Szembesítés (jog)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szembesítés a büntető eljárásjogban a terhelt és a tanú, akár terheltek és tanúk egyidejű kihallgatását jelenti. Akkor alkalmazható, amikor a vallomások között ellentmondás van.

A szembesítés segítségével az eljáró hatóság (bíróság) arra törekszik, hogy a vallomások közötti egy vagy több ellentmondás az igazságnak megfelelően feloldható, tisztázható legyen. A szembesítés attól függően eredményes vagy eredménytelen, hogy a lefolytatott szembesítés elérte-e ezt a célt.

A művészetben[szerkesztés]

A művészeti alkotások gyakran ábrázolják a szembesítést egyes szereplők közötti drámai összecsapás kereteként.

Források[szerkesztés]

  • Bíró Endre: Jogi szótár. 441. old.

További információk[szerkesztés]