Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Kreamar/Feljelentés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A feljelentés (latinul denuntiatio vagy deletio) a megfelelő szervnél tett olyan akaratnyilatkozat, amelynek célja, hogy annak alapján eljárás induljon, büntetendő cselekmény elkövetésének gyanúja esetén.

Története

[szerkesztés]
Bocca della Verità

"A középkorban az inkvizitórius eljárás kedvezett a névtelen delatiónak. A velencei Doge-palotában ma is látható a kőoroszlán, melynek száján keresztül az írásbeli feljelentést bedobták (bocche della veritá); más olasz városállamokban a hatóság ládákat stb. helyezett el ilyen célra. A nyomozó rendszer sajátosságai — különösen a titkosság — révén a névtelen feljelentés kedvelt eszköze lett az elvetemültségnek, és a bosszúnak." [1]

„Feljelentés (Anzeige, dénunciation, denunciatio, delatio), a bíróság vagy királyi ügyészség értesítése valamely büntetendő cselekmény elkövetéséről. 1. Valamely bűncselekmény feljelentését a BP. csakis a hatóságoknak teszi kötelességévé (BP. 87., 89., 94. §§), mert ezek hivatásuknál fogva tartoznak a jogrend megóvásánál közreműködni. Egyúttal intézkednek a bűncselekmény nyomainak fenntartása, valamint a bűnjeleknek és más bizonyító tárgyaknak megőrzése iránt (88. §). Magánszemélyekre nézve a BP. nem ismer feljelentési kényszert (a két kivételt lásd alább), a feljelentési jogot azonban oly bűncselekményekre nézve, melyek nem [magánindítvány]]ra üldözendők, kivétel nélkül mindenkinek megadja (BP. 89. §), amely rendelkezésnek az a célja, hogy lehetőleg minden bűncselekmény tudomására jusson a bűnüldöző hatóságoknak. Abhól, hogy a feljelentést bárki teheti, korra és nemre való tekintet nélkül, következik, hogy a feljelentés névtelenül vagy álnév alatt, szóval, írásban, táviratban vagy távbeszélőn is tehető; e körülmény nem ok a feljelentés elutasítására. Ha a szóbeli feljelentés az ügyészségnél történik, az ügyész mellőzheti a jegyzőkönyv felvételét, amennyiben a cselekményt az eljárás megindítására alkalmasnak nem találja. A rendőri hatóság vagy a bíróság (a jogot illetően 1/525. §) a nála szóbelileg tett feljelentésről mindig köteles jegyzőkönyvet felvenni, mert a feljelentés elutasítására, illetőleg a vád képviseletének megtagadására kizárólag a királyi ügyészség jogosult, melyhez a jegyzőkönyv haladéktalanul átteendő (BP. 89. §, 2. bek.). A feljelentés elintézéséről lásd Nyomozás. A járásbíróság előtti eljárásban, ha az ügyészségi megbízott a nála tett vagy vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét nem vállalja el, erről a feljelentés csatolmányai megküldésével értesíti a járásbíróságot, mely úgy jár el, mintha a sértett a vád képviseletét átvette volna. Minden más esetben az ügyészségi megbízott a feljelentés alapján a járásbíróságnál megfelelő indítványt tesz (526. §). Ha a feljelentésben említett cselekmény nem büntethető: a járásbiróság végzéssel megtagadja a bűnv. eljárás megindítását és erről a feljelentőt értesíti (527. §). Azokban a költségekben, melyek tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentés alapján megindított eljárással merültek fel, a feljelentőt meghallgatása után kell elmarasztalni (483. §).

2. A polgári feljelentési kötelezettséget két speciális esetben csak а ВТК. 135. és 230. §§ rendelik el. A 135. § szerint az, aki olyan időben vesz hitelt érdemlő tudomást arról, hogy felségsértés elkövetése céloztatik, amikor annak megakadályozása még lehetséges és arról a felsőbbségnek jelentést nem tesz : három évig terjedhető államfogházzal büntettetik, kivéve, ha a célba vett bűntett abbanhagyatott. A tettes vagy részes hozzátartozói a feljelentés elmulasztása miatt nem bűntetteinek. А ВТК. 230. §-a szerint pedig vétséget követ el, aki oly tények, vagy bizonyítékok tudomásával bír, melyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyének felmentése vagy ártatlanul elitéltek kiszabadulása függ és azokat a hatósággal nem tudatja. А ВТК. 230. §-a a perjogi értelemben vett feljelentési kötelezettséget természetszerűleg csak akkor involválja, ha az a körülmény, melytől az ártatlanul vizsgálat alá vont vagy elitélt felmentése függ, annak tudásában áll, hogy a szóban forgó bűn- cselekményt más követte el. [2]

(581 - 582. old.)

A delator

[szerkesztés]

„delator (lat.): áruló, besúgó, följelentő. - 1) A császárkori Rómában jövedelmező foglalkozás volt, mert a vagyoni büntetéssel járó vétség ~a megkapta az elkobzott vagyon egy részét. A hamis ~t szigorúan büntették, de ez nem akadályozta meg a rosszakaratú följelentéseket. - 2) Az ősegyházban keresztény, aki üldözések idején feljelentett egy másik keresztényt ker. volta miatt. Az elvirai zsin. (300 k.): "Ha egy hívő ~rá lett és bejelentése miatt mást száműztek vagy megöltek, élete végén se nyerje el a közösségben való részesedést. Ha kisebb ügyről volt szó, 5 év múlva visszafogadható. Ha →katekumen volt, 5 év múlva kereszteljék meg." (73. k.) - 314: az arles-i zsin. a Diocletianus-féle üldözésre hivatkozva: "akikről azt mondják, hogy kiadták a szent iratokat, vagy az Úr edényeit, vagy a testvérek nevét, akire okiratokkal is rá lehet bizonyítani, azt zárják ki a papi rendből.[3]

Büntetőeljárásban

[szerkesztés]

Bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén hivatalból vagy feljelentésre indul eljárás. Feljelentést tehet a bűncselekmény áldozata és az, aki arról tudomást szerzett. A feljelentést a rendőrségnél kell megtenni. [4]

Szabálysértési eljárásban

[szerkesztés]

Szabálysértési eljárásban az ügyintézéshez szükséges dokumentumok, okmányok: a feljelentés vagy a magánindítvány.

Az eljárást megindító feljelentés benyújtható postai úton, elektronikusan vagy személyesen a járási hivatalnál.

A szabálysértési eljárás illetékmentes, kivéve a becsületsértés valamint magánlaksértés miatt indult szabálysértési eljárást, melynek illetéke 3.000,- Ft és készpénz átutalási megbízáson kell megfizetni.

Feljelentést bármely személy vagy szerv képviselője útján írásban vagy szóban tehet.

Ha a feljelentés, illetve az előkészítő eljárás adatai alapján nem kerül sor a feljelentés elutasítására, a szabálysértési eljárást meg kell indítani.

A feljelentést elutasító, illetve a szabálysértési eljárást megszüntető, valamint a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elbíráló határozatával, illetve intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és képviselője, a sértett és képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, illetőleg egyéb, nem az ügy érdemében hozott határozatával, intézkedésével szemben az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, panaszt tehet. [5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
  • kormanyhivatal.hu

Megjegyzés

[szerkesztés]

Ennek az allapnak a léte nem akadályoz abban másokat, hogy a témájáról írhassanak. Fennállása alatt bármikor bárki zavartalanul kezdhet azonos vagy hasonló című szócikket illetve a véleményét, észrevételeit addig is kifejtheti az allap vitalapján.

Amennyiben bárki jelzi a szerkesztési szándékát az allap vitalapján, kérésére az allap haladéktalanul átkerül a fő névtérbe, hogy azután a szövegét szerkeszthesse.