Szerkesztő:Falka (Bakó) Attila-Csaba/próbalap

Bakó Árpád BAKÓ ÁRPÁD testnevelő tanár összefoglaló életrajza ( 1914 – 1990 )

Nagyenyeden született 1914 szeptember 21-én, szülei, Szentkirály utca (ma Ion Creanga 16. számú házában. Az elemi- és középiskolát a Nagyenyedi Ref. Bethlen Kollégiumban járta ki 1920-1924, illetve 1924-1931 között. Gyulafehérváron érettségizett 1931 júliusában, “jó“ általános osztályzattal. 1931 és 1935 között a Bukaresti Testnevelési- és Sport Főiskola hallgatója, ahol 1935 júniusában „magna cum laude“ minősítéssel végez. Diplomamunkájának címe „A vívás és annak az emberi szervezetre gyakorolt hatása“. A IV. év folyamán a kötelező pedagógiai szemináriumot is elvégzi, 9-es osztályzattal („Seminarul Pedagogic Titu Maiorescu“). 1934 nyarán szervezte meg Dimitrie Gusti bukaresti professzor falukutató akcióját. Egy ilyen úgynevezett „királyi csapatban“ tevékenykedik egy-két hónapig Dobrudzsában, Văcăreni faluban (Măcin község mellett). Egy Tulcea-i diákgyülés alkalmával ismerte meg Mihai Manoilescu-t, a király bizalmasát, a későbbi külügyminisztert (ő írta alá román részről a II. Bécsi Döntést 1940-ben), aki az erősödő vasgárdista mozgalom ellensúlyozása érdekében a diák- és egyetemi hallgatók vezetőit próbálta megnyerni a kormány részére. 1935 őszén megválasztják a Nagyenyedi Ref. Bethlen Kollégium főgimnáziumának testnevelési tanszékére, helyettes tanárnak. 1937 május havában Kolozsváron sikeresen leteszi 8,32-es osztályzattal az úgynevezett „capacitate“ vizsgát. Abban az időben ehhez volt kötve a végleges rendes tanári kinevezés. Ennek alapján végleges rendes tanárrá nevezik ki. Székfoglaló értekezését az 1942-43. iskolai év megnyitóján, a kollégium dísztermében tartja meg „A középiskolai sport korszerű megszervezése“ címmel. A kollégium testnevelő tanára 1950 októberéig, időközben 1949 májusa és augusztusa között a balázsfalvi Vegyes Líceumban tanít. Átszervezi és modern, tudományos alapokra helyezi a kollégiumi testnevelést és sportoktatást. Bevezeti a kardvívás elsajátítását. Örökös sport vándordíjat szervez a főgimnázium és a tanítóképző közötti sportvetélkedőre, amelyet minden iskolai év végén a közös tornavizsgán bonyolítanak le. Az N.T.K. (Nagyenyedi Testgyakorlók Köre) atlétikai szakosztályát vezeti 1936-tól, 1939-től pedig választmányi tag. 1942 januárjában behívják katonai szolgálatra a 14. Hegyi Vadászzászlóaljhoz. amit a Azovi tenger partján teljesít, Kercstől délre. Áprilisban szerel le. 1944 novemberében újból behívót kap, az I. Útjavító Zászlóaljhoz. Mint tartalékos hadnagy szerel le Szentesen, 1945 márciusában. A háború végzetével újjászervezi a nagyenyedi sportéletet. 1945 június 17-én többedmagával megalakítja a Nagyenyedi Sport Egyesületet (N.S.E.), aminek az alapszabály szerint a Romániai Magyar Népi Szövetség védelme és ellenőrzése alatt kellett volna működnie. Mint az egyesület titkára, küzd a jogi elismerésért, de ezt a törvényszék különböző kifogásokkal halogatta mindaddig, míg meg nem alakult 1945 július 6-án a hivatalos Népi Sport Szervezetének (Organizaţia Sportului Popular) nagyenyedi tagozata. Végül a szervezet alelnökévé választják. A Bethlen Kollégium elöljáróit sikerül rávennie, hogy ennek tulajdonát képző városi sportpályát rendbehozzák. Az anyagiakat a kollégium állta, a terveket bátyja, Bakó István, okl. építészmérnök készítette, a munkálatok levezetésében segítségére volt édesapja, Bakó Károly építész és Szűcs Elemér kollégiumi főerdőmérnök. 1945 nyarán el is készül az új, modern spotpálya, miután lebontják a háborúban teljesen megrongálódott régi tekepályát és egyéb apró épületet, s kivágják az 1923-ban ültetett 17 Kanadai nyárfát valamint 9 juharfát – adván ezáltal a pályának szabályos méretet és hossztengelyének megfelelő irányt. A városi sportélet vezető szerve állandóan változot – az O.S.P.-ből lett a C.C.F.S. (Comitetul pentru Cultura Fizica si Sport), majd Clubul Sportiv Aiud – de mindegyikben igyekszik a kedvezőtlen körülmények ellenére aktívan tevékenykedni. 1950 augusztusában résztvesz a Brassóban szervezett testnevelő tanárok átképző tanfolyamán, ahol felfigyel rá a szertorna-órákon a tanfolyam egyik vezetője, Siclovan, aki később a Testnevelési Főiskola rektora lett. Pár hét múlva, megkérdezése nélkül, áthelyezik a brassói Şcoala Medie Tehnica de Cultura Fizica si Sport (S.M.T.C.F.) tornaszékére. Itt tanít 1955-ig. 1955-től a brassói 4-es szamú Magyar Vegyes Középiskola testnevelő tanára (a volt Római Katolikus Főgimnázium, ma Áprily Lajos Főgimnázium). Megszervezi az iskolai sportéletet, a gimnázium udvarán modern atlétikai- és sportpályát épít főleg önerőből. 1960-ban a román líceummal való egyesítés után az 5-ös számú Unirea Líceum magyar tagozatának tanára egészen nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig. Brassóban tanári tevékenysége mellett a helyi sportegyesület atlétikai szakosztályán dolgozik ( I. osztályú bíróként), valamint a tornaszakosztályon ( II. osztályú bíró- és II. osztályú edzőként). - 1957: az Országos Sportszövetség „Sport érdemek” kitüntetését kapja meg - 1961: II. fokozati tanár (elsőként az iskolában) - 1969: I. fokozati tanár (szintén elsőként) Egész életében a fiatal nemzedék testnevelésére összpontosított, sok-sok fiatal tehetséget fedezve fel és írányítva őket a versenypályákra. 1944 után többször próbálták meggyőzni, sikertelenül, hogy a Román Kommunista Párt tagja legyen. Lelkiismeretes, jó munkája ellensúlyozta pártonkívüliségét és így szakmai téren majdnem mindent el tudott érni. 1990 június 11-én hal meg Brassóban. A nagyenyedi református temető 934-es számú családi sírjában nyugszik.

Sporteredményei

Fiatal korában sikeresen atletizált, töbek között: - Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban, távolugrásban, hármasugrásban és súlylökésben (1932) - Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban és rúdugrásban (1933) - Románia ífjúsági bajnoka magasugrásban és súlylökésben (1932, 1933) - Románia egyetemi bajnoka magasugrásban (1933), valamint magasugrásban és rúdugrásban (1934) - Románia magasugró bajnoka 1934 és 1936 között - A román egyetemi atlétikai válogatott tagjaként résztvesz 1934-ben az egyetemek közti atlétikai bajnokságon Lwowban, Lengyelországban (ma Ukrajna területén) - A román atlétikai válogatott tagjaként résztvesz két athéni Atlétikai Balkán-Játékokon (1933 és 1936), stb.

Oktatói munkássága

Szakmájában, a testnevelés- és sportoktatásban kiváló képességeinek köszönhetően jó pedagógusként, kiváló edzőként dolgozott a különböző sportágakban, tornában, atlétikában és labdajátékokban. A fiatal generáció egészséges neveléséhez sikeresen járult hozzá az „Ép testben ép lélek” ókori alapigazságnak megfelelően. Sok növendéke ért el különböző sportágakban területi, országos és nemzetközi sikereket (az 1940-es években a kollégium öt diákja játszott a nagyenyedi A.S.A. labdarugó válogatott keretén belül, Szoboszlay Miklós pedig a kolozsvári „U” kapusa volt 1943-44-ben. Bojtos J. és Deák A. a nemzeti atlétikai válogatott tagjai voltak. Lőrincz László az országos úszó- és vizilabda válogatott tagja, többszörös országos bajnok és csúcstartó a 4x100 méter egyéniben, Korodi G.J. „A” ligás kézilabdázó a kolozsvári „U” csapatban, a brassói Kicsid Gábor többszörös európai- és világbajnok, a román kézilabda-válogatott tagja).

Tudományos munkássága

A következő szakmai dolgozatokat hagyta hátra kéziratban: 1. „A középiskolai sport korszerű megszervezése” – 1937 2. „A testnevelés elméleti tananyaga tanítóképző intézetekben” 3. Az atlétika szerepe az V-VII osztályos tanulók általános testi előkészítésében, az ugrások

   oktatásának módszertana” – 1960

4. „Studiul creşterii performanţelor fizice în clasele IX-XII şi problema probelor de control în

   licee” – 1968

5. „A testgyakorlás története Nagyenyeden” (két kötet) – 1986