Szerkesztő:Larnakosz/Dualista választójog
Népképviseleti választójog, Magyarországon 1848 és 1918 között volt érvényben. Európában akkor igen liberálisnak számított, a dualizmus korában, ezt többször is módosították, és a korszak végére, a legszűkebb szabályozásnak tekinthetjük.[1]
Népképviseleti választójog Magyarországon, 1848:V.tc.[szerkesztés]
A népképviseleti választójogot az 1848:V. tc. vezette be Magyarországon. A törvénycikk meghatározta az országos képviselői választói jogosultságot és a választhatóságot, illetve a mandátumok eloszlását. A képviselőház létszámát 377 főben határozta meg, Erdély nélkül. Erdély később 69 képviselőt küldhetett.[2]
Választójog[szerkesztés]
A törvénycikk korábbi jogokat nem korlátozta, ezenfelül választójogot kaptak, azok a 20. életévüket betöltött férfiak, akik nem álltak atyai gyámság, gazdai felügyelet alatt, illetve nem követtek el köztörvényes bűncselekményt. Ezeken a kritériumokon felül, a törvénycikk megállapított vagyoni vagy értelmi cenzust.
- Városokban, 300 ezer pengő forint értékű ház vagy föld
- Községekben 1/4 telek vagy ennek megfelelő értékű ingatlan tulajdonnal kellett rendelkezni
Választójogot kaptak azok a kereskedők, gyárosok, kézművesek is, akik legalább egy segéddel dolgoztak, és rendelkeztek saját műhellyel vagy teleppel.[3] Vagyoni cenzustól függetlenül, az orvosok, jogászok és a tanárok, valamennyien választójogot kaptak.
Választhatóság[szerkesztés]
A választhatóság, már szigorúbb rendelkezések alá esett. Választható volt, bárki aki választójoggal rendelkezett, és ezenfelül, betöltötte a 24. életévét, és tudott magyarul, mivel a törvényhozás nyelve, kizárólagosan a magyar volt.[4]
Módosítások a dualizmusban[szerkesztés]
Az áprilisi törvényekben megfogalmazott választójog alapján még 1861-ben, 1865-ben,1869-ben és 1872-ben tartottak választásokat, majd ezt követően a dualizmus korában, összesen háromszor, 1874-ben, 1913-ban és 1918-ban módosították (magát a választójogi törvényt, ugyanis 1874 előtt különböző jogszabályok és törvények közvetetten módosították azt).
1874:XXXIII.tc.[szerkesztés]
Az 1848. évi választójogi törvény, először ezzel a törvénycikkel módosították. A vagyoni cenzust adócenzussal váltották fel (adóhátralékkal bírók, nem kaptak választójogot)[5] Megszüntették a korábbi választójogi kiváltságokat és előjogokat. A nagy- és kisközségekben azok a személyek kaptak választói jogosultságot, akik legalább 1/4 úrbéri telek után fizettek adót. Erdélyben földadó, illetve jövedelemadó fizetéséhez kötötték a választójogot. Nem választhattak, az aktív katonai szolgálatot teljesítők, az adóhátralékosok, az elszegényedettek, a csődbe mentek ( a törvény szövegében vagyonbukottak, azaz az elszegényedett nemesek ezzel a módosítással elveszítették választójogukat, ellentétben a korábbi rendszerrel, ahol nemesi előjoguk révén megkapták azt.[6]
1913:XIV.tc.[szerkesztés]
Ez a módosítás főként a választásokon elkövetett csalások megakadályozását volt hivatott elősegíteni, illetve a választójog szabd gyakorlásának korlátozását, a szavazás titkosságának megsértését bűntette, tehát, az 1910-es években már titkos szavazás folyt. A különböző jogsértéseket pénzbüntetéssel, illetve a politikai jogok felfüggesztésével szankcionálta, de érdemben a választásra ésa választhatóságra jogosultak körét nem változtatta meg.[7]
1918.XVII.tc.[szerkesztés]
Ez a választójogi törvény, tükrözve a háborús helyzetet, a választói jogosultságot kiterjesztette a frontharcosokra, a hadirokkantak és háborús kitüntetéssel rendelkezők körére is.
A dualizmus folyamán, a 48-as választójogi törvényt folyamatosan szűkítette a hatalmon lévő kormány. 1869-ben például a 13,2 millió lakosból 902 ezer fő volt választásra jogosult (lakosság 6,7%-a), míg 1910-ben 18,2 millió lakosból, 1,16 millió fő (ez már csak 6,4%-a az összlakosságnak). Ezzel szemben a századfordulón, Ausztriában a lakosság 27%-a, Németországban, 22%-a Angliában pedig 16%-a kapott választójogot.
Nem csak a választójog volt szűk a dualizmus korában, a választások lebonyolítása is antidemokratikus volt, ugyanis sem 1848-ban (a városokat leszámítva), sem pedig később nem volt titkos a szavazás. A titkos szavazást, csak 1922-ben vezették be, de akkor is csak a nagyvárosokban.[8]
A korszakban a politikai döntéshozó helyzetben lévő elit (főként a Szabadelvű párt, illetve annak jogutódjai) tudatában volt, hogy ez a választójog, nem korszerű és egyetértett abban, hogy az ideális cél Magyarország számára, az általános választójog megteremtése lenne. Ezt a lépést azonban, már nem merték megtenni, mivel tartottak a nemzetiségek széthúzásától, illetve az alsóbb társadalmi osztályok megmozdulásaitól. Tehát, az állam egységét és a fennálló társadalmi rend megmaradását látták biztosítva ezzel a választójogi rendszerrel. Mindezek mellett elvi okai is voltak annak, hogy nem terjesztették ki gyorsan a választójogot. Egyrészt úgy vélték, hogy a közjogosítványok nem illetnek meg mindenkit, pusztán azért, mert az állam polgára (nem járnak alanyi jogon), másrészt akkoriban úgy gondolták, hogy a nagyobb vagyon, nagyobb műveltséggel, szélesebb látókörrel is jár. Ez ma már, nagyon is patetikusan hangozhat, de a XIX. század embere ténylegesen így gondolkodott.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kozári Mónika: A dualista rendszer. 1867-1918. Budapest, 2005. 132.p.
- ↑ Kozári Mónika: A dualista rendszer. 1867-1918. Budapest, 2005. 131.p.
- ↑ u.o. 131.p. vö. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5273
- ↑ Kozári Mónika: A dualista rendszer. 1867-1918. Budapest, 2005. 131.p.
- ↑ u.o. 131.p. és 133.p.
- ↑ u.o. 133.p.
- ↑ http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7219
- ↑ Kozári Mónika: A dualista rendszer. 18679-1918. Budapest, 2005. 132.p.
- ↑ u.o. 132-133.p.
Források[szerkesztés]
- Kozári Mónika: A dualista rendszer. 1867-1918. Budapest, 2005.
- http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5273
- http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7219
További információk[szerkesztés]
Magyarország története a 19. században. Szerk.: Gergely András. Budapest, 2005.