Szerkesztő:Lizus/próbalap

Az ovális arckép

Az ovális arckép (eredeti címén The Oval Portrait) Edgar Allan Poe egyik legrövidebb novellája, 1842-ben jelent meg. Magyar nyelvre Pásztor Árpád fordította. 1842: http://hu.wikipedia.org/wiki/Edgar_Allan_Poe legrövidebb: http://en.wikipedia.org/wiki/The_Oval_Portrait fordítás: http://mek.niif.hu/03500/03575/html/01.htm#17

Cselekmény

Az elbeszélő és szolgája az Appenninek egyik elhagyatott kastélyában találnak éjszakai menedéket, mely feltételezésük szerint csak ideiglenesen áll épp üresen. Úgy döntenek, hogy az egyik torony aprócska, de annál furcsább szerkezetű szobájában telepednek le, melynek bútorzata szerény, de falai gazdagon vannak díszítve különféle festményekkel. Miután útitársa, Pedro álomba merül, az elbeszélő a portrék tanulmányozásával és a képeket elemző könyv olvasgatásával múlatja az időt.

Éjfélkor aztán nem mindennapi felfedezésre tesz szert: a gyertyatartó áthelyezése közben a lángok megvilágítanak egy addig még észrevétlen maradt festményt. Ez a hirtelen észrevétel olyan hatást gyakorol rá, hogy ösztönösen behunyja szemét, és csak pár másodperc múlva nyitja ki újra: annyira lenyűgözi a fiatal lány élethű portréja. „Műalkotás csodálatosabb, mint e kép, nem is lehetett volna.” Majd’ egy óra hosszat nézi az élőnek tűnő arcot, mikor is eszébe jut, hogy elolvassa a könyvben a képről szóló bejegyzést.

A továbbiakban a könyv által adott leírás következik, mely bemutatja a festő és múzsája különös kapcsolatát. E szerint a gyönyörű lány sorsa szinte rögtön megpecsételődött, amikor a művész felesége lett. S bár a férj sohasem szerette őt annyira, mint a hivatását, a lány mégis beleegyezett, hogy modellt üljön neki. Akik láthatták a kép készítésének folyamatát, mind a festő tehetségét és szerelmének erejét dicsérték.