Szerkesztő:Halasz.zsolt/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mezőelmélet[szerkesztés]

Kurt Lewin[szerkesztés]

Lewin (1880-1947) a pszichológia történetének egyik legkreatívabb és leggyakorlatorientáltabb személyisége. A Gestalt-pszichológia ún. berlini iskolájának volt a tagja, amely a XX. század 20-as éveiben az akkori pszichológia elemi szintű szemléletmódját kérdőjelezte meg: az észlelés számukra már nem valamilyen passzív, objektív és elemi jellegű dolgot jelentett, hanem aktív folyamatnak fogták fel, melyben az egyén az "objektív" ingereket a szubjektíven rendelkezésre álló "formai törvények" segítségével dolgozza fel. Így képes ember egy dallamot, amit egy másik hangnembe helyeznek át, újból felismerni annak ellenére, hogy az objektív ingerek teljesen más jellegűek. A forma több, mint az egyes részek összessége!

A társas/társadalmi erőtér[szerkesztés]

Lewinnek emigrálnia kellett az akkori Németországból, ami a Harmadik Birodalom társadalmi erőteréből fakadt. Amerikában ezeket a gondolatokat az egyén magatartására alkalmazta. Ennek alapján nem létezik olyan helyzet, ami az adott személy számára semlegesnek mondható, hanem minden helyzet szubjektív színezettségű, hanem vonzó és taszító erők vannak jelen abban attól függően, hogy mely személyek, feladatok és tárgyak vannak jelen az adott szituációban, vagy mit kell abban az egyénnek átélnie. Ezt a helyzetet Lewin "társas erőtér" megnevezéssel illeti, mint valamiféle olyan "élettér", amely minden pillanatban saját, sztubjektív karakterisztikával bír.

Ez a dinamikus struktúra határozza meg az egyén magatartását a mindenkori helyzetben. Egyszerűen kifejezve: Mondd el nekem, hogy egy ember miként él meg egy bizonyos helyzetet - milyen vonzó és taszító erők vannak abban (vegyérték) -, és én megmondom neked, hogy miként fog vislekedni!

Lewin amerikai munkái során vizsgálta azokat a folyamatokat és jelenségeket, amelyek kiscsoportokban zajlanak és jellenek meg. Ezeket a vizsgálatokat nevezte ő "csoportdinamikai tanulmányoknak". Számára a kiscsoport volt a társas/társadalmi erőtér klasszikus példája. 1945-ben a Harvard Egyetemen megalapította a Csoportinamikai Kutató Centrumot. Az itt végzett vizsgálatokra inkább a csoportpszichológia elnevezés lett volna a megfelelő, mivel Lewin a munkatársaival túlnyomórészt azon tényezőket vizsgálta, melyek a csoportban tanúsított magatartást határozzák meg.

A csoportdinamika fogalmi fejlődése[szerkesztés]

A Lewin környezetében dolgozó "csoportdinamikusok" olyan kutatókká váltak, akik megtanulták a csoportokon belüli és közötti erők játékának az elemzését és áttekintését. Az ezt követő években megkísérelték az így megszerzett tudást az ún. "csoportdinamikai laboratóriumokban" továbbadni. Többnapos tréningeken kellett a résztvevőknek a struktúrált csoport-gyakorlatokon/játékokon keresztül a csportfolyamatokat maguknak átélniük, reflektálniuk és ezáltal ezekre érzékennyé válniuk (= saját élmény).

Lewin tanítványai a csoportdinamika eredeti fogalmát pontosították és alatta többé már nem csupán a csoportfolyamatok tudományos tanulmányozását értették, hanem az abból fakadó megállapításoknak az alkalmazását is.

Ez az alkalmazás ideológiai orientációt is kaphat annak érdekében, hogy a csoportdinamikai tréningek/laborok a személyközi kapcsolatok problematikáját megoldhassák, és az olyan értékeket, mint az együttműködés, a partnerség, a konszenzus és a demokrácia támogassák, amint azt többek között az érzékenyítő tréningek, a találkozási csoportok és a T-csoportok is célul tűzik. A tréningek túlnyomórészt a résztvevők önkifejtése és továbbfejlődése ("személyes növekedés") színteréül szolgálnak, de gyakran nagyon erős "sziget" jellegük is van, ami miatt a valóságba való visszatérés nehézséget okoz.

A csoportdinamika ezen inkább ideologikusan humanisztikus színezete mellett a szociálpszichológusok azon módszerek és technikák gyűjtőfogalmaként is használják azt, amelyek lehetővé teszik az emberek számára a csoportfolyamatok elemzését, irányítását, és bizonyos céloknak az elérését.

A csoportdinamika fogalma manapság sajnos többértelmű. Az alkalmazás során azonban figyelembe kell vennünk, hogy az nem valamiféle ideológiának a leírására törekszik, hanem csakis a kiscsoportok eredményeinek az alkalmazására. Ilyen módon olyan folyamatzok is lejátszódhatnak, amelyek a résztvevők személyes fejlődését is szolgálhatják. Ezek alapján a csoportdinamika a csoportpszichológiai felismerések módszertani alkalmazásaként is meghatározható.

[[Kategória:Pszichológia]] [[Kategória:Szociálpszichológia]] [[Kategória:Csoportdinamika]] [[Kategória:Csoportpszichológia]] [[Kategória:Tréning]] [[Kategória:Felnőttoktatás]] [[Kategória:Személyiségfejlesztés]]