Szerkesztő:Bináris/Hány deka egy szöveglopás?
 |
Ez egy esszé. Nem feltétlenül a konszenzust tükrözi, csak a megalkotói véleményét; a célja az, hogy ugyanazokat az érveket ne kelljen újra és újra elismételni. Ha egyetértesz az alapvető mondanivalójával, nyugodtan módosíthatod vagy átfogalmazhatod. Ha nem értesz egyet vele, írd meg egy külön esszében a saját véleményedet, és linkeld be a lap aljára. |
Olykor elképesztő vitákat olvasni arról, hogy hány szót kell megváltoztatni, rokon értelművel felcserélni egy lopott szövegben ahhoz, hogy ne számítson lopott szövegnek. Méricsgetnek, centizgetnek, dekázgatnak emberek, mintha azt kérdeznék: szabad-e átmenni a piroson, ha nem lát a rendőr? Holott a napnál világosabb: egyetlen saját gondolat nélkül másolják mások szövegét, és nem önálló szócikkek megírására törekszenek, hanem hogy kimutathassák, hány deka eltérés van az eredeti szöveghez képest.
Egy rosszmájú mondás szerint nem véletlen, hogy a verset költik, a szobrot formázzák, a zenét meg szerzik. Hasonlóképpen elgondolkozhatunk rajta, miért vannak szerkesztői a Wikipédiának. Talán mert néhányan csak mások szövegét kompilálgatják?
A saját szövegalkotás nem azt jelenti, hogy mondatról mondatra követjük egy másik szerző gondolatmenetét, szavakat cserélgetünk benne, aztán bizonygatjuk, hogy „ez nem ugyanaz, mert a szavak 42,195%-a különbözik.” Attól az még ugyanolyan másolás. Nem is lenne szabad ilyen vitákba belemenni. Olyan ez, mintha Szittya Attila Bendegúz bizonygatná, hogy a München felé önálló munka, és nem a Füstbement terv halovány utánérzése. Rossznak ugyan rossz – annyira biztosan, hogy Petőfi nem akarta volna magáénak tudni és perelni érte, ha megéri, csak nevetett volna rajta –, de attól még nem eredeti. A saját szövegalkotás saját gondolatmenetet és önálló fogalmazást, mondatfűzést, tagolást jelent, a forrás pedig olyan mértékadó információt, amely az állításainkat alátámasztja, nem pedig a szöveg, a logikai felépítés, a mondatszerkezetek forrását.
Vannak persze olyan cikkek, ahol források híján jószerivel csak adatokat tudunk közölni, ezeken sok átfogalmaznivaló, sok lehetőség a kreativitás kibontakoztatására nincs is. Nem véletlen, hogy az adatok nem tárgyai a szerzői jognak. De a szócikk adatokon túlmenő része már alkotómunka legyen, és ne kelljen soha feltenni a címben foglalt kérdést. Nem arról szól a szövegírás, hogyan lehet a lopást úgy kidekázni, hogy már ne legyen egyértelmű lopás.
Önálló gondolatokat megfogalmazni ugyanúgy nem mindenki képes, mint megemelni száz kilogrammot. Nem is megy mindenki súlyemelőnek! Nem szégyen az, ha nem sikerül. Csinálja mindenki azt, amit tud.