Szerkesztő:Kapeter77/Pikoló

A pikoló Neve ma: piccolo, vagy pikoló, szabályosan sopranino-fuvolának is nevezhetnénk. A barokk korban egyszerűbb, a fuvola felső oktávjának magasságában szóló változatát harántsípnak mondták. A gáláns stílus korában neve: piffero. Ma a pikoló nem ritka, a zenekarokban gyakran alkalmazzák. Apró hangszer, olykor találkozhatunk nem fémből készült példányaival is (ezek anyaga leggyakrabban ébenfa, de a billentyűk ebben az esetben is fémből vannak). Hangolása egy oktávval magasabb a normál fuvolánál, de hangterjedelme valamivel kisebb annál, nem teljes három oktáv: c2-b4. Készülnek változatai c-billentyű nélkül, ezeken a legmélyebb hang a d2 illetve a desz2. A pikoló születése 1735-re datálható, ez évben Michel Corrette arról tudósít, hogy Párizsban a szokásosnál egy oktávval magasabban megszólaló fuvolákat is készítenek. A XVIII. század derekán bukkan fel a zeneirodalomban, első alkalmazásai: Michael Haydn: 19. C-dúr szimfónia, és Gluck: A mekkai zarándok (1764). További híres korai szereplése Beethoven 5. szimfóniájának zárótételében található. Ettől kezdve a pikoló gyors népszerűséget szerzett magának, mert a zeneszerzők felismerték igen éles és magas hangjának [1] előnyeit: alkalmas a fuvola szólam oktávval magasabb hangsúlyozására, a különösen hangos zenekari részeknél az átütő hatást erősíti. Harsánysága miatt egy zenekaron belül csak ritkán alkalmaznak többet belőle. Ezen ritka példák közül való Weber: A bűvös vadász első felvonásában a bordal pikolóduettje (1821). A pikolón a fuvolához képest jó néhány évtizeddel később, csak a XX. századtól terjedt el a Böhm-rendszerű billentyűzet.

B-pikoló[forrásszöveg szerkesztése]

A normál pikoló fúvószenekari párja, annak hangterjedelmétől egy nagyszekunddal mélyebben szólal meg.

A fúvószenekarokra komponált művek jellemzően 2 ill. 3 bé előjegyzésben vannak, mert a fúvósok közt sok az ilyen előjegyzésre transzponáló hangszer (trombita, harsona, tuba, klarinét, szaxofon). A b-pikolót erre a gyakorlatra válaszul alkották meg az esz-fuvolával együtt, hogy a fúvószenekari darabok kevesebb előjegyzéssel, vagy előjegyzés nélkül, tehát mindenképp egyszerűbben lejátszhatók legyenek rajta.