Szerkesztő:Hirvenkürpa/Tervezett/Kukorica címerezés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kukorica címerezés, vagy egyszerűen címerezés, a kukorica hibrid vetőmag előállítás egyik legfontosabb technológiai művelete, mely során egyes kukoricanövények hímivarú virágzatának kézi vagy gépi úton történő eltávolítása történik. A címerezési munkálatokat általában diákok végzik megfelelő felügyelettel és vezetéssel. A „címerezés” kifejezés a kukorica hímivarú címervirágzatából ered, mivel a munkálatok során ezeket szükséges eltávolítani. A konkrét címerezést számos speciális technikai művelet előzi meg, melyek nem találhatók meg a hagyományos kukorica termesztésében, tág értelemben ezek is a kukorica címerezési munkálataihoz tartoznak.

Biológiai alapok[szerkesztés]

A kukorica egylaki, egyivarú növény termői és porzói külön virágzatban foglalnak helyet (címervirágzat, torzsavirágzat). Ezen egyedi tulajdonságának köszönhetően a kukorica kasztrálása rendkívül egyszerű feladat. A címerezést kizárólag két különböző tulajdonságokkal rendelkező nemesítői vonal, „fajta” keresztezésekor alkalmazzuk. A hibrid vetőmag előállítás során valójában sohasem fajtákat használnak, hanem úgynevezett nemesítői vonalakat, melyek alkalmazását hosszas, részletes tenyészkerti, illetve kisparcellás vizsgálatok előzik meg. A címerezéssel, azaz a címervirágzat eltávolításával megakadályozható, hogy a növény saját magát porozza be, így könnyedén elérhető, hogy az adott növény magkezdeményét a másik típusú kukorica (mely nem került címerezésre) termékenyítse meg.

Gazdasági alapok[szerkesztés]

A magyarországi üzemi növénytermesztésben a hibrid kukoricák mára teljesen kiszorították a hagyományos fajtákat, így szükség van a hibrid vetőmag folyamatos utánpótlására. A vetőmag magas ára miatt lehetséges a címerezés megvalósítása, mivel a munkafolyamat viszonylag drága, alacsonyabb előállított értéknél nem volna lehetséges a kivitelezése.

Címerezési munkálatok[szerkesztés]

A címerezést megelőző munkafolyamatok[szerkesztés]

A kukorica címerezését különböző speciális és nem speciális munkafolyamatok előzik meg. Nem speciális munkafolyamatok, melyek nem kizárólag a vetőmag-előállítást célzó kukorica állományok kezelését előzik meg. Ilyenek a talajmunkálatok (szántás, talajelőkészítés), vetés, növényvédelmi munkálatok, stb. Emellett a kukoricacímerezést számos olyan munkafolyamat is megelőzi, melyekre árukukorica állományokban nem kerül sor.

Vetés[szerkesztés]

Bár vetés az árukukorica állományoknál is jelenlévő folyamat, a vetőmag előállító táblákon a speciális vetésszerkezet miatt máshogy zajlik a művelet. A vetőmagtermesztés során a két különböző kukoricatípust külön sorokba, úgynevezett apa-, és anyasorokba vetik. Az anyasorokban lévő kukorica termése fog betakarításra kerülni, illetve ezeket a növényeket szükséges kicímerezni. Az apasorokban lévő kukoricák feladata kizárólag a megporzás, ezen növények termése nem kerül betakarításra. A tábla kialakítása leggyakrabban 4:2-es (4 anyasor:2 apasor) vetésszerkezettel valósul meg, de emellett léteznek eltérő megoldások is. Az apasorok vethetők az anyasorokhoz hasonlóan normál sortávra, illetve szűkítetten is, ezzel nő a táblán az anyasorok által elfoglalt terület, így a betakarított vetőmag mennyiség is.

Idegenelés[szerkesztés]

A nem megfelelően eltávolított idegen tő 1-2 napon belül képes újra hajtani

Az idegenelés során a táblából eltávolítják azon növényeket, melyek valamilyen kirívó tulajdonságukból következőleg (magasság, levélszerkezet, szín, stb) feltehetőleg genetikailag nem azonosak a táblán többségben lévő növényállománnyal. A műveletre azért van szükség, mert, ha az apasorokban maradt idegenek porozzák be az anyasorok kukoricái, az utódok genetikája nem megfelelő módon alakul majd. Az anyasorokban maradt idegenek termése betakarítva fertőzi a vetőmagtételt. Az idegenelés során a az idegen kukoricákat lehetőleg gyökerestül kell eltávolítani, nem elegendő eldönteni őket. Amennyiben a talaj felett kis csonk marad, az kedvező időjárási körülmények esetén néhány nap alatt képes újrahajtani, 1-2 hét elteltével teljesen regenerálódni.

Fattyazás, szintezés[szerkesztés]

A fattyazás során a kukorica úgynevezett fattyhajtásait távolítjuk el. Ezek a növény aljából különböző okokból (sérülés, tápanyagtöbblet) kinövő hajtások, melyek gazdaságilag értékes termést nem adnak, így jelenlétük nem kívánatos az állományban, hisz elvonják a tápanyagot, versengenek a fényért és vízért, valamint az állománysűrűséget növelve jelentősen rontják a sorok áttekinthetőségét. Az ilyen fattyhajtások eltávolítását úgy kell elvégezni, hogy lehetőleg ne maradjon utána csonk, így elkerülhető a fatty újrahajtása. A kukorica fattyasodásra való hajlama erősen függ a genetikai tulajdonságaitól, illetve a tábla tápanyag ellátottságától.

A szintezés során a kukoricaállomány magasságától jelentősen eltérő (rendszerint alacsonyabb) egyedeket távolítjuk el (a magasabb kukoricák az idegenelés során kerülnek eltávolításra). A műveletre azért van szükség, mert a címerezés során az alacsonyan megbúvó kukoricák fölött a címerező tekintete illetve a címerezőgép is a címer eltávolítsa nélkül elsiklik. Az ilyen kis termetű tövek azonban épp úgy képesek a pollen előállításra, mint a nagyobbak, így címerhányás után pollenjükkel szennyezhetik az állományt.

A fattyazást és szintezést rendszerint egyszerre végzik, mivel a munkások mindkét esetben a növényzet alsó szintjét vizsgálják.

Címerezés[szerkesztés]

A címerezés során a kukoricaállomány anyasorait alkotó növények címervirágzata kerül eltávolításra.

Kézi címerezés[szerkesztés]

Gépi címerezés[szerkesztés]

A címerezés kiváltása[szerkesztés]

hímsteril vonalak