Szerkesztő:II. József/Birodalmi Tanács (Ausztria)
A Birodalmi Tanács (németül: Reichsrat, az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Osztrák Császárság parlamentje volt 1867–1918 között. Az intézmény kétkamarás parlamenti modellen alapult: a népképviselet elvén választott Képviselőház (Abgeordnetenhaus), illetve az arisztokráciát, a főpapságot és az uralkodó által kinevezett tagokat tömörítő Urak Háza (Herrenhaus) alkotta.
A parlament elnapolása vagy feloszlatása mindkét házat érintette. A törvényjavaslatok csak a két kamara egyetértésével emelkedhettek jogerőre, ezek alól viszont kivételt képezett a költségvetési törvény és az újoncozásra vonatkozó jogszabályok sorozata, melyeket a Képviselőház a felsőház döntését mellőzve is az uralkodó elé terjeszthetett. A törvények a szentesítés után a Birodalmi Közlönyben (Reichsgesetzblatt) kerültek kihirdetésre.
Megalakulása[szerkesztés]
Kamarák[szerkesztés]
Urak Háza (Herrenhaus)[szerkesztés]
A legtöbb képviselőházi törvényjavaslatot az Urak Házának is meg kellett tárgyalnia, kivéve a költségvetésre és az újoncozásra vonatkozó törvényeket. A felsőházi tagság születés, kinevezés, illetve egyházban betöltött jogkör alapján volt elnyerhető, ezek alapján a következő csoportok alkották:
- az uralkodó által kinevezett nagykorú főhercegek (Erzherzöge)
- a bécsi, salzburgi, prágai, olmützi, lembergi, zárai és görzi érsek, valamint minden püspök
- az uralkodó által örökös főrendeknek elismert nemesek
- osztrák állampolgárok, akiket a császár valamilyen, az államnak tett szolgálat fejében élethossziglan kinevezett
1907 után a felsőház tagjait az alsóháznak kellett jelölnie.
Képviselőház (Abgeordnetenhaus)[szerkesztés]
Az 1873-tól 353 taggal működő, hat évre választott kamarát 1907-ben két lépésben 516 főre bővítették, az akkor bevezetett választójogi reform miatt, mely egyenlő, titkos szavazójogot adományozott minden nagykorú férfi számára.
Kapcsolat a császárral[szerkesztés]
I. Ferenc József volt az első uralkodó az Osztrák Császárság történetében, aki abszolút hatalmát korlátozni kényszerült, mindezért gyanúval figyelte a feltörekvő középosztálybeli képviselőházi tagokat, azonban az alkotmány által is elismert különleges jogaival sohasem élt, tiszteletben tartotta a parlamentarizmus hagyományait.
A jogkörök fokozatos kiterjesztésével a császár mindinkább átadta az ügyek vitelét a birodalmi kormánynak, mindezek mellett azonban meghatározó erőt képviselt az államhatalmon belül. Az uralkodó gyakorta volt kénytelen elnapolni vagy feloszlatni a parlamentet, ami mögött nem abszolutisztikus törekvések, hanem a kormányzat által beterjesztett törvényjavaslatok miatti patthelyzet – mely általában a cseh képviselők ellenszavazatai miatt alakult ki –, állt. A monarchát (az angol parlamentáris modelltől eltérően) a parlament kétszer látogatta minden alkalommal: a képviselők és az általuk választott tisztségviselők beiktatása és az alakuló ülés megnyitásának alkalmából, ilyenkor a trónbeszédet (Thronreden) a képviselőknek a Hofburgban kellett végighallgatniuk.
A császár parlamentarizmussal szemben támasztott álláspontja nagyban megváltozott az 1905-ös orosz forradalom eseményei után, és az Ausztriában lezajlott szociáldemokrata tömegtüntetések – Max Vladimir von Beck báró miniszterelnök vezényletével – hatására. A kialakult helyzetet Ferenc Ferdinánd főherceg a földbirtokosokkal szövetségben próbálta orvosolni, két főudvarmester (Obersthofmeister), Rudolf von und zu Liechtenstein és Alfred von Montenuovo herceg közreműködésével dolgozták ki az alsóház reformját, mely 1907-ben került végrehajtásra.
Irodalom[szerkesztés]
- Berthold Sutter–Ernst Bruckmüller: Der Reichsrat, das Parlament der westlichen Reichshälfte Österreich-Ungarns (1861–1918). In: Ernst Bruckmüller (Hrsg.): Parlamentarismus in Österreich (= Schriften des Institutes für Österreichkunde, 64). Wien 2001, S. 60–109, ISBN 3-209-03811-2.
- Wilhelm Brauneder: Österreichische Verfassungsgeschichte. 9. durchges. Aufl., Wien 2003, ISBN 3-214-14874-5.
- Valerian Ritter von Pienczykowski: Österreichs Reichsrat. (Ein Wahlreformvorschlag), Wien 1906.
- Casimir Sichulski: Oesterreichischer Reichsrat in Karikaturen und Autolithographie, Wien 1912.
- Brigitte Hamann: Hitlers Wien. Lehrjahre eines Diktators. Piper, München 1996, ISBN 3-492-03598-1. (enthält ein Kapitel über die Sitzungen des Reichsrats)
- G. Kolmer: Parlament und Verfassung in Österreich, 8 Bände. Wien 1920 ff.
- Gerhard Silvestri (Hrsg.): Verhandlungen des Österreichischen Verstärkten Reichsrathes 1860. Nach den stenographischen Berichten (Nachdruck); mit Einleitung u. ergänzten biographischen Hinweisen, 2 Bde., Wien 1972.