Szerkesztő:Dorsolya/próbalap
Tudománykommunikáció[szerkesztés]
A tudománykommunikáció akadémiai megfogalmazása vonatkozik egyrészt a tudományterület gyakorlatára – azaz például a tudományos újságírásra vagy a science café-ra -, és az interdiszciplináris terület kutatására (Horing Priest, 2010). 'Dőlt szöveg'
A tudománykommunikáció meghatározására számtalan elmélet született. Bryant a tudománykommunikációt folyamatként értelmezi, amely során a tudományos kultúra és tudás beszivárog a tág értelemben vett kultúrába (Burns, 2003). Bruce Lewenstein, a Cornell Egyetem tanára, a Kommunikáció Intézet tagja, rámutat arra, hogy a tudománykommunikáció különböző szükségletekből merít. Egyéni szükséglet nyilvánul meg a tudománykommunikációba, amikor egy betegnek el kell döntenie, milyen gyógyszert vegyen be. A közegészségügyet érintő kérdésekben azonban a nemzeti szükséglet jelenik meg. Mindezek mellett a kutató szerint kulturális szükségletet elégítünk ki akkor, amikor pusztán magáról a tudományról „szólunk” azért, hogy annak szépségét bemutassuk. A tudománykommunikáció egy interdiszciplináris rendszer, amely ötvözi a természettudományra és a társadalomtudományra vonatkozó szabályrendszereket. Egyszerre érvényesül benne a természettudományra jellemző szigorú szabályrendszer és a társadalomtudományra jellemző demokratikusság. Alapvetése a tudósok és laikusokként értékelt közönség ismeretei közötti különbség, amely vonatkozik egyrészt konkrétan a tudományos ismeretekre, másrészt egymásra. Fontos megjegyezni, hogy a tudósok is laikusok minden olyan területen, amely nem a szakterületük, ugyanakkor a laikus is értékelhető tudósnak olyan területen, amelynek szakértője. A tudománykommunikáció szűken értelmezett aktorai a tudósok, a tudománykommunikációs szakemberek, tudománymenedzserek, a média és a laikus közönség. Tág értelmezésben megjelenhet a politikai szféra, amennyiben tudománydiplomáciáról beszélünk.
A tudománykommunikáció kutatásának irányai rendkívül szerteágazó. A terület kulcsfogalmai a PUS (public understanding of science), azaz a tudomány társadalmi megítélése, a SL (science literacy), amely a tudományos műveltséget jelenti és az SC (science culture), azaz a tudományos kultúra. A tudományterület kutatásának korai szakaszában a publikus tudományfelfogás vizsgálata állt, illetve az egyes társadalmak, csoportok tudományról alkotott értelmezésének vizsgálata ma is meghatározó kutatási terület, amely összefügg a tudományos műveltség valamint a tudományos kultúra vizsgálatával. Ezek mellett megjelentek speciális kutatási területek, mint például a környezeti tudománykommunikáció, egészségügyi tudománykommunikáció vagy a tudománydiplomácia. Mára azt láthatjuk, hogy a tudománykommunikáció, rendkívül széles spektrumban kutatott terület. A legjelentősebb kutatások az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában folynak, ugyanakkor nem elhanyagolható például Új-Zélandon és ázsiai bizonyos térségében zajló kutatások sem.
Források Horing Priest, S. (szerk.). (2010). Encyclopedia of Science and Technology Communication. USA: Sage Publication, Inc