Szerkesztő:Keresztury-Albert/próbalap
{{építés alatt}}
A tengelyrendszer Lendvai Ernő zenetudós által kidolgozott összhangzattani modell, amely a tizenkétfokú zenei hangsor hangjaiból és harmóniából építkező zenei folyamatok törvényszerűségeit fogalmazza meg. Elméleti eredményeit Lendvai különböző klasszikus zeneszerzők (pl. Bartók, Verdi) műveinek elemzésével empirikusan is alátámasztotta.
A kvintkör és a tengelyek[szerkesztés]
A tengelyrendszer alapja az ún. kvintkör, amely a tizenkét hang egy kör mentén történő ábrázolása, úgy hogy a szomszédos hangok rendre egy kvint hangköz távolságra vannak egymástól. Ha az egymással szemközti hangokat a kör középpontján keresztül haladó egyenesekkel összekötjük, hat darab egyenes kapunk. Tengelynek két egymásra merőleges egyenes által formált keresztet nevezzük, így összesen három tengelyt kapunk. A tengelyek alapvető zenei funkciókat - tonika, domináns és szubdomináns - képeznek le. A tengelyrendszer egyik alapvetése, hogy az azonos tengelyhez tartozó harmóniák a funkciós rend megtartása mellett egymással helyettesíthetők (ún. paralelek). A tengelyrendszer nyújtotta funkciós helyettesítéseket az improvizatív zenei műfajokban széles körben használják. A funkciós rend összefoglalásán túl a tengelyrendszer modellje számos más zenei és filozófiai tartalmú összefüggést is megfogalmaz, amelyek érvényességét Lendvai számos klasszikus zenemű (pl. Bartók vagy Verdi operáinak) mélyreható elemzésével empirikusan is alátámasztotta.