Szerkesztő:Enlightenment1685/Gottfried Schramm

Gottfried Schramm (Heidelberg, 1929. január 11. - Freiburg im Breisgau, 2017. október 26.) Német történész. Fő kutatási területe Kelet-Európa és a Balkán félsziget története. 1965 és 1994 között a modern- és a kelet-európai történelem professzoraként tanított a freiburgi Albert-Ludwig Egyetemen. Kutatásai középpontjában Kelet-Európa történelme, különösen a reformkori Lengyelország, valamint a 19-20. századi keleti zsidóság és Oroszország történelme áll. Jelentős tanulmányai jelentek meg a Balkán félsziget történelméről is, melyek fő kutatási területei az albán és a román nép etnogenezise. Műveiben a románság Dunától-délre történt kialakulása, majd onnan északra történt vándorlása ('bevándorlás-elmélet') mellett érvel.

Családja és munkássága

Apja, Percy Ernst Schramm a 20. század egyik legjelentősebb történésze volt. Édesanyja, Ehrengard Schramm, (született: Ehrengard von Tadden), szociáldemokrata országgyűlési képviselő, Elisabeth von Thadden, az 1944-ben kivégzett ellenállási harcos, és Reinold von Thadden, a Német Protestáns Egyházi Kongresszus alapító elnökének nővére volt. Szüleinek két másik gyermeke is született. A legidősebb fiú, Jost Schramm építész, a legkisebb pedig mérnök lett. Gottfried Schramm Heidelbergben született és Göttingenben nőtt fel. 1945 márciusában birodalmi munkaszolgálatot teljesített. Schramm a göttingeni humanista gimnáziumban érettségizett 1946-ban.

1948 és 1952 között a Göttingeni-, Tübingeni- és az Erlangeni egyetemeken germanisztikát, történelmet és szlavisztikát tanult. Önképzéssel több szláv nyelvet is megtanult. 1952-ben Göttingenben államvizsgázott németből, történelemből és latinból, majd egy évvel később megírta doktori disszertációját. Ezután néhány hónapot Párizsban töltött, majd két és fél évig tanítóként és bentlakásos iskolai tanárként dolgozott a hinterzarteni Birklehof iskolában. Schramm ezután visszatért a tudományos élethez. 1957 és 1959 között a mainzi Európai Történeti Intézet ösztöndíjasa volt, és ez idő alatt dolgozott habilitációs disszertációján. A Marburgi Egyetemen néhány évig Peter Scheibert asszisztense volt. 1964-ben habilitált a lengyel nemesség és a reformáció 1548-1607 között című disszertációjával.

1965 és 1994 között a freiburgi Albert-Ludwig Egyetem újkori- és kelet-európai történelem tanszékét vezette. Oktatásának középpontjában Oroszország állt, különösen a krími háborútól Sztálinig. Schramm négy alkalommal lett a Történelem Tanszék ügyvezető igazgatója. 1970-ben lett prorektor. 1971-től 1994-ig irányította és alakította a "Studium generale"-t. 1974-től 2017-ben bekövetkezett haláláig a Freiburger Universitätsblätter szerkesztője volt, melynek szerkesztésében alapvető újítást vezetett be. Négyből három számot egy-egy interdiszciplinárisan feldolgozható témának szenteltek, míg a negyedik számban különösen tudományos vagy egyetemtörténeti jellegű hozzászólások jelentek meg. A Freiburgban tartott búcsúelőadása Stanisław Antoni Poniatowskiról, Lengyelország utolsó királyáról szólt. Nyugdíjba vonulása után is tanított Freiburgban 1994 és 2002 között. Akadémiai tanárként 35 disszertációt felügyelt. Legjelentősebb akadémiai tanítványai közé tartozott Joachim Bahlcke, Fata Márta, Jörg Ganzenmüller, Heiko Haumann, Jürgen Kloosterhuis, Heinz-Dietrich Löwe, Christoph von Marschall, Stefan Plaggenborg, Joachim von Puttkamer, Heinz Schilling és Michael Schmidt-Neke.

Fő kutatási területei Lengyelország egyház- és alkotmánytörténete, különösen a lengyelországi reformáció kora, a keleti zsidóság története, valamint Oroszország 19. és 20. századi története voltak. Kelet- és Délkelet-Európa korai történetével foglalkozó munkájában Schramm nemcsak az írott és régészeti forrásokat vette figyelembe a 10. századig bezáróan, hanem a névtanulmányokat is. A nyelvváltozatokból politikai és történelmileg jelentős hatalmi viszonyokat rekonstruált. Schramm Puskintól Gorkijig a nagy orosz költők művein keresztül vizsgálta Oroszország történelmét. Ennek során meg akarta mutatni, hogy "az irodalmi művek hűek a valósághoz", és hogy "az orosz mesterek hogyan érzékelték a valóságot, és hogyan ültették át azt művészetbe." Klaus Zernackkal együtt Schramm szerkesztette a háromkötetes Handbuch der Geschichte Russlands (Oroszország történelmének kézikönyve) című művet. A kevés németországi kelet-európai történészek egyikeként Schramm a hidegháború korában érdemi eszmecserére törekedett a szovjet kutatókkal. 1994-ben megjelent, az albán kereszténység kezdeteiről szóló munkájában Schramm azt a tézist állította fel, hogy az albánok a trák besszoszok leszármazottai. Schramm tézisével azt a célt követte: "talán segítene az embereknek, ha a korábbinál pontosabban megtudnák, honnan származnak." 2004-ben megjelent Öt keresztút a világtörténelemben című munkája. A Comparison (Egy összehasonlítás) című műve maga Schramm számára a legfontosabb könyve volt[11], amelyben Schramm öt, Wegscheidenek nevezett eseményt hasonlított össze, és azonos típusú válsághoz rendelte őket. 1) Mózes megjelenése és a bibliai monoteizmus kialakulása Akhenaten napkultuszából, 2) a keresztény hit elszakadása a judaizmustól, 3) a reformáció áttörése Közép-Európában, mint a protestantizmus kilépése a katolikus egyházból, 4) a tizenhárom észak-amerikai gyarmat elszakadása a brit gyarmati uralomtól, és 5) a szociális reformáramlat radikalizálódása 1860 és 1880 között, amelyből végül a kommunizmus alakult ki. [12] Schramm ennek az öt útnak a szerkezeti megfelelését abban látta, hogy egy új áramlat egy régebbi hagyományból ágazik ki, majd halad el mellette.

Kutatásaiért számos kitüntetést kapott. 1990-ben megkapta a freiburgi egyetem egyetemi érmét, 1999-ben pedig a Polonia Restituta rend tiszti keresztjét. 2009-ben megkapta Pforzheim városának Reuchlin-díját, amelyet a Heidelbergi Tudományos Akadémia javaslatára kétévente ítélnek oda a bölcsészettudományok területén végzett kiemelkedő német nyelvű munkásságért. 2009-ben a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia külső tagja volt. Schramm a Jahrbücher für Geschichte Osteuropas társszerkesztője volt.

Schramm hosszú ideig az SPD tagja volt. A tandíj és a Törökország-politika ellenzése miatt 2004 elején ismét kilépett a pártból. Házasságban élt Ellen Gottlieb-Schramm vállalkozóval, aki 2011-ben halt meg. Schramm 2017 októberében, 88 éves korában halt meg Freiburgban. A Freiburg-Littenweilerben lévő Bergäcker temetőben temették el. [[Kategória:2017-ben elhunyt személyek]] [[Kategória:1929-ben született személyek]] [[Kategória:Németek]] [[Kategória:SPD-tagok]] [[Kategória:Germanisták]]