Szerkesztő:Kissi e/próbalap
Shinran[szerkesztés]
Shinran (親鸞, 1173. május 21. – 1263. január 16.)[1][2] japán buddhista szerzetes volt, születési helye Hino, amely ma Fushimi így Kiotó része. A Heian kor végén született, a Kamakura korban élt. Hónen tanítványa volt, és megalkotója annak, amit ma Dzsóden Sinsű (浄土真宗) szektának nevezünk.
Nevei[szerkesztés]
Shinran születési neve eredetileg Matsuwakamaro volt. A japán hagyomány alapján illették továbbá, Hanen, Shakku, Zenshin és végül Shinran nevekkel is. A Shinran név a Szesin ( Vaszubandhu japán neve) és a Donran (Tánluán a japán neve) nevekből származik. Hátrahagyott címe „Kenshin Daishi”[3] . Egy ideig Shinran Fudzsi Josizaneként[4] is ismert volt.
Élete[szerkesztés]
Shinran 1173. május 21.-én született, az Arinori családba, akik a Fudzsivara klánba tartoztak. Ekkor a Matsuwakamaro nevet kapta. Szülei nagyon korán, még gyermekkorában meghaltak. 1185-ben, elszegődött a mai Kiotó beli Marujama park közelében található Shóren-in templomba. Ennek oka a halál utáni történések iránti érdeklődése volt. Ekkor 9 éves volt. Megérkezésekor a következő verset írta.: „Mint a cseresznye virág, a szív, amely a holnapot tervezi, csakugyan múló – amit a hirtelen vihar nem fog feltámasztani az éjszaka közepén”. Saját múlandóságával tisztában lévén, kétségbeesetten kereste a megoldást erre. Ezt követően húsz évig a Hiei-hegyen gyakorolt. A levelekből, amelyeket feleségével és lányával váltott, arra következtethetünk, hogy úgynevezett „csarnok szerzetes” azaz Tendáj-dósó (天台堂僧) volt[5]. Feleségéhez, Eshinnihez (akinek a leveleit a Hongan-dzsiben őrzik) intézett számvetései szerint visszavonult a Rokkaku-dó templomába, mert sikertelenséget érzett mind szerzetesként, valamint megvilágosodnia sem sikerült. Ott elhivatottan és nagyon intenzíven gyakorolt, míg egyszer Avalokiteszvara megjelent neki Sótoku herceg képében, és elvezette őt egy másik kiábrándult szerzeteshez, Hónenhez.[6] Shinran 1201-es találkozásuk után Hónen tanítványa lett. Első évében Hónen szárnyai alatt, a 29. életévében, Shinran megvilágosodott, vagy üdvözült Amida Esküje által. Annak ellenére, hogy csak pár éve ismerték egymást Shinran rábízta Hónenre titkos munkájának, a Sencsaku Hongan Nembutcusüt (選択本願念仏集). Shinran pontos sztátusza Hónen tanítványai közt tisztázatlan. Hónen tanítványai 1204-ben aláírtak egy Hét Cikkelyes Fogadalmat, ebben Shinran aláírása középtájt helyezkedik el a többi között, a kevésbé bizalmas tanítványokkal.[7] Hónennél való tanulása alatt Shinran nagy felbolydulást okozott a társadalomban azzal, hogy nyíltan házas volt, és húst is fogyasztott. Mindkét tevékenység szigorúan tiltott volt a szerzetesek számára, de Shinran mindezen drasztikus lépéseket azért tette, hogy megmutassa Amida üdvössége mindenki számára elérhető, nem csak a szerzeteseknek és papoknak.
1207-ben, a Kiotói buddhista vezetés meggyőzte a katonaságot, hogy bevezesse a nembucu (Amida neve a meditációban) tilalmat, mindezt azon eset hatására, amikor Hónen két legkiemelkedőbb tanítványa egy nembucu gyakorlatot használtak szexuális tevékenységek elfedésére.[8] Előbbi két szerzetest egyből kivégezték. Hónent és Shinrant száműzték, és utóbbit kitaszították a szerzetesrendből és Ecsigó prefektúrába (mai Nigáta prefektúra) küldték.[9] Ketten soha többé nem találkoztak. Hónen később, 1212-ben halt meg. [1]
Annak ellenére, hogy Shinran kritikus volt a száműzetés okával kapcsolatban, a száműzetés maga nagy fordulópontot hozott a vallásos életében. Ebben azonban Hónen gyakorló társaságának szétbomlása is közrejátszott. Mivel szerzetesi nevét elvesztette, átnevezte magát Gutokura (愚禿 „bolond, kopaszfejű). Nem vallotta magát sem szerzetesnek, sem olyannak, aki nem tagja a szerzetességnek. Száműzetése alatt, Shinran szándékozta tovább folytatni Hónen munkáját, és elterjeszteni az üdvözülés doktrináját Amida buddha könyörületén keresztül, ahogy azt a nembucu gyakorlat előírja, azonban néha tanításai eltértek Hónenétől, ez pedig elég volt arra, hogy követői a Dzsódó-Sinsű (Igaz Tiszta Föld Szekta) kifejezést szembe állítsák a Dzsódó-Sű (Tiszta Föld Szekta) kifejezéssel.
Shinran Felesége Eshinni volt, közösen hét gyermekük született.
Mikor Shinran már öt éve élt száműzetésben Ecsigóban, 1211-ben a nembucu tilalmat feloldották, és megbocsátottak neki, úgy döntött nem megy vissza Kiotóba. Helyette Shinran úgy döntött elmegy egy Inádának nevezett területre, ez a Kantó régió egy kis része éppen Tokiótól északra. 1227-ben megírta legjelentősebb munkáját a Kjógjósinsót, ami egy sorozat buddhista szutrák válogatásaiból és kommentárokból. Ezek mind az új Tiszta Föld buddhizmusát hirdették, és ezzel Shinran megkezde felállítani a kínai és indiai buddhista gondolkodók "családfáját". 1234-ben elhagyta a Kantó régiót és visszament Kiotóba, lányával, Kakusinnivel együtt. Mikor visszatért Kiótba, Shinran megtudta, hogy legidősebb fia, Zenran (愚禿), aki Hitacsi és Simocuke prefektúrában maradt, azt mondta az embereknek, hogy különleges tanításban részesült Shinrantól, és ezzel félrevezette őket.[7] Shinran szigorú leveleket írt fiához Zenranhoz (akit ebben az időszakban buddhista nevén (Dzsisin-bó 慈信房)volt ismert), amiben arra utasította, szüntesse meg a tevékenységeit, de amikor Zenran ellenkezett, apja kitagadta.[10]
„Ennél fogva, mostantól semmiféle szülői kapcsolat nem köt hozzád; nem vallak fiamnak. Ezt határozottan aláírom a három kincsnek és az isteneknek. Ez egy sajnálatos dolog. Meghasítja a szívemet, hogy meg kellett tudnom, elkötelezted magad arra, hogy félrevezesd az embereket a nebutsuban, Hitacsiban, azt mondván [amiről azt gondolták, hogy az] valójában nem az én igaz tanításaim. A pletykák egészen Kamakuráig elértek, mégpedig, hogy én utasítottalak, hogy feljelents az embereket, akik a nembucut vallják. Ez nagyon szánalmas.”
Shinran 1263-ban halt meg 90 évesen. Kakusinni erősen közrejátszott Shinran mauzóleumának létrehozásában, és tanításainak továbbadásában, tanítványai közül lettek Monsuk, vagy vezetői a Hongandzsi templomoknak a mauzóleum közelében.
Idővonal[szerkesztés]
1173: Shinran születése
1175: Hónen megalapítja a Dzsódó-Sinsű szektát
1181: Shinran buddhista szerzetes lesz
1201: Shinran Hónen tanítványa lesz és elhagyja Hiei-hegyet
1207: Shinrant száműzik, érvénybe lép a nembucu tilalom
1211: Shinrannak megbocsátanak
1212: Hónen meghal Kiotóban, Shinran kiotóba megy
1224(?) Shinran megírja a Kjógjóshinsót
1234(?) Shinran visszatér Kiotóba
1256: Shinran kitagadja Zenrant, a fiát
1253: Shinran meghal
Doktrinái[szerkesztés]
Shinran Hónen életreszóló tanítványának gondolta magát, elválásuk ellenére. Egy levél alapján melyet felesége, Eshinni írt:[11]
„Az emberek sokfélét mondanak arról, hogy a mester [Hónen] hova mehet. Még azt is mondják, hogy gonoszként újjászületés (akudó) felé halad. Amikor az emberek ilyeneket mondtak, [Shinran] ezt felelte, „Én vagyok az, aki hiszi, hogy menne [vele], mivel államtól államig, újjászületéstől újjászületésig én már el vagyok veszve. "
Hónen tanítványai megoszlottak, ami abból adódott, hogy Amitábha nevében egyszeri segítségkérés, vagy többszöri volt szükséges, ezzel szembe állítva a hitet a gyakolatokkal. Shinran, akár Hónen tanítványa Kószáj, jobban hajlott a hit felé, mintsem a gyakorlás felé, azonban nem pártolta az egyszeri tanítást.[12]
A hit elsőbbsége[szerkesztés]
Bármely esetben, Shinran, akár a többiek Hónen társaságából, érezték, hogy a Dharma hanyatlásának idejében, nem volt lehetőség a megvilágosodás elérésére a hagyományos szerzetesi módon, és az ember csak Amitaba buddha fogadalmaira hagyatkozhat, különösen a 18. vagy az „Elsődleges Fogadalomra” és törekedhet az újjászületésre a Tiszta Földben. Művének egy részletében, a Kjógjósinsóban, magáról így ír:[11]
„Ezért, tisztelve a magyarázataikat az értelmezés mestereinek, és a vallási tanárok figyelmeztetéseire hagyatkozva, Én, a Kopaszfejű Bolond Shinran, elvetettem örökre a sokféle gyakorlatok és a jó munka útját, és elválasztottam magam egyszer s mindörökre a születéstől, az iker śāla fáktól. Az igaz út felé fordultam, az erény és a jó alapjaihoz, megnöveltem a törekvést a születés felé [a Tiszta Földben] amit nehéz felfogni. De most teljesen elvetettem az igaz út hasznosságát, és áttértem az óceán-szerű fogadalomra, különválasztva [Amitábha által]. elválasztottam magam egyenesen a nehezen felgoható születésre törekvéstől, és szeretném elérni a születést ami mérhetetlenül nehéz…”
Ebben a részben, Shinran azt magyarázza, nem csak, hogy feladta az általános szerzetesi gyakorlatokat, hogy a Tiszta Földbeli újjászületésre tudjon koncentrálni, hanem, hogy abban az időben végső fokon az újjászületési gyakorlatokat is feladta melyek a Tiszta Földdel kapcsolatosak, helyette teljesen Amitábha buddha esküjére hagyatkozott.
A Kjógjósinsó harmadik kötetében, Shinran felfedezte a sindzsicu no sindzsin (真実の信心 „igaz hit”) természetét, és úgy írta le, mint valamit, amit Amitábha Buddha adományozott, nem mint valamit ami a hívőtől ered. Ez által ez az adomány, a hit, az emberben felkel, és a felelet a buddha nevére vagy a nembucura, kifejezi a hálát vagy a dícséretet. Azonban, ez nem történik meg, amíg a hívő teljesen el nem kötelezi magát Amitábha buddha felé, akár csak egy percre is. Mikor a hit ezen szintje már adományozva lett, a biztosítva van számára az újjászületés a Tiszta Földben, és azonnal megvilágosodik. Shinran azonban figyelmeztet:[11]
Igaz hit szükségszerűen maga után vonja Amida nevét, de Amida neve nem feltétlenül vonja maga után a hitet, ami [Amida] erejéből [származik].
Továbbá, ha egy követőben megjelent az mély it, úgy kell élnie, hogy kifejezi a háláját, követni az alapvető erkölcsi normákat, és kielégítse társadalmi kötelezettségeit.[12]
Amitábha buddha és a Tiszta Föld[szerkesztés]
Az utolsóhárom kötet a Kjógjóshinsóból beleás Amitábha buddha természetébe, valamint a Tiszta Föld természetébe. A Tiszta Földet úgy kezeli, mint egy átmeneti menedékhelyet, ahol elérhető a megvilágosodás, aztán visszatérve bódiszattvaként vezessen másokat. Máshol, Shinrant idézi a Tannisó (歎異抄 Az elágazások siránkozásai):[13][14]
„浄土の慈悲といふは、念仏して、いそぎ仏になりて、大慈大悲心をもて、おもふがごとく衆生を利益するをいふべきなり。
Jōdo no jihi to iu no wa, nenbutsu shite, isogi hotoke ni narite, daiji-daihi-shin wo mote, omou ga gotoku shujō wo rieki suru wo iu beki nari.
A könyörület a Tiszta Földben az buddhaság mielőbbi elérése, vagyis a nenbucu, és a könyörület tiszta szívével és a szeretettel megmentünk mindent, úgy, ahogy szeretnénk.
Amitábha buddha természetéről, Shinran állította, hogy igaz formájukban, mind a buddha és Tiszta Föld felfoghatatlanok, de az emberek tudatlansága, és függőségeik miatt az emberek csak fizikailag tudják felfogni Amitábhát, ahogy az a szutrákban le van írva, ugyan úgy, ahogy a Tiszta Föld elrendezését. Ha valaki eléri az igaz hitet, akkor újjászületéskor megismerheti igaz formáját. Ugyan akkor, ha valaki hite nem teljes, vagy ha saját erőfeszítéseire hagyatkozik, a Tiszta Föld külső részén születnek újjá, és Amitábha buddha fizikai alakját ugyan megismerik, addig, amíg el nem érik az igaz hitet, és haladnak tovább.
Shinran Amitábha definíciója a korlátlan, egyenlővé téve a tiszta Földet magával a Nirvánával, tehát eltért valamennyire a tradicionális Tiszta Föld értelmezésektől, amelyek a buddhista szkriptúrákban találhatóak.[11]
A Dharma hanyatlásának ideje[szerkesztés]
Shinran értelezése Dharma utolsó koráról, összefért a korabeli buddhista gondolkodókéval. Sőt, egy kínai budddhista mestert, Tao-csótól szerzett inspirációt, aki századokkal azelőtt azt tanította, hogy Dharma késői korszakaiban a Tiszta Föld tanításai illettek a legjobban az akkori emberekre.[11]
Shinran úgy érezte ez a hanyatlás elkerülhetetlen, mert Japán 600 éve a Dharma hanyatlásának korában volt, és az emberek nem tudták tovább tartani a buddhista gyakorlataikat, nemhogy a megvilágosodást. Így csak Amitábha buddha fogadalmában lehet bízni, és ő megment mindent.
További vallási gyakorlatai[szerkesztés]
Shinran tudomásul vette a többi vallási gyakorlatot a buddhista tradíción kívül, így a Sintó kamikat, lelkeket, jövendőmondást, asztrológiát stb; azonban hitte, hogy irrelevánsak Amitábha buddha[11] erejéhez képest. Mai napig nem találatóak, omamori, ofuda és más talizmánok a Dzsódó Sinsü templomokban.
Szobra[szerkesztés]
Shinran Sónin egy szobra az Upper West Sideon fekszik Manhattenben, New Yorkban, Riverside Driveon a 106. és a 105. utca között a new yorki buddhista templom előtt. Shinrant paraszti fejfedőben és szandálban ábrázolja, fa bottal a kezében, ahogy lenéz a járdára.
Annak ellenére, hogy ilyenfajta nem ritka a Dzsódó Sinsü templomokban, ez a kifejezett példány túlélte a Hirosimai bombázást, nem egészen egy mérföldre a zéró ponttól. 1955-ben került New Yorkba. A plakett így ír a szoborról: „ bizonyíték az atombomba pusztító erejére, és szimbóluma a hitnek, a világbékében.”
Porai[szerkesztés]
2008 március 14.-én, megtalálták, feltehetően Shinran hamvainak maradványait, egy kis fa szoborban a Dzsórakudzsi templomban, Simogjó-küben Kiotóban. A templomot Zonkaku alapította (1290-1373), aki egy Shinran dédunokái közül. Feljegyzések szerint, Zonkaku Kakunjótól örökölte meg a maradványokat. A 24.2 cm magas szobrocska valószínűleg az Edó-korból származik. A maradványok papírba voltak csomagolva.
- ↑ a b Andreasen, Esben: Popular Buddhism in Japan : Shin Buddhist religion & culture. 1998. ISBN 0824820274
- ↑ The Life and Works of Shinran Shonin
- ↑ „Shinran | Japanese Buddhist philosopher”, Encyclopedia Britannica (Hozzáférés: 2018. május 10.) (angol nyelvű)
- ↑ Young Man Shinran: A Reappraisal of Shinran's life. Takamichi Takshataka, Wilfred Laurier Press, page 2
- ↑ Bloom, Alfred (1968). "The Life of Shinran Shonin: The Journey to Self-Acceptance" (PDF). Numen. 15 (1): 6. doi:10.1163/156852768x00011. Archived from the original on 2011-06-11.
- ↑ Shinran's Biography Nishi Honganji Homepage
- ↑ a b Dobbins, James C., 1949-: Jōdo Shinshū : Shin Buddhism in medieval Japan. 1989. ISBN 0253331862
- ↑ Bowring, Richard. Religious Traditions of Japan: 500-1600. Cambridge: Cambridge University Press, 2005. 247
- ↑ The Princeton dictionary of Buddhism. Buswell, Robert E., Jr., 1953-–Lopez, Donald S., 1952-. ISBN 9780691157863
- ↑ "Uncollected Letters, Collected Works of Shinran". Retrieved 2016-01-12.
- ↑ a b c d e f Dobbins, James C., 1949-: Jōdo Shinshū : Shin Buddhism in medieval Japan. 1989. ISBN 0253331862
- ↑ a b Traversing the Pure Land path : a lifetime of encounters with Honen Shonin. Watts, Jonathan S–Tomatsu, Yoshiharu–戶松, 義晴. 1st ed. 2005. ISBN 488363342X
- ↑ "The TANNISHO: Chapters I to X". Retrieved 2015-06-30.
- ↑ "歎異抄の世界" (Japánul). Retrieved 2015-06-30.