyháza tagjai afféle fordított teológiát vallanak: istenük Luci fer, a Sátán, aki az öröm és az élet végtelen forrása számukra. Úgy tartják, a Sátán erõsebb Istennéla világ végéig. Emberáldozatot nem követelnek. A szexuális szabadosság szószólói.
3. A legbelsõ kör akár emberáldozatig is elmegy. Sok üzletember, bankár, értelmiségi tartozik közéjük. Senki sem léphet ki közülük. Mit tartanak jézusról? A sátánisták Jézust az emberi gyöngeség megjelenítõjének tartják, Krisztus keresztje a gyengeség, szenvedés, halál szimbóluma számukra, ezért fordítják a föld felé. Elfogadják Isten létét, de valamiféle negatív, lehúzó erõnek tartják, aki ellen és az általa képviselt értékekkel szemben minden erejükkel küzdeni akarnak, mert csak így valósíthatják meg önmagukat. A Szentírás beszél a sátánról, és ezt a szekta önmaga igazolására használja fel, de azt már nem veszik figyelembe, hogy ugyanez a Szentírás a sátán végleges vereségét helyezi kilátásba és Istent tekinti legvégsõ hatalomnak, tehát a szekta abszolút jogtalanul hivatkozik a bibliára. Épp a Szentírás alapján tehetjük "helyére" ezt a szektát.
A Szentírás szerint vannak ördögök, van Sátán (vagyis az "Ellenség..). Nem egyszerûen megszemélyesítés, hanem valóságos személy. A bukott angyalok közé tartozik (2Pét 2,7), az ördögök fejedelme (Mt 12,24), Jézus szerint a hazugság atyja (Jn 8,44). További nevei a Szentírásban: kísértõ, a halál ura, e világ fejedelme, sõt istene (2Kor4,3-4), tûzvörös sárkány (Jel. 12,3), Isten ellensége és a mi vádlónk(Jel 12,10), a tengeri és a szárazföldi vadállat (Jel 13). A Szentírás e képei szerint lehet bizonyos hatalma az emberek fölött. Jel 13,8-ban szerepel a 666-os szám (a "vadállat száma"), ami akkor a római birodalomra utalt, de jelentheti mindazokat, akik emberellenes uralomra törnek. Jel. 2,19 szerint a Sátán mint antikrisztus, még
Krisztus képét is használhatja megtévesztésre.
Semmiképp sem nevezhetõk kereszténynek. A szekta a lehetõ legélesebb ellentétben áll mindazzal, amit kereszténységnek és egyáltalán vallásnak tekinthetünk. Mivel a Katolikus Egyházat az általuk képviselt "eszmény" legfõbb tagadójának tekintik, "szertartásaik" fõképp a katolikus istentisztelet megcsúfolását tûzi ki célul (vö. fekete mise).
A sátánizmus elsõsorban az ember evilági kiteljesedését hirdeti. Beszél a "világ végérõl", de ennek tartalmát is megfordítja: nem Krisztus, hanem a sátán gyõzelmét hirdeti. Az evangélium épp azzal örömhír, hogy az ember halál utáni kiteljesedését hirdeti, amelyet csakis Isten adhat meg. A Szentírás beszél kárhozatról is, amely "az ördögnek és angyalainak" készült. A Jelenések könyve szerint a sátán végérvényes vereséget szenved. Ebben a távlatban válik érthetõvé a Miatyánk kérése: "Szabadíts meg a gonosztól", tehát a sátán befolyásától. A sátánizmus semmiféle humán, emberi eszmény alapján nem igazolható. Még ,játékból" sem lehet a rombolás elvére felépíteni emberi életet.Az önzõ örömkeresés pedig elóbb-utóbb megcsömörléshez, életuntsághoz vezet, sõt halálthozó is lehet (vö. AIDS).
Különösen világossá válik a sátánizmus téves volta, ha egybevet jük a kereszténység tanításával:
1. A kereszténység kétezeréves üdvösség-történetre, Isten szavára épül. A sátánizmus lelkileg félrebillent emberek agyában született meg.
2. A sátánisták sokszor azzal érvelnek, a biblia is beszél a Sátánról, a 666-ról stb. Igen ám, de a Szentírás nem hagy kétséget afelõl, hogy a Sátán vereséget szenved.
3. A Sátán nem Isten, csak teremtmény. Létrendileg nincsenek azonos szinten. A Jó és a rossz harcában szerepet kapott a Sátán. Krisztus is igen komolyan vette a Sátánt, nyilvános mûködésének jó része azzal telt, hogy kiûzte az ördögöket a megszállottakból. De sohasem maradt alul velük szemben.
4. Mai, hatalomra törõ világunkban érthetõen újra erõteljesebb a Sátán tevékenysége. De a Jel. 20, 7-10 világosan szól a Sátán végsõ vereségérõl és megbüntetésérõl. Bíznunk kell abban, hogy Krisztus gyökerében már legyõzte a világot (Jn 16,33).
5. A test nem rossz, "Isten minden teremtménye jó" (1Tim. 4,4), de az öncéllá tett testiség elfordíthat Istentõl.
6. Krisztus életében nem a kereszté, hanem a feltámadásé a végsõ szó. Az evangélium nem a halál, hanem a teljes élet örömhíre. Krisztus "az új é lethez vezetõ utat nyitotta meg" (Zsid 10,20).
Mivel keltenek ellenszenvet? A sátánizmus "kultuszához" tartozik az ún. boszorkány-szombat. Ez nem más, mint a római katolikus szentmise kicsúfolása: megszentségtelenítik az istentisztelethez használatos tárgyakat. A résztvevõk embervért is isznak. Kigúnyolják a szent dolgokat és ha birtokukba kerül, meggyalázzák az Oltáriszentséget. Emberáldozat sem ritka vö. fekete mágia). A kultuszhoz hozzá tartozik a boszorkányavatás is. Ez úgy történik, hogya boszorkányságra kiszemelt nõt meztelenül oltárra helyezik, mivel úgy vélik, a napisten ereje így sugárzik ki rá akadálytalanul és teste felszabadul a korlátlan gyönyörkeresésre és szerelmi orgia áldozata lesz. A nemi szabadosság a sátánisták mindennapi életéhez tartozik, de gyakori köreikben a fekete mágia (a gyilkosság) is.
Magyarországon számuk ismeretlen, a világon mintegy százezren vannak. Iskolák, középületek falain gyakran láthatók sátánista jelmondatok. pl.: No creation-destruction! (Nem teremtés, hanem rombolás!) Lefelé fordított keresztet, feje tetejére állított háromszöget (a Szentháromság elvetésének kifejezésére), fordított M-betût (Szûz Mária nevének kezdõbetûjébõl) vésnek falra, aszfaltra, templomok elé a földre, hogy világba kiáltsák: "lejárt" a kereszténység ideje. Tagadják a kereszténység értékrendjét. Legfõbb "misszionáriusaik" mégis a sátánista zene mûvelõi, mert a zenével együtt észrevétlenül csepegtetik a fiatalok lelkébe a rombolás és a tagadás szellemét. Conrado Balducci Sátánizmus és rockzene c. könyve meglepõ összefüggéseket tár fel a kemény rock és a sátánizmus között.
Természetesen nincs arról szó, hogy a modern zene mindenestól "ördögi" lenne, de vigyáznunk kell, nem közvetít-e destruktív, romboló tartalmat.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A Spiritizmus...(Avagy a szellem-hit)
Az újkori spiritizmus megalapítói: Emmanuel Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta tan és a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében valamiféle "igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos közlésekre hivatkozik. A szellem-hit mai, századeleji formájában sok tekintetben érintkezik a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja a parapszichológia területét (vö. para jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek), a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.
A spiritiszta tan szerint az ember három részbõl tevõdik össze: anyagból (vagyis az állatokéhoz hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s a kettõ közt kapcsolatot létesítõ ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi az ember halálakor megmarad és a léleknek éteri, légies testet biztosít. A testben élõk számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben észlelhetõvé válik (vö. ektoplazma). Többféle szellemet feltételeznek: felsõbbrendû, alsóbbrendû, legalsóbbrendû és egészen gonosz szellemeket, amelyek miközben emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek. Kapcsolatra léphetnek földi emberekkel, akár saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk révén.
A spiritiszták legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak mint nagy tanítónak a létét, de tagadják istenségét, a megváltást, a Szentlelket, egyáltalán, a Szentháromságot. A lelkeknek önálló (örök) létet tulajdonítanak így azoknak -felfogásuk szerint- nincs szükségük teremtõre és fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk és a bibliának azon részei között, amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére utalnak, de ezeket a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl, amellett a Szentírást valamiféle alsóbbrendû, gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni kinyilatkoztatásnak. Igazában véve egymás mûveire hivatkoznak, így a spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen egymásra épülnek.
Tudományosan senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat". Semmiképpen sem. Felfogásuk nem is annyira "kereszténység utáni", mint ahogy õk állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység elõtti, hiszen régebbi vallási tudatformák világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes is.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a kereszténység, és fõleg a Katolikus Egyház csõdjét hirdeti, és minden eszközzel harcol is a hagyományos vallás kihalásáért. Ennyiben egy cipõben jár a materializmussal, így a marxizmussal is, amely szintén a vallás kihalását helyezte kilátásba, még ha anyagelvû alapon is.
A spiritizmus beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról, sõt örök létérõl, de ezt a továbbélést nem tekinti üdvösségnek, már csak azért sem, mert Isten létét sem fogadja el, aki üdvözíthetné az embert. A továbbélés módját inkább reinkarnációs séma szerint gondolja el, hogy ti. a lelkek idõnként újra visszatérnek, majd ismét kilépnek a testbõl. A keresztény felfogás -a "kezdetek" oldala felõl- nem tekinti öröknek a lelkeket, másrészt nem egyszerûen a lélek halhatatlanságát hirdeti, hanem az egész ember célbaérését, ami elválaszthatatlan Krisztus mûvétõl és amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus ideológiai alapját -a szellemek " örök voltát"- illeti, a Szentírás szerint egyedül Isten örök: az örökkévalóság királya (1. Tim. 1,17), Isten az eget, a földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat is a világgal együtt teremtette, az ember pedig a testével együtt kapja a lélek "lehelletét" (vö. Ter 2,7). Minden egyes ember külön-külön is Isten képmása (Ter 1,27), az emberi méltósággal nem fér össze, hogy alélek más-más testet öltsön fel.
2.A spiritizmus és az okkultizmus bizonyos formáiban a szellemek nem személyes valóságok, hanem személytelen õserõk, esetleg a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási formái. Számos természetgyógyász hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez a felfogás a lelket és szellemet az anyag, esetleg az anyagi energia mintájára képzeli el. A két létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág elgondolások-törvények hordozója, ami személyes programozót feltételez, éppúgy, ahogy az emberi kultúra az ember elgondolását és szabad döntését tükrözi. A végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye, az ember. A világ mögött nem személytelen szellemek, hanem a világon kívül álló Személyes Isten áll!
3.Isten szava világosan és határozottan tiltja a spiritizmust: "Ne adjon köztetek senki, aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez, halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat tárgya az Úr szemében." (Más. Törv. 18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott el akár egyetlen spiritiszta szeánszon való részvétel után is pszichiátriai kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem lesz a "fa" "gyümölcse".
Azon állításaikkal, hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában nincs szó szellemek jelentkezésérõl. A "médiumok" e világ üzenetét közvetítik. A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának emlékképeibõl rakja össze "ismereteit". Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt ember végképp kiszakad ebbõl a világból, transzcendens, világfölötti létrendbe lép át: ott "az Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17). Egyedül Krisztus tért vissza a holtak közül (1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling" (csatorna) nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus (fõleg már a New Age, az Új Korszak ideológiája) beszél. Tegyük hozzá: még ha jelentkezhetnének is a túlvilágon lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk, hogy egyesek szórakoztatására, mintegy "viccbõl" csak úgy pórázon "elrángassák" õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az élõk emberi méltóságával.
A Katolikus Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció 1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik, az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.
Világszerte százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A spiritiszták nagy példányszámban terjesztik az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl mesél. megkörnyékezik a gyászolókat, akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl. Az élet nehézségeibe belefáradt embereknek- fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó értelmiségieknek, a közép és felsõbb társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást, extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos ópiumként hat a lelkekre.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
New Age...
(Avagy új korszak, új vallás, vízöntõ kor, posztmoderb világnézet...)
Lépten-nyomon halljuk, olvassuk, látjuk napjainkban:
Meditálj, ébredj rá rejtett képességeidre...
Tudatalattid hatalma változtat tudatállapotodon...
Képzeleted hatalma átváltozások...
Mindegy, miben hiszel, higgyél a hitben...
Benned isten van, te is isten vagy...
Õsi bölcsességek, asztrológia...
Megvilágosodási tréningek...
Varázserõt fedezel fel magadban...
Lélekvándorlás, spirituális utak...
Ismerd meg jövõdet, földönkívüli kapcsolatok...
Leszálló szellemi mesterek...
Kapcsolat elhalt lelkekkel, hívd tanácsadóidat...
Bármi lehetséges...
Tér-idõ utazások, aurák és csakrák...
Tudatkivetítések...
Föld-anya, Vízöntõ-jegy, Holisztika...
Meg gyógyítjuk a Föld-bolygót...
Bioenergia... kozmikus energia... kristályerõk... földsugárzások...
Pszichotronika... kineziológia...
mikrokozmosz-makrokozmosz...
Mi teremtjük a körülményeket...
Guruk... ezoterika... stb.
Ezek és hasonló dolgok fokozódó mértékû terjesztése utal mindennapjainkban az új és összetett világnézeti mozgalomra, mely Új Korszaknak (New Age) nevezte el magát. Nem szekta ez, hanem egy átfogó és minden területet áthatni szándékozó szellemiség, amely számos szektára kihat.
Nézd csak, micsoda választék a polcokon, ami csak megletszik, a kosaradba teheted: Ha az "õsi" vonz: primitív pogány elemeket. Pl. animizmus: "kõnek, fának, kutyának lelke van"; sámánizus: szellemek segítségül hívása transzállapotban ("megváltozott tudatállapot"), Õsi spiritizmus, népi babonák felújítása.Ha kedveled az egzotikusat: a keleti vallások hitvilágát és meditációs módszereit. Pl. a lélekvándorlás (reinkarnáció) tana, a tudat kiüresítése, önhipnotikus technikák (jóga), a személytelen világszellem mint isten, lelkek élete távoli bolygókon, nõi istenségek, a mindenség az isten (panteizmus), a guruizmus (alávetettség egy önkényes szellemi vezetõnek).
Ha titkos tudás izgat: az ókori gnószticizmus nézeteit. (gnózis= zárt csoportoknak szóló titkos tudás megszerzése a megvilágosodás érdekében.) Befelé vezetõ úton ("ezoterika") találja meg az ember "igazi önvalóját", istenségét. Ez volt a lényege e keresztény ellenes keverék-vallásnak az I-III. században. Felhasználták a bibliai fogalmakat, más értelmezést adva nekik: beszéltek Kriszlusról, de megváltásáról nem, mert a megváltást a pszichotechnikától, ill. az emberben lakó isteni erõtõl várták.
Ha félelmetes erõkre vágysz: az okkultizmus = titkos tudás a világról és emberröl, titkos erök, elhunytak és szellemek ismerete; pl. spiritizmus (szellemidézés), asztrológia, szellemi szintek, Kundalini, jóslások, piramis- miszticizmus, sátánizmus, stb.
Mágia=az okkultizmus gyakorlata; a titkos tudás, szellemek, erõk felhasználása a má..,ok és a világ feletti jogtalan uralom érdekében, különféle technikák segítségével. Pl. inga, varázsvesszõ, varázskör, szimbólumok, mantrák, viaszöntés, ólomöntés, képvarázs, átkok, boszorkányság, hipnózis, önhipnózis, médiumi transz, tudatkivetítések, tudatátvitel, stb. A gnózis és az okkultizmus a középkori Európa, majd a humanizmus titkos iskoláin keresztül a következõ mozgalmak által jutott el napjainkba a New Age-vallásszerûségig: albiak, katharok, bogumilek, rózsakeresztesek, alkímisták, szabadkómúvesek, teozófia, antropozófia (Rudolf Steiner). A New Age mozgalom legfõbb tervezõje a teozófus Alice Ann Bailey asszony, aki spiritiszta médiumként vette át egy szellemtõl az erre vonatkozó utasításokat, köztük azt, hogy a mozgalmat 1975-tól kell nyilvánosan terjeszteni.
Könnyen észrevehetõ, hogy e gazdag, szinte mindent egybelölõ választékból kimaradt a kereszténység? Vagyis éppen az a cél, hogy ne legyen többé elõtérben az egyetlen igazság, hogy azt tehessek, amit akarok, én legyek az isten.
A hagyományok egyes elemeit összekeverik a New Age mûhelyében, s így jön létre a modem szinkretista valláspótlék. Isten személytelen erõvé, degradálva, a mindenség, maga a kozmosz. A teremtés helyett: a világ és az ember valamiféle kiáramlás. Tehát: "minden egy, minden jó, és minden isteni". A bûn és a rossz szerintük nem is létezik. Az asztrológiai törvényszerûségek szerintük úgyis meghatározzák az embert és a történelmét, minek hát erõlködni. A "karma", az elõzõ életek és tettek következményei végzetszerûen befolyásolják az ember jelen sorsát. A halál utáni élet csak a lelket érinti, amely reinkarnációkban (lélekvándorlás) él tovább.
Jézus Krisztust egy megvilágosodott embernek, gurunak egynek a sok vallásalapító közül, egy reinkarmálódott valaki. Õt a gnósztikusok, teozófusok nyomán valamiféje "Napszellemnek" tartják, aki hamarosan újra megszületik, mások szerint pedig már megszületett ("Lord Maitraya").
A "Szeretet":kozmikus elv, energia, a rezgések bizonyos formája mely minden ellentétet egyesít. Semmi alapja nincs, abszolút elv, abszolút igazság. Nesze semmi, fogd meg jól!
Minden ember vágya az önmegvalósítás, erre játszanak rá. Csakhogy "Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelke kárt szenved" Isten megszólítható, gondviselõ, megváltó, cselekvõ, szerethetõ és végtelenül szeretõ személy, ahogyan a Szentírásból megismerjük. Õ élõ Isten". Nem esik egybe a világgal (panteizmus), nem egyenlõ az egésszel, az összességgel. A dolgok és az emberek nem részei Istennek. A Teremtõ nem lehet kisebb, mint a teremtménye, tehát személynek kell lennie.
Isten a semmibõl teremtette a szellemi és anyagi létezõket, a kozmoszt, amely nem az õ kiáradása, nem az õ részeként sugárzódott ki (vö.: 1 Móz. 8,21; Zsid. 10-11). Isten mindvégig más, mint amit teremtett, más, mint az anyagvilág.Igenis van a világban személyes rossz, bukott angyalok, vagyis a sátán, a bûnnek az ura, amit a New Age le akar tagadni, el akarja hitetni az emberekkel, hogy éljenek úgy ahogy akarnak. Önmagunkban is felis- merjük a rosszat, mert "hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok" (Róm 7,19).A bûn szomorú valóság, amit az embernek nem letagadnia kell, hanem szembefordulni Vele, és a Megváltó irgalma elé vinni a bûnbánatban. Mi igenis tudjuk, kinek hiszünk, annak, "Aki elveszi a világ bûneit".
Az asztrológia nem õsi tudomány", hanem õsi babona és átvágás - vallják a csillagászok. Az égitesteknek nincs sorsalakító hatásuk. Még az ikrek életúlja is élesen eltérhet egymásétól. Ezt a veszélyes babonát Isten
szava bûnnek és emberhez méltatlan dolognak tartja: (Más.törv. 18, 9-13) (vagy:Iz. 47, 12-14). Az ember szabadakaratú, tudatos teremtmény, aki nem az égitestek hatásainak bábja.Az ember számára nincs vak végzet, és Jézus Krisztus megváltó gyõzelmében részesedve maga is megtapasztalhatja, mit jelent: " most azonban felszabadultatok a bûn alól" ( Róm 6,22).
"Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, s azután az ítéletben legyen része" (Zsid 9,27). A kinyilatkoztatásban nincs szó lélékvándorlásról, vagyis reinkamációról, hanem: aki jót tettek, feltámad- nak az örök boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra (Mt 25,31-46) .
Jézus Krisztus a második isteni személy, valóságos Isten és valóságos ember, a mi Megváltónk, akit az Atya elküldött, hogy értünk áldozattá legyen, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn. 3,16). Úgy jön el újra az utolsó ítéletre, ahogy apostolai felemelkedni látták feltámadása után (Apcsel. 1,11; Lk 21,27), tehát nem születik meg többé. "És minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való..." (1Jn. 4,3) A szeretetet személyek birtokolják, a személytelen, anyagi dolgokban nincs; "az Isten szeretet"; " az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk" (1Jn 4,16. 4,9). Nem valami energia-féle, hanem mások szolgálata, alázat, hûség, áldozatosság ("ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, nem hoz termést" /Jn. 12,24/).
Jézus azt mondotta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja". (Mt 16,24-25). kik forgalmazzák, ezt az árúházi vallásosságot (minden szinten SZIN-
TE minden, vagyis bármi csak ne a kereszténység), mint egy árut, vagyis akik a pult mögött vannak:
Az Esalen Intézet Kaliforniában,
Findhorn Intézet Skóciában,
Vishva Hindu Prishad Szervezet,
Humanisztikus és Transzperszonális Egyesülés,
Új Akropolisz Egyesület,
Emberi Képesség Mozgalom,
Brahma Kumaris World Spirituality,
Lord Majtreya prófétái,
Gaia Hipotézis,
Arkánum Szellemi Iskola,
Õshagyomány Iskolája,
Transzcendentális Meditáció,
Szcientológia Egyháza (dianetika),
Jóga-körök, keleti guruk (Sai Baba, Szvámi
Puma, Muktanda),
Krisna-tudatúak, Sri Chinmoy, Co-Counseling,
Darnel-tréning,
Silva-féle agykontroll,
"Agytréner"-gépek, asztrológia, Daniken és az
ufohit,
Szellem gyógyászat és az "extraszenszek",
reiki, mahikari,
"Fényadók", "Rebirthing", transzrelaxáció,
bioenergetika, ingázás,
Joseph Murphy a "tudatalattival",
pszichotronika,
Regressziós hipnózis, pszichokinézis,
reforméletmód,"enneagramm"
"Sant Mat", új sámánizmus, új boszorkányság,
tûzönjárás,
Keleti küzdõsportok, kártyajóslás, tenyérjóslás,
spiritizmus
Új Elixír magazin, a "Túlvilág" c. újság, az
X-akták szerzõi,
A Vízöntõ-adás, az Amanda Music és
ezoterikus kazetták, stb.
Mit fizetsz a pénztárnál? A babonák kedvéért otthagyod józan belátásodat. A rendkívüli erõkért lelki egyensúlyodat. "Isteni" mivoltodért a téged szeretõ egyetlen Istent.
A keresztény tanítás egyértelmûen elutasítja, ez nem a biblia hite, ez nem a kereszténység hite. A biblia világosan megtiltja a mágiát, az okkultizmust, a spiritizmust és az asztrológiát. (Vö.: Más.törv. 18,9-13; Más. törv. 32,17-18; Iz 8,19-20.) A különbözõ vallások összekeverése nem Istentõl ered, csak gyarló emberi erõfeszítés. A New Age magabiztos célkitûzése a világbéke, a világegység, s a "vi1ág meggyógyításának" elérésére önerõbõl csak megvalósíthatatlan utópia. Ígéreteihez ugyanazokat a keleti vallási eszközöket használja, amelyek Keleten sem tudták felszámolni a nyomort és a széthúzást, vagy ugyanazokat a mágikus eszközöket, mint amiket Hitler is felhasznált, miközben õ is földi paradicsomot ígért követõinek... A New Age "hite" szerint a bûn és a rossz csupan ugyanannak a dolognak egy másik nézete, alternatívája, csupán a megvilágosodásnak a hinya; "a rossz csak másfajta alkalmazás". Ezzel alapot ad az erkölcsi szubjektivizmusnak és szabadosságnak. Leleplezifert olyan "Fényhordozó"-nak tartja, aki az embernek a kozmikus tudást adja. Vallási vezetõik egyike, David Spengler írja a Findhornban: "Lucifer mûködik mindnyájunkban, hogy bennünket tökéletességre vezessen. Mindannak, aki be akar menni az új korszakba, az emberi tökéletesség korszkába, egy ponton el kell jutnia odáig, hogy átadja magát Lucifernek -ezt ciferi beavatásnak nevezem".
Milyen megváltás az önmegváltás? Ez fából vaskarika. (mint a gnósztcizmusban és a keleti vallásokban). Megváltás - "saját erõbõl" ; ez a lelki "csináld magad"-mozgalom, Az ember nem tudja kihúzni magát saját kezénél fogva a bûn mocsarából.
A hit helyett pozitivizmusra (a kézzelfoghatóhoz való ragaszkodásra) nevel a New Age. Gondolat-mágia és önhipnózis. "Elég a saját nagyságom tudata." A New Age szüntelen ismétli az õsbûn lépését: "olyanok lesztek, mint az isten" (Ter 3,5) Imádság helyett meditálásra, passzív önmagában való elmerölésre, gyakran extázisra hívja az embert, melyben az ember megnyitja magát ismeretlen, sötét szellemi erõk felé. A meditáció, mint mágikus energiák szerzésének módszere kerül elõtérbe.
Kiderült, hogy az ismeretlen erõkkel való babrálgatás nem veszélytelen játék, számos megbetegedés történik a New Age lelki technikáinak hatására. Sok "bioenergiával kezelt" egyént, s az álmisztika (meditációk, jóga) erõfeszítései által megbillent lelki egyensúlyú beteget kezelnek napjainkban kórházakban és pszichiátriai osztályokon.
A New Age divatja által lehetõvé válik az Isten nélküli "vallás", illeve az erkölcsi követelmények nélküli "vallás". Elegendõ, ha "feltöltõdöm az erõvel". Elegendõ, ha megvalósítom magam ("Tégy, amit akarsz!" -mondja az antropozófus M. Ende és a sátánista A. Cromey egybehangzóan).
Jézus világosan megmondta:" Álkrisztusok és hamispróféták lépnek fel, hogy ha lehet, még választottatakat is félrevezessék"(Mk 13,22).
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Rózsakeresztesek...
(Avagy az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája)
Nagyon régi eredetû gnósztikus szekta. (Gnózis= a tudás; megváltó ismeret; az önmegváltás iskolái; az isteni mivolt felismerése és lelki technika által eljutni a megvilágosodáshoz). Lényegét tekintve megvolt az 1., 2., 3., 4. században, majd a középkorban, és továbbiakban is, évszázadokon át napjainkig. Ma a XVII.-XVIII. századi titkos társaságok követõjeként megújította és nyilvánosságra hozta magát, s az eredeti "ezoterikus" (=befelé forduló kör, tudás) alapállás helyett immár reklámozza magát. Johannes Valentinus Andreae a XVII. században a "lutheri és a paracelsus-i tanok követõjeként" szervezi újjá az õsi gnósztikus irányzatot "evangélikus-keresztény-ezoterikus" iskolává. A rózsakereszt jelképe Andreas Libavius (+1616) szerint Luther pecsétjéhez kapcsolódva keletkezett amely szívbõl kinövõ keresztet ábrázol egy rózsakehely közepén.
A Rózsakeresztesek szellemi hagyatéka vegyüléket képez az alkímiaokkult tanaiból, keresztény allegóriákból, a gnósztikus világmagyarázatokból és szektásságból. Ezekbõl az alapokból fejlõdött ki a XVIII. század közepe után Dél-Németországban az "Arany és Rózsakeresztesek rendje", melyet szembeötlõ szabadkõmûves vonások jellemeztek. Igy mutatkoznak be: "Az ismeret, amelyrõl beszélni szándékozunk, nem csupán filozófia, hanem sokkal több. Tartalmazza az emberiséget szolgáló Utat és Egyetemes Tant és a megszabadító Életet. Ezt az ismeretet a múlt sok bölcsességtanához hasonlóan GNÓZIS NAK nevezzük A Gnózis azért jön az emberekhez, hogy tudassa velük az élet értelmét, ami az eredeti isteni élõ állapotba, az isteni életterületre való visszatérés.
Az Egyetemes Tan ismérvei közt a két természetrendet és a reinkarnációt, az embert, mint mikrokozmoszt... valamint a lélek ujjászületését és a transzfigurációt, a személyiségcserét csak az képes magáévá tenni, aki megváltoztatott létállapota révén be tud hatolni a Tan tarta1almába. Az Egyetemes Tant sem lehet egyszerûen megtanulni. Csak a jelen pillanat élményében tárja fel magát.
Mit tartanak Jézusról? Elválasztják Krisztust a Názáreti Jézustól. Krisztus szerintük egy kozmikus energia, sugárzások együttese, mely a történeti Jézusban reinkamálódott, azaz újra leszületett. Az (igazi) megtestesülés, Jézus embersége, szenvedése, keresztje és feltámadása nem érdekli a rózsakereszteseket. A kozmoszban lévõ szellemi hatalmakról beszélnek, melyek közül egy fontos láncszem a Krisztus-szellem. Gyakran idéznek egyes részleteket a bibliából, az összefüggések nélkül, kiragadva, s ezeket teljesen önkényesen, a maguk módján értelmezik. Ezt mondják: "...az evangéliumban minden csak lefátyolozottan található.Ez azt jelenti, hogy a Szentírás Istennek a világra és emberiségre vonatkozó tökéletes tervével kapcsolatos kinyilatkoztatásainak igazi értelmét Önök csak az ars magica, a királyi és papi mûvészet útján képesek megtudni és megérteni". Vagyis a biblia értelmét csak a gnósztikus mágia által lehet felfogni. Megtévesztõ "szövegekkel" állnak elõ:"Minden embernek, akár vallásos, akár okkult, lehetséges teljesen közvetlen kapcsolatot teremtenie a Krisztus-sugárral, bármilyen közvetítõ személy és tekintély nélkül. Az öntekintély-elvûséghez vezetõ út Krisztusban minden ember számára biztosítva van... Ezért alakult egy új, gnósztikus Világszerzet, mely a vallás és a mágia párosán alapul. Ez egy új szabadkõmûvesség, pozitív-keresztény alapon.
A "keresztény alapon" és a "Krisztus sugár..kifejezések ellennére azonnal látható: világnézetük nem keresztényi, hanem mágikus és gnósztikus. Nem titkolják, hogy nem a Jézus áldozata általi megváltásban hisznek, hanem az "ismeret" általi megvilágosodásban, mint a keleti vallások. Ismeret, tudás általi önmegváltás, az ember istenségébe vetett hit, a lélekvándorlás (reinkarnáció) tana a halál utáni "megoldásként", az ember átalakításának, "transzfigurációjának" manipulációt, hamis tömegbefolyást sugalló tana, a pillanatnyi élmények elõtérbe helyezése a józan ész és a hit helyett, és az "öntekintélyi elv", vagyis az emberi szabadság túlhangsúlyozása, az ember önrendelkezése minden tekintéllyel szemben - mindezek az õsi mágikus rendszerek, az ókori gnósztikus szekták, és a New Age-mozgaloln ma divatossá lett tételei.
Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Nyilvánvalóan keresztény és egyházellenesek. Magukat tartják az igazi Egyháznak, "Krisztus- hierarchiának". Nyilvánvaló, hogy itt szó sincs az eredeti, krisztusi hierarchiáról, az apostolok testületérõl és utódaikról, hanem éppen ennek felszámolása a lényeg. Jó tudnunk, az elsõ három keresztény században éppen azért beszéltek és írtak rengeteget püspökök, szentéletû keresztény tanítók (és többek között akkoriban azért született meg a teológia), hogy eme gnósztikus, szétforgácsoló, támadó szektákkal szemben kimutassak az apostoli átadás folytonosságát vagyis azt, hogy jézus Krisztus tanítását és hatalmát apostolaira ruházta rá, akik pedig az utánuk következõ püspökökre bízták rá és ruházták át tovább, a Szentírás értelmezésével együtt. Hangsúlyozták, hogy azok írták Ie Jézus tanítását, akiknek Õ a megbízást és a hatalmat adta.
Az apostolutód püspökök hitték és kifejtették, hogy õk értelmezhetik hitelesen Jézus tanítását, akár az egesz Szentírást. Ez az átadási folyamat a mai napig tart, és e tradíció birtokában a katolikus egyház magának tartja fenn továbbra is az evangelium és egyáltalán Jézus Krisztus titkának kifejtése és hirdetése jogát.
A rózsakeresztesek a lélekvándorlás elméletével helyettesítik be a keresztény üdvösség-eszményt. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás nem ismeri a reinkarnáció elméletét. A Szentírásban ehelyett már az ószövetségi próféciák is a feltámadást várják (vö. Zsolt. 41 ,3; Zsolt. 16,10; Oz. 13,14; Ez 37. 1-14.). Az Újszövetség örömhíre pedig hangsúlyozottan a feltámadás tanítása, bemutatása körül csúcsosodik ki. A biblia egész szövegét át-meg átszövik a feltámadásra való utalások, egész fejezetek szólnak errõl, mint Ezekielnél, mint Pál elsõ korintusi levelében a 15. fejezet, mint a Jelenések könyvének részletezõ képei. Ezért is teljességgel elképzelhetetlen, hogy mindezek "csak késõbbi betoldások" legyenek, ahogyan a rózsakeresztesek és a tanaikból építkezõ New Age-követõk tudománytalanul és nevetségesen állítják.
Elképzelhetetlen, hogy abban a korban a biblia minden egyes papíruszon, különféle helyeken lévõ iratait mindenütt egységesen és egyidõben átírták volna a "reinkarnáció eltüntetéséért", annál is kevésbé, mert ekkor az igen nagyszámú feltámadásról szóló tanítást is úgy kellett volna beilleszteni a szövegek közé. Ilyen manipulációkról azonban sem a régészet, sem a nyelvészet semmit sem tud, a szentírástudományról nem is beszélve.
Az ember, mint isten? Nem lehet elfogadni az ember önistenítésének tanát, hiszen éppen errõl tudósít a bûnbeesés története, melyben az ember elhitte, hogy önerõbõl olyanná lehet, mint az isten" (Ter 3,4-5), s ez az õsbûn alapjává vált. Mágia és keresztény hit nem fér össze! A Szentírás lapjain világos az, hogy Isten megtiltja a mágiát és azt, hogy a tõle kapott hitet az emberek pogány vallási elemekkel újra összekeverjék.Vö. Mtörv.18, 9-13, 32,17-18, Iz. 8,19-20. A 2.Kor. 6,14-16 szerint ezt olvassuk: "Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívõnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig ti az élõ Isten temploma vagytok." Leginkább talán azzal, hogy kijelentik: Krisztus az emberi szabadosság forrása. Mint láttuk, felfogásuk szerint a "Krisztus-erõnek" köszönhetõen az emberek "öntekintély-elvûségre", vagyis az önrendelkezés állapotába jutnak. Az emberiség már sok formában próbálta ezt: a "szabad", Istentõl független, saját világrend létrehozását, de úgy látszik, teljes balsikerrel. Jézus ezzel ellentétben éppen azt tanította és arra adott példát, hogy kövessük, amikor õ így imádkozott és élt: "Atyám, ne az énkaratom teljesüljön, hanem a tied" (Lk 22,42). Õ nem az öntörvényûség hirdetõje volt, hanem "engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". Azt is tanította, hogy egy vesszõ sem maradhat el a tízparancs megtartásából (Mt 5,18).
"Ismeret, tudás" által nem sok lehetõsége van az embereknek magukat megváltani, még ha próbálgatják is "átalakítani" magukat. Az emberiségnek csak maga Isten hozhatta meg a szabadulást elesett állapotából. Igy,"amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel" (1 Kor 15,22).
Világszerte százezren, Magyarországon százan lehetnek. Az értelmiségi fiatalok körében tûnnek fel. Fel hívják a figyelmet a papok "bibliahamisító munkájára, vagyis hazug rágalmakkal hiteltvesztetté akarják tenni a keresztény emberekben papjaik iránti bizalmat, majd a "beavatottak" titkos tudását igérik, amely kiemel a hétköznapok szürkeségébõl.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
A lélekvándorlásról...
A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN? Neked is szól a kinyilatkoztató Isten szelíd figyelmeztetése:"Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra" /1 Jn 4,1/. Meg akarod-e õrizni keresztény hitedet? Meg akarod-e tartani egységedet Jézus tanításával? Figyelj, vizsgálódj, és dönts!
Miért terjed a lélekvándorlás tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási élményekre vágynak. Érthetõ, hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki tetszetõsebb megoldásokat keresi. Így élednek fel ma álvallási mozgalmak, amelyek szellemi divattá válnak. Egyre többen vélekednek így valamiféle hamis békülékenység, hamis ökumenizmus jegyében: "neki is igaza van, neked is, meg nekem is..." Veszélyes igénytelenség ez, mert ha az ember nem veszi a fáradságot, hogy keresse és tisztelje az igazságot, könnyen olyanok befolyása alá kerülhet, akik kihasználják és érdeklõdésébõl anyagi hasznot húznak.
A keleti vallásoktól érkezik hozzánk, elsõsorban a hinduizmus nagyarányú mai missziója nyomán. Ha jól odafigyelünk, látjuk, hogy a lélekvándorlást a New Age /új Korszak/ névvel jelölt álvallási mozgalom terjeszti, amely a kereszténység kiszorításával távol-keleti alapokon próbál létrehozni valamiféle "egyetemes vallást". Aki különféle jóga irányzatokhoz, divatos lelki technikák kurzusaihoz, a dianetikához, vagy a reiki ál gyógyító mozgalmához, keleti küzdõsportok, illetve természetgyógyászat tanfolyamaihoz csatlakozik, felfedezi, hogy ezek oktatói, képviselõi szinte mind ezt a tant hiszik vagy terjesztik.
A lélekvándorlás tanítása röviden: az "örök egy"-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe /amelynek az egyes keleti vallások különféle neveket adnak/.
Mit hirdet ez az elmélet? Azt, hogy isten azonos a mindenséggel, egy személytelen világlélek, így tehát szeretni nem tud. Életünk és egyéniségünk csak egy hullám az óceán felszínén, s ha elcsitul a szél, a hullám beleolvad az egésznek a tükrébe. A test a lélek börtöne, mivel és a test alacsonyabbrendû nála, a léleknek ki kell szabadulnia belõle, mint ahogy valaki leveti a ruháját. Szerintük az ember az új ra születések sorozata után beolvad a nagy egészbe, egyéni boldogságot sosem érhet el, valójában csak a szenvedései szûnnek meg. Azt hirdetik, hogy személytelen a törvény, vagyis a végzet /a karma/ irányít mindent, ezért valódi szabadság nem létezik. Az ember a végzet játékszere, fölösleges igazságot keresni, legjobb, ha beletörõdik a világ menetébe az ember, a rossz ellen nem érdemes küzdenie. Valójában nem tudjuk, mi a bûnünk, miért kell bûnhõdnünk és azt sem, kitõl remélhetünk irgalmat vagy segítséget - itt nincs örömhír, a végzetben sem igazság, sem szeretet, sem megértés nincs. Jézus csupán "megvilágosodott szellemek" pl. Krisna, Buddha, régi guruk/ újraszületése.
Ezzel a zagyvasággal szemben Isten más, mint a teremtett világ, mely tõle függ. Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható SZEMELY. Személyiségünk megismételhetetlen, nem oldódik föl, nem folyik át más emberbe. Isten az embert a test és lélek egységében teremti, test és lélek ugyanazon egységben támad fel, ez õrzi meg az örök életben egyéniségünket. A feltámadásban reményeink és igaz vágyaink örökre megvalósulnak, az üdvösségre jutva átéljük a személyes boldogságot, a földi élet értékei nem tûnnek el, hanem beteljesülnek.
Isten gondviselése kormányozza a világot, hív minket a jóra, parancsai segítenek eligazodni az életben, de sorsunk alakításában nagy szabadságot és önállóságot ad nekünk.Végzet nem létezik, mindent Isten szeretõ akarata irányít, ezért az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot, Isten eerejével képes szabadon a jót választani, van értelme küzdenie a rossz ellen. Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs, de van örömhír: Isten segítségére siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk való szeretete oly nagy, hogy szabadulásunkért Egyszülött Fiát sem kímélte, hanem áldozatul adta, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Jézus megtestesülésében maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti feltámadáskor pedig nem újraszületik, hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak, majd visszatér az Atyához és többé nem születik újra a földön. Csak a világ végén, az utolsó ítéletre "jön el ismét úgy, amint szemetek láttára mennybe emelkedett". / Apcsel 1,11b/
"Hiszek a test feltámadásában." Ellene mondok tehát a lélekvándorlás tanának, mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Áldalak téged, Istenem, mert Te szereted, amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl testem épül. Hiszem, hogy ez nem börtöne lelkemnek, hanem vele szoros egységet alkot az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését, halálát és feltámadását. Köszönöm, Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát adok feltámadásod örömhíréért. Osztozni akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban is. Hiszem, hogy testem-lelkem egységében én magam támadok fel, örök boldogságomat és teljes önmagamat így nyerem el országodban.
A Szentírás így szól hozzánk: "Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába nem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy..." /préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak az örök boldogságra, akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra." /Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédbõl világosan kiderül, hogy a halál utáni állapotból a földre nem térhet vissza senki: Lk 16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e bûnös ember számára az újraszületés szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része" /zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is." /Fil 3,11/
Ha figyelmesen olvastad ismertetõnket, megfontoltad, amit az egyház kezdettõl fogva így tanít neked, ha megvan benned az akarat hogy hûséges légy Isten szavához: akarata szerint gondolkozz és élj, ha szüntenül kéred a Szentlélek segítségét, akkor belátod, hogy a lélekvándorlás hiedelme élesen ellene mond a józan észnek és keresztény hitednek, rájössz, hogy a kettõben egyszerre nem lehet hinni, megérted, hogy a reinkarnáció hiedelme - bár mintha új esélyt adna azoknak, akik tartanak attól, hogy elrontják életüket -valójában a reménytelenség felé vezeti az embert, elveszi kedvét attól, hogy a jobb, igazabb életért küzdjön a maga és mások számára, megújul és megerõsödik barátságod az élõ Krisztussal, az Isten Fiával, megtapasztalod, hogy közel van hozzád: szeret, megbocsát és bátorít, megtalálod életed célját: az igaz és boldog élet útját, ha ezen az úton jársz, biztos lehetsz abban, hogy Isten megõriz a halál után és feltámadásodban örökre boldoggá tesz.
LEGFRISSEBB TART. JEGYZ. EGYHÁZBÓL KILÉPÉS AKUÁLIS
Krisztus szeretete egyházi jellegû közösség
Ahhoz hogy megértsük a Jim Sanders, mint legfõbb pásztor nevéhez kötõdõ szektát, vissza kell mennünk az 1990-es évek elejére, amikor Billy Graham Magyarországra látogatott. Ez volt a beetetés kora. Végtelenül úriemberként viselkedett. Akik elmentek a stadionba a beszédére, felírták a nevüket, a címüket, a vallásukat és értesítést küldtek a lakóhely szerinti illetékes lelkipásztornak, hogy legyen gondja az érdeklõdõre. Így amikor Jim Sanders megjelent, mindenki azt hitte, hogy egy Billy Graham tipusú igehirdetõvel állunk szemben.
Az elsõ meghívásra a keresztény egyházak hívei közül is sokan elmentek a csoport összejövetelére, ugyanis nem volt semmi kockázatérzék. A baj csak akkor kezdõdött, amikor kiderült, hogy egy II. János Pál pápát és Jim Sanderst ábrázoló, az egyik nyilvános pápai kihallgatáson készült fényképpel azt a látszatot keltették, mintha õket a pápa jóvá hagyta volna.
Még a szegedi püspök atyára is hivatkoztak. Az elsõ nyilvános tiltakozás és elhatárolódás épp Gyulay püspök úrtól érkezett. Mire erre rádöbbentünk már többeket sikerült a híveink közül megtéveszteniük.
Természetgyógyászatra emlékeztetõ módszerrel a fej érintésére elájulva hanyatt esnek s ezzel vannak hatással az e tárgykörben járatlan emberekre, akik csodás gyógyulásokat remélnek. Mindenki tudja, hogy ha ilyen pszichikai hatásra ideig-óráig úgy is érzi valaki, hogy javult az állapota, késõbb visszaesnek eredeti állapotukba és valójában az egész eredménytelen volt. Lajosmizsén megtörtént, hogy valaki nem gyógyíttatta magát rákos betegségébõl, mert õ ott majd meggyógyul. Azóta sajnos már el is temették.
Igen harcias csoport, saját jogi képviselõjük van, aki arra is képes, hogy akár katolikus papot is megfenyegessen, aki mer a csoport ellen szólni. Magam is átéltem eme felszólítás "örömeit" mindezt Krisztus szeretete jegyében. Részünkrõl azonban nincs gyûlölet, sem harag, sajnáljuk õket mint megtévelyedetteket és jelen sorainkkal is csupán híveinket tájékoztatjuk arról a valós veszélyrõl, amivel híveinknek számolniuk kell, ha velük találkoznak.
Nagyon tiszteletre méltó, ha a hitetleneket valaki megtéríti, Istenhez közelebb emeli, legyen az bármilyen vallás vagy akár szekta is. Ám amikor a keresztény egyházak híveit próbálják elhappolni, netán pápával együtt készült fotóra hivatkozva, amilyen fotó bárkivel készülhet a pápai audienciákon és ott helyben megvásárolható, ez megtévesztés és nem pozitív tanítás. De még az is megkérdõjelezõdik, hogy egyáltalán keresztény szektával állunk-e szemben, miután tanításuk pl. a Tízparancsolattal kapcsolatban azt mondja, hogy az csak az Ószövetségre vonatkozott, az Újszövetségben nem érvényes, ezért nem bûn a válás. Jézus szerint egy i betû, vagy egy vesszõcske sem veszhet el a törvénybõl. Ha tehát valaki ilyent állít, annak nem sok köze van Jézushoz. Jézus maga mondja, hogy az ilyen igen kicsi lesz a mennyek országában. Szentírást is bárki tarthat a kezében, attól még nem lesz kereszténnyé. Krisztus szeretetérõl is lehet elnevezni egy csoportosulást, de attól még nem fog az a csoportosulás Krisztushoz tartozni, pláne nem sok köze van a szeretetnek ahhoz ha egy másik vallást ügyvéddel felszólítgatnak, megfenyegetnek, mint ez a Lajosmizsei plébánossal megtörtént jogi képviselõjükáltal. Rájuk is igaz a kontra jelleg, vagyis nem pozitív a mondanivalójuk, hanem a másik ellen dolgoznak, a másik hitét próbálják cáfolni, más vallásos hívek közül és nem a hitetlenek közül toboroznak, térítenek.