Szerkesztő:Keresztesne.timi/próbalap

VII KleopátraTrónra lépése

Kr. e. 51 márciusában XII. Ptolemaiosz meghalt. Kleopátra 18 évesen, XIII. Ptolemaiosz 12 évesen lettek Egyiptom közös uralkodói. Uralkodásuk első három évét gazdasági nehézségek, éhínség, a Nílus termőterületeinek elégtelen eláradásai és politikai konfliktusok jellemezték. Bár Kleopátra összeházasodott fiatal testvérével, korán jelét adta, hogy esze ágában sincs megosztani a hatalmat.

Kr. e. 51 augusztusában a társuralkodók közötti viszony teljesen elmérgesedett. Kleopátra elhagyta a Ptolemaiosz nevet a hivatalos iratokból, és az ezután vert érméken egyedüliként jelent meg arca. Amilyen lekezelően bántak a ptolemaioszi hagyományok a női vezetőkkel, olyan alárendelten bánt saját társuralkodójával. Ennek következménye udvaroncainak összeesküvése, melyet Pothinus eunuch vezetett. Elmozdította Kleopátrát a hatalomból, és Ptolemaioszt egyedüli uralkodóvá tette. Mindez Kr. e. 48 körül történt (lehet, hogy korábban. Egy i. e. 51-ből származó rendelet szerint Ptolemaiosz egyedüliként használta nevét). Kleopátra felkelést próbált szítani Pelusium környékén, de rövidesen elhagyni kényszerült Egyiptomot egyetlen életben maradt lánytestvérével, Arszinoével.[1] Kleopátra és Julius Caesar Pompeius meggyilkolása Denderah Temploma. Hátsó falán ez olvasható: Kleopátra és fia, Cesarion. Kép: Alex Lbh, 2005. április

Amíg Kleopátra száműzetésben volt, Ptolemaiosz belekeveredett a római polgárháborúba. Kr. e. 48 őszén Pompeius elmenekült Caesar csapatai elől Alexandriában keresve menedéket. Ebben az időben Ptolemaiosz csak 15 éves volt, és egymaga ült a trónon. Kr. e. 48. szeptember 29-én a kikötőből éppen láthatta, amint Pompeiust meggyilkolta korábbi tisztjeinek egyike, aki most már Ptolemaiosz szolgálatában állt. Úgy gondolják, Ptolemaiosz ítélte halálra, hogy Caesar kedvében járjon, ezáltal Róma szövetségesévé váljon, aminek Egyiptom adósa volt. Ez katasztrofális melléfogás volt Ptolemaiosz részéről. Mikor Caesar megérkezett Egyiptomba, két nap elteltével Ptolemaiosz átnyújtotta Pompeius levágott, bepácolt fejét. Caesar haragra gerjedt és elfoglalta az egyiptomi fővárost; kötelességének érezte, hogy döntőbíró legyen a rivális Ptolemaiosz és Kleopátra követelései között. Caesar és Caesarion

Plutarkhosz feljegyzi, hogy Kleopátra buzgón próbált Caesar hasznára és Ptolemaiosz bosszantására lenni. A királynő a palotába vitette magát egy perzsa szőnyegben szolgái által, és így mutatkozott be Caesar-nak. Ennél a pontnál Caesar elállt elvetemült terveitől, Egyiptom bekebelezésétől, helyette támogatta Kleopátra igényét trónja visszakövetelésére. Zavargások törtek ki, melynek során Kr. e. 47. január 13-án XIII. Ptolemaiosz a Nílusba fulladt. Februárban Caesar és Kleopátra csapatai legyőzték a trónkövetelő IV. Arszinoé csapatait, és Caesar visszaültette a trónra Kleopátrát, fiatalabbik testvérével XIV. Ptolemaiosszal, az új társuralkodóval.

Időközben a harminc éves korkülönbség ellenére Kleopátra és Caesar szeretők lettek. Kr. e. 48 és Kr. e. 47 között Caesar Egyiptomban maradt. Kr. e. 47. június 23-án Kleopátra gyermeknek adott életet, aki a Ptolemaiosz Kaiszarion nevet kapta (Caesarion jelentése „kis Caesar”, ennek görög alakja a Kaiszarion). Kleopátra követelte Caesartól, hogy fiának adja nevét és tegye örökösévé. Caesar védnökségét választotta nagy-unokaöccse Octavianus helyett.

Kr. e. 46 és Kr. e. 44 között Kleopátra és Caesarion Rómába látogatott, mikor a Caesar elleni merényletet elkövették Kr. e. 44. március 15-én. A merénylet előtt vagy nem sokkal utána visszatért Egyiptomba. Mikor XIV. Ptolemaiosz rejtélyes körülmények között meghalt (valószínűleg Kleopátra mérgezte meg), Kr. e. 44. szeptember 2-án Kleopátra Kaiszariont társuralkodójává és örökösévé tette. Kleopátra és Marcus Antonius Antónius és Kleopátra (Lawrence Alma-Tadema festménye, 1883)

Kr. e. 42-ben Marcus Antonius, a triumvirek egyike, aki Róma vezetője volt a Caesar halála után kialakult hatalmi vákuumban, találkozóra hívta Kleopátrát Tarszoszba biztosítani politikai hűségéről. Kleopátra erős szövetségesre lelt Antoniusban, és elbűvölte őt, aki Kr. e. 41–40 telét Alexandriában töltötte. I. e. 40. december 25-én ikreket szült, akik az Alexandrosz Héliosz és Kleopátra Szeléné nevet kapták.

Négy évvel később Kr. e. 37-ben, Antonius újra látogatást tett Alexandriába útban a pártusok elleni háború felé. Felújította kapcsolatát Kleopátrával, és ettől a ponttól Alexandriát tekintette otthonának. Házasságot kötött Kleopátrával egyiptomi szertartás szerint (Suetonius egy levélben említést tesz erről a felvetésről), habár ebben az időben házas volt Octaviával, Octavianus triumvirtársa nővérével. Megszületett Antonius és Kleopátra következő gyereke Ptolemaiosz Philadelphosz. Kr. e. 34 vége felé Antonius meghódította Armeniát. Kleopátrát és Kaiszariont Egyiptom és Ciprus társuralkodójaként megkoronázták; Alexandrosz Héliosz Armenia, Media és Parthia koronás vezetője, Kleopátra Szeléné Cyrenaica és Libya királynője míg Ptolemaiosz Philadelphosz Phoenicia, Syria és Cilicia megkoronázott vezetője lett. Kleopátra így elnyerte a Királyok Királynője címet.

Számos ellenőrizhetetlen, de nagyszerű mendemonda kering Kleopátráról. A legismertebb történet az, mikor pazar lakomáinak egyikén játékosan fogadást ajánlott Antoniusnak, hogy rá tud-e költeni tízmillió szeszterciuszt egy vacsorára. Antonius ráállt a fogadásra. Következő este egyszerű fogást szolgáltak fel, amin Antonius élcelődött. Erre kérette a második fogást – mindössze egy csésze erős ecetet hoztak. Akkor levette az egyik felbecsülhetetlen értékű gyöngy fülbevalóját, beleejtette, hagyta feloldódni és megitta a keveréket.

Antonius viselkedése szörnyen ellenséges és számító volt a rómaiak szemében, és Octavianus meggyőzte a Szenátust a toborzásról, az Egyiptom elleni háborúhoz. Kr. e. 31. szeptember 2-án Antonius erői szembekerültek a rómaiakkal egy tengeri ütközetben Actium partjánál. Kleopátra is jelen volt saját flottájával. Ismert legenda mesél nekünk arról, mikor meglátta, hogy Antonius gyengén felszerelt hajói és katonai evezősei vesztésre állnak a római hajóhad főerőivel szemben, Kleopátra harc nélkül elmenekült, elhagyta Antonius hajóhadát, elállt a csata folytatásától. Nincs azonban korabeli forrásunk arról, hogy ez tényleg így is történt.

Az Actiumi csata után Octavianus betört Egyiptomba. Alexandria felé menetelt és Kr. e. 30. augusztus 12-én Antonius serege megfutamodott Octavianus elől. Halála Kleopátra halála (Reginald Arthur festménye, 1892)

Antonius öngyilkosságot követett el, mikor tudtára adták neki Kleopátra halálhírét. Néhány nappal később Kleopátra valóban meghalt önkezétől. Az ókori feljegyzések általában összevágnak abban, hogy vesztét egy áspiskígyó marása okozta, két szolgálójával együtt. Octavianus az épület közelében várt, értesítették haláláról, és csak meggyőződött róla saját szemével.[2]

Kleopátra fiát Kaiszariont kiáltották ki Egyiptom fáraójának XV. Ptolemaiosz néven, de Octavianus már győzött. Caesariont elfogták és kivégezték. Sorsát Octavianus híres szavai pecsételték meg: "Túl sok Caesar". Ezzel nemcsak a hellenisztikus kor egyiptomi fáraóinak uralkodása ért véget, hanem az összes egyiptomi fáraó uralkodásának is. Antoniustól született három gyermekét megkímélték és Rómába vitték, ahol Antonius felesége, Octavia nevelte fel őket.