Szerkesztő:Calmarius/próbalap
(Piszkozat Halojelenség felfrissítéséhez, work in progress)
A halojelenség egy légköroptikai jelenség, amelyet a légkörben magasan (általában fátyolfelhőkben) lebegő jégkristályokon megtörő fény hoz létre.
Ha a jégkristályok a földfelszín közelében vannak jelen, akkor gyémántpor hullásról beszélünk.
A halókat alkotó jégkristályok[szerkesztés]
A víz földi körülmények között hexagonális kristályszerkezetben fagy meg. Ezért a levegőben lebegő jégkristálya alakja szabályos hatszögalapú hasáb. Azonban ritka, hogy teljesen hibátlan hatszögletű hasábok alakuljanak ki. Gyakran több kisebb hasáb ragad össze vagy buborékok vannak bennünk rontva annak a lehetőségét, hogy ritka halókat hozzanak létre.
Ezen kristályok az aerodinamikai jellemzőik miatt meghatározott helyzetet vesznek fel.
Hatszögletű lapkristályok[szerkesztés]
Ezeknek a jégkristályoknak az alaplapjai nagyobbak, mint az alkotói. Aerodinamikai jellemzőik miatt a légkörben az alaplapok vízszintesen az alkotók függőleges helyzetben állnak.
Oszlopkristályok[szerkesztés]
Ezeknek a jégkristályoknak az alkotóik hosszabbak, mint az alapjaik. Aerodinamikai jellemzőik miatt a légkörben az alaplapok függőlegesen az alkotóik vízszintes helyzetben állnak.
Gulakristályok[szerkesztés]
Ezek a kristályok nem szabályos hasábok, hanem a végeik felé haladva elvékonyodnak. Méreteik általában minden irányban közel azonosak emiatt nem jellemző rájuk, hogy egy adott helyzetet vennének fel, minden irányban szabadon imbolyognak. Ritkábban hasonlítanak a lap és oszlopkristályokra, és azok helyzetében állnak be a légkörben.