Szerkesztő:Jozsat11/próbalap
Gyors és lassú gondolkodás[szerkesztés]
A két rendszer egy Pszichológiai kifejezés arra, ami az agyban zajlódik le. Az agyban működő 1. és 2. rendszer kifejezések eredetileg Keith Stanovich[1] és Richard West[2] pszichológusoktól származnak, amelyekkel agyunk gyors és lassú gondolkodását bontják szét.
A két rendszer folyamatosan fut, amíg ébren vagyunk.
Az 1. rendszer[szerkesztés]
Az 1. rendszer során az Agy gyorsan jár el, kevés erőfeszítéssel, vagy akár erőfeszítés nélkül; a tevékenységhez nem társul tudatos kontroll. Például egy képen szerepel egy nő, aki összeráncolja a homlokát és a szája olyan helyzetben van, amiről biztosan állítható, hogy kiabálni fog. Ilyenkor a képről azonnal meg lehet állapítani, hogy a nő dühös, kiabálni fog, valamint egyéb olyan alapmeghatározásokat lehetett tenni, hogy sötét a haja. A rendszernek azonban hátrányai is vannak: egyrészt vannak torzítások, amik becsaphatják a tudatot (KIS BETŰ), másrészt pedig nem lehet kikapcsolni, ami azt eredményezi, hogy lényegtelen információk is feldolgozás alá kerülnek (olyan szöveg olvasása, ami számunkra lényegtelen, de tovább olvassuk).
Az 1. rendszer képességei között vannak olyan velünk született készségek, melyek más élőlényeknél is megtalálhatóak, ilyen például az, hogy felismerjük a tárgyakat.
További 1. rendszernek tulajdonított tevékenységek példái:
· két különböző távolságban lévő tárgyról eldönteni, melyik van közelebb · egy hirtelen megszólaló hang irányába fordulni · utálkozó arcot vágni egy szörnyű kép láttán · felismerni egy hang ellenségességét · válaszolni arra, mennyi 2+2 · elolvasni a szavakat egy nagy hirdetőtáblán · autót vezetni üres úton
A 2. rendszer[szerkesztés]
Amikor az 1. rendszer nehézségekbe ütközik, olyankor lép életbe a 2. rendszer. A 2. rendszer során az agynak meg kell erőltetnie magát, az erőfeszítést igénylő mentális tevékenységre összpontosul a figyelem, például egy szorzási művelet során az agy megerőlteti magát. A legtöbbet használt példa a következő: 17 × 24. Pontos megoldás nem születhet gondolkodás nélkül. A megerőltetés miatt a folyamat időbe telik, lassabb, mint az 1. rendszernél. A 2. rendszer változatos tevékenységi köreiben közös az, hogy mind figyelmet igényelnek, és abban a pillanatban megszakadhatnak, amint csökken a fókusz.
További 2. rendszernek tulajdonított tevékenységek példái:
· elindulni a startpisztoly hangjára · egy konkrét személy hangjára figyelni egy zajos vagy zsúfolt közegben · emlékezettel beazonosítani egy furcsa hangot · gyaloglás közben tartani a megszokott tempótól gyorsabbat · ügyelni egy társaságban a megfelelő viselkedésre · megszámolni egy oldalon hányszor szerepel az a betű
Ezeknél a példáknál könnyen előfordulhat, hogyha nincs meg a megfelelő fókusz, rosszul teljesíthet az egyén, vagy akár teljes kudarcot vallhat.
A 2. rendszer felelős még viselkedésünk folyamatos monitorozásáért, mint mikor dühösen is visszafogjuk magunkat, vagy ha éjszaka is éberen tudunk vezetni.
Az 1. és 2. rendszer közötti kapcsolat[szerkesztés]
A 2. rendszer képes befolyásolni az 1. rendszer működését azáltal, hogy programozza a figyelem és az emlékezés funkciókat. Például ha egy állomáson várnak valakit, a 2. rendszer „szűrőt” generál, ami alapján a figyelem a konkrét személy külső jegyeire asszociálódik: frizura, arcszőrzet, stb., ami miatt magasabb az esélye annak, hogy távolról is megtalálja a szóban forgó személyt.
Az 1. rendszer folyamatosan fut, amíg a 2. rendszer kissé takarékos üzemmódban van, nem használja ki a teljes kapacitását. Az 1. rendszer gyakorlatilag ötletekkel bombázza a 2. rendszert benyomásokkal, érzésekkel és szándékokkal. A 2. rendszer hagyja jóvá a benyomások és intuíciók meggyőződéssé,- a késztetés és szándék pedig cselekvéssé válását. Így gyakorlatilag a 2. rendszer minimális módosítással átveszi az 1. rendszer ötleteit.
Konfliktus[szerkesztés]
Konfliktus fordulhat elő a két rendszer között. Vannak erre irányuló példák, feladatok, amik a 2. rendszert aktivizálják. A feladat során a kivitelezés és a megzavaró automatikus válasz konfliktus szemléltetése a lényeg. Ha lassabban is sikerült elvégezni a feladatot, biztos, hogy sikerült.
A Müller-Lyer-illúzió a legjobb példa annak szemléltetésében, hogy az 1. rendszer továbbra is tud kételkedni, ha már a 2. rendszer eldöntött egy megállapítást. Mikor bekövetkezik a tényleges megbizonyosodás, az 1. rendszer továbbra is kételkedik, és mivel folyamatosan működik, igazán sosem lehet majd elismerni ezeket a vizuális illúziókat.
Források[szerkesztés]
Daniel Kahneman[3] - Thinking, Fast and Slow[4]
Amos Tversky[5]
- ↑ (2019. október 31.) „Keith Stanovich” (angol nyelven). Wikipedia.
- ↑ [http://www.rfwest.net/Site_2/Welcome.html Richard F West, Professor Emeritus Department of Graduate Psychology James Madison University 800 South Main St. MSC 7401 Harrisonburg, VA 22807 Email: westrf@jmu.edu] (angol nyelven). www.rfwest.net. (Hozzáférés: 2019. december 11.)
- ↑ (2019. december 11.) „Daniel Kahneman” (magyar nyelven). Wikipédia.
- ↑ Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás (magyar nyelven). hvgkonyvek.hu. (Hozzáférés: 2019. december 11.)
- ↑ (2019. november 22.) „Amos Nathan Tversky” (magyar nyelven). Wikipédia.