Szőlőske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csécs község Szőlőske nevű településrészéről itt olvashatsz.
Szőlőske (Viničky)
Községi hivatal
Községi hivatal
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rang község
Első írásos említés 1029
Polgármester Michal Takáč
Irányítószám 076 31
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 516 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság99 m
Terület8,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szőlőske (Szlovákia)
Szőlőske
Szőlőske
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 00″, k. h. 21° 45′ 00″
Szőlőske weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőske témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szőlőske (szlovákul: Viničky, korábban Seleška) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 22 km-re délnyugatra, a Zempléni-szigethegység lábánál, a Bodrog jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a kőkorszakban éltek emberek, a bükki és az otománi kultúra településének maradványait tárták itt fel. A bronzkorból a hallstatti kultúra aranytárgyait és a laténi kultúra településének nyomait találták meg.

A mai települést 1273-ban „Zeuleus” alakban említik először. 1399-ben „Zewlews”, 1468-ban „Zewlewske”, 1773-ban „Szölöska” néven említik a korabeli források. Neve, amely arra utal, hogy itt már ekkor kiterjedt szőlőültetvények voltak, egyértelműen magyar eredetű.[2] Mai névalakja a 17. század végétől használatos.

1399-ben a Bodrogon gázló vezetett itt át. 1403-ban Pány Ferenc kapta adományként Zsigmond királytól. 1413-ban Rozgonyi Simon országbíró sikertelenül próbálta megszerezni magának. A 15. század második felében Rátkai István, 1523-ban Tárczai Miklós is birtokos lett a településen. 1557-ben 5 és fél portája adózott. A 16. század közepétől a Báthoryak tulajdonában állt, de a 17. században még több társbirtokosa is volt, többek között a Sennyey és a Szent-Ivány család is. A század végén az Almássyak tulajdonába került. 1715-ben 9 lakatlan és 15 lakott háza volt. 1787-ben 54 házában 270 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZŐLŐSKE. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura Almásy Uraság; lakosai reformátusok, fekszik a’ Bodrog, és szőlőhegyek között, Borsinak, ’s Szögnek szomszédságában; határja két nyomásbéli, jó mívelés után mindent megterem, kevés lévén szántóföldgye, többnyire rozszsal vetik; Borsi, Szögi, és Szerdahelyi határokban is szoktak szántani, és vetni; réttye jó szénát terem, de keveset, azért a’ Bodrogközből szokták azt pótolgatni; erdeje van, szőleje jó borokat, ’s aszszú szőlőt is terem; piatzok Sátorallya Újhelyben.[3]

A 19. században az Andrássyak birtoka. 1828-ban 52 háza és 396 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőteresztéssel, halászattal, kosárfonással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szőlőske, magyar falu, Zemplén vmegyében, Bodrog jobb partján, Ujhelyhez 1 órányira: 37 r. 40 g. kath., 280 ref., 18 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, kath. kápolna. Szőlőhegy. Erdő. 192 hold szántóföld. F. u. gr. Andrásy Gyula.[4]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szőlőske, bodrogmenti magyar kisközség 59 házzal és 373, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Ladmócz, távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Hajdan szőlőhegyeiről egyszerűen Szőlős volt a neve. A zempléni vár tartozéka s a kir. udvarnokok birtoka volt. Már 1029-ben találjuk említve, a mikor István király Beke nevű udvarnokát nemesíti és az itteni undvarnokok földjéből egy részt neki adományoz. 1403-ban Zsigmond király Pány Ferencznek és fiának adományozza. 1474-ben Rátkai Istvánt s 1523-ban Tárczai Miklóst iktatják „Zölöske” részeibe. Az 1598-iki összeírás Báthory Istvánt említi birtokosául. 1600-ban Domik Pétert iktatják itt be. 1629-ben ’Sennyey Sándor, 1653-ban Szent-Ivány Mihály is birtokosaiként említtetnek. Később azután az Almásy családé, majd a gróf Andrássyaké lett. Most nagyobb birtokosa nincsen. A község hegyeiben az obsidiánt egész tömegekben találják. Az 1663-iki pestis ezt a községet sem kerülte el. 1888-ban az árvíz okozott sok kárt a lakosoknak. Ev. ref. temploma az ősi templom helyén, 1839-ben épült. A gróf Andrássyaknak itt nagy szőlőtelepük, hatalmas pinczéjük és csinos nyaralójuk van, kápolnával. Ide tartozik Hatfa fürdőtelep.[5]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Elcsatolása után 1920-ban a csehszlovák hatóságok hivatalos nevét „Seleška”-ra változtatták. 1938 és 1944 között visszatért Magyarországhoz, de a második világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták, s újabb önkényes névváltoztatást hajtottak végre, ekkor vált hivatalossá a „Viničky” névváltozata.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 395-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 522 lakosából 327 magyar és 191 szlovák.

2011-ben 516 lakosából 277 magyar és 176 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma 1839-ben épült klasszicista stílusban.
  • Itt található az Andrássy család egykori vadászkastélya és kápolnája a 19. század végéről.
  • Határában számos florisztikai és zoológiai nevezetes lelőhely van.
  • A község a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik[6].

Képtár[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőske témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]