Szerkesztő:Buddygirl/piszkozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

The Hollies[szerkesztés]

A Hollies egy 1962-ben alakult angol zenekar. A The Deltas és a The Dolphins zenészeiből alakultak Manchester-ben. Eredeti felállás: Allan Clarke, ének; Tony Hicks, gitár, ének; Graham Nash, gitár, ének; Eric Haydock, basszusgitár; Don Rathbone, dob.

Történetük[szerkesztés]

A Hollies másokhoz hasonlóan az amerikai rhythm and blues előadók másolásával kezdte pályáját. Egyéni stílusukat a lágy harmóniákra és nagyszerű háttérvokálra épülő blues/rock keveréket már korán kialakították. 1963 és 70 között több mint 20 dalukkal szerepeltek az angol Top 10-en, és 1965-től az amerikai listán is. Clarke jellegzetes énekhangja, a nagyszerű vokál, s a remekül megválasztott repertoár a beatkorszak egyik sztárzenekarává avatta a Holliest. Néhány évig külső szerzőkkel iratták (Graham Gouldman), majd maguk írták slágereiket: Just One Look, Here I Go Again, Yes I Will, Any Window. A Bus Stop című daluk jelentette az amerikai áttörést, amikor a brit invázió keretében a Hollies is partraszállt az USA-ban. A viszonylagos késői amerikai siker elsősorban szigorú zenei felfogásuknak tudható be, nem voltak hajlandók a közönségizlésnek megfelelő rágógumi zenét játszani mint azt a Herman's Hermits tette. A Hollies tagjai számára a mércét a Beatles és a Rolling Stones jelentette. További nagysikerű dalaik: Stop, Stop, Stop, On A Carousel, Carrie Anne, King Midas In Reve, Sorry Suzanne, He Ain't Heavy He's My Brother az óceán mindkét oldalán kiugró sikernek számítottak. 1966-ban Haydock távozott a bandából, utóda Bernie Calvert lett. 1968-ban Graham Nash gondolta úgy, hogy nagyobb lehetőségei lesznek ha Crosby és Still társaságában zenél tovább, helyét Terry Sylvester töltötte be. Ezt követően saját zene helyett adatptációkkal próbálkoztak, ekkor került kiadásra a Bob Dylan dalaiból összeállított album, a Sing Dylan. A hatvanas évek végén az együttes vesztett népszerűségéből, s miután Clarke is szolókarriert kezdett, eltűnt az élvonalból. Utolsó igazi nagy sikerük, Clarke visszatérése után, 1974-ben a The Air That A Breathe. A hetvenes években megjelent nagylemezeik mérsékelt sikert arattak. Ezt a vegetálást az 1980-ban megjelent album a Long Cool Woman In A Black Dress törte meg, de a korongon található zene már nem emlékezet az eredeti Hollies-ra. Hivatalosan sohasem oszlottak fel, de ha valaki igazi Holliest akar hallgatni, akkor előveszi a hatvanas években megjelent lemezeik egyikét.

Nagyemezek[szerkesztés]

Dear Eloise / King Midas In Reve (1967)

Evolution (1967)

Hollies Greatest Hits (1968)

Sing Dylan (1969)

Moving Finger (1970)

Stop, Stop, Stop (1971)

Greatest Hits (1973)

Another Night (1975)

Russian Roulette (1976)

Live Hits (1977)

Other Side Of (1978)

A Crazy Steal (1978)

Sing Buddy Holly (1980)

Long Cool Woman In A Black Dress (1980)

Epic Anthology (1990)

Hollies (1995)

Magic Touch (1996)

Archive Alive (1997)

Hollies Collection (1999)