Szerkesztő:Jieun.bezi/próbalap
Toszon szerzetes[szerkesztés]
Toszon (道詵 도선 국사) a Silla-időszak (i.e. 57 – i.sz. 935) egyik legnagyobb ezoterikus buddhista szerzetese volt, a szon (禪 선, japán zen) buddhista irányzathoz tartozott. Életéről különféle legendák szólnak. Nevét leggyakrabban a pungsuval (風水 풍수), azaz a koreai feng shui-val és a jóslással kapcsolatban szokás említeni.
Legendák[szerkesztés]
A történetek szerint már fiatalon, 15 évesen elvált a családjától, hogy szerzetesnek álljon. Mire elérte a felnőttkort, hatalmas bölcsességre tett szert. Élete során sorban látogatta a templomokat. Akkoriban sok szerzetes megfordult Kínában, hogy kibővítse ismereteit, Toszonról azonban úgy tartják, hogy ő nem járt kínai földön, és ő maga nem is alapított iskolát.[1] A legendák szerint megjósolta Thedzso király (太祖 태조, születési nevén Vanggon 王建 왕건, uralkodott 918 és 943 között) felemelkedését, és legitimizálta is uralkodását.[2] A jövendölésen kívül olyan tanácsokkal is ellátta Thedzso apját, Vangljungot (王隆 왕륭), hogy mi alapján válassza ki a megfelelő helyet a palotája megépítéséhez.
Jelentősége[szerkesztés]
A korabeli szövegek nem említik szorosan együtt Toszon szerzetest és a buddhizmust, viszont Vanggon története a Korjószában (高麗史 고려사, Korjó története) rávilágít arra, hogy az uralkodók is mennyire fontosnak tartották a szerzetes elveit.[3] Vanggon a fiának írt intelmei között külön kitért az építkezésekre is a politikai és adminisztrációs parancsokon kívül. Ezt összefoglaló néven Hunjosipcsónak (訓要十條 훈요십조, Tíz Intelem) nevezik.[4] Az intelmek között a geomanciára vonatkozó tehát kikötötte, hogy a jövőben a templomok és kolostorok helyét gondosan kell megválasztani, csak olyan helyre építkezhetnek, amely megfelel a Toszon által meghatározott elveknek.[5]
Ma is találhatunk Szöul egyik külső kerületében egy Toszonsza (道詵寺 도선사) nevű buddhista templomot, amely mögött egy több méteres szobor emelkedik. [1] [2] Ezt is a szerzetes mágiájának tulajdonítják. A jövendőmondók a pátriárkájuknak tekintik.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lee, P. H. - Bary, W. T. (eds) 1997. Sources of Korean Tradition: From Early Times Through the Sixteenth Century. Columbia University Press, New York. 132-135.
- ↑ Bowman, J. S. (ed.) 2013. Columbia Chronologies of Asian History. Columbia University Press, New York. 201.
- ↑ Vermeersch, S. 2007. "Buddhism as a Cure for the Land": BUSWELL Jr., R.E.: Religions of Korea in Practice. Princeton University Press. 76-85.
- ↑ Breuker, R.E. 2010. Establishing a Pluralist Society in Medieval Korea. Brill, Leiden. 356-358.
- ↑ Lee, P. H. (ed.) 1993. Sourcebook of Korean Civilization. Vol. 1. Columbia University Press, New York. 233-236.
- ↑ Grayson, J. H. 2002. Korea: A Religious History. Routledge Courson. 72-73.
További információk[szerkesztés]
• Baker, D. 2008. Korean Spirituality. University of Hawaii Press.
• Hideaki, T. - Shigeyuki, O. 2012. Relationships Between Feng Shui and Landscapes of Changan and Heijo-kyo. Archi-Cultural Translations through the Silk Road. 2nd International Conference, Mukogawa Women's Univ., Nishinomiya, Japan. July 14.16. Proceeding.
• Yoon, H. 1975. "An Analysis of Korean Geomancy Tales" Asian Folklore Studies, Vol. 34, No. 1. Nanzan University. 21-34.
• Yoon, H. 2003. "A Preliminary Attempt to Give a Birdseye View in the Nature of Traditional Eastern (Asian) and Western (European) Environmental Ideas":Environment Across Cultures (Ehlers, E. and Gethmann, C. F. eds). Springer-Verlag, Berlin&Heidelberg. 123-142.
• Yoon, H. 2006. The Culture of Feng Shui in Korea. Lexington Books.
• Yoon Hongkey (lecturer): The Role of Pungsu in Korean Culture. The 36th Societas Koreana Lecture Meeting. The Academy of Korean Studies. 2012.09.05. [3]