Szerkesztő:Kasza.geza/Ásványolaj és petrolkémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gőzpirolízis: szigorú termikus krakkolás, mellyel szénhidrogénekből (etán, benzin, gázolaj) állítanak elő könnyű olefineket. A pirolizáló csőkemencében 750-900 °C hőmérsékleten rövid tartózkodási időt (~0,25s) tartanak, és a szénhidrogének parciális nyomását vízgőzzel csökkentik (0,3-0,5 kg vízgőz: 1kg benzin), így szorítva vissza a kokszképződést.

Lepárlási görbe: ha egy szénhidrogén elegyet szabványos készülékben desztillálnak és meghatározzák a hűtő végén megjelenő első párlat lecseppenéséhez tartozó desztillációs hőmérésékletet (kezdő forráspont) és render a térgogatszázalékokban kifejezett párlatmennyiséghez tartozó desztillációs hőméréskletet, illetőleg azt a hőmérésékletet, ahol az egész anyagmennyiség átdesztillál (végforráspont), akkor a felvett adatok alapján a lepárlási görbe megszerkeszthető. Az átlagos forráspont azon hőmérsékletek összegének ötödrésze, amelyek a viszgált termék 10, 30, 50, 70 és 90 tf%-ának átdesztillálásakor a készülékben uralkodnak.

Dezalkilezés: alkil-aromás vegyületekből, termikus vagy katalitikus úton történő aromás előállítási eljárás. Míg a kőszénből előállított C6-8 aromások aránya körülbelül megfelel az egyes aromás vegyületek iránt megnyilvánuló kereskedelmi igényeknek, a kőolajból előállított aromások aránya legtöbbször nem megfelelő, általában túl sok toluol és kevés benzol keletkezik. Ezért az utóbbi időkben megnőtt a dezalkilezés jelentősége, mind több toluolból állítanak elő benzolt.

Dr. Deák Gyula Kőolajipari Fogalmak, Veszprémi Egyetemi kiadó, Veszprém, 1994