Szerkesztő:Aranyka77/próbalap

DÓRA ISTVÁN – „DHORA” MUNKÁCSY DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ,

aki mindig zavarban volt, ha magáról kellett írnia, hisz ő grafikus- és festőművész volt, aki helyett a rajzai és képei beszéltek. Dóra István élete a festészet volt, mégis talán kevesek által volt ismert hazájában.

1932-ben született Budapesten, egy munkáscsaládban. Tanulmányait Budapesten, Fonyódon és Kaposváron folytatta. Haláláig Diósdon élt és alkotott, de már Dhóra néven, mint grafikus- és festőművész.

Festő volt annak minden követelménye szerint. Születése óta ösztönösen és tudatosan próbálta gyerekkori álmait megvalósítani, hogy azok minél szélesebb körben eljuthassanak mindenkihez, mert hitvallása szerint: „Alkotni annyi, mint szeretni a szülőföldet, a családot és a társadalmat!”

Szerinte a művészetben nincsenek csodák. Az általa átszűrt valóság az, ami képpé áll össze. Kopré József költő a PEN Club tagja szerint mesteri rajztudása a groteszk, olykor naiv és szürrealista álomfigurák képeiben nyilvánul meg legtöbbször. Szerette a sokfigurás kompozíciókat, hiszen ezzel bármit ki tudott fejezni. Munkáiban olyan fantázia és képi világot jelenített meg, ami megdöbbenti, egyben elgondolkodtatja az embereket.

Saját szavaival „Szeretnék mindenkit elvezetni egy olyan bizarr világba, ami nemcsak szokatlan, de kimozdít a mai zárt egységből, a mai zárt világból, és ezáltal mindenki számára hozzáférhetővé válik a FANTÁZIA, mely kevés embernek adatott meg.” Soha nem volt egy idealista típus, nem szeretett semmit, ami hagyományos, a torzítás az, amivel igazán kifejezett mindent, ami valaha is jelentett és még jelenthet valamit. Gondolatvitele csapongó és sokszor látomásokba torkoló volt. Nem volt célja megváltani a világot, nem volt célja üzenni a képein keresztül, nem volt célja megzabolázni a rejtélyeket, de egy célja azért mégiscsak volt, hogy az, aki ezeket a képeket látja, részt vegyen azok megfejtésében. Imádta hallgatni, hogy ki mit lát meg a képeiben.

Szerette volna, ha képei gondolkodásra késztetnének, a képek az ő gondolatai, de lehetnének bárkié és bármié, ez parttalan, az emberek dolga, hogy továbbgondolják és értelmezzék, érezzék a képeket. Alkotásainak kevés közük van a valósághoz és nem is lehet őket nagyon magyarázni, mert ha valaki ránéz ezekre a képekre és nem történik semmi, akkor úgyis hiába magyarázná bárki is ennek az egész dolognak a lényegét, nem érthetnék meg.

Ő inkább haladt egy meredek ösvényen, mint egy kényelmes sétányon.

Dr. Losonczi Miklós neves művészettörténész méltó szavai szerint „számára Pablo Picasso, Salvador Dali, Fernand Léger, Paul Klee, Henri Matisse, és Joan Miro volt az irányjelzés. Nem riad vissza a groteszk mozzanatoktól. Az emberi anatómiát saját fantáziájával alakítja. Műveiben bizarr társításokat láthatunk, olyan portrékat, amelyek több lényt összegeznek. Diósdi kiállításai mellett bemutatkozott Budapesten, Százhalombattán, Tökön. Egyes művei eljutottak Szentendrére, Tokajba, Stettingbe, Lipcsébe, Dortmundba, és több grafikáját közölte az Élet és Irodalom, a Magyar Nemzet és a Pest Megyei Hírlap is.„

Nem ábrázolni, inkább teremteni szeretett. Azt szerette, ha az angyalból ördög, a feketéből pedig fehér lesz. Tévedésnek tartotta, hogy a művészetnek újra kell élednie, hisz a művészet az él.

Készített grafikát, és festményt, rajzolt és festett már falra, de egyéni kérésre dekorált fürdőszobai csempét, üveget, és tükröt is. Sok mindent kipróbált, mert szerinte a művészetet nem lehet korlátok közé zárni, hisz nincs két egyforma hely, ahol a művek ne másféle hangvételt sugallnának.

Nagyméretű pannómat őrzi az Országos Béketanács, és a hajdúszoboszlói Úttörőház „Exotikus birodalom”, és „Csengetés” címen. „Tokaji legenda” című nagyméretű olajfestményemet is megcsodálhatták már sok ezren. Kiállított már sikerekkel a Szakasits Művelődési Házban, a Ferencvárosi Pincetárlaton, a József Attila Művelődési Házban, Érden, Diósdon és a lengyelországi Scsecsinben, a Kesztyűs Ferenc festő- és grafikusművész vezette Kisgalériában is.

Egyéni tárlatai voltak még: ALSBACH – Hahnlein (Németország) 1979, 1987 Canterbury (Anglia) 1989-1993-ig évente California (USA) 1988, 1989, 1990, 1991 Bonn (Németország) 1979-től napjainkig Lipcse (Németország) 1984 Dortmund (Németország) 1987

Kitüntették a Szovjet Kultúra Palotájában, a CDU – Kohl Kancellár – emlékérmet adományozott, és megkapta Florida kormányzójának kitüntetését is.

1992-ben Budapesten a Párizsi INDEPENDANS Szalon mintájára megalakult a Független Magyar Szalon Kortárs Képzőművészeti Egyesület, melynek alapító tagja volt, de közreműködött a Dési Huber Képzőművészeti szakkör megalakításában, tagja volt a Fészek klubnak, a Képző- és Iparművészek Érdekképviseletének, a Zichy Galériának is, és részesült a Művészeti Alap különleges elbírálásában is. Utolsó éveiben egészségi állapota nagyon megromlott, így kevésbé tudta gondolatait alkotás formájában papírra és vászonra vetni. 2010. január 15. napján életének 78. évében felesége halála után néhány órával hunyt el.

Bízom abban, hogy képei valamit megmozgattak más emberekben is, hisz ő felajánlotta tudását, illetve szürrealista, bizarr, groteszk utópisztikus, karikatúra jelleggel megrajzolt alkotásait, festményeit az utókor számára.