Szerkesztő:Kreamar/Vacheron Constantin

A Vacheron Constantin SA egy 1755-ben alapított svájci luxusóra-gyártó vállalat, a világ egyik legrégebbi óragyártója. 1996 óta a svájci Richemont csoport ^[1] leányvállalata. 2018-ban világszerte körülbelül 1200 főt foglalkoztatott, akiknek többsége Svájcban, Genf kantonban és Vallée de Joux-ban dolgozik.

Az egyik legdrágább a 402833. számú Vacheron Constantin zsebóra (1929), amely I. Fuád egyiptomi király tulajdonában volt. 2005. április 3 -án aukción eladott órák 2,77 millió US$-ért (3 306 250 CHF ) Genfben 2005. április 3-án. 2015-ben a Vacheron Constantin cég bemutatta a Reference 57260 zsebórát, amely napjainkban a valaha készült legbonyolultabb mechanikus óra címet viseli, 57 órai komplikációval.

Székhelye[szerkesztés]

Place de Longemalle 1, CH-1204 Genf ^[2]

Története[szerkesztés]

A vállalkozást 1755-ben Jean-Marc Vacheron , egy független óragyártó alapította Genfben, Svájcban. Közeli barátja volt a felvilágosodás filozófusainak, Jean-Jacques Rousseau-nak és Voltaire-nek, a filozófia, a tudomány és az óragyártás iránti közös érdeklődésük miatt. 1770-ben Vacheron cége megalkotta a világ első órarendi komplikációját, majd 9 évvel később ő tervezte az első motoros számlapokat. A családi vállalkozást Jean-Marc Vacheron fia, Abraham Vacheron vette át 1785-ben. 1810-ben Jacques-Barthélemy Vacheron, az alapító unokája lett a cég éle. Ő indította meg a cég exportját Franciaországba és Olaszországba. Később Jacques-Barthélemy felismerte, hogy nem képes egyedül kezelni az üzletet. Ahhoz, hogy külföldre utazhasson és a cég termékeit értékesíthesse, partnerre volt szüksége. 1819-ben François Constantin Vacheron munkatársa lett. A cég Vacheron & Constantin néven folytatta tevékenységét. Mottója máig is: „Faire mieux si possible, ce qui est toujours possible" (magyarul: Csinálj jobbat, ha lehetséges, és ez mindig lehetséges). Ez a mondat először Constantin Jacques-Barthélémynek írt 1819. július 5-én kelt levelében jelent meg.

François Constantin beutazta a világot és órákat forgalmazott. A fő piac akkoriban Észak-Amerika volt. 1833-ban Vacheron és Constantin alkalmazta Georges-Auguste Leschot-ot, akinek a feladata a gyártási műveletek felügyelete volt. Leschot sikeres feltaláló volt, találmányai jelentős hatást gyakoroltak az óragyártásra általában, és ő volt az első, aki az óraszerkezeteket kaliberekké szabványosította. 1844-ben Georges-Auguste Leschot jutalmul aranyérmet kapott a Société des Arts de Genève-től ^[3], amely nagyra értékelte Leschot pantográfiai eszközét – egy olyan eszközt, amely képes mechanikusan gravírozni az óra kis részeit és számlapjait.