Szaió[szerkesztés]

Ez a cikk a japán úrinő típusáról szól.

Szaió dzsúnihitoében, (十二単) ami egy elegáns heian kori kimonó (a 2007-es Szaió Macuri-ban)

A Szaió (斎王), más néven Icuki no Miko (斎皇女), a japán császári család olyan női tagja, aki nem házasodott meg, Iszébe küldték, hogy szolgálja az Iszei Nagyszentélyt, a 7. századtól egészen a 14. századig. A Szaió lakóhelye, Szaikú (斎宮) más néven Icuki-no-mija (いつきのみや). Szaikú maradványai Meiva városban, Miében, Japánban találhatók.

Eredet[szerkesztés]

A japán legenda szerint körülbelül 2000 évvel ezelőtt az isteni Jamatohime-no-mikoto, a Szuinin császár leánya elindult a Nara prefektúra beli Miva hegytől, hogy állandó helyet keressen az Amateraszu-omikami istennő imádatához. A keresés 20 évig tartott, és végül elhozta Iszé-be, Mie prefektúrába, ahol az Isze-szentély most áll. Jamatohime-no-mikoto útja előtt az Amateraszu-omikamit a Yamato Császári Palotákban imádták.

A Man'jósú (a tíz ezer levelek antológiája) szerint az első Szaió, aki Iszében szolgált, Óku hercegnő volt, Tenmu császár lánya, a japán történelem Aszuka korszakában. A Gendzsi Szerelmi című könyv Aoi, Szakaki és Jugao fejezeteiben említésre kerültek a Szaiók, szintúgy, mint az Isze Meséi (Isze Monogatari) 69. fejezetében.

A XIII. Században Dzsien japán költő, történész és buddhista szerzetes feljegyezte a Gukansóban (愚管抄), hogy Szuinin császár uralkodása alatt nevezték ki az első nagypapot (szaigu) Isze-szentélyére. Hajasi Gahó 17. századi Nihon Ódai Icsiran (日本王代一覧), krónika a japán császárokról, valamivel nagyobb kiterjesztésben, elmagyarázta, hogy Szuinin ideje óta a császár lánya szinte mindig főpapnői kinevezésre került, de az évszázadok során voltak olyan idők, amikor a császárnak nem volt lánya; és ilyen körülmények között a császár közeli hozzátartozójának leányát nevezték ki, hogy kitöltse az idő előtti üresedést .

Szerepe[szerkesztés]

A Szaió szerepe az volt, hogy a császár nevében Iszei szentély főpapnőjeként szolgáljon, hogy reprezentálja Jamatohime-no-mikoto szerepét. Egy évben három szertartást tartottak a szentélyben, ahol a Szaió békéért és védelemért imádkozott. Minden év júniusában és novemberében a Cukinamiszai Fesztivál előadására a szentélybe költözött. Szeptemberben, az ókori naptárban Kannameszai Fesztiválon (神嘗祭) szerepelt és felajánlásokat tett az évi új gabonatermés kamijának.

Az év hátralévő részében a Szaió Szaikú-ban élt, (斎宮) más néven Icuki-no-mija (いつきのみや), kis város körülbelül 500 emberrel, mintegy 10 km-re északnyugatra található a szentélytől, a modern Meiva-ban, a Mie prefektúrában. Valószínűleg Japán egyik legjelentősebb Sintó szentélye. Néha bambusz palotának is hívják. Az élet a Szaikúban nagyrészt békés volt. A Szaió sok időt tölthetett vaka-versek készítésével, Ójodo-parton fekvő kagylók gyűjtésével, vagy a vízen csónakázva a költészet gyakorlásával, és közben várakozott, hogy mikor hívják vissza Kiotóba.

Kiválasztási folyamat[szerkesztés]

Amikor az egykori császár meghalt, vagy lemondott a trónról, vagy a régi Szaió hozzátartozója meghalt, vagy amikor egy bizonyos politikai hatalom megkövetelte, A régi Szaiót visszahívták a fővárosba és egy új Szaiót választottak ki, az új császár nem házas női rokonai közül, teknős héj vagy szarvas csontok használatával. Az új Szaió ezután egy tisztítási időszakon megy át, mielőtt 500 emberrel együtt elindulna Szaikú felé. Egészen addig nem térhet vissza a fővárosba, amíg a következő császár vissza nem hívja.

Az új Szaió kiválasztása után a jelenlegi Szaió és a gyülekezete visszatér a fővárosba, hogy újra folytathassák életüket a Császári udvar részeként. Gyakran előfordult, hogy a Szaió nagyon fiatal volt, amikor elhagyta a fővárost hogy Szaikúba menjen, és csak a tizenévesen vagy a húszas éveinek elejét járta amikor visszatért a fővárosba. Nagy megtiszteltetésnek számított az, ha valaki feleségül vett egy korábbi Szaiót, mert az az idő amit Szaikú-ban töltött segített a saját, és a kíséretének a pozíciójának az emelkedésében a császári udvarban.

Felvonulás Szaikú felé[szerkesztés]

Az alábbiakban a Szaió felvonulás útvonalainak magyarázata látható, miután a főváros 794-ben Heian-kjóba költözött.

A felvonulás a ma Kiotó nyugati oldalán található Arasijama kerületben kezdődött. A Heian korszakban az egymást követő császári hercegnők egy vagy több évig tartózkodtak a Nonomija szentélyben, hogy megtisztítsák magukat, mielőtt a császári család képviselőjeként az Isze-szentélybe mennek. A kortárs éves felvonulások a Heian korszak alatti a császári udvarból származó képekből újból létrehozzák a jelenetet, amely a szentélytől kiindulva, és a Togecu-kjo híd Arasijamáig folytatódik .

A Szaió Kiotóból induló felvonulása a Szaikúig, a Szaió hivatalos rezidenciájáig Isze-ben, a Japánban volt legnagyobb menet ebben az időben. Akár 500 ember is elindult Kiotóból a Szaió gyülekezetének részeként a hatnapos és ötnapos utazásra. Kiotóból kelet felé haladtak, átszelve a Szuzuka-hágót, amely kétségkívül az utazás legnehezebb része volt. Miután elhagyták a hágót, a gyülekezet leereszkedett az Isze-térségbe és dél felé fordult, végül elérve a Kusida folyót (櫛田川). Itt a Szaió megáll és nekiáll egy végleges tisztító szertartásnak, mielőtt átkelne a folyón, és Szaikú-ba menne. A Szaiónak várhatóan Szaikú-ban kellett maradnia mindaddig, amíg a császár, akit képviselt, meghalt vagy elhagyta a trónt. A Szaió csak a közeli hozzátartozó halálának biztosításával engedélyezett a Kiotóba visszatérni. Amikor Kiotóba utazott vissza, egy másik útvonalon mentek át a hegyek között Naráig, majd Oszaka-öbölbe, ahol egy ünnepséget kellett végrehajtani, mielőtt végleg visszatérhetne a fővárosba.

Szaiók a japán irodalomból[szerkesztés]

Óku hercegnő[szerkesztés]

Manjosú (A tízezer levél antológiája), meséli a történetet amely szerint Óku hercegnő, az első Szaió, aki az Isze-szentélyen szolgált. Tenmu császár lánya, aki japán 40. császára (a hagyományos öröklésrend szerint). Óku hercegnő és öccse, Ócu herceg túlélte a Dzsinsin incidenst. Szaió szerepének betöltése után 686-ban a bátyja meghalt, ezért Óku hercegnő mentesült a feladatai alól, és visszatért Yamato-ba. Itt ő őrizte testvére maradványait a Futakami hegynél, mielőtt vége lett volna életének 41 éves korában.

Josiko hercegnő[szerkesztés]

A Gendzsi szerelmei Rokudzso-no-mijaszudokoro történetét meséli el, amelyről úgy vélik, hogy Josiko hercegnőn alapszik, aki 936-tól Szaióként szolgált 945-ig. A Gendzsi Szerelmeiben Rokudzso-no-mijaszudokoro lett az Isze-szentély Szaiója 8 évesen, a szentélyben 9 évig. Miután visszatért a fővárosba, a Murakami császár házastársa lett, és megszülte Noriko hercegnőt. Kiotóban híressé vált sokszínű életmódja, a waka költészet és a zene iránti érdeklődése miatt. A történet szerint beleszeret Gendzsi hercegbe, de féltékeny természete két riválisának halálát okozza. Amikor 13 éves lányát Szaió-nak választják, Rokudzso-no-mijaszudokoro úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá Szaikúba, hogy túl tudja tenni magát a Gendzsi iránti-érzésein.

Jaszuko hercegnő[szerkesztés]

Arivara-no-Narihira és a 31. Szaió, Jaszuko hercegnő (Szaió 859-től 876-ig szolgált) szerelmi történetét, mondja el az Isze meséi 69. fejezete. Arivara-no-Narihira, aki akkoriban híres volt a jó kinézetéről, Jaszuko hercegnő unokatestvérével házasodott össze, de a Szaikú-ban való találkozáskor a tiltott szerelembe estek Jaszuko hercegnővel. Engedve a csábításnak titokban találkoznak egy az Ójodo kikötő partján lévő fenyőfa alatt, hogy felfedjék egymás iránti érzéseiket, és megígérjék, hogy újra találkoznak a következő éjszakán. De ez az első titkos találkozó volt egyben az utolsó is, mivel Narihira másnap elindult Owari tartományba. Jaszuko hercegnő látta, hogy Narihira elmegy, és soha többé nem látták egymást, bár azt mondják, hogy Jaszuko hercegnő a rövid szerelmi kapcsolat eredményeképpen gyermeket szület.

A Szaió rendszer vége[szerkesztés]

Nem teljesen világos, mikor ért véget a Szaió rendszer, de annyi tudott, hogy ez a Nanboku-csó periódus zűrzavarában történt, amikor két rivális birodalmi bíróság létezett, Kiotóban és Josinóban. A Szaió rendszer ebben az időszakban folyamatosan hanyatlott, Szaikú is csak egy vidéki rizstermesztő faluvá válik a rendszer összeomlása után.

Habár Szaikú területe megmaradt, pontosan nem volt világos, hogy a régi birodalmi város hol állt, egészen addig, amíg 1970-ben kerámia maradványt ástak ki a Szaikú-vidék, Meiva városi lakóházak építése során. Az első leletek helyén egy modern múzeum épült, és a régészeti ásatások folytatódnak, minden nyáron Japán egész területéről származó önkéntes iskolás gyermekek segítségével. Habár a fő Szaió-rezidencia helyszínét felfedezték, nagy része a fő Kintecu Isze vasútvonal alatt helyezkedik el, ezért nem elérhető. Icukinomija történelmi élményterme, egy hagyományos technikákat alkalmazó épület rekonstruáció az 1990-es években épült, és a Szaiku állomás mellett áll a helyi Kintecu vasútvonalon, legfeljebb 200 méterre az eredeti helyszíntől.

Ünnepek[szerkesztés]

A 2007-es Szaió Matsuri Meiva-ban, Mie prefektúrában

Az Aoi Macuri (葵祭, 'mályvarózsaünnep'), a három fő fesztivál közül az első, minden évben Kiotóban tartották meg, ami Szaió Heian kori időszakát mutatja be egy körmenet Shimigamo-szentélyig. Ez a fesztivált minden évben május 15-én tartják meg, 2006-ban 511 embert öltözött hagyományos Heian kori udvari ruházatba, 40 tehén és ló is felvonult. A fesztiválról azt mondják, hogy a 6. században kezdődött, amikor a császár küldte képviselőit Shimogamo és Kamigamo Shines számára, hogy imádkozzon a jó terméstől.

A Szaió Macurit minden év június első hétvégéjén Meiva városában, Mie prefektúrában tartják. Először 1983-ban tartották meg a Szaió menetét Szaikú-ból, a közeli Isze-szentélyig. Több mint 100 ember öltözött a hagyományos Heian korabeli jelmezbe a régi Isze Kaidó (zarándokút) egy szakaszán, mielőtt a Szaikú Múzeum székhelyére ért volna.

Szaiók listája[szerkesztés]

A Tenmi császár Szaió rendjének megalakulása után ezek a főpapnők voltak az Isze-szentélyben.

Szaió
Dátum	Szaió	Japán név	Születés / Halál éve	kijelölő személy	Kapcsolat a Császárral
673–686	Hercegnő Óku	大来皇女	661–701	Császár Tenmu	Lánya
698–701	Hercegnő Taki	多紀皇女	?–751	Császár Monmu	Nagynénje
701–706?	Hercegnő Izumi	泉内親王	?–734	Császár Monmu	Távoli rokon
706–707?	Hercegnő Takata	田形内親王	?–728	Császár Monmu	Nagynénje
715?–721	Hercegnő Kusze	久勢女王		Empress Gensó
721–730?	Hercegnő Inoe	井上内親王	717–775	Császár Sómu	Lánya
744?–749	Hercegnő Agata	県女王		Császár Sómu
749–756?	Hercegnő Ojake	小宅女王		Empress Kóken	Távoli rokon
758–764?	Hercegnő Jamao	山於女王		Császár Dzsunnin
772–775?	Hercegnő Szakahito	酒人内親王	754–829	Császár Kónin	Lánya
775?–781?	Hercegnő Kijoniva	浄庭女王		Császár Kónin	Távoli rokon
782–796	Hercegnő Aszahara	朝原内親王	779–817	Császár Kanmu	Lánya
796–806	Hercegnő Fusze	布勢内親王	?–812	Császár Kanmu	Lánya
806–809	Hercegnő Óhara	大原内親王	?–863	Császár Heizei	Lánya
809–823	Hercegnő Josiko	仁子内親王	?–889	Császár Szaga	Lánya
823–827	Hercegnő Udzsiko	氏子内親王	?–885	Császár Dzsunna	Lánya
828–833	Hercegnő Josiko	宜子女王		Császár Dzsunna	Unokahúg
833–850	Hercegnő Hiszako	久子内親王	?–876	Császár Ninmjó	Lánya
850–858	Hercegnő Jaszuko	晏子内親王	?–900	Császár Montoku	Lánya
859–876	Hercegnő Jaszuko	恬子内親王	?–913	Császár Szeiva	Mostohatestvér
877–880	Hercegnő Szatoko	識子内親王	874–906	Császár Józei	Mostohatestvér
882–884	Hercegnő Nagako	掲子内親王	?–914	Császár Józei	Nagynénje
884–887	Hercegnő Sigeko	繁子内親王	?–916	óCsászár Kókō	Lánya
889–897	Hercegnő Motoko	元子女王		Császár Uda	Távoli rokon
897–930	Hercegnő Jaszuko	柔子内親王	?–959	Császár Daigo	Testvér
931–936	Hercegnő Maszako	雅子内親王	909–954	Császár Szuzaku	Mostohatestvér
936	Hercegnő Szajoko	斉子内親王	921–936	Császár Szuzaku	Mostohatestvér
936–945	Hercegnő Josiko	徽子女王	929–985	Császár Szuzaku	Unokahúg
946	Hercegnő Hanako	英子内親王	921–946	Császár Murakami	Mostohatestvér
947–954	Hercegnő Josiko	悦子女王		Császár Murakami	Unokahúg
955–967	Hercegnő Rakusi	楽子内親王	952–998	Császár Murakami	Lánya
968–969	Hercegnő Szukeko	輔子内親王	953-992	Császár Murakami	Lánya
969–974	Hercegnő Takako	隆子女王	?–974	Herceg Akiakira	Lánya
975–984	Hercegnő Noriko	規子内親王	949–986	Császár Murakami	Lánya
984–986	Hercegnő Szaishi	済子女王		Herceg Akiakira	Lánya
986–1010	Hercegnő Kyōshi	恭子女王	984–?	Herceg Tamehira	Lánya
1012–1016	Hercegnő Masako	当子内親王	1001–1023	Császár Sanjō	Lánya
1016–1036	Hercegnő Szensi	嫥子女王	1005–1074	Herceg Tomohira	Lánya
1036–1045	Hercegnő Nagako	良子内親王	1029–1077	Császár Go-Szuzaku	Lánya
1046–1051	Hercegnő Josiko	嘉子内親王	c.1030–?	Császár Go-Reizei
1051–1068	Hercegnő Tagako	敬子女王		Császár Go-Reizei
1069–1072	Hercegnő Toshiko	俊子内親王	1056–1132	Császár Go-Sandzsó
1073–1077	Hercegnő Atsuko	淳子女王		Császár Shirakawa
1078–1084	Hercegnő Jaszuko	媞子内親王	1076–1096	Császár Shirakawa
1087–1107	Hercegnő Josiko	善子内親王	1077–1132	Császár Horikawa
1108–1123	Hercegnő Aiko	恂子内親王	1093–1132	Császár Toba
1123–1141	Hercegnő Moriko	守子女王	1111–1156	Császár Sutoku
1142–1150	Hercegnő Josiko	妍子内親王	?-1161	Császár Konoe
1151–1155	Hercegnő Josiko	喜子内親王		Császár Konoe
1156–1158	Hercegnő Asako	亮子内親王	1147–1216	Császár Go-Shirakawa
1158–1165	Hercegnő Josiko	好子内親王	1148–1192	Császár Nijō
1165–1168	Hercegnő Nobuko	休子内親王	1157–1171	Császár Rokujō
1168–1172	Hercegnő Atsuko	惇子内親王	1158–1172	Császár Takakura
1177–1179	Hercegnő Isako	功子内親王	1176-?	Császár Takakura
1185–1198	Hercegnő Sayoko	潔子内親王	1179-after 1227	Császár Go-Toba
1199–1210	Hercegnő Sumiko	粛子内親王	1196-?	Császár Tsuchimikado
1215–1221	Hercegnő Hiroko	熙子内親王	1205-?	Császár Juntoku
1226–1232	Hercegnő Toshiko	利子内親王	1197–1251	Császár Go-Horikawa
1237–1242	Hercegnő Teruko	昱子内親王	1231–1246	Császár Shijō
1244–1246	Hercegnő Akiko	曦子内親王	1224–1262	Császár Go-Saga
1262–1272	Hercegnő Jaszuko	愷子内親王	1249–1284	Császár Kameyama
1306–1308	Hercegnő Masako	弉子内親王	1286–1348	Császár Go-Nijō
1330–1331	Hercegnő Josiko	懽子内親王	1315–1362	Császár Go-Daigo
1333-1334	Hercegnő Sachiko	祥子内親王		Császár Go-Daigo

Referenciák[szerkesztés]

Brown, Delmer and Ichiro Ishida, eds. (1979). [ Jien, c.1220], Gukanshō; "The Future and the Past: a translation and study of the 'Gukanshō,' an interpretive history of Japan written in 1219" translated from the Japanese and edited by Delmer M. Brown & Ichirō Ishida. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-03460-0
Farris, William Wayne. (1999). "Sacred Texts and Buried Treasures: Issues in the Historical Archaeology of Ancient Japan," Monumenta Nipponica, Vol. 54, No. 1, pp. 123–126.
Titsingh, Isaac. (1834). [Siyun-sai Rin-siyo/Hayashi Gahō, 1652]. Nipon o daï itsi ran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Oriental Translation Society of Great Britain and Ireland.
Varley, H. Paul , ed. (1980). [ Kitabatake Chikafusa, 1359], Jinnō Shōtōki ("A Chronicle of Gods and Sovereigns: Jinnō Shōtōki of Kitabatake Chikafusa" translated by H. Paul Varley). New York: Columbia University Press. ISBN 0-231-04940