Szerkesztő:Kreamar/Feljelentés
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
A feljelentés (latinul denuntiatio vagy deletio) a megfelelő szervnél tett olyan akaratnyilatkozat, amelynek célja, hogy annak alapján eljárás induljon, büntetendő cselekmény elkövetésének gyanúja esetén.
Története[szerkesztés]
"A középkorban az inkvizitórius eljárás kedvezett a névtelen delatiónak. A velencei Doge-palotában ma is látható a kőoroszlán, melynek száján keresztül az írásbeli feljelentést bedobták (bocche della veritá); más olasz városállamokban a hatóság ládákat stb. helyezett el ilyen célra. A nyomozó rendszer sajátosságai — különösen a titkosság — révén a névtelen feljelentés kedvelt eszköze lett az elvetemültségnek, és a bosszúnak." [1]
„Feljelentés (Anzeige, dénunciation, denunciatio, delatio), a bíróság vagy királyi ügyészség értesítése valamely büntetendő cselekmény elkövetéséről. 1. Valamely bűncselekmény feljelentését a BP. csakis a hatóságoknak teszi kötelességévé (BP. 87., 89., 94. §§), mert ezek hivatásuknál fogva tartoznak a jogrend megóvásánál közreműködni. Egyúttal intézkednek a bűncselekmény nyomainak fenntartása, valamint a bűnjeleknek és más bizonyító tárgyaknak megőrzése iránt (88. §). Magánszemélyekre nézve a BP. nem ismer feljelentési kényszert (a két kivételt lásd alább), a feljelentési jogot azonban oly bűncselekményekre nézve, melyek nem [magánindítvány]]ra üldözendők, kivétel nélkül mindenkinek megadja (BP. 89. §), amely rendelkezésnek az a célja, hogy lehetőleg minden bűncselekmény tudomására jusson a bűnüldöző hatóságoknak. Abhól, hogy a feljelentést bárki teheti, korra és nemre való tekintet nélkül, következik, hogy a feljelentés névtelenül vagy álnév alatt, szóval, írásban, táviratban vagy távbeszélőn is tehető; e körülmény nem ok a feljelentés elutasítására. Ha a szóbeli feljelentés az ügyészségnél történik, az ügyész mellőzheti a jegyzőkönyv felvételét, amennyiben a cselekményt az eljárás megindítására alkalmasnak nem találja. A rendőri hatóság vagy a bíróság (a jogot illetően 1/525. §) a nála szóbelileg tett feljelentésről mindig köteles jegyzőkönyvet felvenni, mert a feljelentés elutasítására, illetőleg a vád képviseletének megtagadására kizárólag a királyi ügyészség jogosult, melyhez a jegyzőkönyv haladéktalanul átteendő (BP. 89. §, 2. bek.). A feljelentés elintézéséről lásd Nyomozás. A járásbíróság előtti eljárásban, ha az ügyészségi megbízott a nála tett vagy vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét nem vállalja el, erről a feljelentés csatolmányai megküldésével értesíti a járásbíróságot, mely úgy jár el, mintha a sértett a vád képviseletét átvette volna. Minden más esetben az ügyészségi megbízott a feljelentés alapján a járásbíróságnál megfelelő indítványt tesz (526. §). Ha a feljelentésben említett cselekmény nem büntethető: a járásbiróság végzéssel megtagadja a bűnv. eljárás megindítását és erről a feljelentőt értesíti (527. §). Azokban a költségekben, melyek tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentés alapján megindított eljárással merültek fel, a feljelentőt meghallgatása után kell elmarasztalni (483. §).
2. A polgári feljelentési kötelezettséget két speciális esetben csak а ВТК. 135. és 230. §§ rendelik el. A 135. § szerint az, aki olyan időben vesz hitelt érdemlő tudomást arról, hogy felségsértés elkövetése céloztatik, amikor annak megakadályozása még lehetséges és arról a felsőbbségnek jelentést nem tesz : három évig terjedhető államfogházzal büntettetik, kivéve, ha a célba vett bűntett abbanhagyatott. A tettes vagy részes hozzátartozói a feljelentés elmulasztása miatt nem bűntetteinek. А ВТК. 230. §-a szerint pedig vétséget követ el, aki oly tények, vagy bizonyítékok tudomásával bír, melyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése vagy ártatlanul elitéltek kiszabadulása függ és azokat a hatósággal nem tudatja. А ВТК. 230. §-a a perjogi értelemben vett feljelentési kötelezettséget természetszerűleg csak akkor involválja, ha az a körülmény, melytől az ártatlanul vizsgálat alá vont vagy elitélt felmentése függ, annak tudásában áll, hogy a szóban forgó bűn- cselekményt más követte el. [2]”
(581 - 582. old.)
A delator[szerkesztés]
„delator (lat.): áruló, besúgó, följelentő. - 1) A császárkori Rómában jövedelmező foglalkozás volt, mert a vagyoni büntetéssel járó vétség ~a megkapta az elkobzott vagyon egy részét. A hamis ~t szigorúan büntették, de ez nem akadályozta meg a rosszakaratú följelentéseket. - 2) Az ősegyházban keresztény, aki üldözések idején feljelentett egy másik keresztényt ker. volta miatt. Az elvirai zsin. (300 k.): "Ha egy hívő ~rá lett és bejelentése miatt mást száműztek vagy megöltek, élete végén se nyerje el a közösségben való részesedést. Ha kisebb ügyről volt szó, 5 év múlva visszafogadható. Ha →katekumen volt, 5 év múlva kereszteljék meg." (73. k.) - 314: az arles-i zsin. a Diocletianus-féle üldözésre hivatkozva: "akikről azt mondják, hogy kiadták a szent iratokat, vagy az Úr edényeit, vagy a testvérek nevét, akire okiratokkal is rá lehet bizonyítani, azt zárják ki a papi rendből.[3]”
Büntetőeljárásban[szerkesztés]
Bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén hivatalból vagy feljelentésre indul eljárás. Feljelentést tehet a bűncselekmény áldozata és az, aki arról tudomást szerzett. A feljelentést a rendőrségnél kell megtenni. [4]
Szabálysértési eljárásban[szerkesztés]
Szabálysértési eljárásban az ügyintézéshez szükséges dokumentumok, okmányok: a feljelentés vagy a magánindítvány.
Az eljárást megindító feljelentés benyújtható postai úton, elektronikusan vagy személyesen a járási hivatalnál.
A szabálysértési eljárás illetékmentes, kivéve a becsületsértés valamint magánlaksértés miatt indult szabálysértési eljárást, melynek illetéke 3.000,- Ft és készpénz átutalási megbízáson kell megfizetni.
Feljelentést bármely személy vagy szerv képviselője útján írásban vagy szóban tehet.
Ha a feljelentés, illetve az előkészítő eljárás adatai alapján nem kerül sor a feljelentés elutasítására, a szabálysértési eljárást meg kell indítani.
A feljelentést elutasító, illetve a szabálysértési eljárást megszüntető, valamint a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elbíráló határozatával, illetve intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és képviselője, a sértett és képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, illetőleg egyéb, nem az ügy érdemében hozott határozatával, intézkedésével szemben az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, panaszt tehet. [5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jogtudományi Közlöny Jogtudományi Közlöny, 19721972. április / 4. szám
- ↑ https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Eltekonyvek_Ba_423_3/?query=feljelent%C3%A9s&pg=584&layout=s
- ↑ http://lexikon.katolikus.hu/D/delator.html
- ↑ https://birosag.hu/buntetoeljaras
- ↑ https://www.kormanyhivatal.hu/download/5/c6/54000/Szab%C3%A1lys%C3%A9rt%C3%A9si%20elj%C3%A1r%C3%A1s.pdf
Források[szerkesztés]
- 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
- kormanyhivatal.hu
Megjegyzés[szerkesztés]
Ennek az allapnak a léte nem akadályoz abban másokat, hogy a témájáról írhassanak. Fennállása alatt bármikor bárki zavartalanul kezdhet azonos vagy hasonló című szócikket illetve a véleményét, észrevételeit addig is kifejtheti az allap vitalapján.
Amennyiben bárki jelzi a szerkesztési szándékát az allap vitalapján, kérésére az allap haladéktalanul átkerül a fő névtérbe, hogy azután a szövegét szerkeszthesse.