Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Batori Krisztina Kitty

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Zsidósság elleni tevékenység: antiszemitizmus kialakulása[szerkesztés]

A szó jelentése fajgyűlöletet, amely a zsidósság ellen irányuló különböző megszorításokkal járó intézkedések sorozata, amely Hitler hatalomra lépésével egyre csak erősödött, sőt már az ő intézkedéseinek következtében kerültek a zsidók a legvégső eseteben a haláltáborokba, ahonnan már nem tértek haza. De ez nem csak a jelenkori történelem során kialakult jelenség, hanem már az ókortól kezdve jelen volt a történelemben. Azokat a követőket akik az antiszemita felfogást vallanak, antiszemitáknak nevezzük. A szó maga nagyon bonyolult eszmerendszert hordoz magában, mert az antiszemitizmus mindenhol megjelenhet, viselkedésben, attitűdben, gondolkodásban, hitben de akár még cselekvésben is. Az antiszemitizmus a sémi vagy szemita népekről kapta a nevét, de a modernkori antiszemitizmus csak zsidó ellenességet jelent.

Antijudaizmus[szerkesztés]

Ez a jelenség nem összekeverendő az antiszemitizmussal, hisz ez az izraelita vallással szemben álló vallási alapokon nyugvó ideológia. De ennek ellenére mégis nagyon gyakran fonódik össze az antiszemitizmussal.

Típusai[szerkesztés]

Több féle típust el tudunk különíteni, mégpedig ezek a következők: vallási és etnikai, kulturális alapú. Míg az ókorban az antiszemitizmust a vallási megkülönbözeteésre használták, addig a jelenkorban már faji, etnikai de kulturális alapú megkülönböztetésként emlegetjük, amely kiteljesedett Adolf Hitler kormányzása alatt, aki a zsidóságot tette felelőssé minden rosszért, amely történt Németországban. Szerinte ha ők nem léteznének akkor nem lenne ennyi probléma a Földön, mert ők kizsákmányolják az embertársaikat, a jólét érdekében. Az anticionizmus ideológiája a cionizmus eszméinek a tagadását jelenti, amely kiterjed Izrael állam megsemmisítésére, minden féle értelemben, politikailag de fizikailag is egyben.

Története az idők folyamán[szerkesztés]

Az ókorban[szerkesztés]

Az antiszemantizmus megjelenése már az ókorban megjelent, mégpedig Babilóniában, Egyiptomban és a Római Birodalomban, csak annyi különbséggel, hogy akkor nem etnikai megkülönböztetésként használták, hanem vallási megkülönböztetés képpen. A megkülönbözetetés oka, az volt, hogy a zsidók, kivel kiválasztott népnek tartották magukat, ezért nem léptek kapcsolatba más népekkel, s mindamellett a zsidók nem monoisták voltak, hanem többisten hitűek, amelynek következtében eltávolodtak azoktól a népektől akik csak egyisten hitűek voltak. Isteneik között szerepelt Yahu, Bethelt, Asimot, Anatot, Heremet.

Egyiptom ebben az időben perzsa uralom alá tartozott, melynek következtében az egyiptomiak nem szimpatizáltak a zsidókkal, templomukat, az elephantinéi templomot le is rombolták. Ennek következtében a zsidók templomokat építettek, s az ellenszenv a két nép között csak egyre nőtt,egyrészt azért, mert a zsidók a perzsa fennhatóságnak teljesítettek szolgálatot, másrészt, mert a zsidók tömegesen fogyasztották a bárányhúst, pészah ünnepén. Így alakult ki az a helyzet, hogy az egyik területen istenként tisztelték a bárányokat, a terület másik részén pedig előszeretettel fogyasztották azt. Annak ellenére, hogy az egyiptomiak és a zsidók között az ellenszenv egyre csak nőtt, szervezett zsidó üldözések ennek ellenére mégsem voltak. Arra törekedtek, hogy rendezni tudják a helyzetet.

Nagy fordulat következett be, amikor I. Constantinus császár a 4.-5. század fordulóján a kereszténységet más vallásokkal egyenjogúvá tétette, emellett I.Theodosius már államvallássá tette a kereszténységet. A kereszténység mind elméletében, mind gyakorlatában teljesen elhatárolódott a zsidó ideológaától.

A középkorban[szerkesztés]

A középkori világkép legfontosabb alapja a zsidó ideológia volt. A kereszténység legfontosabb könyve a Biblia, ahol az Ószövetségben Krisztus is zsidónak született, valamint arra is vannak feljegyzések, hogy a zsidók Isten kiválasztott népe. De ellentétek vannak a kereszténység és a zsidóság szellemi-logikai felépítésében. De már az Újszövetség az ortodox zsidókat úgy tűnteti fel, mint Krisztus gyilkosát, azaz, hogy a zsidók a felelősek azért, hogy Krisztust megfeszítették. Az egyik evagelista, Máté evangéliuma 27. bekezdésének 25. sora bizonyíték az elhangzottakra : ,,Vére rajtunk és fiaikon". Ezek után a közepkori nép teljesen kiközösítette és gettóba kényszerítette őket.

A koraújkorban[szerkesztés]

A nagy reformátor, Luther Márton arra törekedett, hogy a zsidókat keresztény hitre térítse, amelyet könyvében is megemlít, a ,,Hogy Jézus Krisztus is zsidónak született térítései nem voltak sikeresek, mivel a zsidók ragaszkodtak a saját vallaásukhoz és nem voltak hajlandóak a keresztény hitet felvenni. Miután Luther azt tapasztalta, hogy próbálkozásai hiábavalóak, akkor drasztikus lépésre szánat el magaát, mégpedig ő maga is beállt a zsidó üldözők közé, új könyvet írt, melynek címe a ,,A zsidokról és hazugságaiakról" amely nagyon nagy hatással volt a kortásaira. 

Több ellenszenvet is kiválottak azzal, hogy az Oszmán Birodalomba áttelepedett zsidók megtalálták helyüket a pénzügyi rendszerben. valamint az oszmánok vallásszabadságot is biztosítotottak számukra. Az ellenszenvnek volt egy másik oka is, mégpedig az, hogy elkezdtek megjeleni a pénzes zsidó réteg, akik befurakodtak a banki szférába. Annak ellenére, hogy a zsidók az idők folyamán mindig el voltak adósodva, s ők kellett kölcsönöket kérjenek, most a 17-18.században megfordult a kocka, a zsidók egyre agasabb helyeket fogalaltak el a ranglistán, sikeresen feljebb és feljebb emelkedtek. De természetesen a köznemesség és a pénzügyi szférában dolgozók nem nézték jó szemmel azt, hogy a zsidók is a pénzszférába kerültek.

Az újkorban[szerkesztés]

1860-ban használta Moritz Steinschneider, amikor az egyik francia filozófus antiszemitizmusáról beszélt. De Willheim Marr újságíró is használta ezt a szót, amikor cikkében a zsidogyűlöletet akarta helyetesíteni egy másik szóval. Majd a 19. századtól az antiszemitizmus átalakult és faji megkülönböztetést jelentett. A pénzügyi szférába berendezkedett zsidók olyan pozicókat foglaltak el, mint nyugaton a pényügyi szférába levők. Antiszemita pártok is kialakultak, már a 19 században, például Magyaroroszágon az 1883-as években. De nem voltak agresszív tevékenységek észlelhetőek a jogi egyenlőségük miatt. De ezzel ellentétben Oroszországban agresszív módon bántak el a zsidókkal, progromokat rendeztek megsemmisítésük érdekében.

= A két világháborútól, a második világháborún keresztül egészen napjainkig[szerkesztés]

Az első világháború után a zsidó ellenesség csak mégjobban nőtt azokban az országokban, amelyek a vesztes oldalon fejezték be a háborút, mert egyesek szerint a zsidók voltak azok akik az élő katonákat hátulról leszúrták. Az antiszemitizmus ideológiája ezek után sem csökkent, sőt egyre inkább növekedett. Adolf Hitler 1933-as hatalomra lépésével a zsidóság sorsa az eddigi legrosszabbra fordult, mert fokozatosan érkeztek a zsidó törvények, melyek arra kötelezték őket, hogy lassan-lassan minnél inkább kiszoruljanak a pénzügyi életből. Hitler szerint az árja faj csak akkor élhet békeségben, ha a zsidók örökkre eltűnnek a Föld színéről. Szerinte ők a felelősei minden balítéletnek, amely történet valaha is. Az általa kiadott törvények során a zsidók helyzete már tagadhatatlanul is drasztikussá vált, meghatározott helyen kellett élniük, sárga csillagaot kellett viselniük, majd semmilyen magas pozicíót sem foglalhattak el, a legvégső esetben pedig munka- és haláltáborokba szállították őket, ahol mindegyikkel végeztek. Majd a zsidók hatalmas kivándorlásáról vannak feljegyzéseink, mégpedig Palesztínába.