Szerkesztő:Godson/Plans/Abies concolor
Abies concolor Kolorádói jegenyefenyő
Észak-Amerikából származik ez a jó tűrőképességű jegenyefenyő. Tűlevelei 40-60 mm hosszúak, szürkészöldek. A magoncok között gyakran szép, szürke lombú egyedek is előfordulnak. A szárazságot elég jól tűri. Napos helyen, mélyrétegű, alacsony mésztartalmú talajon szép formájú nagy fává fejlődik. (njenő)
l. Abies concolor Kolorádó fenyő Az Abies nemzetség tagjai a lúcokhoz hasonlóan örvös elágazású fenyők. A levágott ágak tűi nem hullanak le, hanem megszáradva is fennmaradnak. Az Abies fajok ezért karácsonyfának is értékesek. A lúcokkal együtt a hűvös hegyvidék növényei, száraz, meleg klímában szenvednek.
A kolorádó fenyő az edzettebbek közé tartozik. Fák, cserjék szélvédelmébe ültetve, jó talajon és jó vízellátás mellett az ország bármely részén megél.
Humuszban gazdag, savanyú kémhatású talajt kíván. A magas mésztartalomra kissé érzékeny, fejlődése lelassul. Ellensúlyozására gyakrabban öntözzünk, szervestrágyázzunk. (njenő2)
Lenyûgözõ szépségû fenyõ, kékeszöld tûi lágyak, fésûsen állnak. Nagy fává nõ meg, a szárazságot viszonylag jól tûri. (dmiki)
Abies concolor (Kolorádói jegenyefenyő) származása: Délnyugat- USA. mérete: 20-25 m. alakja: Tömött kúp koronájú. levele: 3-8 cm hosszú, 2-2,5mm széles, hosszúkás hengeres igénye: Nem túl meszes, normál talajba, párás napos helyre való. Fényigényes, mérsékelten szárazságtűrő. díszértéke: Zárt kúpkoronája, kékeszöld színe, hosszú, ívesen hajló tűlevelei miatt kedvelt. felhasználása: Nagyobb kertekbe, parkba, szabad állásba ültessük. (premar)
Kolorádói jegenyefenő (Abies concolor)
Eredeti élőhelyén húsz-harminc méter magasra is megnő. Szürkészöld tűlevelei négy-nyolc centiméter hosszúak, az ágakon szabálytalanul, bozontosan helyezkednek el. A jó minőségű talajt és a napos helyeket kedveli, de nem kényes faj. A magoncok közül egészen szép, kékes példányokat is választhatunk. Vágottfenyőként ritka, földlabdás változata kedvelt. Előnye, hogy levelei rászáradnak az ágakra, nem hullanak. (Silkovácsmarianna)
A kolorádófenyő (Abies concolor) hazája az amerikai Vadnyugat: száraz, vad vidékek lakója. Hosszú, puha, széles és hamvaskék tűi, szabályos elágazású koronája elegáns, ünnepélyes hatást kelt. (HTJ)
Kolorádó Jegenyefenyő (Abies concolor) Az USA Sziklás Hegységében, Dél-Kolorádó-tól Észak-Mexikóig terjednek őshonos állományai. Mediterrán változtai még Kalifornia területére is behatolnak. Hazájában megnő 50m magasra is, a mi éghajlatunk alatt várható magassága 20-30m. Koronája széles kúp alakú, közel merőlegesen álló, sűrű, tömött ágemeletekkel. 4-6 cm hosszú tűi sűrűn állnak a hajtásokon, tompa zöld színűek. Különösen az ezüstös szín változatai értékesek, ezek vetekszenek a nálunk szinte minden háznál ültetett ezüsfenyő szépségével. A Kolorádó Jegenyefenyő egyike az ipartelepek szennyezett levegőjét legjobban elviselő fenyőféléknek. Mivel lakóhelyünk egy völgy, mély rétegű vályogtalajjal, így telepítéséhez kedvező körülményeket tudunk biztosítani. Hosszú nyári szárazság idején egy-egy nagyobb víz adagú öntözést nagyon szívesen fogad. Sikeres ültetést. (SIMI=?)
Colorado-Tanne, Grau-Tanne
Botanisch: abies concolor Familie: Kieferngewächse (Pinaceae)
Beschreibung: Die Colorado-Tanne oder Grau-Tanne, wie die abies concolor weithin genannt wird, ist ein wertvoller, vielseitig verwendbarer Nadelbaum von pyramidalem Wuchs. In Kalifornien, wo sie ursprünglich herkommt kann sie bis zu 40 Meter hoch werden. In unseren Breiten wird sie voll ausgewachsen selten höher als 25 Meter und erreicht an der Basis gerade einmal einen Durchmesser von fünf bis sechs Schritt, was sie auch für unsere Gärten noch interessant bleiben lässt. Die Zweige wachsen waagerecht und neigen sich an den Spitzen leicht nach oben. Die fingerlangen Nadeln variiern je nach Sorte von blaugrün bis graugrün und sitzen rund um den Zweig. Nach eher unscheinbarer Blüte bilden sich rötlichbraune, zylindrische Zapfen, die, wie bei allen Tannen üblich, aufrecht nach oben wachsen.
Standort: Wegen ihres Platzbedarfs sollte sie in Einzelstellung stehen. Ein vollsonniger bis halbschattiger Platz auf humusreichen Böden ist ihr am liebsten. Bei gutem Boden verträgt sie auch längere Trockenperioden noch recht gut.
Anzucht: Die zahlreichen Zapfen bieten reichlich Samen, aus denen sich ohne größeren Pflegeaufwand Jungpflanzen nachziehen lassen. Das Problem ist nur, dass die Samen relativ schlecht keimen. Varietäten werden auf Sämlinge der Stammsorte veredelt.
Pflege: Ältere Sorten entwickeln, besonders nach reicher Zapfenbildung, oft mehrere Spitzentriebe. Um die Wuchsform zu erhalten, sollten die Nebentriebe ausgeschnitten werden.
Pflanzenschutz: Hin und wieder können verschiedene Lausarten auftreten. Besonders häufig allerdings wird die Pflanze von der Woll-Laus heimgesucht. Geeignete systemische Pflanzenschutzmittel sind im Fachhandel erhältlich.
Hinweise: Die Colorado-Tanne gehört mit zu den üblichsten Weihnachtsbäumen. Aber auch in Kränzen und Gestecken finden sich die Zweige häufig wieder.
Erkennungsmerkmale Großer Baum. Lange (bis 8 cm), dicke Nadelblätter mit abgerundeter Spitze und matter grau- bis blaugrüner Farbe auf beiden Seiten. Die Blätter sind meist sichelförmig aufwärts gekrümmt. Männliche Blüten gibt es rechlich am ganzen Baum, während weibliche Blüten nur im oberen Bereich älterer Bäume gebildet werden. Die großen aufrechten Zapfen zerfallen am Baum. Verwechslungs- möglichkeiten Keine. Andere Tannen haben entweder viel kürzere Blätter, oder die Blätter haben deutlich unterscheidbare Ober- und Unterseiten. Herkunft Rocky Mountains von Utah bis New Mexico. Verwendung / Häufigkeit Häufige Zierpflanze in Gärten und Parks.
Abies concolor - Colorado-Tanne
Heimat:
Wuchs:
Standort und Bodenansprüche: Nordamerika-Südwest, Oregon bis Nordmexiko
In Europa bis 25 m hoch; erreicht in ihrer Heimat jedoch Höhen bis 60 m und Stammdurchmesser über 2,50 m. Die Kronenform ist in der Jugend dicht und schmal, im Alter breiter und lockerer werdend. Freistehende Colorado-Tannen sind meist bis zum Boden beastet. Die Nadeln sind bis zu 8 cm lang und sichelartig nach oben gebogen.
Sie liebt vollen Lichtgenuß und verträgt dabei wie kaum eine andere Tanne Hitze und Trockenheit. Auch in Bezug auf die Bodenbeschaffenheit verhält sie sich äußerst tolerant und anspruchslos. Zum Unterschied von allen anderen Tannenarten des Amerikanischen Kontinents akzeptiert die Colorado-Tanne selbst Standorte mit höherem Kalkgehalt. Empfindlich reagiert sie nur bei sehr schweren Substraten mit hohem Tonanteil und Bodennässe. Durch ihren späten Austrieb ist zudem äußerst frosthart. Auch städtische Luftverschmutzung wird gut vertragen. Verwendung:
In der Christbaumkultur: Von Abies concolor werden 3 Varietäten unterschieden:Abies concolor var. concolor: Vorkommend in den niederschlagsreicheren Süd-Cascaden und im Küstengebirge Kaliforniens. Wie oben beschrieben, Nadelfarbe hellgrün bis grau.Abies concolor var. lowiana: Kreuzung mit Abies grandis in einem eng begrenzten Gebiet Süd-Oregons. Nadeln dunkelgrün und V-förmig nach oben gestellt, relativ raschwüchsig.
Eher forstlich interessant. Abies concolor var. glauca: Vorkommen in den wüstenartig trockenen Hochebenen der südlichen Rocky-Mountains, in den Bundesstaaten Colorado, Arizona und New Mexico. Nadelfarbe blaugrün bis stahlblau. Etwas langsamwüchsiger als die Art. Dankbares Ziergehölz in größeren Gärten und Parks. Relativ industriefest, daher auch für den innerstädtischen Bereich bedingt geeignet. Das gilt besonders für die Varietät ‘Glauca’.Tannenart für trockene und frostgefährdete Lagen. Ein zügiges Wachstum nach der Pflanzung ermöglicht kurze Umtriebszeiten. Die Rentabilität wird jedoch durch etwas unregelmäßigen Wuchs und damit häufig notwendige Korrekturschnitte geschmälert. Auch gegen den großflächigen Einsatz von Bodenherbiziden zeigt sie sich empfindlich. Ihre grobe Benadelung und der eigenartige Geruch wird von manchen Kunden nicht geschätzt. Entscheidend für gute, stahlblaue Nadelfärbung und gleichmäßige Wuchsform ist die Verwendung der richtigen Saatgutherkunft.
Innen kezdődik az "éles" ( a névtérbe átpakolandó) szócikk:
Abies concolor[szerkesztés]
- CLASSIS: Coniferopsida (Pinataea) - toboztermők (fenyők)
- ORDO: Coniferales (Pinales) - fenyők (tűlevelűek)
- FAMILIA: Pinaceae (Abietaceae) - fenyőfélék
- SPECIES: Abies concolor (Gord. & Glend.) Lindl. ex Hildebr.
- kolorádói jegenyefenyő
- (white fir, balsam fir, silver fir, white balsam fir, Colorado white fir, Rocky Mountain white fir, California white fir, Sierra white fir)
- (Koloradotanne, Colorado-Tanne, Grau-Tanne)
Abies concolor 'Argentea'
Abies concolor 'Aurea'
Abies concolor 'Blue Cloak'
Abies concolor 'Candicans'
Abies concolor 'Cernosice'
Abies concolor 'Compacta'
Abies concolor 'Fastigiata'
Abies concolor 'Glauca'
Abies concolor 'Jacobsen'
Abies concolor 'Nana'
Abies concolor 'Nana Kalous'
Abies concolor 'Piggelmee'
Abies concolor 'Violacea'
Abies concolor 'Winter Gold'
Abies concolor 'Wattezi Prostrate'
A kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor) a Sziklás-hegység középmagas régióinak pionír jellegű erdőalkotó fája. A fahatár közelében tápanyagszegény, köves váztalajokon önmagában is képes laza állományokat alkotni. A jegenyefenyők között kiemelkedő igénytelensége és edzettsége miatt hazánk egész területén figyelemre méltóan jól szerepel tájfásításban és lakott területek parkosításában is.
Eredet és elterjedés:[szerkesztés]
Észak-Amerika nyugati hegységeiben Oregontól a mexikói határvidékig, Kaliforniától Kolorádóig nagy területen őshonos, alakgazdag erdőalkotó fafaj. Elegáns parkfaként a mérsékelt égövben mindenütt ültetik, karácsonyfatelepet is létesítenek belőle. A természetes állományokból kitermelt fája az Egyesült Államokban fontos alapanyag, ezért csemetéit tervezett célállományként is rendszeresen ültetik . Európában több erdőtelepítési kísérlet alanya, de fagazdasági jelentősége őshazáján kívül még nincs.
Taxonómia:[szerkesztés]
Kifejezetten "rossz fajként" számontartott taxon. Genetikai változékonysága nagy, egymástól jelentősen elütő állományait időben elhúzódva ismerte meg a botanika, így több párhuzamos fajleírás is született, amelyek együttesen is csak nehezen körvonalazzák az Abies concolor néven számontartott élőlényegyüttes határait és belső rokonsági viszonyait. Általánosan elfogadott két alfaj elkülönítése: a faj areájának nyugati felén az Abies concolor ssp. lowiana, keleti felén az Abies concolor ssp. concolor él. Az utóbbi alfaj több tömöttebb és kékesebb összbenyomást keltő változatot ölel fel, így vélhetőleg jobbára ebből az alakkörből származnak a "látványosabb" kertészeti fajták.
Morfológia:[szerkesztés]
Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasságig növő, másfél-kétméteres törzsátmérőt és mintegy háromszáz életévet elérő karcsú, kúpos koronájú örökzöld fa. Európában várhatóan ezen értékek felét érik el a telepített példányok.
Ágai szabályos emeletekben állnak, szabad állásban évtizedekig megmaradnak, a fa csak egészen idős korában kezd felkopaszodni. Hajtásai hosszúak, kopaszak, végük kissé lecsüng. Tűlevelei erőteljesek, hosszúak (6-8 cm), finoman íveltek; rugalmasak, de nem szúrnak. Színük többé-kevésbé kékesbe tartó szürkészöld, több kertészeti fajtáé pompásan "ezüstös".
Porzós virágokat majd minden ágvégen hoz, termős virágokat csak az idősebb fák csúcsi régióiban. 10-15 centiméteres felálló tobozai érésük folyamán sárgászöldből mély bíborrá sötétülnek, majd még a megtermékenyülés évében a fán szétesnek.
Ökológia:[szerkesztés]
A kolorádói jegenyefenyő a legtöbbet tűrő jegenyefenyők egyike. A nagyon kötött, agyagos, pangóvizes talajokat és a magas mésztartalmat ugyan tartósan nem viseli el, de szinte minden mérsékelt égövi termőhelyen telepíthető. Hazájában 3000 méterig is felkúszik a hegyoldalakon, a sziklás váztalajok egyik első fatermetű "megmunkálója". Kedvezőbb körülmények között más jegenyefenyő-fajokkal (Abies grandis, A. procera), duglászfenyővel (Pseudotsuga menziesii), hemlokfenyővel (Tsuga sp.) és hosszútűs fenyőkkel (Pinus coulteri, P. jeffreyi, P. lambertiana) együtt alkot zárt erdőségeket.
A kolorádói jegenyefenyő a Kárpát-medence éghajlati szélsőségeinél jóval tágabb spektrumot is elvisel, így hazánkban minden, legfeljebb közepes mésztartalmú és levegősebb talajon eredményesen nevelhető. Speciális gondozást nem igényel; a legrekkennőbb tartós aszályban adott vízpótlást természetesen ez a növény is meghálálja. A jegenyefenyők között kifejezetten fényigényesnek számít, lombszíne teljes napon fejlődik ki legszebben.
Hasznosítás:[szerkesztés]
Őshazájában fája fontos nyersanyag; könnyűsége és "jellegtelensége" miatt elsősorban "nem látszó" tömegáruk (ládák, épületszerkezetek, vakpadlók) készülnek belőle.
Kaliforniában ez a faj szinte "a" karácsonyfa, de másutt is egyre inkább hódít ebben a szerepkörben: tűlevelei a száraz szobalevegőn is hetekig megtartják színüket, és elpusztulva sem hullanak le, hanem az ágakon száradnak sárgává - hónapok múltán. Feldíszítve - viszonylag hosszú tűi miatt - a nagyobb termetű fák mutatnak igazán impozánsan.
Európában elsősorban kitűnő parkfaként alkalmazzák főként az alapfajt, de egyre inkább a kertészeti fajtákat is. Szaporítása magvetéssel (faj) és oltással (fajták) is a nagyobb körültekintés mellett is hullámzó eredményt hozó műveletek közé tartozik, ezért a kolorádófenyők a magasabb árfekvésű, de egyedi élményminőséget kínáló faiskolai termékkörbe tartoznak.
Magyarországon szórványosan szinte mindenütt felbukkan, de korántsem mondható közismertnek. Jó tulajdonságai miatt lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne; alföldi viszonyok között messze a leginkább "üzembiztosan" működő jegenyefenyő. Fajtái csak lassan és esetlegesen kerülnek be az országba, pedig sok esetben nemcsak kiválthatnának elcsépeltebb - főként "ezüstös" - fajtákat, de "rá is tromfolhatnának" sok gyakrabban ültetett fenyőre.