Szerkesztő:Kreamar/Kapitány Ferenc
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
Kapitány Ferenc (Szekszárd, 1924. – 2003. [1]) magyar politikus, országgyűlési képviselő (FKgP)
Családja[szerkesztés]
Római katolikus családban született. Apja MÁV alkalmazott, a második világháború után gazdálkodó, majd portás volt. Édesanyja: Tatai Julianna 1945 előtt háztartásbeli, anyai gondok miatt ötvenévesen, 1950-ben vállalt először állást, a Gyógyszertár Vállalatnál lett takarítónő. Kapitány Ferenc elvált, majd 1965-ben feleségül vette Györffy Ilona könyvelési csoportvezetőt. Két gyermekük Krisztina (1966) és Zsolt (1967).
Életpályája[szerkesztés]
Kapitány Ferenc Bátaszéken végezte az elemi iskolát, majd Szekszárdon járt polgáriba 1937-1941 között. A kereskedelmi szakközépiskolát 1941-1944-ben Újvidéken és Kaposvárott végezte el. Később mérlegképes könyvelői képesítést is szerzett és fényképész mestervizsgát tett. 1955-ig különböző vállalatoknál, leghosszabb ideig a Vendéglátóipari Trösztnél végzett pénzügyi és főkönyvelői munkát. 1958-tól fényképészként dolgozott; alapító tagja volt a Szekszárdi Fényképész Szövetkezetnek.
Még a magyarországi németek kitelepítésének idején, mint a kisgazdák megyei titkára mentesítő igazolásokat adott családoknak FKGP és a „Hűséggel a Hazához” mozgalmi tagságukról. Politikai nézetei miatt és a „svábmentesítésért” 1947 februárjában az ÁVO meghurcolta. 1949-ben a Rajk ügyben letartóztatták és az Andrássy út 60-ba vitték. 1956-ban munkástanács tagként beválasztották a Forradalmi Nemzeti Bizottság megyei elnökségébe. A megye küldöttjeként részt vett a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakításában. 1956-os szerepe miatt 7 hónap börtönre ítélték 1957-ben, szabadulása után kitiltották Szekszárdról, ahova csak 10 év után költözhetett vissza. Kijelölt tartózkodási helyén: Kistormáson már, mint önálló fényképész dolgozott, tevékenységét Szekszárdon folytatta. 1986-ban rokkantnyugdíjassá minősítették. Elmélyült és szenvedélyes foto tanulmányokat folytatott, előadásokat tartott, iskolát vezetett, szakcikkeket publikált, az ősfotókkal foglalkozott és Petőfi-ikonográfiákat kutatott a Petőfi Irodalmi Múzeummal karöltve.
1945-ben lépett be az FKGP-ba, főállású politikai munkatárs, három évig a párt Tolna megyei titkára, 1947-1951 között az MTI Tolna megyei tudósítója, egyidejűleg - 1949-ig - az FKGP megyei lapjának szerkesztője is volt. 1988-ban előbb az MDF tagja lett, annak párttá alakulásáig a mozgalom Tolna megyei szóvivője. 1989 márciusától az FKGP Tolna megyei elnöke és a párt Országos Politikai Bizottságának tagja. A Tolna megyei Ellenzéki Kerekasztal egyik kezdeményezője.
A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt országos listájáról szerzett mandátumot az 1990-1994-es ciklusra. 1991. novemberétől a Pásztor Gyula, majd Szabó János vezette kisgazda frakció tagja volt. Képviselői munkája során az országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságának, illetve választási és mandátumvizsgáló különbizottságának tagja. Az Interparlamentáris Unió magyardél-koreai, majd magyar-arab baráti tagozatának alelnöke, később a magyar-japán baráti tagozat tagja.
Ilkei beszámol Kapitány állambiztonsági múltjáról
Díjai, elismerései[szerkesztés]
A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2001. október 23.)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Dr. Ilkei Csaba: Ügynökök az országgyűlésben
- Szabadon válaszott. Parlamenti alamanach 1990. 145. old.