Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:LaSza/HÉVEK

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Budapesti Helyiérdekű Vasút (röviden BHÉV, 1968–2016 között HÉV) egy Budapest agglomerációjában üzemelő vasúti rendszer. Négy fővonalból áll, amelyeken a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV Zrt.) bonyolítja le a forgalmat. A vonalak nem alkotnak összefüggő hálózatot, egymástól elszeparálva üzemelnek. A rendszernek több hivatalos megnevezése is volt az idők folyamán. Megalapítása idején – az üzemeltető cég neve után – Budapesti Helyi Érdekű Vasutak (Budapesti H.É.V.) néven említették. 1952–58 között a MÁV-hálózathoz tartozott, ekkor Budapesti Elővárosi Vasútnak (MÁV-BEV) nevezték. 1968-ban a BKV vette át az üzemeltetést, a hivatalos rövidítés HÉV lett, de ismert volt BKV-HÉV alakban is. 2016-ban visszakerült a vonalak visszakerültek a MÁV-csoporthoz, rövidítése ismét BHÉV lett.

Hálózattörténet

[szerkesztés]

A hálózat több, egymástól független vonalból – esetleg vonalcsoportból – áll, ezek a nagy távolságok miatt külön térségekre is oszthatók. Az üzemeltetők nem szereplnek a hálózattörténetben, azok külön szakaszban olvashatók. A szakaszok időrendi sorrendben lettek feltüntetve, dőlten a ma már teljesen felszámoltak szerepelnek.

Pestszentlőrinci vonal

[szerkesztés]

Az első budapesti HÉV-vonalat az egykori BLVV (Budapest-Szentlőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt.) hozta létre 1887 áprilisában, az Üllői úti vám (mai Nagyvárad tér) és Budapest–Szentlőrinci Tégla- és Terracottagyár között. A századforduló idején villamosították a vonalat, illetve a Szarvas csárda térig hosszabbították. HÉV-jellege rövid időn belül megszűnt, a villamoshálózat része lett: 1913 nyarán a mai 50-es viszonylat váltotta fel.

Dél-pesti vonalcsoport

[szerkesztés]

Bár már 1878-ban felmerült, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság csak négy évvel később, 1882. április 4-ei ülésén határozott az első helyiérdekű vasút kivitelezéséről, a Közvágóhíd és Soroksár között. Még javában zajlott az építkezés, de a BKVT már megkapta az előmunkálati engedélyeket a dunaharaszti meghosszabbításra is. A Soroksárig érő szakaszt 1887. augusztus 7-én avatták fel, a hosszabbítás még ez év folyamán, november 24-én megvalósult. Az első üzemévben átlagosan 8 mozdonnyal és 18 személykocsival bonyolította le a forgalmat a társaság. 1889. december 28-án létrejött a BKVT leányvállalataként a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság (BHÉV), így a dunaharaszti HÉV (a cinkotai és szentendrei vonallal együtt) az új társasághoz került. A Ráckevéig tartó folytatást a később BHÉV-be olvadt Haraszti Ráckevei Vasút (HRV) kivitelezte, a szakaszt 1892. november 6-án adták át. A megnövekedett utasforgalom miatt megkezdődött a kétvágányúsítás is, először a budapesti szakaszon 1897-ben. 1905-ben a BKVT a Baross tér – Közvágóhíd útvonalon közlekedő villamosjáratát a HÉV pályáját használva, afölé 500 V-os feszültségű felsővezetéket építve, a Hentes utcán keresztül a Sertésvágóhídig hosszabbította. Hogy a BVV-vel felvegye a harcot, a BKVT kísérleti jelleggel Erzsébetfalváig felsővezetékrendszert telepített.

Az 1900-as évek végén a ráckevei vonalon nyomvonalkorrekciót hajtottak végre Soroksár térségében, így az útvonalát a belterületi részen átvezetve mintegy másfél kilométerrel lerövidítették.

1912-ben a csepeli Weiss Manfréd Művek kiszolgálása érdekében az egy évvel korábban épült iparvágányt villamosították és május 26-án megindult a Közvágóhíd – Erzsébetfalva (ma Pesterzsébet felső) – Csepel útirányon. Kezdetekben még a Gubacsi-zárógáton haladtak át a szerelvények, majd a Gubacsi híd 1924-es átadásával már ezen át közlekedtek. 1938-tól közvetlen járat indult Csepelről a pesterzsébeti Pacsirtatelepre is. Jelentős változást a csepeli gyorsvasút (mai nevén H7-es HÉV) 1951-es átadása okozott. Ez okból kifolyólag a Közvágóhíd és a Pacsirtatelep felől érkező viszonylatokat autóbuszokkal váltották ki. A megoldás nem vált be, még a forradalom előtt újraindult a forgalom, de már csak Pesterzsébet felső állomástól. 1959-től a szárnyvonali járatok a Határ úti hurokvágányig (a mai 3-as villamos végállomásáig) közlekedtek. Ugyanebben az évben a csepeli HÉV-végállomástól a Hárosi iskoláig egy egyvágányú dízelüzemű vonal is létesült, azonban rövid időn belül, 1965-ben megszüntették. A Gubacsi híd felújításakor a Pesterzsébet felől érkező H jelzésű vonatok megszűntek, szerepüket véglegesen autóbuszok vették át.

Napjainkban már a ráckevei (H6) és a csepeli (H7) HÉV-vonal két, egymástól független üzemet alkot, csatlakozási pontjuk nincs az üzemi kapcsolatot leszámítva.

Kelet-pesti vonalcsoport

[szerkesztés]

A mai Örs vezér terétől induló gödöllői fővonal és a belőle kiágazó csömöri szárnyvonalat teljes történelmét tekintve helytelen lenne cinkotai vonalcsoportként illetni, hivatalos megnevezésük szerint 253-as vasútvonal. 1888. július 20-án avatta fel a BKVT a Keleti pályaudvar mellett kialakított Kerepesi út HÉV-végállomás és a Cinkota között. 1889. december 28-án a BHÉV vette át a vonal üzemeltetését (hasonlóan a dunaharaszti és a szentendrei vonalakhoz). A pályából Sashalomnál egy szárnyvonal ágazott ki, ami a kezdetekkor Rákospalotáig ment, majd 1953-tól csak Rákosszentmihályig. Az itt közlekedő HÉV-járatokat 1970-ben szüntették meg, ugyanekkor számolták fel a vonalcsoport Kerepesi út – Fehér út közötti szakaszát is, ezzel elnyerte a HÉV-vonal a mai formáját.

Szentendrei vonalcsoport

[szerkesztés]

A ma H5-ös jelzéssel nevezett HÉV-vonalat 1888. augusztus 17-én helyezte üzembe a BKVT. A dunaharaszti és a cinkotai vonalhoz hasonlóan 1889. december 28-án ezt a vonalat is a BHÉV vette át.

Egykor leágazással is rendelkezett, így vonalcsoportnak tekinthető.

Dél-budai vonalcsoport

[szerkesztés]

A dél-budai HÉV-járatok 1899 és 1962 között üzemeltek. Az átadáskor a vonatok még csak a Szent Gellért tér és Budafok között közlekedtek, végül 1909-től Nagytétényig, majd a mai Ady Endre út mentén létrejött a törökbálinti szárnyvonal is 1914-ben. Ez volt az egyetlen budapesti HÉV-hálózat, amit eleve villamosüzeműre terveztek. 1942 folyamán belső végpontjuk a Móricz Zsigmond körtérre került át. A vonalcsoport két útvonalat, azon belül is öt járatot foglalt magába. Az 1958-ban bevezetették a vonalakon a betűjelzéseket:

  • Móricz Zsigmond körtér (E, Ö, T, V) – Budafok – Kelenvölgy (V) – Kamaraerdő (E) – Budaörs (Ö) – Törökbálint (T)
  • Móricz Zsigmond körtér (N) – Budafok – Nagytétény (N)

A fennállása során folyamatos problémát jelentett, hogy a villamosokkal párhuzamosan közlekedtek, így a villamosok feltartották a HÉV-szerelvényeket is, annak ellenére, hogy a HÉV-járatok a Fehérvári úti szakaszon minden második megállót kihagytak. Szerepüket végül a 41-es és a 43-as villamosjáratok vették át, azonban a Budaörs–Törökbálint szakaszt a HÉV-jelleg megszűntével felhagyták.

Jövőbeli fejlesztések

[szerkesztés]

Járművek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]