Szerkesztő:Godson/Koevolúció

Azaz fejlődés kölcsönös egymásra hatásból.

Ha már mindent jobban tudsz: szerkessz Wikipédiát!

Ha tanulni is szeretnél: Nullextrakadémia

Feedback. Ami nélkül nincs szabályozás. (ez itten egy reklámszlogenre emlékeztetó karaktersor...:)

Invitáló czédula

Kedves wikipédista társaim!

Kilenc hónap alatt össze lehet hozni, és meg is lehet szülni egy embergyereket. Tizenegy hónap alatt már egy elefántbébi is elkészül. Én meg majd tíz hónapja szerkesztem már itt a Wikipédiát, de akárhogy is vajúdok, még egérkék se nagyon akarnak előbúni.

Tíz hónap után ma jöttem rá, miért. Tartanak a görbekarmú, csúnyaszemű, lesben lapuló EZektől.

Mer ezek ilyen gyáva egérkék. Élni akarják a maguk kis egéréletét, amíg csak lehet - és minden ellenkező híreszteléssel szemben nem az a céljuk és hivatásuk, hogy a lehető legsürgősebben macskaeledellé váljanak.

Kevésbé költőien: ki a fene fog olyan helyen valamirevaló alkotást létrehozni, ahol az első jöttment éhenkórász nick nemcsak hogy büntetlenül szétbarmolhatja a művet, hanem bátran meg is köpködheti, és minderre még büszke is lehet, mert kifejezetten erre fűtögetik a „közösségben” bambán megtűrt élősdi senkiháziktól ellesett „sikerreceptek”?

A Wikipédia nagy csinnadrattával lapátol - de nem hegyet épít, hanem gödröt ás. Sírgödröt – saját sírját. Meg persze azokét is, akik többé-kevésbé részei a Wikipédiának.

Sok erőpocsékoló és embernyúzó mutatványnak lehettem már részese hol kényszeredetten, hol bárgyúságból, de ennyire reménytelenül meddő vállalkozással azért soha korábban nem kerültem ilyen bensőséges kapcsolatba. Igazán még most, tízhónapi intenzív vizsgálódás után se tudom felfogni, hogy egy ennyire elfuserált „kezdeményezés” hogyan képes ilyen hosszasan ellébecolni, de talán a „virtuális tér” még mindig igencsak gyérecske népességével, és így a valamirevaló verseny hiányával magyarázható, hogy a Wikipédia nevű szellemi torzszülemény napra nap tovább szedheti áldozatait. Legtöbbünknek csak az idejét rabolja – de a tíz hónap alatt azért láthattam néhány gorombább karambolt is. Lehet, hogy egyedül én érzekelem úgy, hogy a Wikipédiába belesodródó és a „szerkesztésben” tartósabban benneragadó felhasználónevek – az EZek – az idő múlásával egyre durvábbá, érzeketlenebbé, erőszakosabbá, egyszóval gonoszabbá válnak. De az is lehet, hogy többen is így látjuk – csak éppen nem merjük elég hangosan és világosan kimondani.

Elfáradtam. Tíz hónapja szinte minden nap töltöttem itt valamennyi időt – és nagyon sokszor szinte az egész napomat itt töltöttem. Megérte vajon? Ha hátrafelé nézek, akkor azt kell mondanom: baromság volt ebbe a feneketlen étvágyú emberdarálóba ennyi jobb sorsra érdemes energiát beleönteni. Ha előre tekintek, akkor azt mondom: lehet értelmesen hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat.

Talán még itt, a Wikipédián is.

A Nullextrakadémián viszont biztosan.

Lassan negyedik éve gyűjtögetem az alapanyagot és az ötleteket egy igazán ütős dísznövénybolt kialakításához. A négy év leginkább lehangoló (vagy leginkább felvillanyozó...) tapasztalata az az elementáris maradiság, korlátoltság és megrettenés volt, ami a kollégák többségéből előbukott a terveim láttán. Megmagyaráztam, sőt mentegettem is a dolgot magamban azzal, hogy az átlagéletkoruk bezony meghaladja ez én negyvenakármennyimet, hát természetes is, hogy ódzkodnak már a gyökeresen újtól. Na majd az ifjúság! - mondok, és valahogy ilyenformán keveredtem az internetre, és ott hamarosan a Wikipédiára is. Jó alaposan körülszimatolgattam (öreg patkány nem ront ajtóstul a spájzba...), de ahhoz, hogy igazán megtapasztaljam, mit is lehet vele kezdeni, végül csak bele kellett másznom.

Leírhatatlan döbbenetemre a kortársaimnál is maradibb, korlátoltabb és rettegőbb közegbe csöppentem.

Ősz elejéig még a boltkialakítás, üzletépítés, társulattoborzás kötötte le leginkább a figyelmemet. De jöttek a „sajnálatos szeptemberi események”, amik októberre még inkább fölfúvódtak, és azóta is csak tapossuk a magunk alá csinált szellemi sarat, egyre elvakultabban, butábban és céltalanul. És ez a dacos „jusztse-köd” szépen befolyt az addig se túl tiszta és emelkedett légkörű Wikipédiába is, és egyre terjed-vastagszik, és lassan-lassan teljesen elborít bennünket.

A legenda szerint Liska Tibor vágta egyszer Kornai János szemébe: méricskélhetjük, hogy a szar még csak a hasunkig ér-e, vagy már a szánkig, de közben azért azon is kéne gondolkodni, hogyan másszunk ki belőle. Mindig sokra tartottam Liska lényeglátó egyenességét, ezért sok-sok mások mellett tőle is igyekeztem ellesni az ellesésre érdemes módszereket. Hogy személyesen sose láttam-hallottam, és neki meg aztán végképp fogalma se volt az én létemről és lesekedésemről? Mellékkérdés: ő igyekezett úgy viselkedni, hogy lehessen és érdemes legyen tőle tanulni, én meg igyekeztem élni ezzel a lehetőséggel. És persze Kornai legfontosabbnak tűnő gondolatait is igyekeztem kihámozni azokból az írásaiból, amelyekből hámozhattam...

Liska Tibor is, Kornai János is szerepel a magyar nyelvű Wikipédiában. Még csak azt se mondhatom, hogy wikipédista mérték szerint ócska szócikkek szólnak róluk. Mindkettőnek van eleje-közepe-vége, minkettő mentes (free...) minden ócsársablontól, mindkettő szépen be van kategóórizálva a helyére. Egyik szócikknek sincs összehányva a laptörténete és a vitalapja – és egyikről sem tudjuk, hogy öten, tízen, vagy kétszázan olvasták-e el eddig.

A két cikk között mégis alapvető különbség van: az egyik a Kornai János nevű közgazdászról szól, a másik a Liska Tibor nevű emberről. Kornai közgazdászról olyasvalaki írt, aki a közgazdászt akarta, merte és tudta megmutatni; Liska emberről meg olyasvalaki, aki az embert akarta, merte és tudta megmutatni. Nem egy EZt, hanem ŐT. A laptörténetből nem nagy kunszt kiolvasni: minden bizonnyal ifjabb Liska Tibor.

A Wikipédia minden jóra törekvő igyekezetet felőrlő alapbaja a meghatározatlanság. A Wikipédia ugyanis nem termett, hanem csinált dolog. Nem a környezet termelte ki, nem az emberek kívánságai, vágyai hozták létre, henem két mindenképpen nagyjóttennni szándékozó népboldogító jenki barkácsolta össze. Logikusan olyanná formálták, hogy minél több mindenáron nagyjótteni szándékozó barkácsolót vonzzon. Tömören: ahogy minden élő, ők is önmagukat akarták szaporítani. Csakhogy: minden élő rendszerben kivédhetelenül működik az alapítói hatás. Egy nagy és változatos sokaságból egy kicsiny szeletkét kimetszve szinte biztos, hogy a szeletkébe nem kerül be minden olyan tulajdonság, amely a nagy egészben megvan. Minél kisebb a szeletke a tortához képest, annál kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy a mintánkról hűen leolvastóak a nagy egész jellemzői. Két amerikai ürge összekalapált egy szabályrendszert, és erről azt állították, hogy ezzel a szabályrendszerrel elő lehet állítani egy szabadon másolható tartalmú, teljes és pontos lexikont/enciklopédiát, amely felöleli az emberiség minden felölelésre és közreadásra érdemleges imeretét.

Tömény világmegváltó idealizmus: ha mindenki olyan lenne és azt csinálná, amit én, mennyivel jobb lenne a világ! Nos, a világ maradt olyan, amilyen eddig is volt, viszont valóban sikerült összetrombitálni néhány tízezer mindenáron nagyjótteni akaró kultúrbarkácsolót. Sanger elég hamar rájött, hogy nem egészen ilyen lovat akart, és gyorsan faképnél hagyta a pénzesebb foundert, de négy évébe telt, mire el tudott indítani egy szerinte javított változatot. A Citizendium valóban kiküszöbölni látszik a Wikipédia néhány gyógyíthatatlan születési rendellenességét, de valószínűleg a ló túlsó oldalán teszi ezt: emez a parttalan amatőrizmusban fulladozik, amaz meg az állig gombolt szakmaiságban alig kap levegőt.

Mi lenne, ha mi, e pillanatban éppen ezt a szöveget olvasó magyarok is elhinnénk egyszer, hogy ránk is vethet azért egy vigyort a szerencse? (Egy Grint már kaptunk tőle...) Mi lenne, ha képesek lennénk egyszer felfogni, hogy nincs egyedüli legjobb, de vannak jók és vannak pocsékak, és amíg egyértelműen el nem dől, hogy melyikből melyik lesz, addig legcélszerűbb mindegyikbe beszállni valamennyivel? Aztán menetközben persze észen lenni, és kellő rugalmassággal tologatni hol ide többet, hol oda kevesebbet.

Mi lenne, ha felmásznánk a kétfelül is leterhelt, és így éppen most megmászhatónak tűnő ló tetejére, és kezünkbe vennénk a gyeplőt? Mi kellene ehhez, mondjátok?

Leginkább az, hogy fölismerjük, hol is a ló közepe.

A wikivakkantó elméleti előadás után a lóközéphatározási gyakorlatra szíveskedjetek átfáradni a Nullextrakadémiára!

Ott a puszta téren és némi bánatosra száradt falevélen túl szinte semmi sincs. Ami hasznos mégis akad, azért itt és most is hála azoknak a bátor úttörőknek, akik vállalták az előőrs szerepét. Éles túlélési terepgyakorlathoz illő felszerelést és elszántságot öltsön tehát az, aki nem rest és nem átall beszállni a musztángbetörésbe.

A zsákmányt a Wikipédia kajtatja föl. De csak a Nullextrakadémián lehet megtanulni, hogyan érjük utol és kaparintsuk meg.

Itt láttam néhányszáz EZ-maskarát. Ott emberekkel kívánok együttműködni, akiknek van nevük és arcuk.

Ja: eszem ágában sincs önként kivonulni onnan, ahol már egyszer megvettem a lábamat. A hangsúlyt mostantól kezve átteszem a Nullextrára, de természetesen itt meg-meg fogok időnként jelenni, és belekotorászok ebbe meg amabba. Azaz: szabadon szerkesztek mindaddig, amíg az én szabadságom másokét nem korlátozza.

Vagy másoké az enyémet. Ez is benne van a pakliban...:)

A Nagy Decemberi Díjesőt nem szeretném cinikus kibici jelenlétemmel elrontani, úgyhogy most elhúzok flamózni. Ünnepeljetek jót, este azért majd benézek!

--Vértesi Rudolf ^fóruma 2006. december 15., 14:07 (CET)

Ajándék tudásnak ne nézd a fogát? (második csöngetés)

Kedves wikipédista társaim!

Hónapokig tartó szívós munkával sikerült elérnem, hogy a magyar nyelvű Wikipédia két prominens szerkesztője magából teljesen kivetkőzve rámtámadjon pusztán azért, mert egy userlapon meg mertem említeni, hogy Godson azon wikipédisták közé számítja magát, "akiknek ismereteik és élettapasztalaik alapján a szellemi vezetés a szakterülete... Az a terület, ahol olyat tudnak csinálni, amit sokan mások nem."

A két szerkesztő fél napon keresztül abból a kottából danászott, amit én raktam elébük. "Szellemi vezető...!!! Bruhahaha:):)" - zengett egész délután és este. Még Karácsony ünnepére is maradt belőle némi kakirugdosásra való szellemi muníció.

Az első számú vezetői szabály: ha nem tudod megakadályozni, állj az élére!

Ha a magyar nyelvű Wikipédia közössége úgy dönt, hogy az amúgy meglehetősen zsúfolt népbutítási piacon próbál szerencsét, marketing szakmérnökként nem az lenne-e a hivatásom, hogy a kitűzött célhoz vezető utat egyengessem? Ha úgy döntök, hogy a romlás és rontás folyamatait erősítem, ugyan ki lenne az a magyar nyelvű Wikipédiában, aki el tudna téríteni a szándékomtól, vagy akár csak jelentősen akadályozni tudna benne? A tudatos, kellően ötletes és kiszámíthatatlanul beadagolt manipulációval a Wikipédia nemhogy megbirkózni nem tud, de jellemzően föl sem ismeri, sőt nemegyszer kifejezetten hizlalja. A Wikipédiának ugyanis egyetlen célja van: önmaga dagasztása, és minden szabálya erre az egyetlen célra irányul.

Jobb egy rosszcikk, mint egy nemcikk.

Lehet-e ennél tömörebben kifejezni a Wikipédia önközpontú, cinikus, nihilista jellegét? Ha ez a mondat mindössze egyetlen szerkesztő magánvéleménye lenne, amelyet a többség helytelenít, akkor ennek a helytelenítésnek nyilván ugyanolyan látható jelei támadnának, mint magának a totális felelőtlenséget meghirdető tézisnek. Azaz: ha a Wikipédia szerkesztői nem értenének vele egyet, akkor tennének arról, hogy ez a mondat ne diadalmaskodhasson napokig ellenvetés nélkül. Mert a szerzője nem valami zugolyában sutyorogta el ezt a mondatot (mint Godson a szellemivezetést...), hanem az utóbbi hetek egyik legfeszültebb napján tette közszemlére az egyik leggyakrabban látogatott lapon, mindjárt négy példányban.

Az európai orvoslás kétezerötszáz év óta tartja magát a hippokratészi eskühöz: primum nil nocere. Elsősorban ne árts. E fölismerés fényében nem a "tudástársadalom" víziójának nyílt elárulása-e, ha az "emberiség tudástárháza" helyi lerakatának minden építője szó nélkül elfogadja, hogy jobb egy rosszcikk, mint egy nemcikk?

There is no free lunch. Szabad (!:) fordításban: mindenért megfizetünk.

Nyenyec igen érzékletesen lefesti a blogjában, hogy egy ingyenkonyha működtetőinek milyen technikai, szervezési és morális kérdésekkel kell szembenézni. De kínosan kerüli azt a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e a tudást valóban ingyenesen osztogatni? Hiszen valójában az ingyenkonyha sem ingyenes, csak éppen nem azok fizetik meg az árát, akik a kiosztott ételt elfogyasztják. Ahol a piac kiesik, rögtön ott terem a bürokrácia. A testi ételt osztó ingyenkonyhák működtetésének tengernyi, jogszabályokban lefektetett előfeltétele van. Ha az előírásokat a személyzet megsérti, és a szabályszegés a felügyelő hatóságok tudomására jut, a szabálytalanság súlyával arányos intézkedést a hatóság nem a konyha személyzetének, de még csak nem is a vendégeinek a pillanatnyi kívánságát kilesve fogja meghozni, hanem a szabályban lefektetett és a ténylegesen tapasztalt helyzet összevetésével. Ha a konyhán egészségre ártalmas ételeket találnának, akkor annak kiosztását akkor is megakadályoznák, ha a szakácsok és az éhezők egységfrontba tömörülve követelnék a levesmerést. Az konyha működésében csalatkozott adakozók a tanulságot levonva a jövőben más szerveződéseket fognak megbízni a jótékonyság gyakorlati kivitelezésével. A megtévelyedett önkéntesek pedig örülhetnek, ha megússzák a szélnek eresztéssel.

A Wikipédián kínált szellemi táplálék minőségét sem a piac, sem semmiféle külső hatóság nem ellenőrzi. Az ingyen osztott tudás értékét tehát döntően a belső önellenőrzés, azaz a Wikipédia szerkesztésében közreműködők lelkiismeretessége szabja meg. Minden egyes wikipédista minden pillanatban dönthet úgy, hogy tovább építi a művet, és dönthet úgy is, hogy nem, és egyik döntéséért sem tartozik senkinek semmiféle elszámolással.

Én a magam részéről nem kívánok tovább építeni egy olyan "tudásgyűjteményt", amelyben a rossz, a romlott, a tudottan ártalmas értekesebb a semminél.

A Nullextrakadémia névre hallgató webhelyet eredetileg azért hoztam létre, hogy ott lehetőséget teremtsek egy gyakorlatilag teljeskörű dísznövény piactér kiépítésére. Az ötletet addig csiszolgattam, forgattam magamban, (miközben próbálgattam másokon!), míg végül oda lukadtam ki, hogy célszerűbb egy általános, minden Magyarországon elképzelhető legális terméket felvonultató virtuális piactér fölépítésébe fogni, mint egy alapvetően "földhözragadt" szűk piacszegmens szereplőit győzködni. A "nullextra-marketing" tételes megfogalmazása és közzététele még hátravan, és a piactér használatának áráról sem döntöttem még véglegesen. Sok kisebb-nagyobb részletet viszont már kidolgoztam tesztelésre alkalmas mélységig. Az ötleteim nem kis részben a Wikipédia szerkesztése során adódó tapasztalatok átgondolásából származnak. Ezekért a tapasztalatokért keményen megfizettem idővel és idegekkel, de az a gyanúm, hogy a magyar nyelvű Wikipédia szerkesztőgárdáján is hagytak némi nyomot a kísérleteim. Abban biztos vagyok, hogy a Wikipédia-projekt hosszabb távon kudarcba fog fulladni. De ennél is mélyebb meggyőződésem, hogy a kudarc nem a szerkesztőgárda egyes tagjainak alkalmatlansága miatt fog bekövetkezni, hanem a Wikipédia szemérmetlenül pazarló emberi erőforrás-gazdálkodási modellje fog egyre nyilvánvalóbbá válni, és a kezdeményezést saját mértéktelen mohósága fogja megbuktatni. Épkézláb munkára képes embereket nem lehet vég nélkül csicskáztatni egy olyan rendszerben, amelyhez semmiféle külső kényszer nem köti őket. A korlátlan intellektuális helyettesíthetőség és csereszabatosság fikciója a kontraszelekció kiteljesedésével még egy olyan zárt rendszert is képes volt belülről aláásni és megdönteni, mint a "létező szocializmus", miért lenne ellenállóbb akkor egy olyan modell, amely önként ledönt minden pozitív kiválasztást célzó szabályt és védőkorlátot?

A Nullextrakadémia üzleti modelljét apránként fogom összerakni, de azt már eldöntöttem, hogy 2007. január elsejétől alapesetben csak díjfizetés ellenében lehet tagként belépni a rendszerbe. A magyar wikipédistáknak egytől-egyig megvan a maguk parányi vagy éppen kulcsszerepe a Nullextrakadémia kiformálódásában még akkor is, ha ez a szerep menetközben nem is volt olyan "nyilvánvaló" az érintettek előtt. Éppen ezért a magyar wikipédisták kivételezett helyzetben vannak: minden 2006. december 24-én 24.00 óráig regisztrált szerkesztő ingyenesen beléphet a Nullextrakadémiára, és részt vehet a 2007. januárjától tervezett kéthónapos próbaüzemelésben, ha ezt a szándékát 2006. december 31-én éjfélig, azaz az idei évben bejelenti a Nullextrakadémia kezdőlapján megadott e-mail címen. A Nullextrán sok minden másképp van és még inkább másképp lesz, mint a Wikipédián. A legelső és legdöntőbb különbség: a legapróbb szerkesztést is valós, névvel és személyiséggel bíró emberek végzik, és nem számokból vagy betűkből álló fantomok. Röviden: a magyar wikipédisták közül mindenkit szeretettel várok, aki vállalja valódi önmagát:)

Vértesi Rudolf (--Szemmeltartott Godson ^fóruma 2006. december 26., 05:11 (CET):)