Szerkesztő:Colomanus Parvus

BRONZCIPŐK A DUNA PARTON

A Gellért-hegy mögött bújó

napsugár, arany hidat ácsol,

a két part között siető Duna

vízére, emlékek surrannak el

a táncoló hullámok taraján.

A parton bronzcipők néznek,

néma sorban, elmerülök a sötét,

zavaros időben, az örvénylő

halál átkarol, lelkem kísérti a

múlt, sárga csillagok úsznak.

Látom a szemében nem érti,

az édes szoknyáját fogva, mit

keres ő itt kicsi bronzcipőben,

hajnalban a Duna parton, nem

fél, az édes gyengéden szorítja.

Vándor ki arra jársz, tudnod

kell, az én gyermekem volt,

abban a kicsi bronzcipőben,

a barna szemű, apró kisleány.

Csendesen halt, nem félt,

fogta az édes meleg kezét.

Kelt anno 2016. március 7. az emlékezés napján.

Parvus Colomanus