Szerkesztő:Gothika/3

Családja

Chaplin anyai nagyapja Charls Hill Írországból, Cork grófságból származott azonban az 1867-es nemzeti felkelés után, a rendőrség elől menekülvén, Londonban telepedett le. Itt Walworthban, az East Lane-en cipőjavító üzletet alapított. Anyai nagyanyja, Ellen Elizabeth Smith, félrészben cigány volt. Nagyszülei 1854-ben házasodtak össze Ipswichben, később azonban elváltak. Két gyerekük született, két lány: Hannah és Kate. Mindkét lány korán elhagyta a szülői házat és mindketten a színpadi éneklést választották.

Chaplin anyja, Hannah, tizenhat éves korában ismerte meg Chaplint, akivel együtt játszott egy Shamus O’Brien nevű melodrámában. Bár szerelmesek voltak egymásba, Hannah tizennyolc éves korában egy középkorú lord társaságában Afrikába szökött, ahonnan gyerekkel tért haza, Chaplin féltestvérével Sydney-vel. Visszatérte után feleségül ment Chaplinhoz, azonban közös gyerekük, Charlie születése után nem sokkal, különváltak útjaik. Hannah egyedül tartotta el gyerekeit. Lambethben, a West Square St. George Roadon bérelt egy háromszobás lakást, esténként a varietészínpadon lépett fel szubrettként.

Apja, a részben francia származású Charles Spencer Chaplin, ugyancsak varietés volt, kicsapongó élete és alkoholizmusa folytán korán elhagyta őket. Chaplin úgy emlékszik meg róla, hogy születés után egy évvel már elváltak szülei. A Canterbury Music Hallban játszott, ahol meglehetősen magas, heti negyven font fizetést kapott. Gyerektartást azonban nem volt hajlandó fizetni. Alkoholizmusa miatt, viszonylag fiatalon, harminchét évesen halt meg.

Élete

Gyermekévek

Chapli, 1889. április 16-án reggel nyolc órakor, London belvárosában, Walworthban, az East Lane-en született. Később, anyjával és testvérével Lambeth-be, Westminster Bridge Roadra költözött, ahol elmondása szerint, egy háromszobás, ízléses lakást béreltek. Anyja késő estig színházban lépett fel, mindeközben Chaplint és testvérét a szolgálójuk felügyeletére bízta. Ezekben az években Chaplinnak felhőtlen gyerekkora volt: elmondása szerint sokat kirándultak, sétáltak az anyjával, anyagiakban sem szűkölködtek.

Chaplin gyerekkorának sötét, nélkülözésekkel és lelki fájdalmakkal teli időszaka, anyja énekhangjának elvesztése után kezdődött. Az amúgy is torokbetegségekre hajlamos anyja, a sokszori megfázás eredményeként énekhangját fokozatosan elvesztette. Chaplin ekkor ötéves körüli volt. Az az este, amily anyja színpadi karrierjének végét jelentette - éneklés közben hangja megbicsaklott, a közönség pedig kifütyülte - egyben Chaplin első színpadi fellépését is eredményezte. Miután anyja kénytelen volt elhagyni a színpadot, az ügyelő kézen fogta a színfalak mögött bámészkodó Chaplint és felvezette a színpadra, ahol néhány szó után magára hagyta. Zenekar kíséretében a Jack Jones című, sokak által ismert dalt adta elő, igen nagy közönségsikert érve el. A közönség, az előadás közben aprópénzt dobált a színpadra, hogy ezzel is tetszését fejezze ki. Ezt látván, a gyermek Chaplin miután közölte a közönséggel, hogy összeszedi a pénzt, majd folytatja az éneklést még nagyobb közönségsikerre tett szert. Majd amikor a segítségére siető ügyelőt meglátta, közölte aggályát a közönséggel, hogy valószínűleg el akarja venni tőle a pénzt, erre a közönség még nagyobb nevetésben tört ki.

Énekhangja elveszése után, Hannah nem talált munkát így szegénységük napról, napra egyre csak mélyült. A kényelmes háromszobás lakásból először egy kétszobásba, majd egy szerényebb környéken, egy egyszobásban húzódtak meg. Reménytelenségében Hannah a vallás fele fordult, rendszeresen látogatta a Westminster Bridge Road-i Christ Church-öt, ahová gyermekeit is magával vitte. Lassacskán, hogy fedezni tudják napi szükségleteiket, eladták minden ingóságaik nagy részét, a gyerekek ruházatát, Hannah, régi színpadi ruháiból varrta, emiatt Chaplin és testvére iskolásaik állandó gúnyolódását is el kellett viselnie. Az elviselhetetlen nyomor hamarosan kikezdte Hannah idegeit s fejgörcsök kezdték el gyötörni. A következőképp emlékszik vissza Chaplin ezekre az időkre: „Picassonak kék korszaka volt. Nekünk szürke korszakunk, amikor a parókia kegyein, ingyen levesen és könyöradományokon éltünk”. Ezekből az évekből egyetlen jó emlékét említi Chaplin: testvére Sydney újságárusként dolgozott a helyi buszjáratokon s így történt, hogy az egyik nap arany-, ezüst- és rézpénzzel teli erszényt talált. Elmondása szerint, anyja egy héten belül meggyógyult, új ruhákat, cipőket vett gyerekeinek majd együtt elutaztak Southend on Sea-re vakációzni. A vakáció azonban hamar véget ért és visszatérvén Londonba újra a nélkülözéssel találták magukat szemben. A korábban, gyermektartási peren keresztül megítélt heti tíz shilling is elmaradozott, így nem maradt más választásuk, a lambethi menhelyre kellett költözniük.

A menhelyen, Chaplint és testvérét elválasztották anyjától. Hannah-t lelkileg kikészítette, hogy gyermekeinek ilyen sors jutott. Chaplin úgy emlékszik ezekre az időkre, hogy anyja egy hét alatt lefogyott és megöregedett. Később a gyerekek, Londontól mintegy húsz mérföldnyire fekvő hanwelli Árva és Elhagyott Gyermekek Iskolájába kerültek, ahol elválasztották egymástól. Életrajzi könyvében, a következőképp ír erről: „Sydney a nagyfiúk, én a kicsik közé kerültem. Más épületben aludtunk, és ritkán láttuk egymást. Én alig múltam hatéves, egyedül voltam, nyomorultul éreztem magam; különösen a nyári estéken, lefekvéskor, az esti imádság idején, amikor húsz fiú között hálóingben térdeltem a hálóterem közepén, kinéztem a hosszúkás ablakon a sötétedő estébe. a hegyes-völgyes tájra, és halottam a magunk hihetetlen hangját, ahogyan rekedten, hamisán kántáltunk:

Maradj velem; leszáll az alkonyat,

Sötétedik; Uram, velem maradj

Ha nincs segítség, vigaszt nem terem,

Reménytelen reménye, ó, maradj velem!

Ilyenkor éreztem magam a legelhagyatottabbnak. Bár nem értettem a zsoltárt, a dallama a sötétség növelték szomorúságomat.”

Chaplin egy évig tartózkodott az Elhagyott Gyerekek Iskolájában, bátyja, aki közben betöltötte tizenegyedik életévét, bevonult a tengerészethez. Később, anyjuk magához vette őket, – Sydney időközben le is szerelt – ugyanis sikerült a Kennington Park mögött egy szobát bérelnie. De az „idill” nem tartott sokáig: mivel nem sikerült munkát találni, kénytelen volt gyerekeit ismételten menhelyre adni. Így erről Chaplin: „Most egy másik egyházközséghez tartoztunk, tehát másik menhelyre irányítottak, onnan pedig a Nordwood iskolába, ez még a Hanwellnél is szomorúbb volt; a falevelek sötétebbek, a fák magasabbak. A környék talán ígéretesebb volt, de az élet örömtelen.” Itt történt az is, hogy egy napon a gyerekek első ízben hírt kaptak anyjuk egyre súlyosodó elmeállapotáról. Hannah-t, a Cane Hill-i elmegyógyintézetbe szállították. Egy héttel később, a bíróság a gyerekek feletti felügyeleti jogot elvette Hannah-tól és Chaplin apjának ítélte meg. Nem sokkal ezután, a két gyereket teherkocsiba rakták és apjuk kétszobás, Kennington Road-i lakására szállították.

Chaplin apja, miután elhagyta családját, új családot alapított. Új élettársával, akit Louise-nak hívtak, közösen egy gyerekük is volt, Louise pedig nem fogadta szívesen a mostohagyerekeket, különösen Sydney-t nem. Mindemellett Louise, akárcsak férje, gyakran sok szeszes italt fogyasztott és ilyenkor, gyakran még éjszakára sem engedte be mostohagyerekeit a lakásba. Hannah időközben elhagyhatta az elmegyógyintézetet és sikerült kibérelni egy lakást, nemsokára rá gyerekeit ismét magához vehette, Chaplin apja pedig heti 10 shillinggel támogatta őket. Ugyancsak ő intézte el, hogy az akkoriban már színészi tehetséget mutató fiát felvegyék egy helyi Nyolc Lancashire-i Fickó nevű gyerektáncos társulatba. Itt Chaplin, szállást, ruhát és ételt kapott, anyja pedig heti fél koronát. A társulat a londoni éjszakában lépett fel, gyakran egy éjszaka alatt két-három mulatóban is felléptek, de vidéki turnékon is részt vettek. Későbbi színészi jellemformálásában jelentősen meghatározóak voltak ezek az évek, Chaplin számos neves és kevésbé ismert artistával találkozott, dolgozott együtt, némelyiküket színfalak mögötti életét is figyelmemmel kísérte s ez, mint önéletrajzában említi, nagyban hozzájárult ember-ismertének alakulásához, fejlődéséhez.

Egy alkalommal, amikor Chaplin színtársulattal éppen Londonban tartózkodott, meglátogatván anyját az túl soványnak találta fiát ezért panaszlevelet írt a társulat igazgatójának, Jackson úrnak. Jackson úr személyes sértésnek vette a levelet és hazaküldte a fiút az anyjához.

Ezt követően Chaplin és anyja albérletből-albérletbe vándorolt, – Sydney időközben a nagyapjához költözött – majd végül egy manzárdszobában sikerült meghúzniuk magukat hosszabb időre. Ezekben az időkben történt, hogy Chaplin apja kórházba került és nem sokkal rá, vízkorban meghalt. Temetését módos ember hírében álló ifjabb öccse, Albert vállalta magára. Mivel a gyerektartásra továbbiakban nem számíthattak, Chaplin különböző munkákat vállalt el: volt virágárus, gyertyaöntő, takarító, kisinas, könyvkereskedő, üvegfúvó, játékkészítő, nyomdai munkás. Az időközben tizenhatodik életévét betöltött Sydney egy Afrikába induló utasszállítón talált állást, fizetésének köszönhetően Chaplin és anyja egy jobb albérletbe költözhetett, azonban ez nem tartott sokáig és vissza kellett menniük a manzárdszobába. Nemsokára Hannah elmebaja egyre inkább súlyosodni látszott, míg végül újból az elmegyógyintézetbe kellett vonulnia. Chaplin, aki egyedül maradt a manzárdlakásban, munkát vállalt egy fészerben, ahol heti hat penny fizetést kapott. Később Sydney hajója is visszatért Afrikából.

Bár alkalmi munkáiból sikerült eltartania magát, az ekkoriban tizenkét éves Chaplin nem adta fel reményét, hogy valaha színész lehessen. Abban a reményben, hogy a közeljövőben valamelyik színháznak szüksége lehet egy hozzá hasonló fiú szereplőre, bejelentkezett a Blackmore-i színházi ügynökségnél. Nem sokkal rá kapott egy kisebb szerepet: kifutó fiút alakíthatott Sherlock Holmes darabban, de előtte egy kisebb ismeretlen darabban mutathatta meg tehetségét. Chaplin elvállalta a szerepet, amelyért heti két és fél font fizetést kapott.

Első lépések a sikeres karrier fele

Új munkahelyén, a színházi társulatnál Chaplin negyven hetes szerződést írt alá, heti két és fél font fizetésért. Ez az összeg a korábbi fizetéseihez képest nagyon soknak számított, így egy új, jobb élet reménye is derengeni látszott. A kritikusok, bár a darab, amiben játszott megbukott, elismeréssel fogadták a feltörekvő fiatal színészt.

Chaplin a színésztársulattal bejárta Anglia kisvárosait, testvére, aki ugyancsak a színészi pályát választotta, nem találta meg szerencséjét, végül bármixerként talált állást. Később Chaplin kérésére egy kisebb szerepet ajánlottak fel neki a Serlock Holmes darabban. Hannah, tizennyolc hónap elmegyógyintézeti kezelés után hazatérhetett, ennek örömére a két fia egy kétszobás, nappalis, fényűző lakást bérelt. Nem sokkal később, azonban ismételtem előtört a betegsége és visszavitték a Cane Hill-i elmegyógyintézetbe. Soha többet tért magához. Néhány év múlva, a két fia magánkórházba szállíttatta, ahol életének utolsó hét évét kényelemben élhette le.

A következő években Chaplin különböző színtársulatokhoz szerződve Londonban és Anglia számos városában lépett fel. Saját elmondása szerint, a munkáját ekkoriban megélhetési eszközként és nem művészetként kezelte: „A „művészet” szó soha sem fordult meg a fejemben, és nem szerepelt a szókincsemben. A színház megélhetést jelentett, és semmi mást,” Miután számos rossz minőségű darabban lépett fel, megpróbálkozott saját maga darabokat írni. Az első darabja, a Tizenkét igazságos ember címet viselte. A darab vázlatát egy varietés vette meg, aki arra kérte Chaplint, hogy rendezze ő a darabot. Chaplin kiválogatta a színészeket, majd egy hét próba után a varietés levélben közölte vele, hogy mégsem vásárolja meg a darabot s a színészeket se fizeti ki. Nemsokára azonban egy jól fizető szerepet kapott egy „Futballmeccs” című darabban. Ekkortájt ismerte meg első szerelmét, Hettyt, akivel rövid, de annál nagyobb érzelmi nyomokat hagyó kapcsolatot élt át.

Első külföldi fellépésére 1909-ben kerül sor, Párizsban.