Szerkesztő:Bakos Róbert/piszkozat

A víz az élet

Hollandia és a víz harmonikus kapcsolata A víz elleni küzdelem a 21. századra is sok feladatot ró majd a hollandokra, de az ország eltűnésére csekély esély van a közeljövőben. A legpesszimistább holland számítások szerint is csak 4 métert fog emelkedni a vízszint 2200-ig, ami a gátépítéshez, szivattyúzáshoz és a gátfenntartásra fizetett „vízadóhoz” (waterschapsbelasting) szokott hollandoknak vélhetőleg nem jelent majd legyőzhetetlen kihívást… „A Föld 70%-át víz borítja, ám ebből alig 3% édesvíz. A világ édesvízkészletének csupán 0,3%- a alkalmas közvetlenül emberi fogyasztásra, ugyanakkor a Föld népességének növekedésével és életszínvonalának emelkedésével párhuzamosan az édesvíz iránti igény fokozatosan növekszik. Az igények növekedése miatt az édesvíz-gazdálkodás jelen formájában nem sokáig fenntartható. A hollandiai Twente Egyetem legújabb vizsgálata* szerint a vízhiány már most is legalább 2,7 millió embert sújt legalább egy hónapig minden évben.”

Csak az Európai Unióban 68 millió embert érinthet a várható tengerszint-emelkedés, a legveszélyeztetettebb területek az Északi-tenger partján fekvő Kelet-Anglia és Hollandia. Hollandia a Föld legsűrűbben lakott országa, emellett az egyetlen olyan ország a világon, amely sok tudós szerint földrajzi értelemben halálra van ítélve. Hollandia földjének nagy része ugyanis 100 méternél alacsonyabb síkság, mely a 300 méteres tengerszint feletti magasságot csak egyetlen ponton lépi túl. Hollandia mai napig küzd a tengerszint kihívásával. Hollandia jelentése: „mélyföld”… Nomen est omen…

Hollandia elsők között, hozta létre a Vámuniót, az európai integráció alapvető intézményesített formáját. Egyúttal tagállami problémáját is integrálta a szervezetbe

Európai Unió története, fontosabb eseményei

Az Európai Unió a II. világháborút követően jött létre, melynek alapvető célja az volt, hogy, megteremtse a szomszédos európai országok közötti békét és együttműködést. Első lépésként hat tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) 1951. április 18-án Párizsban aláírta az Európai Szén- és Acélközösséget. 1957-ben aláírják a Római Szerződést, mellyel létrejön az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a közös piac melynek lényege, hogy a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabadon mozoghassanak a határokon keresztül. További cél volt a tagállamok gazdaságpolitikájának közelítése is. A következő 15 év alatt a tagállamok lebontották egymás között a vámjaikat, és eltörölték a mennyiségi korlátozásokat is, végül hatályba léptek a közös külső vámok. A közös piac először csak az ipari szektorra vonatkozott, de később a tagállamok együttműködtek a közös agrárpolitikai kialakításában is. Már a monetáris unió rendszer bevezetéséről tárgyaltak, amikor a dinamizmust megtörte a ’70-es évek olajválsága, valamint a Breton Wood-i pénzügyi rendszer kezdődő szétesése.

1973. január 1-jén 9 országra bővül az Európai Közösség, Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozásával. (Norvégia nem csatlakozott, mert lakossága a népszavazáson elutasította). Ezzel a bővüléssel a közösség világgazdasági súlya jelentősen növekedett. Japán mellett az Egyesült Államok egyre inkább versenytársként kezelte az Európai Közösséget. 1981-ben Görögország csatlakozik. 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozik a Közösséghez. A korábban említett olajválság és gazdasági visszaesések miatt a Közösség, egyre több alkalommal védte a saját nemzeti piacait, különböző nem vámjellegű korlátozásokkal, veszélyeztetvén a közös piac teljes megvalósítását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Római szerződést módosítani kell, és 1986-ban aláírják az Egységes Európai Okmányt, amelyben írásba foglalták, hogy 1992. december 31-ig megvalósítják az „egységes piac”-ot azaz a négy szabadság: az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlását.

Az Egységes Európai Okmány aláírásakor megjelent a gazdasági és politikai unió megvalósításának igénye is, mint az integráció következő, magasabb fokozata.

„Világos volt, hogy ahhoz, hogy a világpolitikában az európai integráció gazdasági erejéhez mérhető súlyt szerezzen, sokkal koordináltabb, egységesebb külpolitikára lenne szüksége, hogy csökkenteni tudja a „gazdasági óriás – politikai törpe” helyzet tarthatatlanságát.”  Hosszú tárgyalás-sorosat után, 1992. február 7-én aláírták az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződést, mely 1993. november 1-jén lépett hatályba. A Szerződés jelentős változást hozott az EU történetében, mert a tagállamok elhatározták, hogy gazdasági és monetáris unióra lépnek és 1999-ig közös valutát vezetnek be. Közös célokat fogalmaztak meg a kül – és biztonságpolitika, valamint a bel-és igazságügy területén. „Európai Közösség” elnevezés helyébe „Európai Unió” lép. 1995. január 1-én három új taggal bővül az Unió Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával. 

Az Amszterdami Szerződés, melyet 1997. október 2-án írtak alá, és 1999. május 1-jén lépett hatályba, és a Maastrichti Szerződés eredményeit figyelembe véve, terveket fogalmaz meg az EU-intézmények reformjára, átalakítására. Erre azért volt szükség, mert az Unió előtt áll még a közép- és kelet európai országok csatlakozása és a döntéshozatal egyre nehézkessé vált, sőt jó néhány területen elégtelenül működött. 1999. január 1-jén bevezetik az „euró”-ra keresztelt új közös pénzt, azonban a valódi készpénzforgalom csak 2002. január 1-jétől indul és március 1-jén, két hónapos párhuzamos használat után a 15 taglétszámú Európai Unió 12 tagállamban már csak euroval lehet fizetni. (Dánia, Egyesült Királyság és Svédország nem csatlakozik a zónához). Szükség volt az Európai Unió intézményinek átalakítására, mert egyre több ország nyújtotta be tagsági kérelmét és a meglévő intézményrendszer működése már a 15 tagállamú Unióban is nehézkesnek bizonyult. Az Unió az Agenda 2000 költségvetési és reformcsomagban határozta meg, hogy hogyan fogja finanszírozni a bővítést.

2001. február 26-án aláírták a Nizzai Szerződést, mely az Unió intézményrendszerének és a döntéshozatalának megreformálásáról döntött, az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés és az Amszterdami Szerződés folytatásaként. „a Nizzai Szerződés vitathatatlan jelentősége ugyanakkor mégis az volt, hogy hatályba lépését követően lehetővé tette az EU keleti irányú történelmi bővítését, amely már egy új dimenziójú Európai Unió képét vetíti elő, a világ legnagyobb és várhatóan legerősebb gazdasági és politikai integrációjáét ” .

2002. december 13-án, a koppenhágai csúcson lezárták a 10 csatlakozó országgal a tárgyalásokat. 2003. április 16-án ez a 10 csatlakozni szándékozó ország aláírta a csatlakozási szerződést Athénban, így 2004. május 1-én csatlakoznak Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta Szlovákia és Szlovénia immár a 25 tagországot számláló Európai Unió tagja.

2004. október 29-én Rómában a 25 EU-tagország hosszú tárgyalásokat és országonkénti népszavazásokat megelőzően aláírja az Európai Uniót új alapra helyező Alkotmányszerződést. Az Alkotmányszerződés meg kívánja szüntetni a hárompilléres struktúrát „célja a huszonöt, később még több tagországot számláló EU-n belül a demokratikus döntéshozatal és irányítás egyszerűsítése, illetve korszerűsítése. Emellett egy új tisztség, az európai külügyminiszteri poszt létrehozását is tartalmazza. Az Alkotmányszerződés hatálybalépéséhez azt mind a huszonöt országnak meg kell erősítenie”

2007. január 1-én az Európai Unió tagállamainak száma 27-re nő a két kelet-európai ország: Bulgária és Románia csatlakozásával, akik már 1995-ben tagjelöltek voltak, valamint tagjelölt országok közé lép Horvátország, Macedónia, volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország.

Törökország már 1987 –ben benyújtotta a csatlakozási kérelmét. Az EU sokáig várakozó álláspontot képviselt Törökországgal szemben, ország történelme és földrajzi elhelyezkedése miatt. Az Európai Bizottság 2005. októberében végül elkezdte Törökországgal a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanekkor nyitotta meg tárgyalásait Horvátországgal, de egyelőre nincs meghatározva pontos időpont, hogy e két ország esetében mikor történik meg a csatlakozás. Törökország esetében 2013-ra valószínűsítik, Horvátország 2012 –től lett az Európai Unió teljes jogú tagja. Az EU 2005 novemberében „tagjelölt” jogállást adott Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak.

2007. december 13-án Az EU 27 tagállama aláírja Lisszaboni Szerződést, amely biztosítja a szükséges jogi keretet és eszközöket ahhoz, hogy az „Unió meg tudjon felelni a jövő kihívásainak" A döntés hat év folyamatos belső reformkísérleteinek végére tesz pontot. A szerződés szerint Európa demokratikusabbá, átláthatóbbá, hatékonyabbá válik. A Szerződés a mind a 27 tagállam általi ratifikálást követően léphet hatályba, ami remélhetőleg a 2009 júniusára tervezett európai parlamenti választások előtt befejeződik. Tagsági feltételek az Európai Unióban

A Római Szerződés 237. cikke szerint „Bármely európai állam kérheti felvételét a Közösségbe”. A Maastrichti Szerződés F. pontja hozzáteszi, hogy valamennyi tagállam „kormányzati rendszere demokratikus elveken alapul”. A csatlakozásnak azonban ennél jóval összetettebb feltételrendszere van, mely 1993 júniusában, Koppenhágában lett megfogalmazva. Koppenhágai Kritériumok

„Az azóta csak koppenhágai kritériumokként emlegetett feltételek szerint a jelölt tagállamnak: stabilan működő demokratikus intézményrendszerrel kell bírnia, amely garantálja a jogállamiság és az emberi jogok tényleges érvényesülését és biztosítja a kisebbségek védelmét, jogaik tiszteletben tartását, működő piacgazdasággal kell bírnia, és képesnek kell lennie megbirkózni az Unióban meglévő piaci erők versenyével, képesnek kell lennie eleget tenni a tagságból származó kötelezettségeknek, ami a teljes közösségi joganyag, pontosabban az annál bővebben értelmezett közösségi vívmányok átvételét és alkalmazását jelenti, beleértve a politikai, valamint a gazdasági és monetáris unió céljait is.” A csatlakozási folyamat

Az EU Szerződés 49. cikke határoz a csatlakozás menetéről. A tagjelölt országnak be kell nyújtania a belépési szándékát a Tanácshoz, aki felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja ki és írjon egy ország-véleményt a csatlakozni kívánó országról, alkalmasságáról, valamint arról, hogy vajon a csatlakozása milyen hatással lehet majd az Európai Unióra. Ezt követően a Tanácsban ülésező tagállamoknak egyhangú döntéssel kell meghozni az új ország csatlakozását megengedő határozatot. Az Európai Parlament a képviselők abszolút többséggel hozzájárulását adja, vagy elutasítja a csatlakozást. A csatlakozási szerződés aláírására csak az Európai Parlament jóváhagyása után kerülhet sor. Mivel maga a csatlakozás az adott ország alkotmányszerződésének módosításával jár, általában népszavazást alkalmaznak. Magyarország 2003. április 12-én tartott országos népszavazást e kérdésben, ahol eredményes volt, és az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76%-a támogatta a belépést.

A tárgyalások és a felzárkózás évei alatt a tagjelölt ország pénzügyi támogatást kap a tagságból eredő kötelezettségeinek teljesítését lehetővé tevő programok finanszírozásának megkönnyítésére. A 2004-es, 10 országgal való bővítés esetében ez egy 41 milliárd € -t jelentett.

Az Európai Unió intézményrendszere

Az Európai Unió működését a 4 fő intézmény: Bizottság, Tanács, Parlament és a Bíróság biztosítja. Ezek mellett az Unió pénzügyeiért a Számvevőszék felelős, valamint kiemelt feladatokat lát el a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Beruházási Bank, az Európai Központi Bank, mely a közös pénzért felel, végül az európai ombudsman. A továbbiakban a fenti intézmények kerülnek bemutatásra. Az alkotmányszerződés módosításának teljes ratifikálása (melyre 2009-ben került sor) változásokat hoz az intézmények működésében. A szerződés hatálybalépésig az EU működésének alapját a továbbiakban is a 2003-ban hatályba lépett nizzai szerződés jelenti mindaddig, amíg az EU-országok mindegyikében le nem zárul a ratifikációs folyamat.

Bizottság – Europen Commission

Tekintettel arra, hogy a Bizottság nem az Unió külön-külön egyes tagállamait, hanem magát az Unió egészét hivatott szolgálni, szupranacionális szervnek nevezik. A szerv egyszerre tölt be javaslattevő (döntés-előkészítő, jogszabály-kezdeményező), végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti funkciókat.

2007. január 1-től a Bizottság 27 tagú. A tagállamok kormányai a tagokat az Európai Parlament hozzájárulásával öt évre választják. Magyarországot a 2004. novemberétől működő Bizottságban Kovács László képviseli, aki az Európai Unió adózás és vámunió feladatköréért felelős. A Bizottság élén az elnök áll, aki a szerv politikai és stratégiai irányításért felel. 2004-től ezt a feladatot José Manuel Durao Barroso látja el. Az elnök munkáját alelnökök segítik, akiknek száma változó. Jelenleg a Barroso vezette Bizottságnak öt alelnöke van. Minden biztos és a hozzá tartozó szakterületek munkáját, a hozzájuk tartozó főigazgatóságok, szolgálatok, hivatalok segítik, amelyekben kb. 30.000 fő tisztviselő dolgozik.

A Bizottságnak beszámolási kötelezettsége van az Európai Parlament felé. Székhelye: Brüsszel. Tanács

Az Európai Unió Tanácsa – Council of the European Union (Miniszterek Tanácsa)

A tanács tagjai a tagállamok képviselői, így joggal nevezhetjük érdekképviseleti intézménynek, ahol megjelennek a tagállamok álláspontjai. A Tanács az Európai Unió elsődleges jogalkotói és döntéshozói szerve. A Tanács összetétele függ a napirendi témától, így a tagállamok döntik el, kit küldenek az ülésekre. Az ülések száma változó, általában évente 2-6 alkalommal, de van olyan terület, ahol havonta összeül a Tanács. Székhelye Brüsszel, de Luxemburgban és a soros elnök országában is le szokták bonyolítani a találkozókat. A Tanács munkáját a COREPER segíti, akinek elsődleges feladata, hogy a tagállami álláspontokat szakértői szemmel áttanulmányozzák és döntésre előkészítve javaslatokat adjanak a minisztereknek, hiszen ezek az 1-2 napos ülések nem teszik lehetővé a kérdések alapos megtárgyalását, így az aktuális kérdéseket a Minisztereknek Tanácsának már csak politikai szempontból kell megvizsgálnia. A COREPER-nek két szintje van. „A COREPER II. foglalkozik az inkább politikai jellegű kérdésekkel, míg a COREPER I. felelős az inkább szakmai, technikai jellegű kérdésekért” Ez a fajta munkamegosztás nélkül nehezen lehetne a döntéshozatal folyamatosságát biztosítani. Az Európai Tanács – European Council

A tagállamok állam – vagy kormányfőinek fóruma. Évente 4 alkalommal találkoznak - az üléseket Brüsszelben rendezik meg -, ahol az Európai Unió politikai irányvonalait, stratégiáit, határozzák meg. A találkozók jelentősége egyre inkább növekszik, hiszen a tagállamok közötti esetleges feszültségek, nézeteltérések kompromisszumos megoldására itt kerül sor. A tagállamok félévenként váltakozva töltik be az elnöki tisztséget. Igen nagy jelentősége van az elnökségi szerepnek, hiszen az elnöki tisztséget betöltő tagállam ebben a fél éves periódusban képviseli az Európai Uniót, éppen ezért komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy feladataikat sikeresen elássák. 2008. I félévében Szlovénia a soros elnök. Magyarországra 2011. I. félévében kerül majd sor. A Tanács, szavazással dönt, mely lehet egyszerű többségű, minősített többségű és egyhangú. Mindig a szavazás témája, területe határozza meg, hogy melyik szavazási módszert lehet alkalmazni. Európai Parlament – European Parlament

Az Európai Parlamentben dolgozó képviselőket az Európai Unió polgárai közvetlenül választják. Feladatuk, hogy képviseljék az Unió polgárainak (több mint 490 millió ember) érdekeit EU intézménnyel folytatott párbeszéd során.

Vannak régóta működő politikai csoportok, de vannak olyan pártok is, akik csak egy parlamenti ciklusra állnak össze. „.a két legnagyobb, a kereszténydemokrata, konzervatív irányzatú pártok többségét magába foglaló Európai Néppárt és a szocialista, szociáldemokrata pártokat tömörítő Európai Szocialisták Pártja” . a harmadik legnagyobb párt a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport. „A három tradicionális politikai családon kívül, az utóbbi évtizedekben a kommunista irányzatú baloldali frakció, továbbá a zöldek, valamint az euro szkeptikusabb jobboldali pártok csoportja tekinthető stabil politikai erőnek az EP-ben ” Magyarországról 13 képviselő ül az Európai Néppártban, 9 fő az Európai Szocialisták között és 2 fő a Liberálisok és Demokraták Európáért Képviselőcsoportban. Az Unióban ötévente tartanak európai parlamenti választásokat, melyek hasonlítanak a nemzeti parlamenti választásokhoz. A mandátumok száma a népesség számától függ. Jelenleg 785 fő, de a 2009-es választásokat követően a Nizzai szerződés alapján 736 főre fog csökkenni. Jelenleg Magyarország 24 képviselőt delegálhatott, de 2009-től ez 22-re fog csökkenni.

A Parlament szerepe

„A Parlamentnek három fontos szerepe van: 1. Európai jogszabályok elfogadása – számos politikai területen a Tanáccsal együtt. Mivel az EP közvetlenül választott testület, ezáltal garantált az európai jogalkotás demokratikus legitimitása. 2. A Parlament demokratikus felügyeletet gyakorol az uniós intézmények, különösen a Bizottság felett. Jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a biztosok kinevezését, és bizalmatlanságát fejezheti ki a Bizottság egészével szemben. 3. Költségvetési hatalom. A Parlament a Tanáccsal közösen felügyeli az uniós költségvetést, és e jogcímén befolyásolhatja az EU kiadásait is. Az eljárás végén a Parlament teljességében szavazza meg vagy utasítja el a költségvetést.

Most lássuk ezt a három feladatkört részletesebben is! 1. Európai jogszabályok elfogadása A jogszabályok elfogadásának leginkább bevett eljárása az “együttdöntés”. Ezen eljárás egyenlő erőviszonyt teremt az Európai Parlament és a Tanács között, és a jogszabályok széles körében alkalmazzák. Bizonyos politikai területeken (mint például a mezőgazdaság, gazdaságpolitika, vízumok és bevándorlás) a Tanács az egyedüli jogalkotó, de konzultálnia kell a Parlamenttel. Emellett bizonyos fontos döntéseknél, mint például újabb országok EU –hoz történő csatlakozása, a Parlament beleegyezésére van szükség. A Bizottság éves munkaprogramjának átvizsgálásával a Parlament ösztönözhet új jogszabályokat, figyelembe véve, hogy milyen jogszabályok lennének megfelelőek, és kérheti a Bizottságot e javaslatok előterjesztésére. 2. Demokratikus felügyelet A Parlament demokratikus felügyeletet gyakorol az Európai intézmények felett. Ezt többféle módon teheti. Egy új Bizottság hivatalba lépésekor tagjait az európai tagállamok kormányai jelölik, de a Parlament jóváhagyása nélkül nem nevezhetik ki őket. Hivatali ideje alatt a Bizottság politikai felelősséggel tartozik a Parlamentnek, mely „bizalmatlansági indítványt” kezdeményezhet, melyben arra kéri a Bizottságot, hogy az testületileg mondjon le. Általánosabban fogalmazva: a Parlament azáltal gyakorolja ellenőrző hatáskörét, hogy rendszeresen átvizsgálja a Bizottság által hozzá továbbított jelentéseket. A Parlament a Tanács munkáját is felügyeli: a parlamenti képviselők rendszeresen intéznek kérdéseket a Tanácshoz, illetve a Tanács elnöke részt vesz az EP plenáris ülésein és a legfontosabb vitáiban. A Parlament további demokratikus ellenőrzést gyakorol az állampolgároktól érkező petíciók vizsgálatával, illetve vizsgálóbizottságok felállításával. 3. A költségvetési hatalom Az Unió éves költségvetéséről a Tanács és az Európai Parlament közösen dönt.

Európai Közösség Bírósága - Court of Justice of the European Communities

A Bíróságot a közösségi jog hívta életre, mely egyszerre beépül a tagállamok jogrendjébe, de mégis önálló jogrend. Fontos szempont hogy az Európai Unióban a közösségi jog elsőbbséget élvez a tagországok nemzeti jogával szemben. A Bíróság gondoskodik arról, hogy a közösségi jogot minden tagállam elfogadja, betartsa és alkalmazza. A luxemburgi székhelyű Bíróságba minden tagállam egy bírót delegálhat megújítható 6 éves periódusra. A mandátum letelte előtt nem lehet elmozdítani a bírákat. Bírósági eljárások

Az alábbi 5 eljárást különböztethetjük meg: kötelezettségszegési eljárás, 2. semmisségi eljárás, 3. mulasztási eljárás, 4. kártérítési

Progress program

Létrehozták a „Progress programot”, amelynek a 743,25 millió eurós költségvetés áll rendelkezésére, a 2007-2013 időszakra hogy támogassa az EU szélesebben értelmezett foglalkoztatási és növekedési stratégiáját. A program tanulmányokat, kölcsönös tanulást és kampányokat finanszíroz és ezen az 5 a területeken a kulcsszereplőknek támogatást nyújtson: 1. foglalkoztatás, 2. társadalmi befogadás, 3. munkakörülmények, 4. nők és férfiak közötti egyenlőség, 5. diszkrimináció elleni küzdelem. Az elmúlt években tehát egyértelművé vált, hogy a növekvő tagországú Európai Unióban a szociálpolitika kérdése, koordinációja sokkal bonyolultabbá válik, nagyobb közösségi összefogást, partnerséget és jelentős anyagi támogatást kíván.

Lisszaboni stratégia (2009)

Ahogy az integráció előre halad, egyre nagyobb jelentőséget kap a szociálpolitikában való együttműködés. A lisszaboni stratégiában is kiemelt célként fogalmazódik meg a foglalkoztatás és a szociálpolitika.

A szociálpolitika mellett fő hangsúlyt kap a környezetvédelem: megújuló energiaforrások, energiagazdálkodás, víz –és hulladékgazdálkodás. (pl. Hollandia esetében az uniós csatlakozást megelőzően is súlyos problémakört jelentett a földrajzi fekvés, természeti adottságok.

Hollandia földnek nagy része ugyanis 100 méternél alacsonyabb síkság, mely a 300 méteres tengerszint feletti magasságot csak egyetlen ponton lépi túl. Az elmúlt két- háromezer évben a tenger csaknem 9000 km területet rabolt el a szárazföldtől Hollandiában. A mélyföldeket mesterséges gátak, és természetes dűnesorok védik a tenger, bár utóbbiak nagy részét a tenger vihardagályai szétrombolták, ezek maradványai a nyugati Fríz-szigetek. A pleisztocén és a holocén korban képződött Holland-alföld felszínének süllyedése a mai napig is tart, így ma az ország területének már egyharmada van a tengerszint alatt.

Ehhez persze a szélmalmoknál hatékonyabb megoldásra volt szükség, így gáz-, dízel-, majd villanymotorokat alkalmaztak a vízjárta területek kiszárításában)

Hollandia esete jól mutatja ezeket a környezeti problémákat. Mivel az Északi-tenger hullámai által mosott partvidék évszázadonként 12-20 cm-t süllyedt, a települések és a termőföld védelmében a lakosság az idill során a tengerrel szembeni állandó és szívós küzdelemre rendezkedett be.

A lisszaboni stratégia egyik legfőbb célja a környezetvédelem mellett foglalkoztatottság növelése, melynek megvalósításához az Európai Unió konkrét célkitűzéseket fogalmazott meg:  a teljes foglalkoztatottsági rátát 63-ról 70%-ra kell növelni,  a női foglalkoztatottságot 55-ről 60%-ra,  az 55 évnél idősebbekét pedig 40-ről 50%-ra 2004 és 2010 között,  mobilitás növelése,  az Európai Szociális Alap forrásainak képzésre, az aktív munkaerő-piaci politikákra való fordítása,  egész életen át történő tanulás lehetőségének megteremtése,  nyugdíjrendszerek korrigálása. Ezek mellett szükség van tagállamok átfogó munkaerő-piaci reformjaira is, pl.:  kis és középvállalkozások támogatása;  élethosszig tartó tanulás;  fiatalok, a nők és az idősek foglalkoztatottságának növelése;  reáltudományok támogatása;  környezetvédelem.

Ezt követően egyes források szerint 8-10, mások szerint akár 15 évbe is beletelhet, míg a föld termővé, illetve építésre alkalmassá válik. A folyamatot minden esetben az állam végzi, melyek menete megegyezik. A kiszárított területre nádat vetnek, melyet 2-3 év elteltével felégetnek, majd az egyenletes talajvízszint biztosítására alagcsöveket fektetnek le. Ezt követően néhány éven át búzát vagy árpát termesztenek, míg az állam a bevetett területeket fel nem parcellázza, és pályázat útján használatba nem adja az új gazdáknak.

Az állami szerepvállalás az élet különböző területeire kiterjed: a közösségi jog és az állam önállóságából fakadó jogok ötvöződnek Hollandia esetében, az édesvízkészlet, a vízgazdálkodás kapcsán az országra hárult –fentebb kifejtett –probléma megoldására. Már az uniós csatlakozás kezdete előtt kihívást jelentett.

Hollandiában legutóbb 1953. február 1-jén sújtott le vihardagály, amikor Délnyugat-Hollandia nagy része víz alá került. Kilencven falut söpört el a vihar, az 1800 ember életét követeli pusztítás 60 ezer főt tett hajléktalanná. Ez a katasztrófa tette világossá, hogy nem elég a víz által elfoglalt területek visszahódítására koncentrálni, hanem a délnyugati termőföldek védelmében a tengernyúlványok elzárását is meg kell valósítani. Ennek következtében fogadták el 1958-ban a Delta-tervet, melynek célja az volt, hogy a Rajna, a Maas és a Schelde folyók megsüllyedt deltavidékén az árapály által tölcsérré tágított folyóágakat zsilipekkel és gátakkal zárják el, hogy megakadályozzák a tengervíz benyomulását.

Az elkészült projektet 1986. október 4-én a királynő avatta fel, ezzel a hollandok minden tengeri nyúlványt elzártak azon vízi utak 7 kivételével, melyek Rotterdam, illetve a belgiumi Antwerpen kikötőinek elérése miatt fontosak. Az elmúlt fél évszázad alatt megvalósított Delta-terv a világ eddigi legnagyobb árvízvédelmi projektje volt. A Hollandia polderjeit óvó 700 km-es gátrendszer egyik utolsó eleme a Rotterdamot védő Maeslant-gát, melyet 1997-ben avatott fel a királynő.

Különlegessége abban rejlik, hogy ha a víz szintje a kritikus szint fölé emelkedik, a rendszert irányító számítógép automatikusan becsukja a gát fémszárnyait, így nem fenyegeti veszély a beljebb fekvő Rotterdamot…

Forrás: Teleki László Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola