Szent Iván éjszakája

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de ma Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; ekkor kezdődik a csillagászati nyár is.

Finnországban vízen úszó máglyákat készítenek

Eredete

Az 5. századtól említik a Szent Iván éjszaka együttes megünneplését Keresztelő János ünnepével, az egyház pedig erre a napra helyezte a szent születésének időpontját, mint a fény és a világosság győzedelmét a sötétség és a halál felett. Melchior Inchoffer 18. századi egyházi szerző szerint a magyarok már a 11. században (1026 körül) tűzgyújtással ünnepelték az Iván nap előestéjét.^[1]

Elnevezése

Ezt a napot nyárközépnek is nevezik, országonként más-más nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy Szent János napjához kötötték. Június hónapot Magyarországon Szent Iván havának is hívják, az Iván név pedig a régi magyar Jovános, Ivános alakból származik.

Népszokások

A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon.

Bod Péter a „Históriára utat mutató magyar lecsicon”-ban részletesen leír három ilyen népszokást, amelyet ezen a napon szokás cselekedni.

Az északi országokban általában ez különösen népszerű ünnep, ekkoriban vannak a fehér éjszakák.

Művek

A Szent Iván éjszakához kapcsolódó leghíresebb alkotás a Szentivánéji álom című vígjáték, amelyet 1595-ben William Shakespeare írt. A művet 1863-ban Arany János fordította magyarra.

Jegyzetek

↑ Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-1289-0

Források

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium. [Debrecen]: Csokonai. 1997. ISBN 963 260 112 2 Hozzáférés: 2017. június 5.
Bálint Sándor: Népünk ünnepei: Az egyházi év néprajza. Budapest: Szent István Társulat. 1938.
Karácsony Molnár Erika – Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest: Mezőgazdasági. 1997. ISBN 9789632865812
Kósa László – Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra: Néprajzi kalauz. Budapest: Holnap. 2006. ISBN 963 346 236 3
Marót Károly 1939: Szent Iván napja. Ethnographia 50, 254—296.
Kiss Mária 1992: Tűzgyújtás Szent Iván napján. Élet és Tudomány 47/25, 779-780.

További információk

Ünnepek, jeles napok és népszokások 1. – Szent Iván napi tűzugrás. Sulinet Tudásbázis. [2017. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 5.)

[1] Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-1289-0

[1]