Szerkesztő:Kincső69/próbalap

A designgondolkodás fogalma

Design Thinking (designgondolkodás, tervalapú gondolkodás, tervezői gondolkodás) a kreatív gondolkodás, személyközpontúság (ügyfélközpontúság) és az agilis design (célba fogott esztétikai élményt, örömet nyújtó tervek) új korszaka. Hatékony módszer a problémák jó megközelítésére, újrafogalmazására és meghatározására, gyümölcsöző megoldások kialakítására, vonzó felhasználói élmények létrehozására.

Ha egy olyan új szituációba kerültünk, amelyben nincsenek jól működő terveink, eszközeink, ebben az esetben fel kell vennünk az ú.n. "design attitűdöt" (tervezői állapot), tervezői szemlélettel, professzionális tervezőként kell gondolkodnunk és helytállnunk.

A designgondolkodás középpontjában elsősorban azok a stratégiai döntések állnak, melynek segítségével a felhasználói út meghatározására, létrehozására és bejárására összpontosítunk, nem pedig a korábbi gyakorlatokra, már meglévő folyamatokra és technológiákra. A designgondolkodás az innováció és a meglévő ismeretek egyidejű hasznosítása.

A szervezeti kultúrába integárlva (személyi környezetben vagy munkahelyen) a designgondolkodás tágabb értelemben biztosítja a sikeres magatartásminták befogadását és ezzel együtt a változások elfogadását, a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást (reziliencia) .

A tervezői szemlélet magában foglalja az előbb említett minták tervezői kódvisszafejtésének (sikeres tervek azonosításának, megfejtésének) képességét, és az új, emberközpontú megoldások (vagy csak azok prototípusának) tervezését, megkonstruálását, valamint az outputot (terméket, szolgáltatást, viselkedésmintázatokat, érzelmeket).

Mikor van szükség designgondolkodásra?

A designgondolkodás akkor jelent valódi lehetőségeket, ha:

-a probléma okát keresve nem jutunk tovább. (A hibakeresés önmagában jó dolog.)

-a problémában dagonyázunk ahelyett, hogy a megoldás irányába mozdulnánk. (Mindössze odáig jutunk a gondolkodásban, hogy mit nem szeretnénk, de lövésünk sincs arról, hogy "mit igen?".)

-a problémát nem sikerült jól meghatározni. (Mi itt a probléma?)

-a tévesen meghatározott problémához rossz megoldásokat illesztünk. (Álmegoldások, placebók vagy üres körök.)

-a problémának objektíven nem létezik megoldása. (Nincs megoldás a halál ellen.)

-a problémamegoldás érdekében már minden korábban ismert megoldást kipróbáltunk (azokat is, amik elsőre nem feltétlenül jutottak eszünkbe, sőt, a környezetünkben másoknak sem).

-egyszerűen nem is voltak ismert megoldások.

-voltak ismert megoldások, amik azonban jelenleg már nem állnak rendelkezésünkre.

-megszokásokká merevedett megoldásaink az új tervek felfedezésének gátjaivá válnak.

-a megoldás nem jelent valódi kitörési lehetőséget. Fennáll annak a valószínűsége, hogy előbb vagy utóbb újra szembe kell néznünk a problémával. (Ha egy eszköz nem működik.)

-a problémák megoldásával szinte azonnal egy új problémával kell megbírkóznunk.

-a rendelkezésre álló megoldások ugyan jónak és hasznosnak tűnnek, de nem motiválnak minket és az érintetteket.

-valaha motiváltak, de mára megkoptak.

-a megoldások izgalmasak és vonzóak, de nem elég megbízhatóak (kockázatosak vagy egészen kis hatékonyságúak).

-a megoldás megtalálása után is úgy érezzük, hogy kényszerpályán mozgunk, nem elégít ki egyetlen válasz, alternatívákat szeretnénk, valódi választási lehetőségeket igénylünk.

Designgondolkodás története

Egy designgondolkodáson alapuló világhírű cég: az IDEO önvallomása

A Szilícium-völgy szívében egy David Kelly nevű fiatal designer a következőket írta egy jóbarátjának. "Olyan céget szeretnék alapítani, amelyben a legjobb barátaimmal dolgozhatok együtt." Erre a barátságra és vállalkozókedvre épül az IDEO, melynek irodáiban jelenleg 550 ember dolgozik világszerte, akikkel nap, mint nap kíváncsian, optimistán és kifogyhatatlan humorral navigálunk a jövőbe. Gyártók, designerek, hackerek, építészek, gondolkodók, kutatók, írók, figyelmesen hallgatók, hazárdőrök és kivitelezők csapata. És szeretjük, amit csinálunk!

A hatvanas és hetvenes években kapott először nagy figyelmet a design-tevékenység, amelynek köszönhetően a nyolcvanas és kilencvenes években a design-szakmától különböző tevékenységi körökben is megjelent mint sokat ígérő módszer. Napjainkban más diszciplínák mellett, például a managementtel foglalkozó kutatók (annak érdekében, hogy megújítsák az általuk kutatott, tanított, nem ritkán a gyakorlatban művelt tudásterületet) is nagy figyelmet szentelnek a designgondolkodásnak. Például a szervezetei design, a stratégiai tervezés, a kutatástervezés mind olyan diszciplínák, melyekben egyaránt fontos szerepet kap a designgondolkodás. A menedzserek megpróbálnak a designerekhez hasonló szemléletet elsajátítani, egyfajta designatitűddel viszonyulni a felmerülő problémákhoz. Számos szervezet kvázi-design-teammé alakítja önmagát. A szervezetek a designerekhez hasonlóan a kulturális változások interpretátoraiként és alakítóiként kezdik önmagukat identifikálni, és nem csupán úgy tekintettetek magukra, mint fogyasztói javak és szolgáltatások előállítóira. Mindez a piacgazdaság új kontextusában ölt testet, melynek két sajátos vonása a hierarchiák hálozattokká alakulása, valamint a bürokrácia teammunkává szelidülése. Merőben új kontextust teremt az a mód is, ahogy a kapitalizmus a hatvanas években (a hippi mozgalomban, ellenkultúrában) kiteljesedő támadásokat integrálja, és piedesztára emeli a kreatív munkavégzést, az autonóm döntésekre épülő termelést, az önmeghaladás vágyát. A legértékesebb munkaköröket betöltő dolgozókat vagy szabadúszókat (Richard Florida szavaival) a kitüntetett "kreatív osztály" tagjainak sorába emelte. Charles Florida a The Rise of the Creative Class címú köny szerzője egyik írásában a zseni új típusát teszi meg a kreatív osztály paradigmatikus hősének: ez az új típusú hős (akiből Florida professzor szerint) harmincnyolc millió található Amerikában, olyan "zseni", aki az alkotó munka mellett nem mond le az élet élvezetéről sem, hiszen olyan városban vállal csak munkát, ahol jelen van a három T. A high tech, a tolereancia és a talentum, vagyis az innováció nagyvárosaiban a bohém technonomádok szórakozva dolgoznak és dolgozva szórakoznak.

A designgondolkodást számos egyetemen tanítják: például Stanford University, Oxford University, Tempel University, University of Toronto, Case Western Reserve University stb. Ugyanakkor egyetlen általunk ismert egyetemen sincs átfogó, integratív designképzés. A designgondolkodás különféle egymástól távol eső diszciplínákban jelen van, egyes egyetemek kisebb-nagyobb intézeteiben oktatják, de egyetlen designgondolkodásra épülő egyetem és átfogó oktatási projekt sem működik a nemzetközi piacon.

A designdolkodást különféle szakmákba integrálható. Például: Stratégia és innováció, Szervezeti leadership, Globális business, Leadership és management, Emberi tényezők és technológia stb.

További információk

• Tanulj meg dizájnul! a Youtube-on
• Marilyn Monroe a tulajdonságok nélküli nő a Youtube'-n
• Van még kérdés dizájnul? a Youtube-on