Szerkesztő:Barabaskiraly/próbalap

Gulyás Gábor esztéta, filozófus

A Határ című irodalmi-kritikai folyóirat főszerkesztője (1992-1994), a Latin Betűk Kiadó vezetője (1994-1998), a Vulgo című bölcseleti folyóirat szerkesztője (1999-2006). Az Európa Kulturális Fővárosa projekt debreceni pályázatának írója és koordinátora (2004-2006). A debreceni MODEM első igazgatója (2006-2011), később a Műcsarnok igazgatója (2011-2013), a Velencei Biennále nemzeti biztosa (2011-2014).

A Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-történelem, majd filozófia szakos (1989-1994), a Modern Filozófiai Doktoriskola hallgatója (1994-1997). A Westfalische Wilhelms-Universitat ösztöndíjasaként a németországi Münsterben esztétikát hallgatott. 1994-ben modern magyar irodalom kategóriában OTDK kiemelt első helyezést ért el, ugyanebben az évben Juhász Géza-díjat és Soros Irodalmi Díjat kapott. Irodalmi és művészetelméleti tárgyú esszéket, tanulmányokat publikált - többek között - a Kortárs, a Magyar Napló, a Határ, a Literatura, a Vulgo, az Új Forrás című folyóiratokban. Ezek mellett 2002-2006 között rendszeresen közölt politikai publicisztikát is. Óraadóként tanított a Debreceni Egyetemen, a nagyváradi Partium keresztény Egyetemen, a budapesti Zsigmond Király Főiskolán és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.

A MODEM vezetőjeként

A 2006-ban létrejött MODEM koncepcióját Gulyás Gábor két évvel korábban, az Európa Kulturális Fővárosa projekt részeként dolgozta ki. A modern és kortárs képzőművészeti kiállítóhely megnyitását követően hamar nemzetközi ismertséget szerzett, kiállításairól német, szlovák, román, orosz és spanyol nyelvű folyóiratok is beszámoltak. Az igazi Da Vinci című tárlata 2007-ben látogatottsági rekordott döntött: több mint százhatvanezren váltottak rá belépőjegyet, az intézmény ebből adódó árbevétele meghaladta a háromszáz millió forintot. Kiemelt érdeklődés kísérte - többek között - A történet folytatódik (2008), A barbár zseni - Aba-Novák (2008), a Hogyan tovább Oroszország? (2008), A mindenség modellje (2009), a Messiások (2009), a Banánköztársaság (2009), A másik Csinszka (2010), A héttoronyba zárva (2010), a Határsértés (2011) és az Istenem (2011) című kiállításokat is.

A Műcsarnok vezetőjeként

Két új kiállítóhelyet alakított ki: a Mélcsarnokot és az M0 projektgalériát. Olyan tematikus kiállításokat kezdeményezett, amelyek a korábbinál szélesebb közönséget céloztak meg. A kései Kádár-kor emlékezete volt a témája a Sírba visztek - a Bizottság a Műcsarnokba megy című tárlatnak, a nemzeti identitás a Mi a magyar?, a hazaszeretet a Másik Magyarország (Bukta Imre) című kiállításoknak. Mindhárom látogatócsúcsot döntött.

Konfliktusa Fekete Györggyel

2012 nyarán a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyilvánosan nehezményezte, hogy a Műcsarnok igazgatója nemzetközi összefüggésrendszerben, magyar és külföldi kurátor együttműködésében tervezte bemutatni Makovecz Imre építész munkásságát. Ugyanakkor a Mi a magyar? kortárs válaszok című kiállítást, melyen számos MMA-tag is szerepelt, blaszfémiának minősítette. Miután Fekete György kezdeményezésére a Műcsarnok felügyelete a Magyar Művészeti Akadémiához került, az MMA elnöke többszöregyértelművé tette, hogy ezentúl minden szakmai kérdésben ő dönt. Az elnök számos tiltakozást és nemzetközi sajtóvisszhangot kiváltó nyilatkozatait követően Gulyás Gábor lemondott a posztjáról.

Fontosabb kiállításai kurátorként

A test színeváltozása (2007) A meztelen igazság - Blue Noses (2008) Töredék az embernek (2009) Kis magyar pornográfia (2009) Messiások (2009) A létezés ritmusa - Reigl Judit (2010) A héttoronyba zárva (2010) Sírba visztek - a Bizottság a Műcsarnokba megy (2011) Mi a magyar? Kortárs válaszok (2012) Másik Magyarország - Bukta Imre (2012) Átfestett ikonok (2012) Tükör által homályosan (2013) A tengerpartra - Csurka Eszter (2013)