Székely Vladimír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely Vladimir
Vladimir Szekely 2016.png
Született 1941. január 11. (76 éves)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása villamosmérnök,
egyetemi tanár,
akadémikus

Székely Vladimír (Budapest, 1941. január 11.) magyar villamosmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a mikroelektronika, a félvezető eszközök fizikája, az integrált áramkörök, valamint ezek modellezése és szimulációja.

Életpályája[szerkesztés]

1959-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, ahol 1964-ben szerzett mérnökdiplomát. 1970-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az egyetem elektronikus eszközök tanszékén kapott tanársegédi állást. Később adjunktusként és docensként dolgozott, majd 1989-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. 1990-ben a tanszék vezetésével is megbízták, tisztségét tizenöt éven keresztül töltötte be. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1978-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottságának lett tagja. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségein kívül a Híradástechnikai és Informatikai Tudományos Egyesület is felvette tagjai sorába. Emellett 1999-től a THERMINIC konferencia programbizottságának elnöke. 2002 és 2009 között a Sensors & Actuators és a Microelectronics Journal című tudományos szakfolyóiratok különböző különszámainak vendégszekesztője volt. 2005-ben a Microelectronics Reliability szerkesztőbizottságának lett tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei a mikroelektronika, ezen belül a félvezető eszközök fizikája, az integrált áramkörök, illetve ezek modellezése és szimulációja. Kezdetben az úgynevezett Gunn-dióda elméletével foglalkozott, ezzel kapcsolatban kidolgozta az „intervalley scattering model”-t. Elsőként dolgozta ki a félvezető szenzorokban a később sokat használt integrált termoelem hőmérséklethez kapcsolódó gradiens érzékelőt. Erre az eredményére alapozva kidolgozott egy termikus elven működő szorzóáramkört is.

Lényeges eredményeket ért el a hálózatelmélet egyes jelentős kérdéseinek terén. Általánosította az RC-hálózatokra vonatkozó pólus-zérus fogalmát. Ennek eredményeképpen az általa létrehozott modell az izolált szingularitásokkal nem rendelkező hálózatfüggvények jelzésére is alkalmas. Az integrált áramkörök számítógépes tervezésének kérdéseivel fiatal kora óta foglalkozik. 1972–73-ban megalkotott egy olyan algoritmust, amely az integrált áramkörökben fellépő, úgynevezett csatolt elektro-termikus jelenségeket a megfelelő módon szimulálják. Ezt az algoritmust később számos szimulációs programban is használták. Az 1990-es években a termikus tulajdonságok elemzésével és mérésével foglalkozott. Vezetésével több félvezető rendszer tervezési elvét dolgozta ki. Később új elven alapuló algoritmusokat dolgozott ki a termikus szimuláció céljára. Úttörő munkát végzett az integrált áramköri tokok termikus tranziens méréseinek kiértékelése és az ennek alapján végzett struktúra-identifikáció terén. Foglalkozik még a számítógépes grafika és a képfeldolgozás problémáival, valamint ujjlenyomat-felismerő algoritmusok kidolgozásával is.

Több mint háromszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar, illetve angol nyelven adja közre.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Intervalley Scattering Model of the Gunn Domain (Tarnay Kálmánnal, 1968)
  • Accurate Algorithm for Temperature Calculation of Devices in Nonlinear-Circuit-Analysis Programs (Tarnay Kálmánnal, 1972)
  • Accurate Calculation of Device Heat Dynamics: a Special Feature of the TRANZ-TRAN Circuit-Analysis Program (1973)
  • Karakterisztikák – diagramok – nomogramok (társszerző, 1975)
  • High Resolution Thermal Mapping of Microcircuits Using Nematic Liquid Crystals (társszerző, 1981)
  • Fine Structure of Heat Flow Path in Semiconductor Devices: a Measurement and Identification Method (társszerző, 1988)
  • Elektronikus Eszközök I. (társszerző, 1988)
  • Thermal Monitoring of Microelectronic Structures (1994)
  • Design for Thermal Testability (DfTT) and a CMOS Realization (társszerző, 1996)
  • A New Evaluation Method of Thermal Transient Measurement Results (1997)
  • Identification of RC Networks by Deconvolution: Chances and Limits (1998)
  • Dynamic Thermal Multiport Modeling of IC Packages (Rencz Mártával, 2001)
  • Képfeldolgozás (2003)
  • Studies on The Nonlinearity Effects in Dynamic Compact Model Generation of Packages (Rencz Mártával, 2004)

Források[szerkesztés]